Viviane Villamont: Kisdarázs

Azt gondoltam egy ponton olvasás közben, hogy nem is fogok én írni erről a könyvről, mert kicsit dühített és olyan... semmilyennek éreztem sokáig, főleg a legelejét. Aztán csak kikerekedett belőle valami. Kikerekedett és kicsiholt belőlem egy rakás érzelmet is, kicsit megcsavargatta a torkom, ahogy nyeltem a vége felé, és kicsit kárörvendő mosolyra húzta a szám, amikor arra gondoltam, hogy bizonyos emberek micsoda istenkáromló könyvnek tarthatják ezt a szabadszájú, de egyébként még trágárságában és testnedveivel együtt is tündérinek mondható könyvet. 

Megvádoltam, hogy Ajaros akar lenni, de nem olyan. Nem, másmilyen volt. Zárdás, apácás, gonoszkodó és szívfacsaró, de a vallási görbetükör mutatás közben valahogy olyan mohó szeretetet, őszinte és tiszta apa-lánya kapcsolatot mutat, hogy, hát na, legyünk kisdarázsosak: berosálok a gyönyörűségtől! :) Gyermeki nyelvezet, gyermeki éleslátás, és gyermeki értetlenség a tulajdonképpen valóban érthetetlen dolgok felé, amiket néha bele próbálnak verni az apró fejekbe. 

Az apa bár abszolút nem volt tökéletes, mégis nagyon-nagyon közel állt hozzám, és imádtam azt a feltétel nélküli, áradó szeretetet, ami körüllengte a szoros kapcsolatot a lányával. És akármilyen is volt, szerettem a szemléletét. 

Kisdarázs, megszerettelek, és védelmezni akartalak, etetni minden csudajóval, és megmondani, hogy nem bűn minden, amit annak címkéznek... 

A további gondolataimat övezze politikai korrektségbe vonuló homály, és jöjjenek inkább a kedvenc idézeteim a könyvből: 

"– Én nem fogok férjhez menni. 
– Miért? 
– Nem akarok zoknit stoppolni. 
– Hát akkor majd olyanhoz mész, akinek nincsen lába."

" - Vedd fel a pulóveredet! De ne fordítva, hé!
– Így is ugyanolyan meleg.
– Ez igaz."

"Miért szereted a banánt? 
– Mert nincs benne csont. 
– Ez aztán igazi Kisdarázs-féle válasz!"

"a szar aranybevonattal is csak szar."

"– Te Claude! Ez azért már tényleg túlzás, nem? Magyarázd meg nekem, hogy tudott Jézus felmenni az égbe! Se lépcső, se létra, a szék vagy a pad, az alacsony, és nagyon jól tudjuk, hogy az apjának nem volt kötele, amivel felhúzhatta volna. Hát akkor? 
– Talán a huzat vitte fel."

"– Tudod is te, mi a szerelem! 

– Igenis, hogy tudom. Az egy magas úr, aki örökre a karjaiba szorítja az embert. 

– Bravó, Kisdarázs! De azt lásd be, hogy nem valami kényelmes testhelyzet."

"Olyan boldog voltam, hogy végre látok egy gyümölcsöt, hogy a héját is megettem."

Értékelés: 10/8 Nagyon feltornázta magát a nem tetszikből a frusztrálon át, a "hadd óvjam meg!"-ig... :)