Adós vagyok még egy ajánlóval a novemberben elolvasott könyvek közül erről a kis piros kötetről, amire annak idején
Bubumaczkó miatt figyeltem fel.
Szeretem az olyan könyveket, amikre azt mondják, hogy benne van az egész élet, és amiknél a kérdésre, hogy miről is szól, elsőre nehéz elmondani értelmesen, hogy tényleg, mégis miről? Mert ezek a könyvek tudnak az élet sava-borsáról, az élet esszenciájáról beszélni - családról, napi eseményekről, átlagos, mégis különleges karakterekről, akikkel mindig történik valami nem hétköznapi is.
Rain Arlender könyve egy skót whiskey-lepárlót vezető családról, a Rettrey-kről szól, akiknél tradicionálisan öröklődik a Charlie név, és a lepárló vezetése, generációról generációra. Kivéve persze, amikor valamelyikőjük épp leteszi a nagy, gumicsizmás lábát, hogy nem, mert ő márpedig építész akar(na) lenni... Vagy épp nem fiúgyermeke születik.
A Rettrey whiskey nem igazán közismert, egészen egy érdekes fiaskóig, amikor is megnyernek egy versenyt egy igencsak "non-konvencionális" palackkal... Eztán persze folyamatosan gyártaniuk kell az új ízt, és őrizni a családi titkot... Aurora úgy kerül a birtokra, hogy egy álláshirdetésre jelentkezik hozzájuk, ami szerint nincs más teendője, csak járni a mezőket naphosszat... Nem is érti, tulajdonképpen mi a dolga, de örömmel teszi, főleg miután Adammel szemet is vetnek egymásra. ;)
A cselekmény egy-egy ilyen részlet elmesélése után ugrik egy nagyot, és a következő fejezetben hirtelen Gróth Istvánról, majd Marionról, és felmenőiről, magyar rokonságáról van szó, kanadai kiruccanással megfűszerezve, aztán pedig a különböző Rettrey-k életútját mutatják be, felrajzolva a nagy családfát. A szálak mind összeérnek, és megkapjuk a teljes családtörténetet mindenkinek minden bogarával.
A stílus remek, humoros, gördülékeny. Még nem is találkoztam olyan könyvvel azt hiszem, ami ennyire "hömpölygött" volna, ennyire sodort volna egymás után a mondataival. Egészen újszerű élmény volt.
Arlender nagyon jól használja az ismétlést, mint eszközt, és tele van helyzetkomikummal, jellemkomikummal. Ki-kiszól az olvasóhoz is, ami másutt szerintem idegesítő lenne, de itt beleillik a képbe, és olyan jó sztorit kerekít köré, hogy nem zavaró.
Folytonosan kitérőket tesz, és ezzel mindig többet ad a történethez, pedig látszólag jelentéktelen eseményekről, részletekről kezd beszélni, csak úgy mellékesen, mintha csak elkalandozna kissé.
Humoráról azért meg kell említeni, hogy érzékenyebb lelkületű olvasóknak nem való... Helyet kapnak abszurd fordulatok, és néhány morbid részlet is. Aki viszont meg van áldva egy kis fekete humorral maga is, annak kacagtató élményben lehet része. :)
A családi szálak bonyolódása pont olyan jólesően összevissza, amilyen forgatókönyveket az élet is tud írni. Kedveltem a szereplőiről olvasni, rengeteget nevettem rajta. Szarkasztikus, fanyar, rendkívül szórakoztató.
Egyedül talán az Estella születése körüli részeket vágtam volna meg kicsit benne, a többi mind haláli jól volt eltalálva.
A szerző kilétéről ugyan azt írják mindenhol, hogy homály fedi, de azért annyit szerintem megállapíthatunk némi utánakereséssel (fb és insta oldala, a könyv kiadásai, cikkek stb.), hogy teljesen biztos, hogy magyar szerzőről beszélünk.
A kötetben nem szerepel eredeti cím, csak egy fordító (szerintem ő a szerző amúgy), a borítótervet készítő szintén magyar, a könyvnek csak két kiadása van, az angol és a magyar (gyanítom magyarból lett angolra fordítva), a borítók ÉS
a kiadó is ugyanaz a két nyelvnél... Valamint a facebook oldalán is sokszor magyarul kommunikált a szerző (már nem aktív ott).
Ezen túl persze ami leginkább árulkodó lehet az az, ahogy a magyar szereplőkről, magyar virtusról tud írni a kötetben. Úgy jellemez minket, ahogy csak az tud, aki maga is ebben nőtt fel. :)
Kíváncsi lettem az Y és Y2 című regényeire is.
Szuper olvasmány, kikapcsoló és letehetetlen, nagyon örülök, hogy rátaláltam. :) Olvassátok el ti is!
A whiskey-ről pedig annyit: eddig sem szerettem, ezután pedig még bizalmatlanabb leszek vele! :D
