A piszkozataim felett molyolva döntöttem úgy, hogy két legutóbbi olvasmányomról inkább csak röviden, egy zanzásított posztban írok. Úgyis dögletes a meleg, elkalandozik a figyelem, és legalább én sem leszek már a könyves posztokkal lemaradva. Két legyet egy csapásra.
Andy Weir Artemise és Simenon egyik Maigret-je úgysem kerülne soha ilyen közelségbe máskülönben. ;)
Andy Weir: Artemis
2015-ben olvastam Weirtől A marsit. Megvett magának a könyv, és a belőle készült filmet is kedveltem. Artemis is nagyon izgatta a fantáziámat, de valahol belül sejtettem, hogy nyomába sem érhet majd Mark Watney kalandjainak. Pedig nem akartam direkt hasonlítgatni a kettőt. Jazz Bashara sokkalta haloványabb főhős, és nem sok humora van... vagy fogalmazzunk úgy, inkább ciki a humora, mint vicces, sajnos...
A történet ezúttal nem a Marson, hanem a Holdon játszódik, annak Artemis nevű, kiépített városában.
Jazz csempészés közben beleüti az orrát valami olyanba, amibe nagyon nem kellett volna, és hirtelen egész Artemis sorsa lesz a tét. Folyton megoldandó feladatokba ütközik, ahogy halad a célja felé, de valahogy neki nem lehet/kell úgy szurkolni, mint Watney-nak. Teljesen jó alapanyag egy űr-akciófilmhez, de szórakoztató könyvként inkább csak középszerű, felejthető, átlagos marad. Kicsit túl egyszerűen jönnek a megoldások is néha, és az volt az érzésem, hogy túl szép volt a vége, hogy igaz legyen.
Azt pedig fel nem foghatom, miért kellett Jazzt ilyen ribancosra megírni...
Hiteles a tudományos háttér, sok apró érdekességgel, de a történet kicsit túl kiszámítható, és a főszereplő, bár bátor és erős nőnek van beállítva, csak egy kifakult, nőiesített Watney - egyszerűen nem működik.
10/4,5-5
Georges Simenon: Maigret és a mamlasz unokaöcs
"A Szajnán uszályok sora húzott el lassan, a vontatóhajó sípjelekkel figyelmeztetett a kis flottára, és közben hótiszta gőzgomolyokat pöffentett ki magából."
Ez volt az első Maigret-m a Parkos kiadványok közül, amit a kezembe vettem, és nagyon-nagyon bejött; a forma és a tartalom egyaránt - a fejezetek végén még kis piparajzok is vannak. :)
Izgalmas , bűnbandás történet, amiben Maigret igen keveset alszik, rengeteget vedel (hogy bír egy egész üveg bor gyors elfogyasztása után is értelmesen érvelni, mi több, a nyulat kiugrasztani a bokorból?!), és bár már nyugdíjba vonult, és kevesebb szava van a Bűnügyi Rendőrségen, mindent elkövet, hogy tisztára mossa ártatlan, ámde tényleg mamlasz unokaöccsét. Philippe ugyanis rosszkor volt rossz helyen, és ezzel belekeveredett egy gyilkossági ügybe, amiben Cageot, a helyi maffiafőnök mozgatja a szálakat, és nem csak vele, de a többi nagykutyával sem egyszerű... Maigret azonban kitartóan küzd az igazságért.
Kicsit sajnálom, hogy az unokaöcs és Madame Maigret húga viszonylag keveset szerepeltek. Kedvenc mellékszereplőm Fernande volt, a prostituált.
Maigret tényleg kifejezetten sokat iszik ebben a részben, már-már igazi alkoholistának tűnik néha... Az hagyján, hogy négy (!) stampedli törkölypálinkával indít, de később is csak folynak a sörök, a fehérbor, a konyak, a Calvados, a Pernod... A leleplező jelenet során is megiszik egymaga egy egész üveg fehérbort. :O
Egyébiránt működik a simenonosság, és egy rendkívül hangulatos, nehezen feloldható játszmát visz végig kedvenc főfelügyelőnk, hogy segítsen bajba jutott unokaöccsén. :)
10/9,5
Pupi, írj már egy posztot arról légyszi, hogy miért érdemes Maigret-t olvasni. tényleg kíváncsi vagyok, mik az apró kis finomságok, amitől mondjuk nem lesz agathachristie-sen nevetséges a történet.
VálaszTörlésMegpróbálom! :) Olvastál már valami Maigret-t vagy más Simenont egyébként?
TörlésHogy érted, hogy agathachristie-sen nevetséges? :) Mármint tényleg érdekel, hogy mit értesz ez alatt.
megnéztem a könyveit, és valamikor nagyon kicsiként (tizenévesen) emlékeim szerint olyan kettőt olvastam. szóval mondjuk inkább, hogy nem olvastam.:D
TörlésAC-t mindenki isteníti, de sztem egy igazi pancser volt. nem szeretem, ahogy felépíti a könyveit, mert normális esetben logikus láncolat vezet egyik eseménytől a másikig, egyik embertől a másikig, és pont az a célja a kriminek, hogy a felgöngyölítést, a bizonyítékokat bemutassa. ő a legtöbb esetben azzal a nagyon primitív és ócska megoldással él, hogy egyszercsak előhúz egy infót=embert a semmiből. baromság. nekem ettől nem esik le az állam, csak simán falhoz vágom a könyvet. szóval ha Maigret is ilyen, akkor nem kell.
Hmm, és AC-t mikor olvastál utoljára? TUdnál nekem példát hozni spoiler nélkül persze, arra, amit írsz, hogy mikor hoz be a semmibő embert/infót? Rengeteg AC-t olvastam - igaz, nagyon régen, de nekem úgy rémlik, midig voltak bizonyítékok, elejtett mondatok, apróságok, és bár Poirot egyben göngyölíti fel az utolsó 5 oldalban a dolgokat, az rémlik inkább, hogy a homlokomra csaptam sokszor, jé tényleg. :) Az indítékot ha néha titok övezi, az meg azért van, hogy ne legyen olyan egyszerű, mert mondjuk rámutatna rögtön, nyílegyenesen a gyilkosra. :) Agyalgatni lehet rajta. Egyébként amikor zsinórban nagyon sok AC-t olvastam, akkor már kezdtem ráérezni, és néha sikerült kilogikázni a végét.
TörlésSImenonnál egyébként más a felépítés eleve, nem olyan sokszereplősek a történetek, nem olyan csavaros általában a bűntény. De pl, érdekes, Maigret hol nagyon passzív, hol meg sokkalta aktívabb Poirot-nál és veszélybe is keveredik, lövöldözés, üldözések stb. De nagyon nehéz az egész életműveikre vonatkoztatva mondani alapigazságokat, mert rengetegféle sztorijuk van azért. ;)
legutóbbi élményem az orient expressz volt, de annyira életszerűtlen volt az egész sztori, hogy csak néztem. nyilván nem ac-n nevelkedtem krimiügyileg, így nekem ez nem csavaros, hanem hülyeség.
Törlésés igen, pont a Poirot-s utolsó 5 oldal a probléma, a bűnügyek nem így oldódnak meg.
na, majd egy maigret-nek adok esélyt, aztán meglátjuk.
Ó, pedig az Orient olyan híres és közkedvelt. Én is szerettem - az életszerűtlenség ellenére. ;) Neked valóban az újhullámosak valók inkább akkor, ha nem szereted az ilyen gyors megoldásokat a végén, pl Carrisi, meg profilozós nyomozós könyvek. :)
TörlésHát, azért kíváncsi leszek, ha mégis megpróbálod Maigret-t, fog-e tetszeni. ;)