2015. március 27., péntek

Viviane Villamont: Kisdarázs


Azt gondoltam egy ponton olvasás közben, hogy nem is fogok én írni erről a könyvről, mert kicsit dühített és olyan... semmilyennek éreztem sokáig, főleg a legelejét. Aztán csak kikerekedett belőle valami. Kikerekedett és kicsiholt belőlem egy rakás érzelmet is, kicsit megcsavargatta a torkom, ahogy nyeltem a vége felé, és kicsit kárörvendő mosolyra húzta a szám, amikor arra gondoltam, hogy bizonyos emberek micsoda istenkáromló könyvnek tarthatják ezt a szabadszájú, de egyébként még trágárságában és testnedveivel együtt is tündérinek mondható könyvet. 

Megvádoltam, hogy Ajaros akar lenni, de nem olyan. Nem, másmilyen volt. Zárdás, apácás, gonoszkodó és szívfacsaró, de a vallási görbetükör mutatás közben valahogy olyan mohó szeretetet, őszinte és tiszta apa-lánya kapcsolatot mutat, hogy, hát na, legyünk kisdarázsosak: berosálok a gyönyörűségtől! :) Gyermeki nyelvezet, gyermeki éleslátás, és gyermeki értetlenség a tulajdonképpen valóban érthetetlen dolgok felé, amiket néha bele próbálnak verni az apró fejekbe. 
Az apa bár abszolút nem volt tökéletes, mégis nagyon-nagyon közel állt hozzám, és imádtam azt a feltétel nélküli, áradó szeretetet, ami körüllengte a szoros kapcsolatot a lányával. És akármilyen is volt, szerettem a szemléletét. 
Kisdarázs, megszerettelek, és védelmezni akartalak, etetni minden csudajóval, és megmondani, hogy nem bűn minden, amit annak címkéznek... 

A további gondolataimat övezze politikai korrektségbe vonuló homály, és jöjjenek inkább a kedvenc idézeteim a könyvből: 



"– Én nem fogok férjhez menni. 
– Miért? 
– Nem akarok zoknit stoppolni. 
– Hát akkor majd olyanhoz mész, akinek nincsen lába."


" - Vedd fel a pulóveredet! De ne fordítva, hé!
– Így is ugyanolyan meleg.
– Ez igaz."


"Miért szereted a banánt? 
– Mert nincs benne csont. 
– Ez aztán igazi Kisdarázs-féle válasz!"


"a szar aranybevonattal is csak szar."

"– Te Claude! Ez azért már tényleg túlzás, nem? Magyarázd meg nekem, hogy tudott Jézus felmenni az égbe! Se lépcső, se létra, a szék vagy a pad, az alacsony, és nagyon jól tudjuk, hogy az apjának nem volt kötele, amivel felhúzhatta volna. Hát akkor? 

– Talán a huzat vitte fel."

"– Tudod is te, mi a szerelem! 
– Igenis, hogy tudom. Az egy magas úr, aki örökre a karjaiba szorítja az embert. 
– Bravó, Kisdarázs! De azt lásd be, hogy nem valami kényelmes testhelyzet."


"Olyan boldog voltam, hogy végre látok egy gyümölcsöt, hogy a héját is megettem."


Értékelés: 10/8 Nagyon feltornázta magát a nem tetszikből a frusztrálon át, a "hadd óvjam meg!"-ig... :)

11 megjegyzés:

  1. Ezer éve a várólistámon figyel és vár a sorára, de most adtál hozzá egy újabb löketet :) Az meg nagyon figyelemreméltó, hogy a kezdeti bajok után így feltornázta magát, valamit biztos tud ez a könyv. (Jók ezek az idézetek :))

    VálaszTörlés
  2. Ezek az idézetek nagyon jók! Legszívesebben elolvasnám a könyvet...

    VálaszTörlés
  3. Ááá, én tudtam, hogy olyan nincs, hogy ne szeresd! Csak tűrtem, és nyeltem, és vártam... és reméltem. És szerencsére barátok maradhatunk továbbra is... :D Félretéve a tréfát, örülök, hogy nem nyúltál mellé végül, és Kisdarázs hozzád is bezümmögte magát. ♥ :)

    „Kisdarázs, Kisdarázs,
    Orra hegyén pattanás,
    Nincsen neki szárnya,
    Nem repül a bálba.” :( :)

    VálaszTörlés
  4. Én nemrég olvastam, és....hááát....nem tudom. Nem volt rossz, de jó se. Valójában az apa se az a szülő, akire gyereket bíznék: állandóan részeg, a kocsmákba hurcolja a gyereket, és bár látja, hogy gyakorlatilag mocsokban él (pl. a nagyinál), mégsem tesz semmit. Persze az egymáshoz való ragaszkodásuk aranyos. A kegyetlenkedés elborzasztó volt, és tűrhetetlen, de az apa részéről is: azért nem volt túl cuki, ahogy nem egyszer agyba-főbe verte a feleségét a kislány előtt. Nekem sok volt a kosz, a kaki, pisi, hányás, de ez már személyes ízlés kérdése.

    VálaszTörlés
  5. Nikkincs, ó, neked még jobban fog szerintem tetszeni, talán annyira is mint Miamonának, ő kedvenccé avatta. :) Az idézetek tényleg jók, nagyon jópofa szövegeket nyomatnak benne, ebben azért mégis kicsit Ajaros volt, így visszagondolva (olyasmi, mint az Előttem az élet)

    Repkuty, mi akadályoz meg? :)

    Miamona, huhhh, ha tudtam volna mi forog kockán... :D

    Zsuzsa, az elején én is úgy éreztem, túl sok a pisilés és ennek fejtegetése, de aztán rájöttem, hát ez is az élet része, és később a hangsúlyok is eltolódtak másfelé. Az apa, olyan amilyen, még mindig jobb az anyjánál szerintem. A szeretete valahogy sok mindent felülírt. :)

    Bea, biztos nem voltál bejelentkezve :( Megírod majd újra, ha lesz időd/kedved? :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jók ezek az idézetek. De a legjobb "a szar aranybevonattal is szar".:DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az nekem is tetszik, főleg, hogy Szee-nek nemrég volt egy hasonló megszólalása, jót derültem rajta. :) és mellesleg, van igazság benne! :D

      Törlés
  7. Nem volt semmi fontos, csak kb. ennyi: Jé, ezt a könyvet még mindig olvassák? Kb. a huszonéves éveim elején volt nagy divat, tehát - jaj nekem! - több mint húsz éve. :D Film is van belőle. Azóta viszont nem hallottam róla, ezért most picit meglepett. :)
    Nem sokra emlékszem, az apára pl. egyáltalán nem, de az apácák kegyetlenkedései felháborítottak. Úgy emlékszem, szerettem, de nem tudom, ma mit váltana ki belőlem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miamona olvasása miatt figyeltem fel rá, még tavaly. Szeretünk előkotorni régebbi könyveket. :) A csíkos-pöttyösökből is sok lemaradásom van, de szívesen olvasok belőlük. :))) Váltogatva a modern és friss könyvekkel. :)
      Az apácák tényleg borzalmasak voltak ebben a könyvben. :(

      Törlés
    2. Csíkos-pöttyös, de szerettem őket! Talán ideje lesz újra előszedni párat. :)

      Törlés