Sophie Kinsella: Finding Audrey

Mivel szeretem Kinsella stílusát és az örökké balszerencsés, vagy ügyetlenkedő hősnőit, kacagtató sziporkáit, nem volt kérdés, hogy elolvasom majd a friss ifjúsági regényét is, a Finding Audrey-t. A könyv már magyarul is megjelent a Librinél, Hová lett Audrey? címmel.

Audrey családjának életébe akkor csöppenünk, amikor az anyuka épp kihajítani készül a nagyobbik gyerek, Frank számítógépét az ablakon... Hiszen a Daily Mailben olvasottak alapján az ő fia játékfüggő! Ennek pedig véget kell vetni, mégpedig drasztikus módon! 

A Turner családnak három gyereke van, a "komputerfüggő" Frank, a bájos, sajátos gondolkodású négy éves Felix és Audrey, akiben szintén akad némi furcsaság mostanában... Sötét napszemüveget hord, és bezárkózik. Nem jár el sehova, és nem kommunikál idegenekkel. Pánikol és szorong, nem tud szemkontaktust teremteni, képes rohamot kapni Frank számítógépes játékostársától, Linustől is, egyébként pedig kissé depressziós. Audrey egyedül Dr. Sarah-hoz, a pszichológusához jár el, aki segít neki lassan jobban lenni, de ehhez Audrey is kell, és némi bátorság részéről. Például, hogy el merjen menni egyedül a Starbucksba, vagy hozzá merjen szólni idegenekhez. 

A család, de főleg az anya, pozitívan hibbantak. Ebből rengeteg vicces jelenet adódik, és sitcom-szerűen zajlanak a mindennapok. Szórakoztató és teli van helyzetkomikummal. Audrey betegsége sem tűnik fel a körítés miatt olyan sötét színben. Vannak olyan részek is, amikor Audrey filmezi a családját, a terápiája részeként, és erről forgatókönyvet kapunk. Némi cuki tiniszerelem is van persze, de nem csordul túl, Linus igazán empatikus, megértő és figyelmes srác, és bírtam, hogy milyen ügyesen segített Audrey-nak. :) 

Indonéz borító - képek a Pinterestről

Audrey maga pedig egy kedvelhető, aranyos kiscsaj, akinek szívesen drukkolsz, hogy helyrerázódjon, és kinyíljon előtte újra a világ. A Kinsellás chick-litek megszokott hősnőihez képest visszafogottabb, coolabb, nem kelekótya és nem keveredik annyi galibába sem, de ez az alapszituációból is eredeztethető. 

Fura, de nekem elég sokszor tűnt fel, hogy mennyit nasiznak ebben a családban, lehet, hogy erre kellett volna inkább hangsúlyt fektetni a számítógépről való leválás helyett az anyukának, simán rákattanhatott volna az egészségesebb táplálkozásra is, szinte már vártam az efféle ukázokat. :D
Az egész egyébként nagyon jól volt beleágyazva egy mai, modern családba, friss és pontos képet ad arról, hogy milyen konfliktusok lehetnek a számítógépekkel, a szabadidő eltöltésével kapcsolatban a szülők és gyerekek közt. A Starbucksos körítés pedig (mekkora reklám amúgy az egész a Starbucksnak, remélem fizetnek Kinsellának érte :D) a fiatalság számára talán még menőbbé teszi. :) 

Értékelés: 10/8,5 Üdítő kikapcsolódás vinnyogás nélkül, sok humoros jelenettel, ami mégis egy komolyabb témát dolgoz fel. Kritika illeti viszont, hogy néha nem eléggé reális, azt hiszem nem lehet ilyen gyorsan és könnyen kigyógyulni ezekből a szorongásos betegségekből mindenesetre az jó, ha a tinik olvasnak ilyesmiről is, az üzenetek, amiket Kinsella közvetített róla, rendben voltak.

Egy kicsit még csalódás volt, hogy nem derült ki pontosan mi is történt a suliban a lányokkal, amitől Audrey befordult. 

We Were LIARS

E. Lockhart: We Were Liars

Ülök egy ideje a poszt felett, mert nem jött az ihlet, megrekedtem néhány blőd mondattal, és inkább ki is töröltem őket... Pedig tetszett a könyv, nagyon is, mégsem jönnek a megfelelő szavak Szóval nézzétek el nekem ezt a hevenyészett kis posztot, és tudjátok mit, inkább olvassátok a könyvet, mert jó! :) 

Hogy miért is jó: 

- Nem igazán ya, pedig azt hinnéd, ugye? Inkább valami családregény féleség, némi plusszal. 

- Sokszereplős, és érdekesek a karakterei, egy dúsgazdag család, nagyapától kezdve, három lány, rengeteg unoka. Családfa is van benne. :) 

- Meglepő, mert biztos nem számítasz a végére, vagy nem erre számítasz. 

- Összemossa a múltat és a jelent, két szálon fut a meséje. 

- Saját meséjén kívül mesei analógiákat is hoz a történetbe.

- Egy szigeten játszódik és rengeteg benne a titok. 

A helyszín kiváltképp tetszett. A magát makulátlannak és felsőbbrendűnek tartó Sinclair család minden nyarat saját kis szigetén tölt, ahol minden lánytestvérenk külön kis háza, birodalma van, ezeknek pedig még saját fantázianevük is: Windemere, Cuddledown, Red Gate. 

Itt a szigeten verbuválódik össze a négyes csapat, a liarek: Johnny, Mirren, Gat és Cady. Utóbbi a főszereplő és az elbeszélőnk is, ám messziről indít: amnéziás, és nem tudja felidézni mi történt élete 15. nyarán, csak azt tudja, mások elmondásából, hogy balesetet szenvedett, ám a körülményekre nem emlékszik, és senki nem hajlandó elárulni neki mi történt valójában. Vajon milyen titok lappang a múltban? Miért hazudik mindenki? Mi indokolja ezt a sok megmagyarázhatatlan eseményt, ami Cadyt körülveszi? A 17. nyáron, 2 évvel a rejtélyes baleset után visszatér a család a szigetre, és Cadynek végre alkalma lesz felidézni mindent... Ennél többet igazán nem mondhatok, mert elrontaná az élményt. 

Faék egyszerűségű, rövid mondatai miatt azoknak is ajánlom angolul, akik nem tudnak annyira. :) 

A stílusban egyébként eleinte zavart ez a töredezettség, de végül meg is szoktam és össze is álltak a dolgok, jó volt Cady gondolatait rövid egységekben kapni. 

A szerelmi szál nem volt rossz, de néha kicsit üresjárat volt, hogy ülnek és romantikusan bámulják az eget, vagy fogják egymás kezét. 

Értékelés: 10/8,5 

A magyar cím, A hazudósok szerintem nagyon nem lett eltalálva. Hazugok, Hazugság volt... Hazudtunk, bármi jobb lett volna, mint így dedósítani. 

Fülszöveg: 

"A beautiful and distinguished family.
A private island.
A brilliant, damaged girl; a passionate, political boy.
A group of four friends—the Liars—whose friendship turns destructive.
A revolution. An accident. A secret.
Lies upon lies.
True love.
The truth.
We Were Liars is a modern, sophisticated suspense novel from National Book Award finalist and Printz Award honoree E. Lockhart.
Read it.
And if anyone asks you how it ends, just LIE."

A sophisticated suspense novel jó jellemzés rá. :) 

Poszt-turkáló: Emerenc

Forrás

A következő Szabó Magda, amit áthozok a régi bejegyzések közül a Poszt-turkáló rovatban, az nem más, mint Az ajtó, ami talán az egyik legjobban elhíresült műve a szerzőnek. A belőle készült filmet nem láttam, bár egy ideig meg akartam nézni, végül úgy voltam vele, hogy nem szeretném megmásítani az élményt, amit a könyv adott.

Az eredeti bejegyzés 2011. 04. 19-én íródott, és sajnos nem az, amit elsőre megírtam, mert valami hiba folytán elszállt, én meg dühöngtem persze, és írtam egy újat, megpróbálva visszaemlékezni az előzőleg megfogalmazott sorokra.

November's over

Forrás

A könyvek összeálltak egy csoportképre, és én is le tudtam huppanni a géphez, hogy összehozzam az ehavi zárást, időben. :) A hónap lassan csordogált, mégis a vége egyszercsak villámsebességgel érkezett el, és csak lestem, amikor tegnap megjelentek a havi összegzős posztok másoknál, hogy ezt már most?! Sőt mondok még valamit, majdnem lemaradtam az első adventi gyertyagyújtásról is, mert szent meggyőződésem volt, hogy majd a következő hétvégén indul csak a várakozás... :) Na de beszéljünk könyvekről! ;) 

Novemberben sem voltam igazán mértékletes, de már nem oszt nem szoroz az egész évi tetemes mennyiségű zsákmányt tekintve. :D 8 könyvvel gyarapodtak a polcaim. Viszont ezek közül alig költöttem valamire: három recenziós példány és három nyereménykönyv van ugyanis köztük, a maradék kettő pedig, nos, rendeltem ajándékba a Könyvmolyképzőtől, és mint tudjuk, két könyvtől ingyenes a szállítás... Hogy én mit agonizáltam egy órán át, hogy mit válasszak mellé magamnak... Eleinte semmit nem találtam, aztán jó könyvharácsolóhoz méltón, mi lett a végeredmény? Két könyvet is hozzácsaptam az ajándékhoz... Ahh, javíthatatlanok vagyunk, nem?

Katacita figyelmébe ajánlom a kupacos kép jobb alsó részét! :D

Íme a szerzeményeim: 

- Sara Raasch: Hó, mint hamu - reci, felénél járok

- Jonas Jonasson: Gyilkos Anders és barátai (meg akik nem azok) - reci

- Virginia Macgregor: Milo szerint a világ - reci

- John Vaillant: A tigris - vásárlás

- Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák - vásárlás

- Paul Harding: Apák - tombola nyeremény

- Andrea Maria Schenkel: Macska és kölyke - tombola nyeremény

- Connie Willis: Ítélet könyve - tombola nyeremény

Ki kell emelnem a többi közül a Hó, mint hamut, annyira szépséges ez a könyv, hogy állandóan csak nézegetem olvasás közben! :) Imádom a borító designt és a színeket is. :) Nem utolsósorban pedig a könyvet magát is. 

A tigris igaz történet, és nagyon régóta érdekel, a viharbanyák meg... tudjátok már, milyen, amikor elkap a mese iránti vágyam... :) 

A tombolanyeremények közül a Macska és kölyke volt kiszemelve, annak nagyon örülök, az Ítélet könyvét még elképzelhető, hogy elajándékozom. :) 

Könyves ez-az-amaz szempontból sűrű volt a hónap, hiszen nyereményjátékot is szerveztem, könyvbemutatón is voltam, és Zakkanttal is bandáztunk. :) 14 poszt született (ezzel együtt), ezek között volt poszt-turkálózás is, és közvéleményt is kutattam a blogon kis boxban, hogy melyik posztokat szeretnétek ebben a rovatban látni. ;) 

Olvasás-fronton egy kicsit jobban alakult a helyzet, mint az előző hónapban, 5 könyvet fejeztem be, ezek közt hosszúak és töményebbek is voltak, szóval sok oldal volt, és két könyvnek most is a felénél járok. ;) Kevés volt az időm, ez van... A recik meg beterítettek, nem panasz, mert  mind tetszik, és mindet akarom is olvasni, de totálisan elmaradásban érzem magam mindig, és alig várom, hogy ne legyen semmi reci, csak valami random olvasás, amit lekapok a polcról. A vcs-vel kapcsolatban: pont emiatt a halom őszi megjelenés miatt nem is sikerült már egy ideje haladnom velük, mióta teljesítettem a 12-t, így biztosan nem lesz már meg a nagy 24-es álom, de nem búsulok miatta. Az őszi tervekből egyébként kábé semmi se sikerült. :D De természetesen csinálok téli terveket is, csak a tervezgetés öröméért. :) 

A többiek novembere: 

Katacita, Nita, Dóri, Tekla, Amadea,

Forrás

Poszt-turkáló: Szabó Magda Abigélje - könyv és film

Az oldalsó szavazóboxban úgy döntöttetek, hogy Szabó Magda regényeiről hozzam át először a posztokat a Poszt-turkáló rovatban, amiben mindig a régebbi, elfeledett és a freeblog halálával elkallódott bejegyzések közül válogatok.

Szabó Magda 8 éve, 2007. november 19-én hunyt el.

Sokunk kedvencét, az Abigélt hozom először. Az eredeti poszt, a könyvről 2010. 05. 31-én, a filmről 2010. 06. 24-én íródott.

Azért különleges még, mert egyike volt az első hangoskönyves kísérletezéseimnek, bár nyelvtanulási céllal már ez előtt is hallgattam Harry Pottert, de mégis, azt hiszem itt kezdtem rászokni a könyvhallgatási élményre és annak számos előnyére a multitasking terültén. :) Ó, és még valami: innen indult az igazi Szabó Magda szerelem is. 

Claire North: Harry August csodálatos élete

Olyan jó, hogy vannak olyan könyvek, amiknél nem tudjuk igazából mibe is vágunk bele, milyen hatalmas fejesugrás lesz a leírt történet, olyan mélységekkel, amikre nem számítottunk... Valahogy így voltam most Harry Augusttal, és az ő csodálatos életével, avagy a csodálatos életeivel, mert a mi Harrynk egy úgynevezett kálacsakra. Újjászületik halála után, minden alkalommal ugyanabba az 1919-es évbe, és mindenre emlékszik előző életeiből is. 

A regény eredeti címe nekem egy kicsit szimpatikusabb és dallamosabb is egyébként, bár többet elárul: The First Fifteen Lives of Harry August. 

Harry Augustnak, a hozzá hasonlókkal egyetemben nincs választásuk, mindig újjászületnek. Legnehezebb talán a második életük, hiszen felfoghatatlan számukra, hogy egy normál élet után, egyszercsak visszacsöppennek mindennek az elejére... Amikor kisgyerekkorukban visszatérnek az emlékek, megnyílik a tudatuk, sokan megőrülnek, diliházban kötnek ki, öngyilkosságot kísérelnek meg, követnek el - hogy aztán visszacsöppenjenek a körforgásba ismét. Aztán jön a válaszkeresés, Istenhez, különféle vallásokhoz fordulás, kételkedés, elfogadás (?), és jó esetben a Kronosz Klub, akik segítik a közéjük tartozókat, például felkarolják őket "ösztöndíjakkal", elragadják őket otthonról, hogy ne kelljen újra és újra a padot koptatniuk az iskolákban. Persze jó lehetőség ez a sok megélt élet sokféle szakterület kitanulására is. Harry Augustból is lesz doktor, és tudós, és jogot is hallgat később, amikor újra és újra végigéli a huszadik század jó részét. Rengeteg nyelvet beszél, még azt is kiválasztja épp milyen akcentussal kíván megszólalni az adott nyelven. :)

"Megkérdeztem tőle, nem nehéz-e így, hogy ő az első nő az osztályunkon. Jenny elnevette magát, és azt felelte, hogy csak az idióták ítélik meg őt az alapján, hogy nő, mert ő viszont az alapján ítéli meg őket, hogy idióták."

Szóval, ahogy mondtam, jó esetben Kronosz Klub, elit társaság, titkos jelek, kőbe vésett üzenetek egyik nemzedéktől a másikig, a fiatalabbaktól az idősebbekig, vagy épp fordítva, figyelmeztetések: mint például, hogy közeleg a világvége, egyre gyorsabban. Ezzel a képtelen és felfoghatatlan üzenettel indul a könyv, hogy aztán csak sokkal később kerüljön a fejünkben minden a helyére. A Kronosz Klub a változtatások, változások ellen van. Nem szabad a történelem folyásába belenyúlni, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek - na de miért is? Gondoltam én is, hogy ugyan miért, hiszen ezek a világok nem találkoznak, párhuzamosan léteznek, mi történhetne, ha az egyikben van Hitler, a másikban nincs Hitler? Ó, nagyon is sok minden, és csupa mind-boggling (erre nincs is jó magyar szó!) dolog vette aztán kezdetét. 

Hiszen mi van, ha egy kálacsakra nem jön világra abban az adott életben? Akkor bizony a következőben sem fog... Mi van, ha valaki Istent akar játszani, és úgy megváltoztatni a dolgok menetét, hogy óhatatlanul az apokalipszisbe sodorja a világot, ahogy ismertük? ...

"Azt mondják, az emberi elme nem emlékszik a fájdalomra. Én pedig azt mondom, hogy ez nemigen számít, mert ha a fizikai érzés el is vész, a rettegést, amely körülveszi, tökéletesen föl tudjuk idézni."

A szerző

Rettentő és rendkívüli kaland. Kémkedés, titkosszolgálatok, Szovjetúnió. Háborúk, bunkerek, bázisok és ugyanakkor szerelmek, egyetemek, nyelvek és utazás. Lehetőségek széles tárháza. Harrynek mégis a nemeziséről szól egy idő után az egész "életesdi". Meg kell találni és megállítani a változások katalizátorát, és valahogy helyrehozni a hibákat, ha egyáltalán lehetséges. 

"Az igazán eredményes megfélemlítés trükkje nem a hangerőben vagy az obszcén szavakban rejlik. Azt kell szép csöndben érzékeltetni a hallgatósággal, hogy vannak embereink, akik majd ordibálnak helyettünk, ha arra kerül a sor."

Érdekes, hogy általában nem szoktam foglalkozni azzal, hogy milyen jellegű az írás, férfias, vagy nőies, itt mégis megálltam sokszor egy pillanatra, és meg kellett néznem, ezt tényleg egy Claire North nevű nő írta? Kifejezetten férfias írás, témájában, leírásaiban, a hangsúlyok elrendezésében.
Egyébként pedig kétségtelenül szépirodalom. Választékos és sűrű, gyönyörű és nehéz. 

Egy lassú és lassan bontakozó történet, de nagyon megéri belemélyedni, és végre egy igazán olyan regény-regény, ami nem sorozat, és nem akar több lenni, mint ami, miközben mégis sokkal több egy szimpla kikapcsoló olvasmánynál, erőlködés nélkül. Elgondolkodtató és magába szippant, nagyon a szívemhez nőtt. 

Az orvosi egyetemi és Jennys részeknél volt némi Patch Addams utánérzésem, a sok foglalkozástól és a nemezis-üldözéstől Kapj el, ha tudsz, és eszembe juttatta A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyvet is, sőt, valahogy még egy adag Forrest Gump is van benne. Persze ezek csak futó impressziók, a könyv abszolút Harry Augustos, és csak remélni merem, hogy majd találok egyszer egy olyat, amire majd azt mondhatom, kicsit erre hasonlított, mert akkor máris rásüthetjük a bélyeget: remek.

Értékelés: 10/10 Komoly és komor ugyan, de csodálatos a megfoghatatlansága, a végtelensége, a nagy kérdései, és mesterien van megírva. Egy modernkori nagyregény. 

Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
Rendeld meg >itt<!

(U.i.: Ilyesmit vártam volna Kate Atkinson könyvétől a témában... )

Anna Lyndsey: Girl in the Dark - Lány a sötétben

Anna Lyndsey könyve nem thriller vagy krimi, hanem egy memoár. A szerző bár álnéven, de saját történetét írja meg betegségéről, ami miatt egyszerűen nem tudja elviselni a fényt - sem a természetes, sem a mesterséges fényt. Ég a bőre mindentől, képtelen az utcára kimenni, vagy számítógéppel dolgozni... 

Anna betegsége elég hirtelen indul el a könyvben, és nagyon gyorsan eszkalálódik. Ahogy elmegy betegszabadságra a komputer monitorjától való arcégése miatt, tulajdonképpen alig telik el egy kis idő, és máris ott találja magát a teljesen sötét szobában, elfüggönyözve (sőt, a függöny nem is elég, minden beszüremkedő fénypászmát ki kell zárni...), úgy, hogy soha többé nem mehet vissza dolgozni... 

Az arcégésből hamar mindenhol bőrégés lesz, ha fény éri. Még otthon is, ha félhomályos szobákban közlekedik, minden bőrfelületét takaró ruhákat hord, leggingszeket, harisnyákat, rajta hosszú szoknya, több réteg felsőrész. És hogy mit csinál? Megpróbál túlélni. Megpróbál reménykedni. Megpróbál rávenni néhány specialistát, hogy jöjjön el hozzá, vagy legalább telefonon konzultáljon vele - nem nagy sikerrel. Természetesen volt orvosnál, de nem tudnak semmit mondani igazán az állapotára, és további vizsgálatokra elmennie gyakorlatilag lehetetlenség. Szteroidos krémekkel kezelték, és nem hozott javulást. Különféle alternatív módszerekkel, reikivel, energiagyógyítással, akupunktúrával is próbálkozott, de semmi nem hoz igazán eredményt.

Egy idő után, a sötét szobában mintha "feltöltődött" volna a bőre, némi védettséggel, és ki tudott menni, jött egy remissziós időszak. Ez pl. azt jelenti neki, hogy ki tud menni szürkületkor, vagy éjjel sétálni egyet a kertbe - de az utcai világítással ott is vigyázni kell... -, vagy hogy beengedhet egy kis fényt az ablakon, és odatéve egy újságot a megvilágított sávra, elolvashatja. Rossz időszakában és az elején még az olvasással sem szórakoztathatja magát sehogy, csak hangoskönyveket hallgat a vaksötétben, és szójátékokat játszik. A szójátékok különösen tetszettek, nagyon ötletesek.

“My ears become my conduit to the world. In the darkness I listen—to thrillers, to detective novels, to romances; to family sagas, potboilers and historical novels; to ghost stories and classic fiction and chick lit; to bonkbusters and history books. I listen to good books and bad books, great books and terrible books; I do not discriminate. Steadily, hour after hour, in the darkness I consume them all.”

És tetszett a támogatás is. Anyukája és szerelme, Pete is ott van neki, és együtt próbálnak boldogulni a sötétben. Pete fotós. Látszik, hogy nagyon szereti Annát, és nagyon sok mindent feláldoz érte. Nagyon sajnáltam szegény lány, de jó volt látni, hogy vannak, akik törődnek vele, és örülnek az apró sikereinek, pl. annak, amikor mezítláb tud lenni, mert nem úgy érzi nem érzékeny a lába éppen a fényre. Amikor táncot lejt a félhomályban, amikor úgy tűnik csatát nyer az önkormányzattal szemben, hogy ne tegyenek energiatakarékos, de erősebb fényű izzókat az utcai lámpákba... Rengeteg aspektusból ismerhetjük meg ezt a ritka és borzasztó állapotot, a hétköznapi nehézségeitől a szörnyű, sötét öngyilkossági gondolatokig.

“Most of the time, I do not want to die. But I would like to have the means of death within my grasp. I want to feel the luxury of choice, to know the answer to “How do I bear this?” need not always be “Endure.” 

Ami még külön jó volt, hogy egyáltalán nem lehetett érezni, hogy amatőr írás lenne, személyes beszámoló... nem tudom mennyire nyúlhatott bele segítő szerző vagy szerkesztő, de abszolút élvezetes és gördülékeny a stílusa. 

“Friendship plants itself as a small unobtrusive seed; over time, it grows thick roots that wrap around your heart. When a love affair ends, the tree is torn out quickly, the operation painful but clean. Friendship withers quietly, there is always hope of revival. Only after time has passed do you recognise that it is dead, and you are left, for years afterwards, pulling dry brown fibres from your chest.” 

Remélem valamikor javulni fog Anna állapota, jobban a mostani remisszióknál. 

Az, hogy a betegség pszichoszomatikus-e, nem tudom, de nem érzem igazságosnak néhány értékelő vádaskodását, hogy nem próbál tenni ellene, nem próbálkozik jobban leküzdeni ezt a betegséget. Mégis hogyan? Te mit tennél, ha egyik pillanatról a másikra nem tudná a bőröd elviselni a fényt? Könnyű okosnak lenni innen, a monitor fénye mögül, úgy hogy legfeljebb az egész napos pötyögés után megdörzsölöd kicsit a szemed, hogy elfáradtál és elvonulsz, a sötétbe, hogy aztán reggel megint felhúzd a redőnyt, csak úgy, mindenféle fájdalom nélkül...

Érdekes regény, ajánlom a tudományos érdeklődésűeknek, és olyanoknak is, akik valami szomorkásan igazra vágynak. 

Megjelent magyarul is, a Librinél. 

 10/10

Jók és rosszak iskolája nyereményjáték eredményhirdetés!

Tegnap éjfélig lehetett elküldeni emailben a helyes megfejtést, és egy kedvenc meséteket a nyereményjátékra Soman Chainani Jók és rosszak iskolája című könyvéért, plusz a hozzá tartozó apró ajándékokért: könyvjelző, órarend és kitűzők. :) 

105 megfejtés érkezett a játékra, igen sokan versenybe szálltatok a nyereményért! Külön köszönet azoknak, akik írtak még pár sort, örülök, hogy szeretitek a blogot, és hogy örültetek a nyerési lehetőségnek. :) 

Meglepően sokan írtátok egyébként kedvenc mesétekként a Szépség és a szörnyeteget, de szép számmal szerepel A kis hableány is. 

A 105 emberkéből a random.org segítségével sorsoltam nyertest, és ez alapján, nem hiszitek el, de az első nyert az emailek sorában, aki nem más, mint: 

Anekdotázós ráadás

Forrás

Bár most nem témázunk, az egyik régebbi témázós posztunkat szeretném elővenni, és egy ráadást írni hozzá, mert úgy fest, engem tényleg üldöznek az irodalmi témájú történések, pedig nem keresem őket.. Ezekből pedig jópofa anekdoták születnek, amiket nem szeretnék elfelejteni. Vannak, amik csak eszembe jutottam azóta, és van olyan is, ami most nemrég esett meg velem, ez utóbbi sarkallt most arra, hogy végre megírjam ezt a régóta piszkozatként heverő bejegyzést. :)

Jöjjenek a vicces egypercesek, ismét! :)

Nyereményjáték a Jók és rosszak iskolája című könyvért!

Ahogy az előző bejegyzésben a könyv ajánlójában említettem, nyereményjáték következik, akinek a szerencsés kihúzottja megnyerheti tőlem a Twister Media jóvoltából Soman Chainani Jók és rosszak iskolája című könyvét, hozzá való kitűzőkkel, könyvjelzővel és órarenddel. :)

A játék menete a következő:

Válaszoljatok erre a két, egyszerű kérdésre: 

1. Mi a két főszereplő lány neve a könyvben?
2. Mi a kedvenc meséd? Akár klasszikus, akár modern, képeskönyv, vagy meseregény. ;) Erre a kérdésre nincs rossz válasz!

A válaszokat küldjétek el a pupillamoly[kukac]gmail[pont]com emailcímre. 

Jelige/Tárgy: Legyetek jók, ha tudtok

HATÁRIDŐ: 2015. 11. 20. péntek éjfél

Sorsolás és eredményhirdetés: 2015.11.21-én. A helyesen válaszolók kerülnek be egy virtuális kalapba. Természetesen a második kérdésre bármely válasz jó válasznak minősül, csak írjatok egy nagyon kedvelt, kedves mesét az olvasmányaitok közül! :)
Rendes nevet, vagy nicket is megadhattok. 

Íme a nyeremény: 

A könyvet és az apróságokat postai úton, saját költségemre juttatom el, ajánlott levélként (csak belföldre!) a szerencsés nyertesnek!