2020. március 25., szerda

Árral szemben - népszerű könyvek, amiket én nem szívelek

Forrás.
A Témázunk robog tovább! :) Erre a hónapra egy nagyon érdekes témát választottunk ki, ami a "Mit esznek rajta mások? - "mindenkinek bejön, de nekem nem" könyvek" címet viseli.
Szerintem mindannyian találkoztunk már olyan olvasmánnyal, ami nagyon közkedvelt, bestsellernek van kikiáltva, a szűkebb vagy tágabb ismerősi körünk is odáig van érte, nagyon felkapják, akár filmet is készítenek belőle, egyszóval tényleg az az érzése támad az embernek, ha ezt mindenki szereti, csak jó lehet. Aztán kézbe vesszük, elolvassuk, megrágjuk, és kiköpjük, hogy ezen mégis mit esznek a népek? Nekem számtalan ilyen csalódásom volt, amiknek részben talán az volt az oka, hogy nem a saját ízlésemet követtem, nem vettem figyelembe, hogy nekem általában nem jönnek be az adott stílusú, műfajú könyvek, hanem szépen felültem másokkal együtt a hype-vonatra. De van, amikor nem igazán működik ez mentségként, és műfaj ide vagy oda, mindenhogyan szörnyen színvonaltalannak találom a mások által kedvelt irományt.

Lássuk mik is azok a népszerű kötetek, amik nálam nem találtak jó fogadtatásra:

2020. március 23., hétfő

Amikor hosszú idő után ismét elcsábultam egy young adult fantasy sorozatra

Sophie Jordan: Firelight és Vanish


Sophie Jordan Tűzláng-trilógia sorozatának első kötete egy néhány évvel ezelőtti szanálás alkalmával bekerült a "nem akarom már elolvasni, majd eladom" kupacba, és elfoglalta helyét a többi ilyen könyv között a polcon. De aztán senkinek sem kellett. Hogy pontosan hogy történt, hogy a döntésem ellenére rákívántam, én sem tudom, mindenesetre még február elején elolvastam az első kötetet, március elején pedig folytattam a másodikkal, amit Audible-ön vettem meg.

De kezeljük kicsit külön a két kötetet, mert igen nagy különbség volt köztük számomra.

Amikor a Firelight-ot elkezdtem, valami könnyedre vágytam, de nem gondoltam, hogy sikerül így beleválasztani. Nem olvastam még soha sárkányos fantasyt, és köztudottan nem kedvelem a titokzatosan egymásba szeretős sztorikat sem - pláne ha sok a klisé: új lány a suliban sötét titokkal a múltjában, beleszeret a suli elérhetetlen pasijába ésatöbbi. De itt tudtak belevinni egy kis pluszt, elvenni a kliséből a kiszámíthatóságot, és működött, én nagyon élveztem a sztorit. Gördülékeny is volt, jó stílusú. Néhányszor jött csak elő az az érzés, hogy túl sokat dévánkozik a karakter, hogy mit tegyen, és ilyenkor kicsit megállt a cselekmény. 
A drakik, a sárkány-leszármazottak, sárkányszerű alakváltók mitológiája és világa nagyon érdekes, jó alap a sok belső feszültség a "pride"-on belül (horda? falka? sárkányokra mi vonatkozik?). A sárkányfajták, a képességek, az átváltozásuk, a  különleges vérük, furcsa szabályaik mind-mind remekül ki lettek találva. 
Will és Jacinda közt pedig működik a kémia, vagy ami még jobb, ez a különös, igaz valójukból eredő vonzás, holott taszítaniuk kéne egymást, mert esküdt ellenségek: a vadász és a vad.
Izgalmas cliffhangerrel ért véget, és sose gondoltam volna, de bizony rögtön folytatni is akartam.

Amilyen biztató volt a kezdés, és amilyen élvezettel merültem el a drakik világában, annyira koppanás volt viszont a második rész. A sokszor jellemző "második kötet szindrómában" szenvedett: leült, alig haladt előre a cselekménye, nagyon átvezető jellegű volt. Néhány fejezet alatt lezavarható lett volna ahova eljutott az egész az első laptól az utolsóig. 
Sajnos azonban ezen felül nagyobb probléma volt, hogy hirtelen tele lett a tipikus klisékkel. A szerelmi háromszögtől kifejezetten viszketek. Mert ha nem tudod eldönteni kit szeretsz, kisanyám, akkor igazából egyiket se!

Ez alapján úgy döntöttem, nem fejezem be a trilógiát, nem érdekel annyira az utolsó rész (Hidden). 

Jó kis kitérő volt, a drakik tényleg nagyon érdekesek, de a második kötetre picit kifulladt a dolog, vagy csak én láttam meg jobban a hibáit, a kezdeti lelkesedés után. 


2020. március 22., vasárnap

#nincsidőmolvasni #nincskedvemolvasni #nincsagyamolvasni

Forrás.
A netet a világ felbolydulásával, a home office-okkal és a karanténokkal egyidőben elárasztották a felhívások, posztok, hogy olvassunk, és hogy milyen jó, hogy most mindenkinek van ideje elolvasni, amit akart... Holott valójában ez egy orbitális csúsztatás... A legtöbbünknek nem lett, vagy nem sokkal lett több ideje (vagy nem rögtönazonnal), mint volt, és a bezártság nem jelenti azt, hogy feltétlenül a könyvekhez fogunk nyúlni. Ha egy felfokozott állapotban, helyzetben van az ember, néha az utolsó dolog, amire képes, hogy kiszakadjon ebből, és elmerüljön az olvasásban. Sajnos mindenkinek van kiért/miért aggódnia. 

Nekem nagyon megterhelő és kimerítő volt az elmúlt 1-2 hét, és amikor nem a telefonon csüngtem órákat, akkor a híradásokat, hírportálokat lestem, és frusztrálódtam tovább. Senkinek se javaslom, hogy napi 1-2 ránézésen túl ezen függjön, mert egyszerűen túlcsordul. Tájékozódni kell, de nem szabad rögeszmésen frissíteni, és feltétlen elolvasni mindent.

De nem hegyi beszédet akarok tartani, csak bejelentkezem. Szeretnék újra írni könyves posztokat, és ezzel saját magamat is kicsit kiszakítani a spirálból, és szeretném ha olvasnátok ti is mást is, mint a koronavírust. Cikkeket, blogposztokat, könyveket. De csak ha van kedv, ha van rá agykapacitás. 
Én akárhányszor leültem olvasni az elmúlt időszakban, elkalandoztam, és a szokott lassúságom is még lassúbbá vált. Néha vagy 15-ször olvastam újra ugyanazt a bekezdést. A férjem vígan Maigret-zett a fotelben, elolvasott vagy 50 oldalt együltő helyében, nekem meg kb. egy egész nap szétszórt olvasása kellett, hogy a Ferrante könyvből tegnap begyűrjem az utolsó 35 oldalt. Félreértés ne essék, a könyv jó, sőt remek, a hiba az én készülékemben van. 
Ígérni nem ígérek semmit, hogy mégis mennyit és mit sikerül olvasni, mennyire és milyen időszakokra tér vissza az olvasás iránti olthatatlan szenvedély, és hogy hány poszt lesz, majd valahogy kialakul, ahogy adaptálódunk az új világ kihívásaihoz. 

Mindenesetre ne érezd magad rosszul, ha otthon voltál/vagy, és nem olvastál, vagy nem tudtál olvasni, vagy nincs kedved olvasni. Ez mind teljesen normális. 

Én úgy érzem nekem a kezdeti időszak lecsengése után megint lesz/van igényem az olvasásra és az írásra, de ez mindenkinek tök egyéni, élethelyzetfüggő, és akár napról napra változhat.

Szóval #maradjotthon, ha megteheted, #olvass, de csak ha van időd, kedved, agyad hozzá. :) 

2020. március 10., kedd

Grecsó: Megyek utánad - színdarab


Forrás.
A cím ellenére kivételesen nem könyvről lesz szó, hanem színdarabról. Nemrég megnéztem a Jurányiban a Grecsó Krisztián azonos című kötetéből színpadra adaptált Megyek utánad - szerelmi leltár-t, és nagyon-nagyon tetszett! 

Bíró Bence írta színpadra a regényt, Dékány Barnabás rendezte, és mindössze három színész - Mészáros Béla, Kurta Niké és Baki Dániel - játsza el a szerepeket, egyetlen kanapé körül. 

Őszinte leszek: ezelőtt még sosem hallottam semmit a Jurányi Házról, és arról sem tudtam, hogy Grecsó könyvet színpadra is adaptáltak már. Nem olvastam még tőle, de tervben van pl. a Vera. 

A Megyek utánad - szerelmi leltár egy fiatal srác, Daru életét követi végig, méghozzá a szerelmeit és csalódásait; az életén végigvonuló nőket számba véve, és hogy melyikükkel hogyan és miért futott zátonyra minden. A visszaemlékezést az idősebb Daru kezdi, de aztán a színpadon együtt vannak jelen sokszor mindketten, és mintegy visszhangja lesz egyik a másiknak. Remekül meg lehet így jeleníteni a belső konfliktusokat.
A pici terem egyetlen kanapéja körül, díszlet- és sallangmentesen elevenedik meg Daru fiatalkora, és tulajdonképpen nem is kellett ehhez semmi több, az eszköztelenség révén ugyanis még intenzívebben jön át a színészi játék. Az összes barátnőt Kurta Niké formálta meg, apróbb változtatásokkal, néhány kellékkel, pl. hajpánt, nyaklánc, napszemüveg, más frizurák. Alig néhány tárgy segítségével alakulnak át a szereplők valaki mássá. Az idősebb Daru a fiatalabb Daru aktuális barátait, az egyik lány apját is eljátssza. Baki Dániel olyan beleéléssel alakít, hogy sokszor a feje is teljesen belevörösödik az indulatokba.

Fergeteges volt szerintem az a jelenet, ahol a nyakukba akasztott terítővel vidéki családi ebédet mímeltek, annak minden közhelyes kellemetlenségével.

Forrás.

Sokszor nagyon retró feelingje volt a darabnak, a Depeche Mode Personal Jesus c. száma például többször felhangzik, régi bulik elevenednek meg. Nosztalgikus, több szinten is. És tele van humorral, amivel oldja a komorabb jelenetsorokat, a csalódások után maradó fájó űrt.

Forrás.

Nincs elmés tanulság, oktató jelleggel, csak a mesélés van, a sztorik, az önreflexió, a zátonyra futott kapcsolatok sora, amik fájóan ismerősek is lehetnek. A vége felé sikerült nagyon betalálnia néhány mondattal, és még meg is ríkatott.

Többet kellene színházba járni, az ilyen élményekért megéri. - Ki gondolta volna, hogy ez nem lesz most egy ideig lehetséges... (03.14.)

>ITT< van egy rövid videó is az előadásról.
((A következő előadásokra még kapható jegy: 2020. április 18. és 23.)))


2020. március 9., hétfő

MegaBubble "Csíny letudva" doboz

Bár novemberben azt mondtam, hogy elég volt a magyar tematikus dobozokból, amikor kissé csalódást okozott a Lanbox Loot Harry Potter témájú egyvelege, februárban mégis elcsábultam a BubbleBook új MegaBubble-jére, több okból is. Először is az ő dobozaikban eddig sosem kellett csalódnom, minőségi termékekkel voltak tele, és szerintem megérték az árukat. Korábban a Legendás Állatok és a Westeros MegaBubble-t rendeltem meg tőlük. Másodszor pedig: hát melyik HP rajongó és gyűjtő tud ellenállni egy "Csíny letudva" elnevezésű doboznak? :) 

A tartalommal most is nagyon meg voltam elégedve, a szállítással kevésbé, ugyanis csomagpontra rendeltem, de a doboz megsérült, és emiatt visszakerült a depóba... és effektíve nem is történt semmi más, ha nem kérdezek rá, nem tudom mi lett volna... A Bubble ügyfélszolgálat nagyon segítőkész és gyors volt, ellenben nem gondoltam, hogy a GLS meg ilyen szervezetlen és béna... Miért nem hívtak fel? Miért nem kell megadni címet a csomagpont címén kívül, ha már az a policy, hogy házhoz viszik, ha sérült, mert jegyzőkönyvezni kell? Szóval megannyi kérdés merült fel bennem, de a lényeg, hogy egy teljes hét csúszással ugyan, de megkaptam a dobozkámat. Esküszöm, hogy rosszban sántikáltak!

Lássuk mi lapult a dobozban, ami egyébként ezúttal csak maga a kartondoboz volt, egyéb csomagolás nélkül: 

2020. március 7., szombat

Tavaszi tervek - 2020

Saját képek.
Már egy párszor összeszedtem a könyveket, amiket tavaszra tervezek, aztán átvariáltam kicsit, és végül véletlenül be is fejeztem egyet még a poszt megírása előtt, szóval kupacolhattam újra. ;) 

Néhány éve álltam rá én is az évszakos tervlisták készítésére, de ezek nem gúzsba kötő terveket jelentenek, csak egy kis laza, spontán listázást, hogy miket is szeretnék olvasni a közeljövőben. Aztán, ha nem sikerül valamit elolvasni pont ebben a három hónapban, legrosszabb esetben átcsúszik egy következő listára - avagy lemarad róla, és búslakodik tovább a polcon. :D 

Nézzük, miket választottam ki most a tavaszi terves kupacba: 

A megkezdett olvasmányok: 

✓Elena Ferrante: Aki megszökik, és aki marad - a felénél járok, vcs. hamarosan folytatom, egy kisebb szünet után :) 
✓F. Várkonyi Zsuzsa – Szendi Gábor – Bagdy Emőke – Popper Péter: Mindennapi játszmáink - 20%-nál járok, most kezdtem, vcs. 

A további, tervbe vett könyvek: 

- Thomas Erikson: Idiótákkal körülvéve - egy tavalyi ajándékkönyvem, nem akarom tovább halogatni. Meg hát amúgy is, így érzem magam, szóval jöhet bármi mankó, hogy hogy lehet könnyebben elviselni az emberiség döntő többségét... :D
- Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima - a Könyvfesztivál vendége lesz a szerző, még előtte szeretném elolvasni a könyvét. Tudom, hogy nem lesz sétagalopp, a sorozatot már láttam tavaly. 
- Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban - folytatni szeretném A tükörjáró sorozatot
- Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A ​sziget - egy friss ropogós beszerzés, nem akarom váratni
✓Stéphane Garnier: Macskabölcsesség - random lekapott könyv a polcról
- Antoine Laurain: A piros notesz - a más nemzetes posztsorozat kapcsán kaptam kedvet a francia szerzőhöz
- Silvia Avallone: Acél - és egy olasz is jöhet még, Ferrante mellett. Ráadásul vcs-listás is. 
✓Bagdy Emőke – F. Várkonyi Zsuzsa – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Visszatalálunk egymáshoz? - még egy kis pszichológia, és ez is vcs-s
✓Georges Simenon: Maigret és a hajnali vendég - vcs
✓Sophie Jordan: Vanish - a Firelight folytatása, Audible-ről 


12 könyv, elég sokféle, kíváncsi leszek hogyan tetszenek majd, melyikük okoz csalódást, melyik hoz kellemes meglepetést. Ferrante Nápolyi regényeinek negyedik része egyébként azért nem került ide, mert nyárra szeretném tartalékolni a befejező kötetet. :) 

A tervlista állást itt is vezetni fogom: 6/12 :) 

Ti mit olvastok idén tavasszal? 


2020. március 6., péntek

Az évtized könyvei 2010-2019 - az én listám

Forrás.
Kicsit már lecsengett ugyan az évtized ez-az-amazainak összegzése, de mindenképp itt szerettem volna hagyni a blogon lenyomatul a listámat, amit Az évtized könyvei 2010-2019-hez raktam össze. A kezdeményezés Lobótól származik, aki ősszel felvetette, hogy mi, könyvesbloggerek és könyvkedvelők ismét összerakhatnánk egy listát a szerintünk legjobb kötetekből az elmúlt évtizedből. Amikor a 2000-2009-es etap zajlott, akkor én csak csendes megfigyelő voltam, most azonban nagyon örültem, hogy részt tudok venni, és alakíthatom a listát. Persze ez is csak egy lista, nem kell, hogy bárkinek is mérvadó legyen, hogy mi 14-en, akik részt vettünk a könyvek jelölésében, miket szerettünk, de mindenféle elfogultság nélkül mondhatom, hogy egy egészen változatos és jó keresztmetszet lett, és azt hiszem valóban szuper kis könyveket ajánlottunk az elmúlt 10 év terméséből.

Az évtized könyvei lista emígyen alakult végül: 50-41, 40-30, 29-20, 19-11 és top10.

A leadott címeknél az első tíznek volt nagyobb jelentősége, illetve azokhoz kellett írásos értékelést is csatolni, a többit csak úgy nagyjából raktam sorba én is, elég nehéz ez így is, mert tényleg mind jó kötet, sokszor nagyon más műfajban, nagyon más módon jók, és lehetetlen úgy sorrendbe tenni őket, hogy azt tényleg ne akard aztán más szempontok miatt átvariálni... Rengeteget variáltam így is, főleg az első tízzel, és nem vagyok teljesen elégedett, de akárhányszor nézem át, annyiszor módosítanék valamit... :D A sorrendet tehát ne vegyétek kőbe vésettnek, sőt. :) De az biztos, hogy ezek voltak a kritériumoknak megfelelő olvasmányaim közül a legjobbak, legmaradandóbbak, szívemnek legkedvesebbek. :) ♥
50 könyvet lehetett maximum jelölni, én végül 47-et adtam le, és a következő volt a listám: 

Az évtized könyvei top 10 á la PuPilla:

1. Markus Zusak: A könyvtolvaj
2. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
3. Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
4. Claire North: Harry August csodálatos élete
5. Alessandro Baricco: Mr. Gwyn
6. David Benioff: Tolvajok tele
7. Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
8. Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
9. Kathryn Stockett: A segítség
10. Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó

Az évtized könyvei 11-47 á la PuPilla:

11. Victoria Schwab: Az Archívum
40. Kate Quinn: Alice hálózata
47. John Green: Csillagainkban a hiba

És ami kimaradt.... szégyenszemre kifelejtettem Moningot, a nagy kedvencemet, és a Tündérkrónikák  (Fever) köteteit a harmadik résztől kezdve... Azok magyarországi megjelenése már 2010. január 1. utánra esett, és ezt nem vettem észre a lista leadásakor. Hát sebaj, az összesített listába szerencsére a nálam szemfülesebbek beszavazták, és mivel én három helyet úgyis szabadon hagytam az 50-es listámban, gondoljuk ide Karen Marie Moningtól A hajnalra várva, a Rossz hold kelt fel és az Új nap virrad köteteket (Faefever, Dreamfever, Shadowfever). :) 

Szerintetek mik voltak ennek a tíz évnek a legjobb könyvei?

Dóri is hasonlóképp megírta a saját listáját az évtized könyveiről.

2020. március 5., csütörtök

Februári zárás - 2020

Forrás.
Egy picit gondolkodtam, írjak-e egyáltalán a februárról valamit, vagy vonjam majd össze a márciussal, de azt hiszem inkább maradok a szokásos verziónál, még ha nincs is olyan sok mesélni valóm erről a rövidke hónapról. Persze attól még jól sikerült, és nagyon sok szuper dolog belefért, olvasásügyileg is, és azon túl. Voltak barátnős programjaim, élményfestés, mozizás, szóval azt hiszem a januárhoz hasonlóan ezt a hónapot is sikerült kimaxolni. :)

A több irl program miatt kicsit kevesebbet olvastam, összesen 5 könyvet fejeztem be februárban - ami nem rossz így sem. Sikerült már a második kedvencet avatni idén, Popper Péter Lélekrágcsálók című könyve igazán szórakoztató, szuperül összerakott kötet volt, nagyon-nagyon élveztem olvasni, és még sokszor fogom szerintem forgatni. 
Újabb két könyvet pipáltam ki a várólista csökkentős listámról is, és ezzel már 4 befejezettnél tartok. Februárban kicsit visszakacsintottam a ya-fantasyk felé is, és elolvastam a Firelight-ot, amit pedig korábban el akartam adni. Még nem írtam róla, de tervezem, és folytatni is fogom Sophie Jordan sárkányos-drakys sorozatát. 
De olvastam ezen kívül Shriver regényt is (sok kihagyás után), folytattam a Nápolyi regények sorozatot is (a harmadik kötet felénél vagyok), és verseskötet, meg nagyon multukulti családregény is megfordult a kezeim közt. És ha már multukulti, a témázásban az angolszászokon (és magyarokon) túli világot fedeztük fel a csajokkal, és elmeséltük, milyen más nemzetektől olvasunk még. Számomra is meglepő módon kiderült, hogy nem a franciák és az olaszok vannak legtöbben nálam, hanem bizony a svéd szerzők! :) 

Saját kép.
Februárban 9 posztot írtam, egy picit el voltam maradva a könyves bejegyzésekkel és egyebekkel, de a végére nagyjából sikerült behoznom magam. 
Zsákmányom pedig csak egy volt, Katacita "hibájából", Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A ​sziget című regényét vettem meg. :) Hamarosan tervezem is olvasni, kíváncsi vagyok rá.

Nemsokára hozok tavaszi terveket is, már összekészítettem hozzá a könyvkupackát. :)



A többiek februárja:

Dóri, Nita, Heloise,

2020. március 3., kedd

A krimi evolúciója és valósága

Kép az esemény facebook oldaláról. 
Az Ectopolis és az Agave Könyvek közös szervezése volt tegnap este a Lurdy Moziban A krimi evolúciója és valósága című előadás, vagy inkább beszélgetős est, ami már kezdettől nagyon érdekelt, egyfelől a téma miatt, hiszen imádom a krimit, másfelől pedig a meghívott vendégek miatt. 

Kovács Krisztián vezette a beszélgetést Miklós Ágnes Kata irodalomtörténésszel, és Doszpot Péter, volt gyilkossági nyomozóval. Utóbbit talán senkinek sem kell bemutatni, és lehetséges, hogy ő volt a nagyobb "húzónév" sokak számára, engem azonban Miklós Ágnes Kata jelenléte csigázott fel igazán. Tudtam, hallottam, hogy jelentek meg könyvei (Bűnös szövegek, A nyolc fogaskerék esete), és hogy a bűnügyi irodalom a szakterülete, de én mégsem ebből a szemszögből ismertem eddig, hanem a Mindennap más blogról, ami bizony egy öltözködős, ruhás blog, de persze azért több is annál. Mindenesetre már évek óta követem őt ezen a platformon, és épp ezért borzasztó kíváncsi voltam rá, milyen élőben. Nagyon meglepődtem, mert semmi sem volt igaz, amit magamban társítottam hozzá a megjelenést, jelenlétet tekintve! Teljesen szürreális élmény volt kapni hozzá egy hangot, gesztusokat, mimikát. Sokkal határozottabb, mint képzeltem, aktívabb, elevenebb egyéniség élőben; szövegben, és képeken nem jött ez át eddig. Egy élmény volt őt hallgatni, nagyon okosan, éleslátóan, érdekes adalékokkal vegyítve beszélt a témáról. 
De természetesen Doszpot Péter is rengeteg figyelemfelkeltő részletet mondott, kulisszatitkokat a nyomozásról, a valóság és a krimik eltérő pontjairól. 

Doszpot Péter. Forrás.
A mozivászonra a beszélgetés közben krimiszerzőktől vett idézeteket vetítettek ki, a klasszikusoktól kezdve, mint Agatha Christie és Sir Arthur Conan Doyle, a modernebbekig, mint J.D. Barker vagy Donato Carrisi. 
Az előadás előtt és után pedig kedvezményesen lehetett vásárolni Agave könyveket egy pici standnál :) Majdnem teljesen teltház volt. 

A beszélgetést vezető Kovács Krisztián szerintem nagyon jó választás volt, felkészült volt, ismerte és interjúztatta már mindkét beszélgetőtársát, és nem voltak erőltetettek a kérdései. Egyedül J.D.Barker nevét nem tudta helyesen mondani, de ez valami magyar betegség, hogy akármilyen jól megtanuljuk az angol abc-t, a J-ből kimondva, mindig G-t csinálunk... (Rowling esetén mondjuk jobban fáj a ki szívemnek, de fátylat rá.)

Saját kép.
Apropó Rowling! Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen téma kapcsán is felmerülhet a Harry Potter, de már a beszélgetés elején szóba került, méghozzá egy igen érdekes szempontból: hogy szigorúan véve van nyomozó és nyomozás a HP-ben is, mindig felderítenek valamit, a Bölcsek kövének rejtélyét az elsőben, azt hogy mit rejt a Titkok kamrája, a másodikban stb. Csakhogy a HP fejlődési regény is, nem csak nyomozás, és izgalom. És talán emiatt voltak sokan, akiknek nehezen vette be a gyomra, hogy Harry frusztrált, ideges, kamaszodik is közben - ez nem illett teljesen a nyomozó szerephez, ami azonban csak egy oldala a történetnek. 

Szó volt arról is, hogy nyomozó nélkül nem működik a krimi, és hogy a nyomozónak - ez az igazság - alapvetően kicsit zakkantnak kell lennie! Általában van valami függőségük is, piálnak ezerrel munka közben is akár, füstölnek mint a gyárkémény, csajoznak. Doszpot Péter adott erre igazából egy rém egyszerű, de jó magyarázatot: annyi a feszültség a munkájukban, főként, amikor napokig nem is mennek haza, mert az adott gyilkossági ügy ezt nem engedi meg, akkor valahol, valamivel le kell vezetni a feszültséget.

A könyvek magánnyomozói általában korábban zsaruk voltak, vagy legalábbis volt valami közük az intézményes bűnüldözéshez, és a krimi irodalom csúcsa általában a magánnyomozó. 

Simenon Maigret felügyelője is téma volt - bár én örültem volna, ha még visszatérnek hozzá kicsit, de a beígért, "róla majd még beszélünk külön" elmaradt -, és repesett a szívem, amikor Miklós Ágnes Kata ellentmondást nem tűrően kijelentette: "Simenon nagyon jó író". ♥
Megidézte Madame Maigret alakját is- aki bármi történjék is főz az urára, és rezignált sóhajjal, de drámák nélkül veszi tudomásul, ha a férje megint nem jön haza... -, és egy nyomozást, aminek megoldásából Maigret a nyaralása, pihenése ellenére sem tudta magát kivonni. De ez nem az az eset volt, amikor pl. Poirot elmegy nyaralni, vagy eldönti, hogy vidéken úritököt termeszt, és ott történik valami, hanem másként: Maigret-nek ugyanis maga a nyomozás, az ügyek megoldása a szenvedélye, és nem igazán tudja delegálni a feladatokat a csapatának, mindig kell hozzá ő maga is, még akkor is, ha épp elküldik pihenni.

Szépséges Agavés Simenonjaim. ♥ Azóta bővült is még 2-3 darabbal .;)
Saját kép. 

Doszpot Péter sokat mesélt a '90-es évek híresebb gyilkossági ügyeiről, na persze nem confidential részleteket, hanem a bűnüldözés mint munkafolyamat kisebb-nagyobb kulisszatitkait. Például, hogy miért fontos valahogy a bizalmába férkőzni az elkövetőnek, akkor is, ha egyébként legszívesebben megvernéd, hogy a kommunikáció elsődleges fontosságú, és sehogy máshogy nem lehet a beismerő vallomást, a részleteket kicsikarni, csak kommunikációval. A gyilkossági csoport munkájáról, kialakulásáról, a profilozás magyarországi kezdeti lépéseitől is beszélt, amikor az amerikaiak megérkeztek, és segítettek nekik a bolti sorozatgyilkosságok felderítésében. Ajánlotta a Netflix Mindhunter című sorozatát, aminek témája szintén a profilozás. 

Miklós Ágnes Kata. Forrás.
Beszélgettek még arról is, hogy vajon nem káros-e, hogy az irodalom néha romantizálja az elkövetőket. Miklós Ágnes Kata szerint nem, mert ettől még félelmetesek maradnak, és nem mindegy pl. hogy mennyire erőszakos a bűncselekmény, amit elkövettek. A Robin Hood történeteket szokták kedvelni ebből a szempontból legjobban. Felmerült az Ocean's Eleven című film kaszinórablása is. De persze érdekes, hogy sokszor a fikcióban szereplő szélhámosok csakis gonosz embereket csapnak be... Azért tudjuk őket kedvelni, mert ilyen módon vannak előadva. 
Jó magyarországi példa volt a romantizált elkövetőre a szabadulása óta még népszerűbb whiskeys rabló, Ambrus Attila, aki sok előadást tart, és egyszer Doszpot Péter számára ő volt a "meglepetés vendég" egy eseményen. :D 

A végén Kovács Krisztián azt kérdezte a beszélgetőpartnerektől, hogy van-e olyan krimi, amit ajánlanának, de Miklós Ágnes Kata nem akart ajánlani, mert nincs, és ne is legyen ilyen, hogy ez megkerülhetetlen és kihagyhatatlan a műfajban... A krimit mindenki másért olvassa, mindenki mást keres benne, és épp ezért saját magának kell megtalálnia mit szeret. 

Az Ectopolis rengeteg más témában is szervez előadásokat, nemsokára pl. Zacher Gáborral lesz beszélgetésük, érdemes őket figyelemmel követni.

2020. március 2., hétfő

Ha vers, akkor Hegyi Zoltán Imre


"Addig jó, ameddig foszlik a pillanat.


Amíg nem kell részenként megállni
benne."

Két éve olvastam Hegyi Zoltán Imre első verseskötetét, a Shizoo-t, és nagyon kedveltem, több okból is: személyes mivolta miatt nagyon sok apróságot tudtam benne felfedezni, ami bensőségessé tette, remek szerkesztése volt, sok szép fotó vegyült a versek közé, és andalítóak voltak a szavai is. 

Másként, és ezúttal csak néhány villanásra, de ez is nagyon személyes. Rövidsége miatt viszont nem engedett annyi játékot a szerkesztésben, annyi rendezgetést, variálást. Régebbi versek is szerepelnek, egyfajta ars poeticába rendezve talán az egészet, felépítve egy sort, elmesélve a honnan-hovát. Na persze kis hal vagyok én a verselemzéshez, és nem is akarom megmondani "mire gondolt a költő?". :) Nem szoktam verseket olvasni, gyakran érzem úgy, hogy nem kötnek le, vagy nem értem meg őket. Ez a kötet azonban ismét el tudott kicsit ringatni a soraival - pedig bizonyára van, amit nem értek belőle teljességében. 
Andalító sodrása van néhol, és én ezeket a részeket kedveltem legjobban, szinte a szöveg mögöttes tartalmától függetlenül is, mert van benne valami megbabonázó. 
Persze helyet kapnak igen erőteljes, kritikus hangú költemények is, pl. a "Sziszüphoz hazaviszi a munkát", és helyenként a merengő, szirmokat csodáló verssorok is váratlan zárást kapnak. Külső szemlélődések és belső monológok egyaránt vannak, a múlt emlékei (katonaság) és a közelmúlt eseményei (Hableány) is felderengenek. 

Sok a visszatérő motívum (pl. a bűnevés nagyon érdekes volt), de azért nem maradhatott ki egy "karmincás szőrgombóc" szeretetteljes említése sem, oldani kicsit a komolyabb felvetések okozta torok-gombócokat. Egészen összetett kép rajzolódik így ki, a változatos versek, a témák variálása által, akár lehetett volna még hosszabb is.

Érdekes utazás volt, érdemes volt elolvasni. Nagyon köszönöm a kötetet, és az élményt! 

A kedvenceim voltak "a szabadság története", "a feladat", a "Palotai tornyok" és a "Margit híd, Margitsziget".

"Léptek visszhangja egy párhuzamosban -
ha nem találkoznak, miért hallod
a másik választás csábító nevetését?"


Shizoo versek még: régebben >itt<, most pedig >itt<.