Jodi Picoult a lányával, Samantha van Leerrel alkotta meg ezt a történetet, ami Sorok között címmel nemrég magyarul is megjelent az Athenaeum kiadónál. Nem is akármilyen formában: a keményfedeles, színesen illusztrált, színes betűs exkluzív verzióját élvezhetitek. Ez én példányom angol és puhakötésű, és sajnos, látva a többiek posztjait, rájöttem, bizony kicsit kevésbé extra, a rajzok és a betűk ugyanis mind fekete-fehérek. Ennek ellenére persze a mese maga nagyon élvezetes, és a kis sziluett-rajzok eleve sokat dobnak rajta. :)
Az alapgondolat rendkívül izgalmas: mi is történik a szereplőkkel, amikor épp nem olvassuk a könyvet? Mi van, ha ilyenkor, egészen mást csinálnak, gondolnak, éreznek a karakterek, mint ami meg van írva? Ha a gonosz nem is gonosz, csak egy ártalmatlan művészlélek, aki lepkéket gyűjt? És ha a herceg nem is szerelmes a megmentendő királykisasszonyba? Vége van a mesének a Boldogan éltek, míg meg nem... után? Van-e egyáltalán utána?
Delilah a gimnazista lányzó imádja a Sorok között című Jessamyn Jacobs mesét, mindig csak ő veszi ki az iskolai könyvtárból. Igaz, rejtegeti is, hiszen ciki már ilyen mesét olvasnia egy tininek.
"If you read Dostoyevsky, you're weird but smart. If you read comic books, you're weird but hip. If you read a fairy tale, you're just a dork."
Rengetegszer olvassa el a könyvet, és Oliver, a herceg nagyon tetszik neki. A bonyodalom ott indul, amikor az egyik illusztráció a hercegről megmozdul, és segélykérő üzenettel megszólítja a lányt... Kiderül, hogy Oliver nagyon szeretne kiszabadulni a könyvből... Delilah-val közösen megpróbálnak megoldást találni a problémára és időközben persze egymásba szeretnek. Milyen kedves gondolat, hogy itt nem csak az olvasó habarodik bele a könyvbeli szereplőbe, de az érzelmet viszonozzák is. :)
Három különféle része van a történetnek - megismerjük a könyvbéli mesekönyv egy részének szövegét, és illusztrációit, vagyis azt a sztorit, amit Jessamyn írt meg Olivernek és a többi karakternek. Ezen kívül pedig van egy Delilah és egy Oliver nézőpont.
A legjobban azt hiszem nem is a szerelmes szál, vagy a regényből való menekítés problematikája tetszett a könyvben, hanem az az elképzelt valóság, amit megmutattak a szerzők, amikor a könyv be van csukva. Amikor épp nem olvassa senki a sorokat, akkor előfordulhat, hogy a szereplők sütit sütnek, sakkoznak, átjárnak egymáshoz beszélgetni... Néha teljesen más személyiségek, mint ami meg van írva nekik. Amikor aztán egy Olvasó kinyitja a könyvet, Frocli (Frump), a kutya elrikkantja magát, mint egy rendező, hogy mindenki a helyére, amikor pedig becsukják, akkor jön a vége, csapó! :) A történetnek úgy kell lefolyni minden alkalommal, minden olvasáskor, ahogy meg van írva. Oliver többször próbálkozott már ellene menni a megírt cselekvésnek, szövegnek, de egy láthatatlan cérnaszál, egy legyőzhetetlen erő mindig a helyére rántja. Furcsállja, hogy ő az egyetlen, akinek vannak tervei, aki szeretne kitörni a megszokottból, a többi szereplő látszólag elégedett azzal, amiben élnek.
Korábban sosem sikerült neki egy kívülálló Olvasóval kapcsolatot teremteni, Delilah azonban észreveszi a homokba rajzolt sakktáblát, amin Froclival játszottak, és aztán azon az oldalon, ahol Oliver egyedül szerepel egy sziklafalon mászva, elkezdenek kettesben beszélgetni.
További borító-változatok.
A könyvbeli mellékszereplők érdekesek voltak, különösen érdekelt Frocli, a kutya sorsa, de kedveltem a sellőket is, akik igazából nem is voltak férfifalók, a fogorvosi babérokra törő kalózkapitányt, a sebhelyes Rapsculliót, a megnyugtató jelenlétet, amit a királynő hozott magával... A való élet mellékszereplői kicsit klisésebbek voltak.
Tetszett, ahogy a könyv kinyitásának élménye le volt írva, ahogy szél kerekedik, mindenkit a helyére ránt, a lapok pörgetésekor átbucskáznak tereptárgyakon és betűhurkokon... És látják az Olvasót, és az olvasó környezetét felül, amikor nyitva a könyv.
"There is a dizzying whirl of gravity as the book starts to close, something we've all gotten used to. We grab on to details - candelabra and table legs and in some desperate cases, the hanging tail of a letter like g or y, until the pages are completely closed."
A könyv könnyed volt és humoros, ugyanakkor azért azt éreztem, Jodinak nem kellett volna ennyire "levinni a szintet". Egy YA is lehet kidolgozott(abb), és lehet a szokásos módon bonyolítani, szerintem sokat engedhetett a lánya ötleteinek, és itt-ott egyszerűbb megoldások születtek. SPOILER! kifehérített rész! Ugyanakkor pl. Delilah könyvbe való idézése, beesése roppantul tetszett, meglepő fordulat volt. :) SPOILER VÉGE!
" 'I really do have to leave, though' I tell him. 'If I don't go to Algebra, I'm going to get into trouble."Oliver nods his head. 'Of course' he says, and then hesitates. 'Is Algebra quite a distance away?'I stifle a grin. 'Light-years,' I say. "
A bolondossága, a történet kedvessége és romantikussága miatt, na meg amiatt, hogy az ötlet egyedi, és rendkívül aranyos, elnéztem a következetlenségeket, és kisebb megakasztó dolgokat, de azért meg kell mondjam, csodálkozom rajta, mert Jodi ennél pontosabban összerakott dolgokat ad ki a kezéből. Lekerekítettebbeket. És nem arról van szó, hogy nyitott-e a vég a folytatáshoz (az, és van is folytatás, Off the Page címmel), hanem, hogy maga a fő probléma kissé elnagyoltan, és magyarázat nélkül lett megoldva.
SPOILER!!! (Kifehérített szöveg!) Hogy került ki végül Oliver a könyvből? Hogyan cseréltek Edgarral? Egy fél mondat sincs magyarázatnak szentelve... Hogy a viharba íródott át utána a könyv, amikor a végén olvassák, amikor előtte minden erre irányuló próbálkozás abszolút kudarcba fulladt? Az a megoldás, hogy Edgar se szó se beszéd otthagyja az anyját, hát érdekes... Oliver, a megírt karakter állítólag a fiú, akire Jessamyn vágyott, de azért ez kicsit faramuci helyzet, hiszen szerette ő Edgart mint fiát, olyannak, amilyen. SPOILER VÉGE!!!
Azért jó ötlet volt megírni ezt a könyvet, iszonyatos nagy élmény lehet Jodi Picoult lányának lenni, és közösen alkotni vele valamit, és tök jófej szülő lehet. :) Mellesleg pedig, tényleg lehet ez egy lépcsőfok, fiatalabb olvasóknak, hogy utána belevessék magukat Picuolt keményebb témáiba.
Értékelés: 10/8,5 Nagyon bájos történet, aminek hibáit kompenzálja a jó stílus, olvasmányosság, a szerkesztés, a fantáziadús ötletek, az illusztrációk. Igazi könyv a könyvben érzés, és tündérmesei háttérvilág, némi plusszal. Nem lehet nem szeretni, és nem drukkolni Olivernek. :)
A szerzőpáros. Forrás. |
“The act of reading is a partnership. The author builds a house, but the reader makes it a home."
Érdekes szavak, kifejezések:
to run the gauntlet - vesszőfutás
clam chowder - kagylós halászlé
tallow - faggyú
entomologist - rovartudós
gooseberry - egres
carafe - kancsó
perspicacious - éles eszű
grimoire - varázsigés könyv
gnat - szúnyog
U.i.: Az Off the Page már száguld felém Bookdepositoryról! :)
Szó szerint ugyanezt gondolom én is. :)
VálaszTörlés:)))
Törlés