Jennifer Donnelly: Stepsister

“Once upon always and never again, in an ancient city by the sea, three sisters worked by candlelight.”

Kedvelem a meseátiratokat, mert érdekes, új szemszöget tudnak mutatni egy-egy jól ismert történethez, amit már gyerekkorunk óta ismerünk. Feltesznek és megválaszolnak egy csomó olyan kérdést, amire nem is gondoltunk akkor, és kibontják a mese hátterét, mellékszereplőinek történetét, a rejtett motivációkat, azokat a dolgokat, amikkel az egyszer volt, hol nem volt és a boldogan éltek, amíg meg nem között bizony nem találkozunk.

"This is a dark tale. A grim tale. It's a tale from another time, a time when wolves waited for girls in the forest, beasts paced the halls of cursed castles, and witches lurked in gingerbread houses with sugar-kissed roofs. That time is long gone. But the wolves are still here and twice as clever. The beasts remain. And death still hides in a dusting of white.It's grim for any girl who loses her way. Grimmer still for a girl who loses herself. Know that it's dangerous to stray from the path. But it's far more dangerous not to."

Jennifer Donnelly Stepsister című kötete is egy mesefeldolgozás, és nem nehéz kitalálni a címből és az üvegcipellőből a borítón, hogy egy Hamupipőke-gonosz mostohák retellingről van szó. A borító egyébként pazar lett, nagyon hívogató, és azért a történet kegyetlen részeire is utal, főleg ez a fenti, ahol vér is folyik a cipőben... A Grimm-féle eredeti verzió szörnyűségeit is elmeséli a történet, már rögtön a legelején, a sarkak és lábujjak levágásával, ami persze a gyerekmeséből kimarad. Isabelle-t és Octaviát, Ella (Hamupipőke - Cinderella) gonosz (?) mostoháit édesanyjuk kényszeríti a csonkításokra, hogy elnyerhessék a herceget maguknak. Beférnek ugyan az üvegcipőbe így, de kiderül a turpisság, egyikőjük lábra sem tud állni, másikójuk lábán átvérzik a kötés... Ellát is hiába rejtegetik... A herceg az övé lesz, a mostohákra pedig továbbra is rájár a rúd, pedig talán nem is olyan gonoszak, nem is olyan rútak... Isabelle kerül a történet középpontjába, akinek sorstérképe felett két nagyhatalmú személy, Sansz és Sors marakodnak, akik saját szájízük szerint szeretnék alakítani a lány életútját. Amikor ebbe még a tündérkirálynő, Tanaquill is belerombol, egy küldetést adva Isabelle-nek, na akkor kezdenek bonyolódni a dolgok. A küldetés SPOILER hogy Isabelle megtalálja szíve elvesztett darabkáit SPOILER VÉGE, ötletes volt nagyon, és tetszett, ahogy a felismeréseken végigvitte és egyre szimpatikusabbá tette a szerző a karaktert. Kezdetben szánandó, később nagyon is szerethető lesz Isabelle. Azonban nem csak a küldetéssel, Sorssal és Sansszal kell megküzdenie, hanem szembe kell néznie az egész országot, Ella és a herceg birodalmát fenyegető, a falvakat sorra leigázó gonosztevőn is, akinek lába nyomában nincs más csak pusztítás és háború... Hamarosan több és nagyobb feladata is lesz tehát Isabelle-nek, mint hogy megtanulja, ne a szépség legyen a leghőbb vágya. 

“There is magic in this sad, hard world. A magic stronger than fate, stronger than chance. And it is seen in the unlikeliest of places... It lives inside every human being ready to redeem us. To transform us. To save us. If we can only find the courage to listen to it.
It is the magic of the human heart.”

Tetszettek az erős női karakterek és a személyiségfejlődés, ahogy Isabelle kezébe veszi a saját sorsát, kész elgondolkodni a döntésein, kész megbocsátani, és újraértékelni helyzeteket. Bátor, rettenthetetlen, igazi harcos válik belőle. De Tavi (Octavia) is változik; megpróbálja megvalósítani magát, és szorult helyzetben is gyorsan feltalálja magát. Ő a női tudósok archetípusa, míg Isabelle a hadvezéres vonalat képviseli. :) 

Talán egy egész picit túlírt a története, a háborús szál nem olyan erős és Sansz márkiból keveset kaptam... de összességében egy nagyon jó kis dark (semi-dark? :)) fantasy, ami elgondolkodtató, és szórakoztató egyben. Volt benne némi humor is itt-ott, és tetszett az üzenete.

“The skin-and-bones dog who shows up at your door. The broken-winged bird you nurse back to health. The kitten you find crying at the side of the road. You think you're saving them, don't you? Ah, child. Can't you see? They're saving you.”