Norbert Winney: Sellők, hollók és csodalámpák

A Kalandok Óperencián innen és túl első kötete még 2016-ban jelent meg, és rögtön magához vonzott érdekes címével és különleges borítójával. A folytatás  most, három évvel később, szintúgy azonnal felkeltette a figyelmemet: Sellők, hollók és csodalámpák lett a megbabonázó cím, és a borítóterv csodásan illeszkedik az előzőhöz, mindhárom címbéli elemet odavarázsolva a fedlapra. 

Ugyanúgy, ahogy az első kötetben, most is Vízfüttyő Loson a főszereplő, aki lelencként nevelkedett, nem ismeri szüleit, és különleges "szakmát" űz: kitalálja a próbákat, és elrejti a megszerzendő ereklyéket, amik aztán az akadályok leküzdése után a szerencsét próbálók kezére játsszák a fele királyságokat és a hercegkisasszonyok kacsóját. Változatlanul remek ötletnek tartom, hogy tulajdonképpen a mesék kulisszák mögötti világába enged ezzel bepillantást a szerző. Loson különféle küldetéseket kap királyoktól, szultánoktól, mindenféle uralkodóktól, és ezeket hű kis társával, fekete patkányával hajtja végre, akit Musztinak hívnak. Ha valaki nem olvasta az első epizódot, annak sem kell kétségbe esni; ez a néhány alapinfó elég hozzá, hogy értse a soron következő kalandokat (de persze mindenképp érdemes elolvasni a Sárkányok, farkasok és almákat is, akár utána is). 

Muszti ezúttal sem csak dísz, nagyon is sokat segít gazdájának: nélkülözhetetlen a felderítésben, járatok és titkos átjárók meglelésében, és bizony életmentő szerep is jut neki, amikor stratégiailag jókor ijeszti el, vagy harapja meg az ellenséget, vagy amikor éppenséggel farkával megdörzsöl egy csodalámpát. 

Forrás.

Losonnak ebben a kötetben egyedül az első, többnyire víz alatti kalandjában kell nélkülöznie Musztit, érthető okok miatt. A hableányokról és habkirályokról szóló epizód volt a kedvencem a kötetben a három történet közül, és azt hiszem ez volt a legkidolgozottabb is. Ez bizonyára azért is van így, mert Loson származásáról és szüleiről is kiderülnek dolgok ebben a mesében. 

A másik két történet is abszolút lekötötte a figyelmemet és izgalmasnak találtam őket, bár a hollós történetben azt éreztem, kicsit egyszerűen oldódtak meg a problémák, a csodalámpásban pedig nagyon sokféle elem zsúfolódott össze - de végső soron tetszett ez a hektikus jelleg, mert illett Arábusföldhöz, a bazársorhoz és a keleties hangulathoz. A holtak serege a Múmia című filmet idézte fel bennem, amit nagyon szeretek. Egy kicsit elrugaszkodott volt a lelkek csatázása, de megoldásnak nem volt utolsó, ahogy elvarrták a szálakat. 

Ennek az utolsó történetnek volt a legjobb a humora, többször sikerült hangosan felnevetnem. Lehet persze, hogy valakinek nem jönnek be az ilyen viccek, vagy ez a hangulat, de engem elszórakoztatott pl. az Al-Ibabha név is. Ez volt a falu neve, ahova Losont a küldetése szólította. :) 

Forrás.

Tetszett a szerelmi szál, és hogy Loson ezúttal talán társra is talált. Szívesen olvasnám tovább a történetüket.

Az előző kötetnél kicsit bajban voltam, ifjúsági regénynek aposztrofáltam, illetve nem tudtam pontosan belőni ki is a célközönség. Most már tudom, egyértelmű volt, hogy a mesés jelleg, mesei elemek ellenére ez mindenképpen felnőtteknek szól. Sok a pajzán utalás, de szerencsére sosem lendülnek túl egy határon. Egynémely erkölcsi felfogásba persze jócskán bele lehetne kötni (hableány bordély, wow), de itt nem is ez a lényeg, hanem a történetmesélés. Különben is egy más érába, és teljes mértékben fantáziavilágba kalauzol bennünket Loson és a többi szereplő. 

A történetek elején illusztrált oldal utalt a mesére, és szerepelnek a képen a főbb karakterek is az adott fejezetből. A fejezeteken belül pedig a kis Muszti rohangáló árnyképe tűnik fel mindig. :) Az illusztrációkat a szerző készítette.

Nagyon tetszettek a nevek, egyedül talán az utolsó fejezet keleties névváltozatait nem tudtam megjegyezni. 

Forrás.

Meg kell még említenem, hogy rendszerint kritikával szoktam illetni a fantasy-k, urban fantasy-k mozgalmas részeit, a kalandok, izgalmas részek leírásait. Ezek ugyanis sokszor végtelenül unalmasra sikerülnek, és rengeteg kimerítő technikai részlet aprólékos kibontásában merülnek ki - avagy ki min hogy kapaszkodott meg, és ugrott át, és hova döfött a melyik kezével... Itt teljesen gördülékenyek az akciódús részek is, nincs unalmas pillanat, és a technikai részletekbe sem kell túlzottan elmerülni, vagy azok is eleve érdekesek (pl. Rozi néne az üvegben, ami egyébként elforgatva fejlámpa, vagy a varázspor révén életre kelő faliszőnyegek...). 

Egy szó mint száz, remek utazás volt, élveztem minden percét! Losont mindenkinek! :D 

A Sellők, hollók és csodalámpákat megrendelhetitek >INNEN<.