Tulipánláz - a film

Deborah Moggach regényét, a Tulipánlázat én már tizensok éve olvastam, és ennek megfelelően nem sok mindenre emlékeztem belőle azon túl, hogy a 17. századi Amszterdamban játszódik, és hogy tulipánhagymák vannak benne, amik rendkívül értékesek, és amikkel szinte tőzsdeszerűen kereskednek az emberek. Ó igen, és még volt benne festészet! Ez már bőven elég egy igazán jó történethez, így együtt, nem?

Az ilyen könyvekbe akkortájt beleszerelmesedtem kicsit, és egymás után vettem kézbe a Leány gyöngy fülbevalóvalt, A jácintkék ruhás lányt, na meg a Tulipánlázat. Hasonlítottak, mégis nagyon mások voltak. Az, hogy nem sok emlékem maradt a történetről, végső soron előnyt jelentett a moziban, mert én is tűkön ülve várhattam a végkifejletet. 

A Tulipánláz remek színészgárdát vonultat fel, de érdekes módon épp a két főszereplő (?): Alicia Vikander és Dane Dehaan halványul el kissé. Érdekesebb alakítást nyújtott Holliday Grainger - aki nagyon más, mint a Strike sorozatban Robinként -, Christoph Waltz és Judi Dench. Hogy Zach Galifianakis mit keres a filmben, azt tán maga sem tudja... Persze a komikusan elszúrt dolgokhoz nem árt egy ilyen ízig-vérig kinevetni való színész-figura, de ő nekem nagyon kilógott a sorból. Cara Delevingne-nek is van egy kisebb szerepe, és feltűnik Tom Hollander, az orvos, doktor Sorgh szerepében. Őt én a 2005-ös Büszkeség és balítélet filmből ismertem, ott Mr. Collinst játszotta.
Christoph Waltzot és Judi Denchet én bármiben szeretem, de a legjobban Holliday Grainger tetszett most, az alakítás, és a szerep egyaránt.

Alicia Vikander és Holliday Grainger, avagy úrnő és szolgálólánya.

Judi Dench most apácaruhát ölt.

Zach Galifianakis, az örök komikus, aki balhét kavar.

A történetben Cornelis és Sophia sok éven át gyermektelenül maradt házasságába befurakodik egy festő, akit a férj rendelt magukhoz portrét készíttetni, és Sophiával egymásba szeretnek. A dolog persze nem ilyen egyszerű, van egy szál a szolgáló, Maria és kedvese, a halárus kapcsolatáról is, és a már emlegetett igen értékes és ritka tulipánhagymákról, amelyekkel óriási pénzeket lehet nyerni - avagy veszíteni.

Cornelis és Sophia Sandvoort, azaz Christoph Waltz és Alicia Vikander.

A film kicsit lassan indult, lassan vezették fel a bonyodalmakat, sőt először azt hittem nem is igen fog többről szólni Sophia és a festő kalandjánál, de aztán bejött szépen a képbe minden kis turpisság, amiből szerencsére semmire nem emlékeztem, és a szerelmesek világa igencsak felbolydult. Tetszett, hogy ennyi mindent bele tudtak tenni, több kapcsolatot is bemutattak, a sorsok fonalát ügyesen összebogozták a különböző társadalmi rétegek közt is, és izgalmat jelentett a pénzszerzés is a hagymákkal. Nem maradt ki néhány szép szál tulipán sem a látványvilágból. :)

A vége feszült volt, és kiszámíthatatlan, és roppantul örülök neki, hogy nem végződött sablonosan, nem kaptunk egy szimplán szirupos happy endet, hanem valami egészen meglepőt, mást, érdekesebbet, mint amit elképzeltünk. Az én elvárásaimat legalábbis felülmúlta.

A magyar kiadások. Nekem a régi is bejön. :) 

És két szépséges, eredeti borító.
(Kattintásra megnőnek.)

Cornelisről egyébként azt hittem, hogy gonoszabb karakterré fog válni, utálatosabb lesz a személye, de kellemes csalódás volt, és nagyon méltóságteljesen viselte a sorsát végig. Szimpatikusnak találtam őt, és az ellenszenvem inkább Sophiára irányult később meggondolatlansága, ingatagsága miatt.

Nézzétek meg, érdemes! :) Romantika, Hollandia, tulipánok, viszonyok és az ebből eredő viszályok kibogozása, rendhagyó zárással.

10/10

A kikötők hangulata.