Graeme Simsion: The Rosie Effect

A Rosie Project Asperger szindrómás Don Tillmanjét a történet folytatásában új kihívások elé állítja a sors. Aki nézegetett borítókat, vagy netán elolvasta valamelyik fülszöveget, annak nem újdonság, és nem spoiler, hogy a nem szokványos párocska életébe rendkívüli változást hoz a gyermekáldás. Vagyis majd fog hozni, egyelőre bőven elég a készülődés 9 hónapja.

Don és Rosie immár együtt élnek mint férj és feleség, és Don kénytelen volt áldozatokat hozni ennek oltárán, például szakított a standardizált étel rendszerrel, nem ugyanazt eszi mondjuk minden kedden, és borzalom, de kajamaradékok is akadnak a hűtőben, persze már kidolgozott egy tervet, amelyben Rosie-nak külön hűtője lehetne, korszakalkotó ugyebár, olyan Donos. :) 

Rosie tulajdonképpen Don tudta nélkül esik teherbe, ami hát, valljuk be, nem szép dolog tőle, főleg, hogy tudhatná már, Donnak minden kicsit nehezebben megy, a meglepetések pláne lesokkolják, fut is villámgyorsan egy félmaratont, amikor Rosie kiböki a hírt... 

Közben barátaik életében is történik pár, válságstábot igénylő változás, Gene és Claudia Gene hűtlensége miatt úgy tűnik szétmennek... Don természetesen ezt a terhet is a vállára veszi, ahogy egy másik baráti pár anyagi gondjaiba, munkahelyi és családi problémáiba is segítő kezet nyújt. Azt csodáltam ebben a könyvben, hogy hogy nem esett szét ez a jólelkű ember. :)  Persze mindent megold, csak a saját életét nem.

Élvezet volt figyelni a félreértéseket és a rettenetes baklövéseket melynek folytán kis híján gajra megy a kapcsolat néhány kommunikációs mellésiklás és titkolózás miatt... 

Dont nem kell egy kis kalamajkáért a szomszédba küldeni, szépen beleragad a saját maga szőtte szociális pókhálók ragacsába... Játszótéri gyermek-megfigyelő missziója folytán például pedofilnek nézik, előállítják, pszichológushoz és tanfolyamra küldik, de egy szerencsétlen repülőgépes incidensnél még ennél is rosszabb történik: terrorizmus gyanúja merül fel... Jaj te jó ég, én hogy fogtam a fejem. Néhol meg csak kuncogtam. 

Don ebben a részben sokkal ügyesebben mozog azért az emberek közt, bár most is goromba hibákat tud véteni, és nehezen boldogul még mindig, azért érezni, hogy sokkal rugalmasabb, spontánabb lett, más ötletei vannak, nyitottabb, de ennélfogva még nagyobb slamasztikába tud kerülni néha. 

Rosie-ban csalódtam, már eleve az egész Baby Project miatt, amiből nem hagyhatta volna ki Dont, és a többi kommunikációs félresiklás miatt is. Terhesség és hormonok ide vagy oda, azért neki aztán tudni kéne, Don mit ért félre, mit nem ért jól, a kapcsolatuk csak Rosie empátiájával, megértésével és iránymutatásával működhet normálisan, mégis mintha hirtelen ezt elfelejtené. 

Don rendkívül lelkiismeretesen készül az apaszerepre, annak ellenére, hogy sokak szemében teljesen alkalmatlan az apaságra, és a felelősségvállalásra... Kár, hogy a készülés nagy részét titokban műveli. Kiképezi magát nőgyógyászatból is, részletesen tanulmányozza a szakkönyveket, rajzokat készít leendő gyermekéről, B.U.D-ról (Baby Under Development). Megjegyzi az ultrahang időpontot is, csak azt nem tudja például hogy neki is ott kéne lennie... Ilyen és ehhez hasonló baklövések sorozata következik még ezután, amik nem kompenzálják eleinte Don titkos lelkesedését, amiből a felszínen nem sok minden látszik. 

Szerintem mindenkinek tetszeni fog, aki szerette az első részt, de egy cseppet az alatt marad, főleg Rosie miatt. Don, hát ő Don. Azt hiszem nyilvánvaló, hogy tulajdonképpen miatta kedveljük ezt a sorozatot. :)

Értékelés: 10/9 - Talán rosszabbra kéne értékelni, mert nem hozta teljes mértékben az első kötet szintjét - nincs meg az az egyediség-faktor, amit az első rész tudott csak értelemszerűen hozni -, de képtelen vagyok, mert még így is nagyon-nagyon élveztem. :)

Kérdés, vajon hozza-e ezt is a Libri?

Update! :D Hozza, méghozzá Rosie-update címmel, 2015. november 15-re!