2021. március 20., szombat

Visszaverődések viharában - paprikás poszt

Rettentő régen volt már paprikás poszt az oldalon, de most azt hiszem nem vagyok képes arra, hogy higgadt hangnemben mondjak kritikát A tükörjáró sorozat befejező részéről, a Visszaverődések viharában című kötetről. 

Mivel sorozatrész, óvatosan haladjon tovább, aki még nem olvasta a megelőző részeket, de erre az epizódra vonatkozóan sem tudom kihagyni ilyenkor a be-becsúszó spoilereket, szóval: 

FIGYELEM!!! FELPAPRIKÁZOTT POSZT és spoilerek! Én szóltam!

Nem csak csalódást okozott, de mérhetetlenül fel is dühített ez a könyv, ami egész egyszerűen szólva valami kriminálisan szar

Hogyan lehet mindent, de tényleg mindent elrontani egy fantasy könyvsorozatban, a történetet és a karaktereket tekintve egyaránt - sőt az egész szellemiséget nézve is?... Christelle Dabos mintha valami hallucinatív drogot fogyasztva próbálta volna elvarrni (?) a szálakat, de néhányról időközben meg is feledkezett, és kitekert, random zagyvaságokat halmozott egymásra ahogy haladt előre ez a kurva hosszú könyv. 
Egy olyan sztori, amiben érdekes képességek, egy széthullott, régi istenségekkel teli világ, egy non-konvencionális, ámde alakuló szerelmi szál, és ami még jobb, mindenféle udvari intrika-szerű dolog, és bűntettek is szerepet kaptak eddig, egy értelmetlen katyvasszá válik, amiben annyira túlmisztifikált lesz minden, hogy nem csak követhetetlen, de értelmetlen és élvezhetetlen is. Kínszenvedés az egész, bár az elején még reménykedtem, és kíváncsi voltam, és bíztam az értelmes történésekben, a nagy és fontos revelációkban, tudjátok, amiktől hirtelen a helyére kerül minden, és az olvasó kikerekedett szemmel, elfehéredő ujjpercekkel szorongatja a könyvet az utolsó oldalakon... 

Az utolsó 300 (!) oldalon úgy húztam magam végig, mint a golyóütötte sebtől vergődő katona, erőnek erejével, de MINEK? 
Semmit nem vagyok hajlandó kézbevenni ettől a nőtől többet... 

Karaktereket, helyzeteket hagyott parlagon, egy remekül felépített világot és képességeket kihasználatlanul, csupa idióta és már-már beteges jelenetet teremtett helyette a nagy titokzatosság és rejtély jegyében, ami mindenre jó volt, csak arra nem, hogy érdeklődést tudjon fenntartani. Egy szemétdombot csinált az egyébként rendkívül izgalmas, szilánkokra szakadt világból, és összevissza ráncigált mindenkit benne, mert visszaverődések! átfordulás! kikristályosodás! a Másik! vezeklés! visszhang! ... ??? Mint egy kib*szott szekta gyűlése, ezekkel a kifordított, hallucinatív képekkel, érthetetlen eszmékkel, őrült mantrákkal, ahonnan csak szabadulni akarsz, mert ekkora értelmetlenség a világon nincs - egyiken se... Helyenként úgy éreztem széttépem az egészet, és kihajítom az ablakon. 



Teljesen következetlen is az egész, és amikor azt hinnéd egy pillanatra, hogy á, majd most mindjárt átlátod a nagy egészet, kiderül, hogy nem, és még nehezebben követhetővé válik... Nincs benne igazi izgalom és feszültség sem, nincs benne normálisnak mondható megoldandó feladat, csak az abnormalitás és őrület szakadékába zuhanunk bele...  "Ki vagyok én?" A kőpapagáj - igen, nem beszélek félre -, ismételhetett rigmusa nyomán lassan én is megőrültem. Ilyen lehet egy paranoid skizofrén fejében lenni talán? Vagy valakiében, ahol igazán nagy baj van, és kényszerzubbonyt igényel szegényke. Miss Dabos, egyik kezecske, másik kezecske, jóóó, és szépen megkötjük hátul... Ne ficeregjen! ... -.- Abszolút az jön le, hogy a szerző egyszerűen nem komplett. 

Azok az érdekes karakterek, akiket most, a Bábel emlékezete mint átvezető kötet után (?) - ahonnan szintúgy eléggé hiányoztak - ki lehetett volna bontani, és értelmet adni annak, hogy végülis itt voltak velünk a könyvben, mintha elfelejtődtek volna... És nem csak a minor karakterek, hanem a fontos mellékszereplők, de még a főszereplők is olyan súlytalanná, lényegtelenné válnak a misztikusan ködös Isten-eposz mögött, hogy igazából le se szarod már a végén, hogy a fele meg is hal (?) vagy beragad valami lét és nem-lét közti határmezsgyére... 


Archibald, Róka, Gäelle, Roseline néni, Octavio, Secunda, de még Berenilde, Victoire és könyörgöm THORN is annyira haloványak, elfeledettek, alulreprezentáltak egész végig, hogy fájdalom. Miért felejtette el a többi karaktert, miért kellett erre a fostalicska Másik és Isten szálra fókuszálni az egész kötetet? Ophelie-vel pedig, ami azt illeti, egyre nehezebb azonosulni, annyira elvonttá, furcsává, távolivá válik... Ezen kívül meg még unalmas is, csak hogy semmi se legyen jó. 

Ami pedig Eulalie Itschen és a Másik kilétét illeti, olyan volt, minta Dabos a végén találta volna ki, hogy jaj, hát hogy is legyen ez az alteregeózás, kit helyettesítsünk be hova, hol egy random.org oldal, mert én nem tudom igazából mi az eget írtam már itt össze... Nincsenek rávezető nyomok, nem érzed úgy, hogy részese lehetsz a rejtély felgöngyölítésének, te mint olvasó, igazából KI VAGY HAGYVA a könyv megfejtésének, megértésének élvezetéből. :D Deal with it, I guess. :D 


Victoire volt, akire leginkább kíváncsi voltam, ő és a képessége, és a veszélyes cliffhanger-kaland, amibe keveredik, bődületesen izgalmas terep lett volna, és teljesen kiaknázatlanul maradt... Teljesen! Tulajdonképpen azt se tudtuk meg, mi is történt ott pontosan Árkádián, és hogy a viharba jöttek el onnan? Végülis miért is lenne ez fontos ugye, a legrejtélyesebb szilánk, a legrejtélyesebb képesség, és a legérdekfesztőbb (mellék)alak, Victoire sorsa? Hagyjuk a pitlibe, itt van helyette még plusz 350 oldal Ophelie monológ, és torz történés. Ó, és legyen még sótlan és humortalan is, ha már... 

Ezt a mémet mintha a férjemről mintázták volna, aki teljesen pontosan tudja produkálni ezt az 
arckifejezést. :D ♥

Thornra visszatérve, rendkívül izgalmas lett volna őt tovább bontogatni, hámozni, többet megtudni az érzéseiről holmi elejtett félszavaknál. És nem csak a személyiségéről, de könyörgöm, motivációk, ambiciók?! Valami? Egy szellemalakként asszisztálja végig a könyvet, és még a remek lábszerkezete is egyszercsak szétesik... A felesleges nehezítések, amik ellehetetlenítik a szereplőket, megintcsak nem maradhattak el. Ide tartozik Ophelie megfosztása az ujjaitól is... Édes Istenem... Mennyi beteges és felesleges kínzatás... Egy lázálomban több a kohézió, mint ebben a regényben...
A betegesség pedig a Másik alakjában tetőzik igazán, a torzszülött, változó-alakuló testével, és halomra növesztett szerveivel, fejeivel. Mégis mi a jó élet ez? Öncélú undorkeltés a köbön.

Az első két rész valahogy nagyon másnak tűnik, mint a második kettő a sorozatban, mintha lenne egy nagyobb törés, de ugye nekem speciel tetszett a Bábel azért, hiába lehetett érezni a "váltást", és gondoltam egy lényeges megállónak számít majd az iskolával, a segítők nélküliséggel Ophelie életében, és kiteljesedésében, személyiségfejlődésében, hogy aztán majd jöhessen utána a tűzijátékos finálé, amiben mindenki előkerül, és minden jelentőséget, értelmet nyerhet... Ehelyett maradt velünk Ophelie, egy tangled web of káosz, és a szálak elvarrásának, de még kifejtésének teljes hiánya is......
Rémesen elrontott történet, így a végére érve azt mondom, vagy bele se kezdjetek, ha nem szerettek csalódni, vagy sose jussatok el a negyedik részhez, és inkább találjatok ki ti valami saját történetet mögé befejezésül, mert FIX hogy annak több értelme, és élvezeti értéke lesz, mint bárminek, amit Dabos-nak sikerült belőle kihozni. Ó és amúgy biztos vagyok benne, hogy azért írta úgy, ahogy a végét is, hogy majd még írhasson hozzá további köteteket... Brr, de azt már nem nekem fogja írni.
Tűzre való. 

8 megjegyzés:

  1. Nem szép dolog, de jókat mosolyogtam most és bőszen bólogattam. Nálam a tavalyi év legnagyobb csalódása volt, bár azért 3 pontot adtam rá, mert annyira imádtam a korábban megismert világot. Kíváncsi vagyok, hogy milyen koncepció járt Dabos fejében, mi történt vele, hogy ennyire kitekerte ezt a könyvet.
    Plusz még az jutott eszembe, hogy ez már nem ifjúsági kategória.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én örülök, ha mosolyogsz rajta! :) Húh, hát nálam a 10ből se kaphatna 3-at, nem hogy az 5-ből... De gyanítom nekem is simán az év csalódása lesz/lehet, remélem az marad, mert nem akarok több ilyen rossz könyvet olvasni idén... xD
      Fogalmam sincs hogy jutott ide a könyv, meg Dabos. :/
      Nem, tényleg nem ifjúsági, de mégse lett felnőttebb se, fura.

      Törlés
  2. :D
    Én még nem olvastam a negyedik részt, de ezek után megfogadom a tanácsodat és inkább fejben tovább költöm a történetet. Nekem már a Bábel is nagy csalódás volt, nagyon dühös voltam rá, de nem szeretném utálni a sorozatot, ami az első két résszel közel olyan rajongást ültetett belém, mint a HP anno kiskamaszként. Úgyhogy most nagyon örülök, hogy nem vettem még meg a negyedik részt. Ez így is marad ezek után, szerintem én ezt elengedtem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nagyon jól teszed, egyszerűen kizártnak tartom, hogy tetszene neked, téged is csak végtelenül feldühítene és elszomorítana, főleg ha már a Bábel sem tetszett... Nagyon kár érte amúgy, bár bennem nem keltett egyáltalán olyan szintű rajongást, azért szerettem a világát.
      :*

      Törlés
  3. :D Látom, tényleg nagyon felhúzott.
    Engem ennyire nem idegesített fel, de ettől függetlenül minden szavaddal egyetértek. Totálisan el lett szúrva minden. Ophélie ujjai meg Thorn beragadása pedig tényleg már a kínozzuk meg a szereplőinket jó alaposan kategória. Olvastam egy nyilatkozatot Dabos-val, hogy nem akarja folytatni, egy másik történeten töri a fejét, de láttunk már karón varjút, szóval... Amúgy én olvasnék még tőle, mert megvan benne az írói potenciál, és hátha tanult a könyv hibáiból a reakciókat látva. Aztán lehet, hogy nem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eléggé! :)
      Igen, egyetértünk... Ezekkel a túlkapásokkal egyébként annyit ért csak el, hogy nem is éltük meg tragédiaként, nem úgy csapódik le, hanem egyszerűen csak felszakad az emberből egy sokadik "ne már!".
      Szerintem annyi potenciál nincs benne, sajnos... Engem nem annyira győzött meg az elején sem, sok volt akkor is a hiba, ennél jobb könyvekre szeretnék időt szánni inkább.

      Törlés
    2. Én asszem, úgy csuktam be a könyvet, hogy ez meg mi a franc volt? :D De tényleg, mi a franc volt?
      Én imádtam az első két részt, úgy meg még nagyobb csalódás volt ez a lezárás.

      Törlés
    3. Hát ja, szó szerint...
      Sajnálom, igen, neked így még nagyobb kopp volt.

      Törlés