2015. március 1., vasárnap

Rowling, Rihanna és egy nagyívű kisvárosi bomlasztás


J.K. Rowling: The Casual Vacancy - Átmeneti  üresedés


"It was so good to be held. If only their relationship could be distilled into simple, wordless gestures of comfort. Why had humans ever learned to talk?"

Rowling regényének hírére annyira örültem, mint majom a farkának, aztán mégis évek teltek el, hogy beszerezzem és el is olvassam a vaskos kötetet. De azt hiszem jó volt így, mert már tudtam róla néhány dolgot, és nem ugrottam neki irreális elvárásokkal, ahogy talán sokan - egy második HP-t, egy ugyanolyan humorosan fordulatos, letehetetlen mugli-világot várva. Nem, ez az igazi mugli világ. Az alattomos, kisstílű, manipulatív emberek világa, ahol minden zárt ajtó mögött lapul valami titok, valami mocsok, és nem biztos, hogy a legjobban lecsúszott embereknél találjuk meg ezeket. Kis közösség, szerteágazó kapcsolatokkal és változatos egymásnak-keresztbe-tevéssel. Plusz némi kisvárosi korrupt politika. 
Először azt hittem a játszmák lesznek a legfontosabbak, hogy majd mindenki annyit kavar, hogy az egy kibogozhatatlan konfliktussá lényegül át, de végül a kavarásokon túl a kulcsjelenetekben a véletlen és a közöny volt még, amik igazán nagy szerepet kaptak. 

Hogy tetszett-e? Igen. Kiválóan megírt regény, sok szereplővel, változatos cselekménnyel. De valóban hiányzik belőle a humor, és bár vannak fordulatok, azokért bizony el kell jutni a végéig. Nem fáradságos ez az eljutás, inkább csak némileg frusztráló. Mert Rowling megismerteti velünk ezt a sok embert, ami időbe telik, de tény, hogy olyan jól csinálja, hogy a teleregények otthonosságával csöppenünk vissza mindig a családokhoz. A tempó nagyon érdekes, mert borzasztó lassan indul el, tekervényes körmondatokkal, szinte zéró párbeszéddel. A nyelvezete sem könnyű, erről külön poszt lesz, de ez is csak az elejére vonatkozik, amikor a középső harmadba lépünk, jönnek a lazább dolgok, párbeszédek, megfigyelés, függönyök mögé kukkantás. A harmadik harmad pedig igazán felpörög, rövid, feszült hangulatú fejezetek és összefutó szálak jellemzik, és letehetetlen. 

A totó-lottós borító
Hogy ütött-e avagy sokkolt-e? Sok szempontból nem. A végére nem számítottam, és kapkodtam kicsit a fejem, de egészében véve el tudtam volna képzelni brutálisabb dolgokat is (nem George R.R. Martin írta az fix :D), és végső soron jó regényként, de nem kedvenc regényként fog megmaradni a fejemben. 
Biztos velem, meg az alacsony mértékű szociális érzékenységemmel és emberszeretetemmel van a gond, de igazából nem nagyon ütött szíven a végkimenetel, mert bizonyos embereknek szerintem amúgy sincs sok jövője. 

“It was strange how your brain could know what your heart refused to accept.”

Az emberek viselkedése, mesterkedéseik, rosszindulatuk nem lepett meg, mert az emberek igenis ilyenek, és a gyerekek is, akiknek szintén igen fontos szerep jutott a könyvben. Igen, pont ilyen Simon Price-oknak hódolnak be a Ruth Price-ok, pont ilyen fontoskodó, öntelt görények vezetik az önkormányzatokat és "tanácsokat", mint Howard Mollison, pont ilyen minden lében kanál Maureenok legyeskednek körülüttök, pont ilyen Shirleyk kavarják a rántást mint elviselhetetlen és rosszindulatú banyák, és pont ilyen elkeseredett és magukat nevetségessé tevő Samanthák lézengenek kihűlt házasságukban Howardokkal, és pont ilyen Parminder Jawandák ignorálják és kommandírozzák a figyelemre és szeretetre vágyó Sukwinderüket... Krystal, Fats, Gaia és Andrew is van ezerszám, és talán, remélni merem, van néhány Barry Fairbrother és Kay Bowden is, mert emberségből talán ők vizsgáztak csak jól, és nagy kár, hogy előbbi ugyebár már az első oldalakon meghal. Such is life. 

“Was it love when somebody filled a space in your life that yawned inside you, once they had gone?” 

Jelenet a sorozatból

!!!SPOILER!!! Krystal megérdemelt volna egy esélyt a kitörésre, de szerintem Barry nélkül erre már esélye sem volt. 
Egyébként az elején azt hittem, csak valami oldalsávos mellékszereplő lesz, nem hittem, hogy főszereplővé avanzsál. Az egyik legsokkolóbb jelenet, amikor Obbo megerőszakolja a konyhában, te jóóó ég. 
Robbie halálával kapcsolatban inkább Krystal felelőtlensége zavart, Fatset megsajnáltam, vannak olyan emberek, akik nem tudnak vészhelyzetben cselekedni, csak elmenni... De legjobban Shirley és Samantha bántották a szemem, akiknek igazán lett volna esélyük megmenteni a gyereket, hisz látták, csak igazából le se tojták, ami kicsit érthetetlen számomra, én nem tudnék elmenni egy egyedül síró hároméves mellett, akinek egyetlen társasága az olvadó csoki a kezében. Mondom mindezt úgy, hogy egyébként, ahogy mondtam, jobb a világnak is, meg Robbie-nak is, hogy nem nőtt fel végül egy második Obbóvá... 
!SPOILER VÉGE! 

“Choice was dangerous: you had to forgo all other possibilities when you chose.”  

Az írás maga, mint mondtam, tényleg elismerésre méltó, de az elejét egy kicsit, főleg a cikornyás angolság és ritka szavak tömkelege miatt, izzadtságszagúnak éreztem: "nézzétek, most mit írok", ami szerencsére oldódott később. Meg tudom érteni, hogy sokan, akik nekiálltak hogy jujj, új Rowling de jó lesz, miért csalódtak és tették félre az első, nehezebben végigküzdhető 50-80 oldalon - bennem volt azért bizalom, és nyitott voltam erre a "más" írásra.   

"(...) it was wonderful how you could obscure an emotional issue by appearing to seek precision."

Rowling rendkívül jó emberismerő lehet. Az emberi hulla egy büdös, undorító, oszló dolog. De az élő ember se sokkal jobb, és éppolyan büdös, csak jó közelről kell megnézni, ahogy mondtam, a függönyökön át. Valószínűleg megrökönyödnénk, ha ilyen módon tekinthetnénk át egy kisváros, egy kis közösség kapcsolati dinamikáját, hátsó gondolatait, változatos önámításait, és szép mázak mögé rejtett rothadó bűzüket. 
Rowling nem fukarkodik modern dolgokkal sem, internetes ármánykodás, zaklatás, és elég sok testnedv is van, szex, erőszak, kamaszos hév, tehát mindenféle forma. 
És Rihanna! :D Hogy ő hogy került a címbe? Az Umbrella című szám felhangzik egy párszor. :)) Kíváncsi vagyok ehhez volt-e Rowling-Rihanna találka és szerződéskötés?! :)



Értékelés: 10/8,5 Erős nyolcas, nem kedvenc, de egy tökéletesen összerakott regény, jó kis karakterboncolásokkal, és árnyalásokkal, pofonokkal, váltakozó mértékű gonoszságokkal és galádságokkal és tragédiával megspékelve. Dráma egy kis város szétbomlásáról, amit Barry Fairbrother halála indít el, és mondhatni "szelleme" visz tovább... Hipszter Rowling és mégis, intelligens Rowling még mindig, magasra tett léccel. :) 
A kiemelt idézeteket imádtam. Különösen a csillagosat:

“But who could bear to know which stars were already dead, she thought, blinking up at the night sky; could anybody stand to know that they all were?”

Nyelvi poszt külön lesz, hamarosan, érdekes szavakkal, kifejezésekkel. 
Itt pedig egy családfa, és kapcsolati háló, az elején jól jön, aki csak most olvassa majd, annak ajánlom mankónak: 

Kattintásra megnő, forrása: google search


15 megjegyzés:

  1. Bár írtam róla egy hosszabb posztot, de pár dolgot azért ide is kiemelnék. A feléig rendületlenül szerettem, aztán elkezdett csúszni lefelé, és a végére tulajdonképpen megutáltam. Nemrég Bill idézett egy 8 pontos listát íróknak, és abban volt, hogy legalább egy szereplő legyen, akiért lehet izgulni, akinek lehet drukkolni. Itt egy ilyen sem volt, egyetlen szereplőt sem tudtam megszeretni, azonosulni velük, felőlem egytől egyik mind felfordulhattak volna, egyszerűen nem érdekelt a sorsuk. A vége csak meglepett, de nem sokkolt, nem volt feloldozás, nem volt katarzis, márpedig egy jó könyvben szerintem ez elengedhetetlen. Ez korántsem jelent happy endet, de én egyiket sem kaptam meg.
    Most jöttem rá, hogy a minden jó, ha a vége jó milyen igaz tud lenni. Ha egy könyv nehézkesen indul, de végül belendül, az marad meg bennem, hogy végül is megérte. Itt pedig mivel a vége számomra lejtmenet volt, az összbenyomásom róla az, hogy nem volt jó, nem tetszett, pedig emlékszem, kb. a közepéig tökéletesnek éreztem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem mondanám, hogy rossz a könyv vége. A "meglepetésnek" a végén lesznek hatásai a politikára is, már ami Miles-ot és Samanthát illeti, én úgy éreztem. Bizonyos szempontból így Rowling meghagyta a reményt. És pár ember azért helyre lett téve a végére.

      Törlés
    2. Bea, közben elolvastam a posztod, ott is írtam, de itt is reagálok. Igen ez igaz, kell a kötődés, a szereplő, akinek érdekel a sorsa, és nekem végülis volt is, mert érdekelt, hogy pl. szegény Sukwinderrel mi lesz, megkapja-e az anyjától a várt szeretetet, Parminderrel mi lesz az etikai vétsége után (nem nagyon sok derült ki erről, de akkor is), Gaia és Kay megtalálják-e a közös hangot, elmennek-e ? És bár igazad van, kissé "végetlen" a vége, ez tulajdonképpen elkerülhetetlen volt, otthagyjuk őket, hogy folytassák az életüket. Körülbelül ugyanabban a mederben.
      Én úgy éreztem azért nincs feloldozás, mert nem érdemlik meg a szereplők. Persze olvasóként lehet, hogy megérdemeltük volna. :D

      Bubu, szerintem sem rossz, és igen, számomra is úgy fest, hogy a politikamentes történések végül mégis megváltoztatták a politikát - SPOILER - Howard infarktusa, Samantha részvétele, Shirley és Maureen kapcsolata... Plusz az összes nyitott kérdés: Fats (Mócsing) és Colin helyzete hogy alakul, a Price családnak mi lesz a sorsa, Kay és Gaia maradnak-e Pagfordban? Mi lesz a Bellchapellel? Terri Weedonnal? Lezáratlan részek, és mégis egy kerek sztorit meséltek erről a kis közösségről. SPOILER VÉGE.

      Törlés
  2. Az Umbrellára már nem is emlékeztem :D Most, hogy írod a szereplők nevét, közülük is csak néhányra, túl sokan voltak. :)
    Tudom, hogy senki nem túlságosan szerethető ebben a könyvben, de szerintem ilyen az átlag ember, és azzal, hogy Rowling ezt az arcunkba dörgöli, sokaknál kiveri a biztosítékot. Azzal, hogy leír minden apró rezdülést, és a pillanatok alatt átfutó gondolatokat, sokkal rosszabb fényben tünteti fel a szereplőit, mint amilyenek igazából. Nyilván széles a skála, ott van Simon, akit megfojtanék, meg ott van Samantha, aki életkorából, helyzetéből, stb. fakadóan lett olyan, amilyen (már amennyire emlékszem), és valahol totál megértem az esetenként idióta viselkedését.
    Szóval ítélkezni könnyű mások felett, de ha körbenézünk, mi meg a környezetünk se vagyunk szerintem sokkal jobbak, mindenki tele van frusztrációval, mindenkinek van múltja, meg ilyenek.
    (Csak megjegyzem, hogy amúgy nem szeretem az embereket, viszont ítélkezni sem szoktam mások felett,legalábbis erre törekszem.)

    A végét nekem molyon faszán elspoilerezték, azóta is hálás vagyok érte... :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, bár sok szereplő volt, nekem nem tűnik ez olyan rossznak - a kezdeti kavarodás persze nálam is megvolt, de élveztem ezt a sok szálat, a sok család és barátok változatos viszonyait, ehhez kellett ez a cirka 30 emberke :)) De valószínűleg én is sokat felejtek majd közülük. Mellesleg jó ritka neveket (is) használt Rowling.

      Szerintem is ilyenek az emberek, csak itt koncentráltan volt jelen mindenféle gonoszságunk - a hét főbűn, még a falánkság is, Howarddal :D ...
      Én elég sokat ítélkezem, ez van, az élet rövid, hogy mindenkinek a minden bajára tekintettel legyünk a saját frusztrációink, múltunk stb mellett, és szerintem nem sok olyan ember van, akinek nincsenek sötét/rosszindulatú/irigykedő/gonoszkodó apró gondolatai (ami a rosszabb, hogy tettei is!) mások irányában. Vagy ha van, akkor őt jól kihasználják! :D
      Hát, igen, valahol Samantha bizonyos cselekedetei is érthetőek, egy bizonyos fokig, pl. a koncerttel kapcsolatos lelkesedése, és a tudat, hogy megússza vele a kötelező jópofizást... de utána a lerészegedés, hát annak már nem örültem.

      Törlés
    2. Egyetértek, hogy az élet rövid, és nem érdekel más problémája, meg hogy miért alakult ki az neki :) Az embernek így is van elég dolga, amit meg kell oldani, nem kell még a szomszéd baja is. Viszont hogy ki hogy cseszi el a saját életét, az hidegen hagy, inkább ítélkezés téren arra gondoltam, amikor írtam, hogy nem török pálcát senki felett azért, mert neki mások a motivációi, meg máshogy gondolkodik, máshogy cselekszik. Persze ha ez gonoszsággal és rosszindulattal párosul, ott már nehéz toleránsnak lenni, de amíg engem nem érint a hülyesége, addig tök oké :D
      Na jó, most már nagyon elkanyarodtam a könyvtől:)
      Én szeretem, hogy Rowling megmutatja az emberek esendőségét, igazából a legtöbben inkább szánni valók, mint hogy utáljuk őket - szerintem. A Kakukkszóban is ez tetszik, hogy a tök pozitív karaktereknek is átfutnak az agyán ilyen-olyan hülye gondolatok, amitől igazán emberivé válnak.
      Azt is angolul olvasod majd?:)

      Törlés
    3. Hm, igen, így, ebből a szempontból én is kevesebbet ítélkezem, amíg nekem nem tesz keresztbe, úgy cselekszik, ahogy gondolja, és persze néha nehéz megítélni, tudni azt, hogy mi vezette oda, apróbb döntéseken, kisebb rossz kanyarokon is múlhatnak nagy dolgok. Nem baj, ha elkanyarodunk, a másik posztnál meg macskamancsokról beszéltünk úgyis! :D Az élet legfontosabb dolgai: döntések és macskák. :D

      Nekem is tetszett, hogy hús-vér emberek, a maguk rossz tulajdonságaival, de ott van a szánni való rész is, a problémák, a napi dolgaik, a konfliktusaik és viszonyrendszerük, az egész kontextus, amiben nézzük őket, és senki nem fekete-fehér igazán. Szóval ügyes, nagyon ügyes. :)
      A Kakukkszót is angolul fogom, igen, tavaly vettem bookdepóról. :) :) Kíváncsi vagyok már rá nagyon, biztos, hogy nemsokára sorra kerítem.

      Törlés
  3. Én nagyon empatikus emberke tudok lenni időnként, így nálam nagyot ütött. Főleg, hogy nem egy durvább témában érintett vagyok. Rowling nagyon utánanézett a dolgok pszichológiai hátterének, hogy bizonyos dolgok hogyan hatnak, és ettől (is) nagyon valósnak éreztem).
    Belegondolva nagyon jól csinálta, miután biztos lehetett benne, hogy milliókhoz el fog jutni az új könyve, olyan mondanivalót fogalmazott meg benne, ami arra késztet, hogy elgondolkodjon az ember.
    Magyarul azért nem volt olyan nehéz olvasmány... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rowling nagyon okos, és nagyon jó emberismerő, tényleg, ez tisztán látszik. A vesénkbe lát, és ezt a képességet nagyon jól kamatoztatta a regény megírásakor. Engem is mégérintett néhány része, de annyira nem ütött nagyot, mint vártam - de nem vagyok csalódott, mert tényleg, remek regénynek tartom egészében. :)
      Angolul is csak az első része volt nehézkes. :)

      Törlés
  4. Szeretném hangsúlyozni, hogy tökéletesen megértettem a mondanivalóját, hogy mit miért írt, stb., értékelem az értékelni valókat, de ettől még nem tetszik jobban. :)
    Írástechnikailag, jellemrajzilag, társadalomábrázolásilag jó könyv (micsoda szavakat alkotok, te jó ég! :D), de attól még lehangoló marad. És fenntartom a jogot, hogy nem akarok lehangolódni. :D ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, érthető :) Vannak ilyen könyvek.
      Igen, lehangoló is némileg, egyetértek. Ez már szerintem épp a határaidat súrolja a "sokkoló" felé, nem?

      Törlés
    2. Így van, elég sokkoló volt helyenként, vagy talán inkább az elborzasztó a jobb szó.

      Törlés
  5. Kellőképpen felcsigáztál :) Micsoda nevek... :D Kíváncsian várom, az én érzékenységemmel mire megyek...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! :D Igen, van egy adag fura név. Azt figyelgettem, hogy HP-sakat hozott-e, de csak Colin van HP-ben is és CV-ben is (Colin Wall - Colin Creevey), illetve nekem Barryről egyből Harry jutott eszembe, de persze csak hangzás miatt, egyébként semmi azonosság nincsen persze.

      Törlés
    2. Akkor nincs benne Perry (tudom a-val) Hotter? :D

      Törlés