2020. május 4., hétfő

Kondor Vilmos: Budapest noir


A járványhelyzet elején ingyenesen elérhetővé tették Kondor Vilmos Budapest Noir című könyvét hangoskönyv verzióban, méghozzá Németh Kriszta, vagyis 'cippo' felolvasásában. A könyv mindig ott figyelt nálam a periférián; érdekelt is, meg nem is, kicsit ódzkodtam belevágni, mert sorozat, ugyanakkor vonzott a magyar noir, amit műfajában hiánypótlónak címkéztek fel. 

A szerző kilétét egyébként homály fedi, a Kondor Vilmos egyértelműen álnév (szépen rímel magánhangzóival a kötet főhősének Gordon Zsigmondnak a nevére is, talán az eredeti név is ilyesmi?), habár néhány hamis (?) életrajzi adatot lehet róla találni, ez az egész csak egy lepel, inkognito. Én arról sem vagyok meggyőződve, hogy egyáltalán férfi. De, ahogy Elena Ferrante esetében is, az alkotónál egy valami fontos nekem igazán: a műve. 

A Budapest Noir a Bűnös Budapest ciklus első része, összesen 5 részes, plusz van még egy kiegészítő novelláskötet is, és - ahogy az már szinte kötelező manapság -, három előzmény is, mindez két különböző kiadónál, szóval rakjátok össze, hány kötetes is végül. ;) Egy viszont szinte biztos: szerintem számomra egykötetes marad, és nem azért, mert annyira rossz lett volna, hanem mert egyszerűen annyira nem rántott be, hogy belebonyolódjak a többi részébe is, elköteleződést nem váltott ki. A folytatásokról egyébként is azt hallottam, csökken a színvonal, a hitelesség. Emellett pedig ez a felolvasás annyira jó volt, hogy sajnálnám, ha ez a kis plusz hiányozna a többi epizódnál - amikből persze nincs hangos verzió. Németh Kriszta andalító hangja, kellemes hangszíne rengeteget dobott a könyvön szerintem. 
A Budapest Noir a '30-as évek Magyarországán, Gömbös Gyula halálakor játszódik. Főhőse, a már említett Gordon Zsigmond, bűnügyi zsurnaliszta az Est című lapnál.  Amikor egy zsidó lány holttestére bukkannak, Gordon elsőként értesül a hírről, és mivel épp nem sokkal korábban látott néhány ledér fotót ugyanarról a lányról, méghozzá főnöke irodájában, egy nyitva felejtett fiókban, elköteleződik az ügy iránt, és újságíróból nyomozóvá lesz. A kérdezősködés, puhatolózás azonban veszélybe sodorja őt is, és barátnőjét, Krisztinát is... 

Azt, hogy történelmileg mennyire hiteles egy regény, azt hiszem én vagyok képes legkevésbé megítélni... A történelem nem az én asztalom. Én általában elhiszem a regénynek, hogy akkor ez így, vagy úgy volt... De olvastam, hallottam pár helyen, hogy nem egészen pontos, ezért kicsit én is "hegyeztem rá a fülemet", hátha feltűnik valami. Nos, úgy, hogy a '30-as évek Magyarországáról magamtól sajnos egyetlen sort sem tudtam volna mondani (ülj le PuPi, egyes!), és nem ismertem az akkori politikusok neveit sem, nehéz helyzetben voltam. Ennek ellenére két dolog feltűnt: a forgalom és a független nők. Vagyis, egyrészt: amit leír reggeli forgalomként, azt el nem tudnám képzelni a '30-as évek budapesti forgalmaként (még ha nagyrészt lovaskocsikkal volt is tele). Mellesleg pedig annyit bértaxizik Gordon, hát honnan van erre pénze egy újságírónak? És ennyire sűrű és gördülékeny volt a tömegközlekedés Budapesten a két világháború közt? A nők pedig, vagyis főként Krisztina - de talán Valériát is lehet említeni -  nagyon talpraesett, független, önálló nőként jelenik meg. Gordonnal csak úgy "járnak", nincs házasság, se a gondolata, elvárása a levegőben, plusz saját kis munkája van, ráadásul baromira modern is, fotóz, illusztrál, stb. Ez olyan volt, mintha Krisztina a mostani világból lépett volna át jópár évtizeddel korábbra. Amikor pedig ajánlatot kap külföldön a Penguintól, akkor is megakadtam egy pillanatra. Persze biztos volt már akkor Penguin is, de hogy ez az egész szcenárió és életút valahogy túl modernnek tűnt a '30-as évek Magyarországában. 

De ettől elvonatkoztatva, ha a hangulatot nézem, hozta a noirt, annak szokásos elemeivel: alvilági alakok, verőemberek, kávéházi találkák, italozás, stb. Sejtelmes volt és kellemesen füstös, lassú folyású. 
A szóhasználat, stílus is nagyon klappolt, és Gordonon kívül is voltak még jó karakterek, pl. a már említett Krisztina, illetve a nagy lekvárfőző tata, Mór. De Czövek, a bértaxis megjelenését is nagyon kedveltem. :) 

Ami kicsit sok volt viszont, és kifejezetten nem tetszett: az illegális bokszmeccsek, és ezek szereplői, ez a mocskos világ, és a sok erőszak benne. A lány halálával és Gordonnal kapcsolatban is túl sokszor kellett hallani/olvasni a gyomorszájon vágást, és fájdalmasan hosszú és részletes volt a verőlegényes jelenet is, ami egy idő után szerintem átesett a ló túloldalára, és belülről azt rikoltottam, elég már a "ki hova üt és rúg"-ból.

Ami pedig kicsit kevés volt: a nyom, a fordulat, a gyanúsított, vagy egyáltalán gyanúsítható személy. Egyszóval, nem volt igazán izgalmas, bonyolult, vagy csavaros maga a bűntény. Nagyon lineárisan haladt előre, és hagyta magát vitetni a hangulati elemekkel, pusztán ezekre támaszkodva. 

7,5/10

A Budapest Noirból néhány éve film is készült, Kolovratnik Krisztiánnal és Tenki Rékával a főszerepben. Még gondolkodom, megnézzem-e, szerintetek érdemes? :) 


Érdekes szavak, kifejezések:
katafalk = ravatal https://hu.wikipedia.org/wiki/Ravatal
szervilis - szolgalelkű, megalázkodó

4 megjegyzés:

  1. Szerintem abszolút érdemes megnézni a filmet, nekem tetszett! Pláne, hogy Kolovratnik Krisztián nem egy elhasznált arc, és mi tagadás, kívülről is igen tetszetős úriember. ;) (Nem hiába volt sokáig az egyik plátói kedvencem...) Emellett hozza a könyv hangulatát, kellően füstös, sejtelmes, lassú folyású - ahogy te is fogalmaztál. Tegyetek vele egy próbát! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Valóban, jóvágású Kolovratnik Krisztián! :D

      Törlés
  2. Szerintem is érdemes megnézni a filmet, én moziban láttam és nagyon tetszett! A könyvsorozatból én is még csak ezt az első részt olvastam el, valahogy kiszorult a látóteremből az egész.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) És akarod/fogod végül folytatni? :)

      Törlés