A Noran Libro Kiadó Európa női szemmel sorozata nemrég négy új kötettel bővült, amik közül kettőt most én is elolvastam. Clare Azzopardi máltai szerző és Carolina Schutti osztrák írónő könyve tetszett meg a válogatásból. A sorozat kötetei kis alakúak, kézbe valók, és több rövidke is akad köztük - az említettek is azok -, de rövidségük csalóka, mert kevés oldalon is nagyon sok mindenről mesélnek, és mondanivalójuk tömör és szépirodalmi igényességű.
Clare Azzopardi: Pár női név
Kívül-belül ízléses lett a könyv, amihez a remek borítóterv és Szabó T. Anna fordítása is hozzájárult. A könyvecske nyolc darab, női nevekkel fémjelzett fejezetből, novellákból áll, és mindegyik név egy női sorsról mesél nekünk. A nevek köré font füzér természetesen néhány ponton összeér; fel-feltűnik egy máshol is emlegetett név a másik történetekben is, és összeköti őket még egy különös monogram is: pdm, ami hol egy iskolapadba vésve, hol falfirkaként, hol egy rézvereten jelenik meg, és csak a legutolsó oldalakon tudhatjuk meg, kihez is tartozik, mit is jelent.
Nagyon érdekes volt betekinteni ezeknek a máltai nőknek a mindennapjaiba, a felvillantott életképekbe, fülledt, meleg, néha reménytelen, néha már-már detektívregénybe illő fejezetekbe.
Valamiért a kötet első felét határozottabban jobbnak találtam a másodiknál. Az utolsó három történet nem ragadott annyira magával, különösen a "Margaret" nem, amiben egy kedves nővér életének mozzanatait kapjuk meg 12 töredékben.
A legjobban a Sandra, Roza és Lily nevével fémjelzett történetekbe tudtam bevonódni, és tetszett a hangulata a Gracey-ében megjelenő, nővérek által vezetett cipőboltnak, és a Ritáéban elregélt konyhának a curry-illattal és végtelen krumplipucolással. Utóbbiban viszont kicsit sok volt a feloldatlanság; a reményvesztettség érzését szinte harapni lehetett.
Hétköznapi, és valamiért mégis különleges, vagy csak különös sorsok sorakoznak fel ebben a kötetben, és míg az egyik őszintén elszomorít, a másikkal talán szimpatizálni tudunk, a harmadikat pedig kívülállóként szemléljük végig.
Letisztult stílus, ami úgy hatásos, hogy közben egy percig sem hatásvadász. Az átlagosnak látszóról lebbenti fel a fátylat, és mutat meg néhány képkockát a függönyök mögötti életről, Máltáról.
10/8,5
Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben
„Kezdd csak el, mondta Maja, annyi első mondat van.” - Ezzel a mondattal és egy "Bábuska" című fejezettel indul Carolina Schutti kisregénye, és rögtön értelmet nyernek a borítón helyet foglaló Matrjoska-babák, amiket a főszereplő Bábuskának hív, hiába javítják ki.
A történetmesélés érdekes, töredezett képekből áll, egyre szaggatottabb, és a végén már fejezetcímek nélkül kapjuk meg az egyre rövidebb vágóképeket Majáról. Az elbeszélés maga is kicsit olyan, mint a Matrjoska-babák: egyik történetegység kibontakozik a másikból, és van, hogy valaminek csak oldalakkal később értjük meg a jelentőségét. Vannak feltételes módban írt részek is, és a jelenben zajlót megszakítják a múlt szeletkéi.
A mellékszereplőkről, bár szintén töredékesen mesél Schutti, mégis nagyon élők lesznek. Marek, Fini és Erich is megért volna egy hosszabb történetet, de az apró bepillantásokkal is sokat megtudunk róluk.
Milyen lehet az, amikor nem ismered a múltad, és elfelejted az anyanyelved? Milyen utánaeredni a múltnak?
Rövid ugyan a könyv, de nagyon sok mindenről mesél. A mélyvörös málnaszörp és a babákkal játszás csak a keret, ennél melankolikusabb hangulat uralkodik, de mégsem telepedett rám; érdemes elolvasni, és kinézni közben a vonatablakon, Majával együtt.
A végén érdemes visszalapozni az első fejezethez, és újraolvasni, hogy még jobban összeálljanak a mozaik darabkái.
A végén érdemes visszalapozni az első fejezethez, és újraolvasni, hogy még jobban összeálljanak a mozaik darabkái.
„Egyik este felírtam egy mondatot, egy félmondatot, ami útközben eszembe jutott: odatarthatja-e a teste elé az ember a történeteket, mint egy pajzsot, magára aggathat-e idegen mondatokat, mint egy álruhát?”
10/8
>Itt< bele lehet olvasni a könyvbe.
A könyveket kiadja a Noran Libro Kiadó.
Rendeld meg >ITT<!
 |
| Forrás: Kossuth Kiadó. |
Érdekesnek tűnik ez a sorozat, a Pár női nevet is dobtam a várólistámra - tökéletes lesz majd vagy az idei vagy a jövő évi 18/19 nemzetes kihívásra. Még sosem olvastam máltai szerzőtől :))
VálaszTörlésÖrülök, hogy megtetszett! :) Én sem olvastam még ezelőtt máltai szerzőtől. A fentiek közül a Katlan ciprusi, a Bocsáss meg pedig norvég amúgy. :)
Törlés