Stephen Hawkingról

Nagy "rajongója" vagyok Stephen Hawkingnak, olyan módon, ahogy nagy tudós elmékért rajongani lehet: távolságtartóan, és a laikusok minden tudatlanságával. 

Hawking egy hatalmas tudású ember, felemelő személyiség, az egyik legnagyobb élő elme. Csodával határos, hogy egyáltalán még köztünk van.

A napokban elolvastam Az én rövid történetem című önéletírását, amiben sok a családi kép, mesélős, valóban rövid és humoros is, mégis töményen tele van fizikával. Fekete lyukak, görbülő tér-idő és kvantumelmélet még hagyján, de a kezdeti fejezetek után viharos sebességgel veti magát Cauchy horizontok és kozmikus húrok közé. Nem tud vele megbirkózni az agyam. Persze elolvastam a könyvet végig, de azon törekvésemet, hogy kicsit jobban beleássam magam Hawking révén a kozmológiába és a fizikába, elvetettem. Az idő rövid történetével (A Brief History of Time) akartam ugyanis folytatni, de már látom, hogy az a kötet és információmennyiség (avagy mélység) már végképp sok nekem mint laikusnak. Ismeretterjesztő tv-sorozatairól azért még nem tettem le, sok mindent meg lehet azokból is érteni, azt gondolom. 

A könyvben volt egy tudományos témafelvetés, ami megfogott, méghozzá azért, mert rögvest a Harry August csodálatos élete jutott róla eszembe, ami a tavalyi év egyik meghatározó  könyvélménye volt. Ez az elmélet pedig a nagypapa-paradoxon az időutazáson belül. Harry Augustra nézve esetleg kicsit spoileres (?) lehet, szóval az utánajárással csak óvatosan. :) 

Akinek szintén magas a fizika, de érdekli a nem mindennapi tudós története, nézze meg A mindenség elmélete című filmet (The Theory of Everything), ami Jane Hawking memoárja (Travelling to Infinity - My Life with Stephen) alapján készült. Én néhány hónapja láttam, és imádtam. Érzelmes, drámai, romantikus. Már a film pár perces trailere is végtelenül megható. 

Eddie Redmayne olyan kiváló alakítást nyújt, hogy az ember szinte meg is feledkezik róla, egy színészt lát, nem az igazi Hawkingot. Oscart is kapott érte. 

A Jane-t alakító Felicity Jones is remekel, arcjátékában ott van minden kimondatlan apróság. 

Íme egy kép a valódi, és a filmbéli esküvőről:

Bal oldalon Stephen Hawking és Jane Wilde, jobb oldalon pedig az
őket alakító Eddie Redmayne és Felicity Jones.

Hawkingnak még az úgymond lecsupaszított fizikája is nehéz, valljuk be. Persze ettől még nem szűnök meg csodálni őt és azokat is, akik értik a mondandója lényegét. Az emberi oldal pedig... nos, bármily furcsa is, Hawking azt mondja a könyvében, hogy teljes élete volt. Van családja, gyermekei, rengeteg helyre utazott el, államfőkkel, tudósokkal találkozhatott. Humorral és öniróniával szemléli az életét. Minden becslés ellenére ma is él és kommunikál, ha nehezen is. És gondolkodik, szüntelenül. 

"Testi fogyatékosságom nem jelentett túl nagy akadályt a tudományos munkámban. Bizonyos értelemben talán még a javamra is szolgált: nem kellett előadásokat tartanom és egyetemisták oktatásával foglalkoznom, és nem kellett végigülnöm unalmas és időrabló bizottsági üléseket. Így aztán teljes egészében a kutatásnak tudtam szentelni az életemet." 

Lego-Hawking. :)