Bárcsak...: óhajtós book tag, avagy mit áhít a könyvmoly?

Forrás

Ismét Abstractelftől "loptam" egy book taget, ami a Bárcsak... nevet viseli, avagy angolul totally should have book tag... És hogy mégis mire áhítozunk ebben a tagben, mit kíván a könyvmoly? Lássuk a kategóriákat:

Poszt-turkáló: Pullman

Forrás

Szavaztattam nemrég megint a jobb oldali sávban, és a legtöbben azt szerettétek volna, ha Philip Pullman posztokat hozok át a Poszt-turkáló rovatban. Ebben a rovatban olyan régi bejegyzéseket mentek át, amik annak idején a freeblogon jelentek csak meg, és amióta eltűnt a freeblog, mint szürke szamár a ködben, nem találhatók meg máshol, csak a vinyómon.

Philip Pullman Az Úr sötét anyagai - His Dark Materials trilógiáját többször is olvastam, bár angolul még nem jutottam a végéig, a harmadik rész mindig valahogy kimaradt/lemaradt.
Ezek a bejegyzések az első két rész angolul olvasásáról 2009. 09. 03-án íródtak. 

A trilógia befejező kötete helyett pedig még egy Pullman-poszt, A tökéletes óraműről, ez pedig 2011. 02. 13-án íródott.

Hello idegen! - az angolul olvasásról

A szokásos decemberi pihenő után ismét jövünk és Témázunk! :) Ezúttal egy igen érdekes és tág témát választottunk ki, aminek a fedőneve: HELLO IDEGEN! - olvassunk külföldiül; tapasztalatok, élmények. Ebbe a témakörbe belefér mindenféle nyelvi perverzkedés, bármilyen választott nyelv, de épp az is, miért nem próbálkozunk idegen nyelven olvasni.

A témáról legelőször persze az jut eszembe, milyen volt a viszonyom az angol nyelvvel korábban - mert nálam az angolul olvasás játszik ugyebár. Bár "tudok" franciául, még nem próbálkoztam semmivel, nem mertem, mert a tudásom eleve kevés és a tetejébe már meg is kopott. Ennek ellenére van egy francia nyelvű Harry Potterem - mert ki tudja, mikor kap el a hév, és borulok bele nyakig a francia nyelv szépségeibe... :)

De vissza az angolhoz. Szerettem angolul tanulni az iskolában is, és otthon is, jól is ment, valószínűleg mert van nyelvérzékem, ami egy áldásos adottság. Már kis koromban kaptam angol hangos mesekönyveket, daloskönyveket. Énekelgettem nursery rhyme-okat a magnókazikkal - és azt, hogy nem olyan a kiejtésem, mint Szabó Istvánnak, amikor átvette az Oscart a Mephisto-ért, szerintem ennek a korai trenírozásnak köszönhetem. ;) No offense, meg tudom, hogy ez a '80-as évek volt, de azért Nemes Jeles Lászlót hallgatni jobban esett a Golden Globe átvételekor. Csak, hogy legyen valami aktuális is a posztban. ;)

Már gyerekként angol hangoskönyveket hallgattam. :)

Először akkor volt némi döccenő köztem és a nyelv között, amikor a szüleim elkezdték hajtogatni, hogy nyelvvizsgázni kell, és nyolcadik év végén le kell tenni alapfokút, én meg totálisan betojtam. Vizsga? Nane, minek, miért, nemakarom!!! 

A vicc, hogy később ebből az lett, hogy egy középfokúra és egy felsőfokúra is különösebb készülés nélkül mentem el. :D (Már nem számítva persze azt a négy évet, amikor ténylegesen megtanultam a nyelvet :D) 

A nyelvet szerencsére nem utáltam meg, az ominózus beijesztés után (amiből nem lett alapfokú), sőt, amikor intenzív nyelvtanulásba kezdtem - ami, nem fogok hazudni, rettenet nehéz volt eleinte -, viszonylag hamar lett belőle örök szerelem. Amikor már éreztem, hogy biztos talajon állok angolból, kimondhatatlan öröm és büszkeség töltött el. 

Tegyük hozzá: ez semmi. Hiszen vannak akik már gimnázium végén két nyelven beszélnek folyékonyan, vagy akik akár 4-5 nyelven is meg tudnak szólalni. Szóval kiscsirke vagyok, de legalább azt nem veheti el tőlem senki, hogy angolul megtanultam. Maximum az idő, a felejtés, a passzivizálódás. Ezt akartam megakadályozni, amikor az egyetem alatt úgy döntöttem, nem fogom hagyni, hogy csak mert most mást tanulok, elvesszen az addig építgetett váram, és ezért a lehető legszórakoztatóbb módot választva elkezdtem rendszeresen angol regényeket olvasni. Mert még egy rosszabb regénybe akadva is, legalább az az előnye megvan az olvasásnak, hogy angolul fogyasztottam: volt értelme, semmiképp sem elpazarolt idő. 

Az első angol nyelvű könyvecskéim ezek voltak. :) A Projecthez voltak videókazik is! :)

Nem akkor olvastam egyébként először angolul regényt, hanem még a gimnázium előtt, méghozzá a

Ilyenem is volt. :) 

Harry Potter első részét, mi mást. :) Egymás mellett volt kinyitva az angol és a magyar kötet, párhuzamosan lapoztam, és szótáraztam. :) Aztán megkaptam hangoskönyvben is őket, még magnókazettán. A csodás angol kiejtés belemászott a füleimbe, hogy aztán a számon jöjjön ki, remek befektetés volt. :) 

Később már szinte bármibe bele mertem vágni, különösebb szótárazás nélkül. De a mai napig van, amit kikeresek és megtanulok, és szívesen teszem. A nyelvtanulásnak sosincs vége, még ha valaki anyanyelvi szinten beszél is, akkor is belefuthat új, cifra jelzőkbe, régies szavakba, nem túl gyakran használt igékbe. A tavalyi év során akadtam meg először egy olvasmányban úgy, ahogy már jó régóta nem, a The Casual Vacancy volt ez, aminek szépirodalmi nyelvezete és körmondatai néhol feladták a leckét. Mindazonáltal nagyon élveztem, és kihívás volt. Kellenek az ilyen kihívások néha.

Imádom, amikor "megtanulok" egy új szót, akár kikövetkeztetéssel, akár a hagyományos szótárazással (pardon, már nem hagyományos, hisz net, meg kindle..., nem az Országh-Magay-Futász-Kövecsest kell nyálazni), és aztán felbukkan rögtön a következő olvasmányomban is. Olyan üdvözült mosollyal tudom fogadni ezeket a kis apró élményeket. Hello idegen, már ismerlek! :D 

Szeretem a nyelvi finomságokat, nyomkodós teszteket, brit és amerikai kifejezések közti különbségeket. :) Szórakoztat a nyelv, és a nyelvvel kapcsolatos tevékenységek, és ez tök jó szerintem. Van, aki a haját tépi, ha a nyelvtanulás szóba kerül, és nem tudja elképzelni, hogy mennyire szórakoztató lehet. 

Eretnekségnek hangozhat bár, de néha tényleg úgy érzem jobban szeretek angolul olvasni, mint magyarul, jobban esik, jobban csúszik, nem zavar, sőt.

Máskor aztán előjön, hogy úristen, a magyar nyelv olyan mélységesen szép, és annyira részletes, hogy némelyik művet nem szabad máshogy olvasni, csak magyarul. De ez az érzés ritkábban jön elő, mint az angolul olvasás élvezete.
A neten és a számítógépen is angolul létezem, minden programon angolul szeretem hagyni a beállításokat. Egyszer kiakadtam, amikor valami átállította magát magyarra. :D
Angolul tudó ismerősökkel imádok úgy beszélgetni, hogy közbeszúrunk angol szavakat is. Néha sokkal jobban kifejezi a mondandómat. Tudom, hogy ez egyeseket rémesen idegesít, de engem meg az idegesít, ha valaki nem érti, vagy nem vesz részt az ilyenekben szívesen.

A nyelvszeretethez társul nálam egy talán még egészséges mértékű (?! ugyanmár, kit hitegetek, teljesen beteges mértékű) grammar nazi-ság. Minden kis hibára ugrok. Magyar fordítás sutaságainál a fejemet verem a falba, és rendszerint a posztokba is belekerülnek a hibás fordítások gyöngyszemei. (Erre nincs külön címke a blogon, de a keresőbe ha beírjátok, hogy fordítási kukacoskodás, kidob pár találatot.) 

Nem értettem egyébként eleinte a neten keringő sok-sok mémet a your és you're közti különbségtevésről, azt gondoltam ennyire hülye senki nem lehet, hogy ezeket keverje (és DEHOGYNEM! és főleg native speakerek...). Ennél jóval kisebb hibákon is nagyon felhúzom magam, gyűlölöm az ismerőske gimis fia tud angolul, majd ő lefordítja által készített kiírásokat, táblákat, amik úgy kukába valók, ahogy vannak (szállodákban, vendéglátóipari egységekben). Nyakon tudnám vágni, aki csinálja ezeket, és mindig elégedetlenkedek és fújtatok ilyenkor. A Zember már megszokta, és cserébe jólirányzottan tud cikizni, például, ha az AXN csatornát a-iksz-enn-nek mondom... 

Az angolt egyébként rendkívül logikus és könnyű nyelvnek tartom, ugyanakkor dallamos is, de mégis "harapható". Nyelvtan szempontjából is hóttegyszerű, csak szavakat kell tanulni, szófordulatokat, de persze kell egy megingathatatlan alap, és egy megszólalni merés. 

Aki angolul / idegen nyelven akar olvasni, szerintem válasszon olyan könyvet, amit már ismer és imád az anyanyelvén is, ez általában nagy löketet ad. Vagy ha valami ismeretlen, akkor legyen tingli-tangli regény, vagy ifjúsági regény először, azokban sok a párbeszéd, és nincsenek körmondatok. :)

A mai napig vallom, hogy az alapjaimat, a szókincsem jó részét bizony a Harry Pottereknek köszönhetem. A könyvek angolul olvasása, angolul hallgatása, a filmek angolul, angol felirattal, majd később felirat nélkül nézése csupa szórakozás volt, és mégis rengeteg fejlődés. 

Azóta is imádok angolul olvasni és audiobookokat hallgatni. És persze azóta is imádom a HP-t. :) Olyannyira belebolondultam az angolba, hogy végül a hetedik kötetet el sem olvastam már (avagy még) magyarul... :) 

További nyelvi csemegéznivaló:

♥ angolul címke a blogon

♥ szó-tár címke a blogon 

♥ nyelvi posztok a blogon

♥ kétnyelvű szótár, amit ajánlok

♥ szinonímaszótár, amit ajánlok
♥ nyelvtanuló oldal, amit ajánlok
♥ + egy érdekes cikk az ún. "extenzív olvasás"-ról. 

Apró érdekességek:

- a kedvenc angol szavaim közé tartoznak: serendipity, suspicious, failure, discombobulate, succession, popularity, miscellaneous, belief, convenient.

- legújabb megtanult szavam: adulation - hízelgés, talpnyalás, tömjénezés. 

- sosem tudtam régen megjegyezni a jelentését, és kb. 50x kiszótáraztam már: hideous, surreptitiously (már tudom :D)

Hello idegenek ismerősök! ;) A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben! Ha csatlakoztok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is! 

A többiek posztjai a nyelvi témában: 

Miamona, Nima, FFG, Bea, 

Régebbi, azonos témájú poszt az egyik témázónktól: Reea.

Utóvéd (később csatlakozók): 

Theodora, Bubu, Katacita, Tataijucc,

A képek illusztrációk. Forrás. 

Szabó T. Anna Kyoko: Senki madara

Tegnap megszólított a polcról Szabó T. Anna könyve, ami külsőre is szépséges és hívogató, és amiben belül is csupa szépség volt, még ha néha keserű is és fájó. 

Fülszöveg: "Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka."

Gyönyörű mese, amiben összefonódik a finom japán festészet a pusztai magyarsággal, úgy, hogy nem látni sehol a széleket az összeillesztésnél, takarják a darvak szárnyai...
Kimonó, obi, kandzsik és daruhajtogatás fonódik össze a gémeskutas ugarral, a nyájjal, az egyszerű parasztfiúval, akinek Uccu az öreg kutyája. Mintha egymásnak teremtették volna ezt a két teljesen antagonisztikusnak tűnő magányos lényt: a subás, gyakorlatias, "állatok nyelvén értő" Tátost és a darukönnyedségű, légies, a fogcsikorgató hidegben is rizspapírra festegető japán lányt, Torit, aki a "semmiből" tűnik elő.
Szeretet, szerelem, szabadság, összetartozás, birtoklási vágy és elengedés komoly témái elegyednek. Megbabonázó. Megfoghatatlan szimbólumok és nagyon is valóságos veszteségek tánca.
Mindehhez még Rofusz Kinga nagyon rofuszkingás rajzai, elegánsan, pirossal, szürkével és feketével adnak hátteret. Tökéletes. Elmorzsoltam néhány könnycseppet is.

Köszönöm az élményt, kedves Szabó T. Anna!

10/10 

Kiadja: Magvető/Vivandra

Népszerűtlen könyves vélemények book tag

Forrás.

Valami kórság támadott meg - de nyugalom, nem fertőz a blog olvasásán keresztül -, és nem haladok igazán semmivel, unom, vagy félreraktam az éppen olvasott könyveimet, és időm sincs éppenséggel sok rájuk. Egyedül a Tündérkrónikák újraolvasásával haladok, de abból csak a végén írok szerintem posztot, ha írok egyáltalán, hisz már annyi Feveres bejegyzés van - most olvasom negyedszer a sorozatot néhány éven belül. :) Egy szó mint száz, már olyan írhatnékom van, hogy ihajj, és pont kapóra jött ez a booktag, amit Abstractelf blogján láttam. Nemrég gondolkodtam egy hasonló témájú bejegyzésen, az ellentétes, árral szembe menő véleményekről, népszerűtlen véleményekről, ha úgy tetszik. Ami mindenkinek igen, és rajongás és szerelem, és nekem nem éppen, sőt. Vagy épp fordítva, amit mindenki lehúzott, én pedig találtam benne valami érdekeset, vagy értékeset. 

Lássuk hát a népszerűtlen könyves vélemények book tag kérdéseit: 

Khaled Hosseini: And the Mountains Echoed

"They say, Find a purpose in your life and live it. But, sometimes, it is only after you have lived that you recognize your life had a purpose, and likely one you never had in mind."

Khaled Hosseini regényei mindig szépek, de fájdalmasak is, tele tragédiákkal, szívszorítóan szomorú, lelket tépázó életutakkal. Ebben a könyvében is gyönyörűen és szövevényesen bonyolítja a családi szálakat, de az eddigiektől eltérően sokkal több szereplővel zsonglőrködik, és évtizedeken, generációkon át követ nyomon sorsokat. Néha egy addig ismeretlen szereplő nézőpontjából indít, hogy aztán a fejezet végére összefonja a történéseket egy már ismert szereplőével. 

A regény az 1950-es évek Afganisztánjában, egy kitalált településen, Shadbagban indul. A fő csapásvonal Pari, akit édesapja, Saboor tulajdonképpen elad egy gazdag családnak... Parit addig Abdullah, a bátyja nevelgette, mivel édesanyjuk meghalt, és ugyan apjuk újranősült, a mostohaanya, Parwana nem szereti őket igazi gyermekeiként.

Később belepillanthatunk a gazdag Wahdati család életébe, ahova Pari került - Nila, Suleiman, és az egykori szakács és sofőr, Nabi történet bontakozik ki a legrészletesebben, hosszú éveken át. Legjobban ez a történet fogott meg, a könyv kiemelkedő, és abszolút legjobb részének tartom. 

Ezen kívül még Baba Ajub meséjét szerettem nagyon a legelején, bár nem is sejtettem, milyen jelentősége lehet majd a történetben, csak jólesően elmerültem az egzotikus mesében... Jó indítás volt, meg kell hagyni. 

Megismerjük még Parwana és testvére, Masooma történetét, majd Saboor másik fia is előkerül, aztán Markos Varvaris, akinek életútja Nabival és annak házával kapcsolódik össze, Markos barájta, Thalia és Markos anyja, akik közt szoros kapcsolat alakult ki, szorosabb mint az anyának saját fiával, Markosszal, Timur és Idris, akik Wahdatiék szomszédai voltak, és aztán természetesen visszakanyarodunk a már felnőtt Parihoz is, annak gyermekeihez, hétköznapi gondjaihoz, végül pedig a lehetőséghez: vajon találkozhat-e még Abdullahhal, akire nem is emlékszik? 

Szerteágazó, és a sok nézőpont miatt novella-füzérszerű ez a regény, ami nem baj, mégsem éreztem teljesen magaménak, a szerző többi könyve valahogy inkább megszólított és meghatott, ebben úgy éreztem Hosseini sokat akar markolni, de keveset fog. 

Természetesen egyébként jobbnak találják ezt a könyvét, mint a többit, a karakterek kidogozottsága miatt, de nekem mégis inkább kissé töredezett volt így, és voltak szereplők, akik fikarcnyit sem érdekeltek. Tudtam, hogy a végén vissza fogunk térni Parihoz, de közben néha azt éreztem, olyan felesleges ez a nagy körpanoráma, hadd nézzem csak azokat, akikre eleinte fókuszált, részletesen - tehát kvázi egy olyan regényt szerettem volna inkább olvasni, amit eddig ismertem a szerzőtől: amikor a Papírsárkányokban Amir és Hassan, az Ezeregy tündöklő napban Mariam és Laila voltak a központi alakok. Úgy érzem jobban el tud mesélni valamit csak az adott néhány karakterre koncentrálva.

“All good things in life are fragile and easily lost” 

Értékelés: 10/6,5-7 Ha csak Nabi és a Wahdatik sorsát, Baba Ajub meséjét nézem: csillagos ötös, de ezen felül sok volt az üresjárat, unalmasabb etapok, és bár komoly, elgondolkodtató témákból és kulturális sokszínűségből nem volt hiány, a Khaled Hosseini-féle sodrás hiányzott. Így nem tudott teljesen magához láncolni. 

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony

Sokan nem szeretik ezt a kis apró, illusztrált könyvet Niffeneggertől, talán másféle humorra, groteszk alatt másféle stílusra számítottak, nem tudom. Nekem mindenesetre kellemes kikapcsolódás volt ez a sötét, gótikus mese, ami tényleg egy szűk óra alatt elolvasható. 

A holló és a postás szerelme, ahol a frigyből tényleg lesz egy tojás, és abból egy furcsa leánygyermek... Szerencsét próbálás, metamorfózis, kegyetlen igazságtétel, baljós tragédia, örök szabadságvágy, különös szerelem témái keverednek, és aztán egy kis csavarintással jön a megoldás, ami elég hirtelen lezárást hozott. Túl sokat nem árulhatok el a nyúlfarknyi történetből, de aki esetleg bizonytalan, szerintem kezdjen a végével, a köszönetnyilvánítással, mert szépen helyretesz a dolgokat, elmondja miért is íródott a könyv, és hogy milyen elemek vannak benne. (Pedig egyébként nem szeretem a köszönetnyilvánításokat.)

Szívesen megnézném táncjátékként, annak íródott. 

Szomorú és tragikus dolgok is történnek benne, kétségtelenül groteszk, de mégis pozitív kicsengésű abszurd mitikus mese. 

Az illusztrációk szépek és illenek a könyvhöz, de maga az emberábrázolás nekem nem tetszik benne. 

Nyitott szemmel kell olvasni. Nem tökéletes, de műfajában szerintem eltalált. 

A fülszövegben szereplő szellemes, fanyar humor helyett én inkább melankóliával jellemezném. 

10/9 Összességében egy jó élmény volt, érdekes egyórás kirándulás két másik könyv között, és egy furcsa, de hangulatos felnőtt - mesével lettem gazdagabb.

Sajnos a Senki madara után azt kell mondjam, halovány árnyék ez egy madaras allegóriára; felejthető és kidolgozatlan a vége is. Niffenegger madaras meséje a kanyarban sincs Szabó T. Annáéhoz... Nem szoktam ilyen összehasonlítások miatt lepontozni, de ordító a különbség, és mivel nem sok idő telt el az olvasás óta, nem tudom nem érzékelni.
10/6 legfeljebb.

Forrás A madár szép, az emberalak esetlen a többi rajznál is.

Kiadja az Athenaeum.

Miamona kihívása - 2016-ban újratöltve!

Tavaly indított először Miamona barátném a saját neve alatt egy szuper kihívást, a Miamona's Reading Challenge-et, amiben 10+1 kategória szerepelt, de igen rugalmas kritériumokkal. Sőt, saját kategóriával is lehetett indulni, a +1 pedig afféle jolly joker, kicserélhető rá egy elem a listáról, ami mégsem jön össze. :) Reméltem, hogy ebből a jó kis mókából hagyomány lesz, mert valahogy sokkal kedvesebb a szívemnek, mint bármelyik pipálgatós és személytelennek tetsző reading challenge, és szerencsére így is lett, idén is indul, természetesen új kategóriákkal, az egész éves játék! :) 

A Goodreads számokban mérhető kihívásán (77 könyvet szeretnék idén elolvasni), és a Várólistacsökkentésen kívül ezt szeretném még idén teljesíteni. 

Egy könyv lefedhet akár több kategóriát is, és persze más játékban is részt vehet (pl. vcs-ben). 

Lássuk az idei kategóriákat, íme a terveim (aztán majd kiderül, mi lesz belőlük év végére! :): 

Összegzés 2015

Elérkezett az évösszegzés ideje, és megmondom őszintén, bár itt volt "figyelmeztetőnek" a karácsony és a két ünnep közti időszak, valahogy mégis nehezen esett le, hogy tényleg a nyakunkon van már 2015 vége. Érdekes érzés van bennem, mert bár elkezdtem  a posztvázlatot már januárban, ahogy az lenni szokott (csak címszavakra gondoljatok), végig az kavargott bennem, hogy várok valamit. A furcsa pedig az, hogy most, az összegzés írásakor is azt érzem, hogy még
mindig várom azt a valamit, amitől el tudom mondani, mégis milyen volt könyves szempontból az év. Lehet, hogy hiányzott valami átütő? Lehet, hogy a poszt befejeztével megvilágosodom. :) 

Ha végigzongorázom magamban a 2015-ös olvasmányaimat, azért szép számban találok igazán remek és magával ragadó könyveket, vagy csak simán szórakoztató, bár feledhetőbb olvasmányokat is, és sajnos savanyú, igazi citrom-díjra érdemes jelölteket is... Na de lássuk a szokásos kis részletezést. :) 

Statisztika

2015-ben 84 könyvet olvastam el, összesen cirka ~25000 oldalt, egy leheletnyit több, mint szokott lenni, javult az oldal/nap rátám 63-ról 68 körülre. :) Azt hiszem több hosszabb könyvet olvastam idén, és csak kevés nyúlfarknyi hangoskönyvet. 

Angolul 31 (36,9%) könyvet olvastam, ami kevés, és sajnos kevesebb, mint 2014-ben, de ti majd vállon veregettek azért. :) Minden évben elhatározom, hogy akkor most többet, sőt, egyenesen azt is, hogy az angol aránya lesz a nagyobb, de nem jön össze; mindig elcsábulok magyar nyelvű újdonságokra és saját régebbi könyveimre is. Nem sokon múlt egyébként, hogy több legyen picit, hisz az idei három félbehagyásom is mind angol volt, és tegyük hozzá, a Percy-könyvvel egy egész másik könyvnyit szenvedtem, mire feladtam... 

Reci: 17 (20,2%) most olvasom a tizennyolcadikat, ez elég sok lett idén, főleg Athenaeum, de volt Főnix és Twister Media is. :) Köszönöm!
Sorozatrész: 14 (16,6%), ha jól számoltam, ezek többnyire kétrészesek befejező kötetei, vagy épp sorozatkezdő darabok voltak.
Újraolvasás csak egy volt. :) 

Blogdolgok

A blog statisztikáját is szoktam ilyenkor rögzíteni, mert sehol nem marad meg máshol, szóval jelentem, a látogatottság-számláló most (12.31. késő este) 150312-n áll! wow, nagyon köszönöm, hogy ennyien olvastok, és hogy kis híján megduplázódott az előző évi záráshoz képest a kattintások száma. :) 2015-ben 166 poszt született (ezzel együtt), ami meghaladja az eddigi években jellemző adatot, szóval látszik, hogy elememben voltam, 2-3 naponta új tartalmon lehetett csemegézni itt. A legtermékenyebb hónap a január volt, 17 poszttal.
Amire pedig leginkább kattantatok, vagyis a három legnézettebb poszt a 2015-ös bagázsból:

UPDATE, Az utolsó napon egy bejegyzés egyszercsak az élre tört a kiadó facebookos megosztása jóvoltából, így aztán toronymagasan ő lett az első abszolút lehagyva az összes többit, még a nyereményjátékok posztjait is:
- Sara Raasch: Hó, mint hamu - szuper könyv, olvassátok, ne csak a bejegyzést!
Népszerűségben ők követik:
- Levelek a bőröndből nyereményjáték
- Kovács Eszter: Let's kifli - még egy könyves poszt a dobogón, éljen, éljen!
- Jók és rosszak iskolája nyereményjáték
A játékok úgy látszik csábítóak, de emellett kiemelem még a témázós posztokat, amik szintén nagy közönséget vonzottak. Mert bizony egész évben, rendületlenül témáztunk, legyen szó Kedvencekről, Bőrünk alá mászó könyvekről, Félbehagyásokról, vagy Kiadói trendekről. Ezek az említettek voltak a legnépszerűbbek nálam.
A leghosszabb olvasott könyvem a Trónok harca első kötete volt (836 oldal), legrövidebb pedig elvileg a Benjamin Button különös élete, gyakorlatilag azonban szerintem inkább a Durrelles hangosok, vagy a Szemhunyásnyi mesék.

Top 5

Kicsit bajban vagyok, mert noha nem is mindig kaptak ők max pontszámot, mégis úgy érzem az idei év kiemelkedő olvasmányai mindenféle sorrendiség nélkül, és hosszas morfondírozás után ők lettek:

- J.K. Rowling: The Casual Vacancy

- Claire North: Harry August csodálatos élete

- Itó Projekt: < / Harmónia >

- Audrey Niffenegger: Her Fearful Symmetry

- Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Kiemelkedően jók voltak még: Kati Hiekkapelto: Kolibri, Guus Kuijer: Minden dolgok könyve. Szórakoztató, könnyedebb műfajban nagyon ott voltak a szeren: Jodi Picoult: Keeping Faith, Andy Weir: The Martian (!!!), Pacskovszky fivérek: Nő kutyával és holddal, Louise Walters: Levelek a bőröndből, Graeme Simsion: The Rosie Effect, Karen Marie Moning: Burned, Ernest Cline: Ready Player One.
Legjobb mese: Lázár Ervinek, Gaiman meséje és Az üveggyerekek is nagyon tetszettek, nem tudok választani, nagyon másfélék. :)
Legkedvesebb karakter: Flavia de Luce, Alan Bradley sorozatának első kötetéből.
Az év borítója: Georges Simenon: Maigret és a beharangozott gyilkosság.
Kedvencnek címkéztem: Harry August, Minden dolgok könyve, A négyszögletű kerek erdő.

Rengeteg szuper regény akadt a kezembe idén, 15 könyvnek adtam tíz pontot a tízből, de számos 9-es, 9,5-es is akadt, szóval nincs okom panaszra, és mégis, most kell hogy rátérjünk a...

Citrom-díjra...

Fűűha, kijutott bizony a rossz, pocsék, csalódást okozó élményekből is 2015-ben. A fonák toplistán szerepelhetne a Tündöklő lányok (az egyetlen igazi paprikás poszt az évben!) A hollófiúk, A lány a vonaton, (lányokból és fiúkból sem kérek már, átkozottak ezek a címek :D ), de a Riggs sorozatot is kaszálom a Hollow City miatt. Csalódás volt az elvárásaimhoz képest A boszorkányoskönyv, a Lost Lake, és az If I stay is.

Zsák, zsák, teli zsák

Bár nem tűnhet visszafogottságnak, hogy 76 könyvvel roskadoznak többel a polcaim, figyelembe véve, hogy a korábbi években még ennél is több könyv landolt nálam egy évben, elfogadhatónak nyilvánítom a mennyiséget. ;) Sok ezek közül ajándék és reci. A megszerzett könyvek közül 22-t el is olvastam már, megdöntve ezzel a két éve tartó 21-es bűvkört (éppenhogy, de meghaladtam :D ). Egyébként van két színező is a zsákmányban, ezek nem számítanak konvencionális könyvnek azért.
A legolcsóbb könyv 399 Ft-ért a Maigret és a vizsgálóbíró volt, míg a legdrágábban beszerzett könyv címet nálam nem az S nyerte el, hanem az Illusztrált Harry Potter, angolul ugyanis 9400 Ft-ért vesztegették.
A mérleget kicsit szépíti, hogy néhány könyvemet sikerült eladni idén, azt hiszem hármat vagy négyet (viszlááát Gyönyörű sorscsapás! :D) amikre már nem volt szükségem. Jó lenne 2016-ban tovább gyomlálni kicsit a polcokat.

Tervszerűség?

Örömmel jelenthetem be, hogy mind a Miamona's Reading Challenge-et, mind pedig a Várólistacsökkentést teljesítettem idén, előbbinél elég randomizáltan és véletlenül jöttek össze a kategóriákra a könyvek, utóbbinál pedig nagyon tudatos voltam, és majdnem végig a 24-es, teljes lista teljesítésére hajtottam, vagyis szépen tartottam a 2 könyves ütemet havonta. Az őszi könyvdömpinget - ami az én szememben totálisan példátlan volt, sosem akartam még egyszerre ennyi friss megjelenést -, követték a karácsonyra megjelenő könyvek, és teljesen elvesztem a vcs-vel, persze csak a szorgalmi feladat résszel, hiszen a 12-vel júniusra végeztem, összesen pedig 15-öt olvastam el a könyvek közül. Arról nem is beszélve, hogy nem listázott, de régóta várólistás egyéb könyveimet is elővettem, pl. Jodi Picoult-tól, akitől zsinórban három könyvet is olvastam idén.
Szeretett szerzőimtől is sorra kerültek könyvek: Rowling, Csernus és Simenon is képviselteti magát a 2015-ös olvasmányok listáján.

Élmények

Sok könyves élményben volt részem, ellátogattam a Könyvfesztiválra és a Könyvhétre is, előbbin ismételten találkoztam Csernus Imrével, egy dedikálás és egy kis beszélgetés erejéig. Kapcsolatba kerültem Louise Waltersszel, aki egy tündér, és gyakorlatilag csak úgy, mert tetszett a könyve, eljuttatott hozzám egy dedikált példányt belőle. :) Ennek köszönhetően sorsolhattam ki a másikat köztetek. :) Kati Hiekkapeltóval is közelebbi viszonyba kerülhettem, részt vettem ugyanis a Kolibri könyvbemutatóján, kaptam tőle is dedikálást, és még Twitteren is megköszönte az 5 csillagos értékelésemet a könyvéről, méghozzá magyarul! :)

Témák

Na nem a témázásban, azt már emlegettem, hanem a könyvekben. Több olyan könyvet is olvastam idén, amiben Aspergeres volt a főszereplő, de nem volt szándékos a választás. Non-fictionök is sorra kerültek, amelyekben szintén betegségek voltak a középpontban, bár nem az autizmus, hanem súlyos fényérzékenység, vagy épp egy éberkóma szerű állapot.
Több "poros", régebbi könyvet is olvastam, például a Születésnapot, a Kisdarázst vagy a Gyalog Julit.
Végre találtam jóóóféle kísértetes történeteket is, Az üveggyerekek is és Niffenegger könyve is ilyen volt.
Ígértem a határaim feszegetését is, nos, azt hiszem a Harmónia mint sci-fi és az, hogy betalált, már jelent valamit, illetve a high fantasy és a ya-fantasy felé is nyitottam (Trónok, Abercrombie, Sara Raasch).


Haditerv!

Az egy éve eltervezett dolgok közül azt kell hogy mondjam így visszatekintve, hogy azért elég sok minden sikerült, bár az angol olvasások számát jobban fel akartam volna pumpálni, de sebaj. Azért igen sok régóta váró könyvemet elolvastam, a vcs is sikerült, és kedvelt szerzőimtől is olvastam.
A fixnek hitt olvasások közül csak a Casual Vacancy és a Burned jött be, a többi felsoroltat végül toltam tovább magam előtt (Otoriak, Bulgakov, SzJG)
2016-ban szeretném ismét kitűzni magam elé a célt, hogy még több angol könyvet olvassak, még akkor is, ha a 30 körüli szám nem kevés. Indulok ismét a Várólistacsökkentésen és Miamona kihívásán is, ha lesz (márpedig szerintem lesz!), ezeket szeretném teljesíteni, ezen felül viszont tényleg kedvtelésből szeretnék olvasni, és nem akarok belefulladni a recitengerbe év végén - félreértés ne essék, csupa jó könyvben fuldokoltam, de elég kellemetlen, hogy rengeteg minden ide csoportosul őszre-télre, és olyankor nem haladok semmi mással. A vcs-t mindenesetre jobb az év első felére csoportosítani, és 2-esével haladni havonta. :) Ki tudja, talán most, hogy nem feltétlenül hajtok a 24-re, meg is lesz! :D
Szeretnék 2016-ban legalább egy, de lehet, hogy kettő tematikus hónapot tartani, de egyelőre még titok, hogy mi lesz ennek a lényege, ó és ha már téma, természetesen szeretnénk tovább témázni a csapattal, januárban ismét lehet majd számítani reggeli posztdömpingre egy meglepetésszerű napon!
Szeretnék Harry Potter és Fever újraolvasást tartani, illetve a Nyakigláb apót is újrázni, mint régi-régi kedvencet. :)
Vásárlások terén pedig próbálni továbbra is tudatosnak lenni, kívánságlistásakat venni csak, csoportosítani a beszerzéseket a könyves ünnepekre, és a mostani 76-nál, ha csak egy pöttyet is, de kevesebbet beszerezni.
2016-ra tervezek még egy könyvtári beiratkozást is, de kicsit hezitálok, mert bizony azt hiszem az csak felsrófolja majd a magyar nyelvű olvasások számát, viszont csökkenthetné az impulzusvásárlásokat, még ha azok kávéáron is történnek. ;) Mennyi szakzsargon, és akkor még az újkeletű hippilista és szotyolázó tartalék, vagy a már megszokott kardigános és kabátkönyvek elő sem kerültek! ;)) Most pedig megvitatom magammal a könyvtárazós probléma cost-benefit kérdéskörét. :)

Boldog, és legfőképpen jó könyvekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

/A képek illusztrációk. Forrásuk./

Decemberi zárás

Forrás

Hadd ne mondjam mennyire nem tudom milyen nap van, és mennyire nem érzékeltem, hogy véget ér a hónap és az év is mindjárt... Mindenesetre egy gyors havi összegzés még belefér az évsummázó számvetés előtt. 

Nem lett valami nagy termés a fa alatt könyvekből, de idén nem is nyújtottam be a méteres kívánságlistákat. Három könyvvel gyarapodtam - bár egy kései ajándékkönyv majd még átcsúszik januárra, azt hiszem -, amik közül kettő ajándék volt, egyet pedig én vettem magamnak karácsonyra (mínusz sok %-kal), követve a fél könyvesblogger társaságot: az "S" volt ez a bizonyos amivel megleptem magam. :) Egy kuriózum ez a könyv, élmény volt már kibontani is, kétszer ennyit is hajlandó lennék érte fizetni így utólag, hogy megláttam, micsoda aprólékos kidolgozottsággal van megcsinálva, mennyi titkot rejt, és milyen különleges élményt fog nyújtani! :) Annyira örülök, hogy van egy sajátom! :) 

Íme a kupacka: 

- Dr. Csernus Imre: A nő - Csajsziknak

- A hivatalos Trónok harca színezőkönyv

- J.J. Abrams - Doug Dorst: S

Kaptam még néhány baglyos apróságot is, például egy ilyen könyvjelző-naptárat. Minden hónapot le lehet tépni és könyvjelzővé válik. 

Olvasás szempontjából nem haladtam sokra, már ami az év végi terveket illeti, se a Hollókisasszony, se az Illusztrált HP nem került sorra, és az, hogy még két könyvet befejezek idén, kissé kezd nevetségesnek tűnni, lévén, hogy ma reggel rájöttem, hogy holnap már erőteljesen szilveszteri bulizunk... :D 

Decemberben 5 könyvet fejeztem be, és benne vagyok három másikban, a Khaled Hosseiniben jócskán, de ez sem valószínű, hogy belefér már. 

A hónap legjobb olvasmánya a Hó, mint hamu volt. 

Persze ez nem baj, nem hajt a tatár sehova, viszont fogalmam sincs még, hogy írom meg az évösszegzőt és mikor. Pláne, hogy mi lesz benne?! :) 

A többiek decembere: Katacita, Dóri, Nita, Amadea, Nikkincs,

Forrás