Poszt-turkáló: A virágok vére

Nemrég, a témázás Kulturális csatangolása során előkerült Anita Amirrezvani könyve, A virágok vére, amit még 2010-ben olvastam el, és nagyon kedveltem is. A könyv azért jött fel a témában, mert egy igazán varázslatos utazás a 17 századi Iránba, keleties, mesés hangulattal, és a szőnyegszövéssel a középpontban. Meglepődtem, hogy eddig még nem került sor ennek a régi jó élménynek és posztnak az átmentésére ide, a blogspotra is. Mostanában eléggé elmaradtak a poszt-turkálós, freeblogról elveszett írásokat átmentő bejegyzések, utoljára novemberben volt ilyen, szóval épp itt az ideje feléleszteni a rovatot. ;) 

Az eredeti bejegyzés 2010.09.05-én született.

Anita Amirrezvani: A virágok vére 

Irán, a 17. században, Abbasz Sah uralkodása idején. Egy fiatal lány rémülettel hallgatja a következő évre vonatkozó rossz jóslatokat, amiket egy gonosz üstökös érkezése hoz el, de reménykedik, nem lesz semmi baj. Ám az ő sorsát is örökre megváltoztatják az elkövetkező események. Apja nemsokára meghal, és anyjával egyedül maradnak. Hozomány nélkül esélye sincs férjhez menni, és olyan kevés pénzük van, hogy kis híján éhen halnak. Utolsó lehetőségük egy távol élő rokon, apja féltestvére, Gosztaham, hozzá fordulnak segítségért. Hosszú utat tesznek meg Iszfahánig, ahol Gosztaham és felesége Gordia számukra eddig elképzelhetetlen bőségben élnek, mégis mindig panaszkodnak és garasoskodnak. A lány és anyjának rossz előérzete beteljesül: tulajdonképpen szolgálói lesznek gazdag rokonaiknak. 

Gosztaham szőnyegkereskedő és a királyi szőnyegkészítő műhely vezetője. A lány sokat érdeklődik nála a szőnyegek felől, elbűvöli a színtervezés, a szőnyegminta rajzolás, és Gosztaham kicsit szárnyai alá is veszi mint növendéket. Nagy kár, hogy nem fiúnak született ebbe a világba... vagy mégsem? 

A család hamarosan titkos házasságra kényszeríti, szüzessége odalesz, heves természete miatt sok hibát követ el, és magára haragítja a körülötte élőket. Vajon mi lesz így saját és édesanyja sorsa? 

Anita Amirrezvani 9 éven át írta ezt a regényt, utánajárva mindennek: a történelmi kornak, az épületeknek, szokásoknak, a szőnyegkészítés művészetének. Ez meglepő, mert ebből a sok háttérből, és a szerzőnő tudásából szerintem a kutatásra szánt időhöz képest elég kevés érződik, ami végső soron nem baj, mert úgysem a sah uralkodására, a háborúkra vagy a szőnyegcsomózási technikákra kíváncsi az olvasó, hanem a névtelen főszereplőre és az ő gubancos, érdekes, elgondolkodtató sorsára. 

A történetet iráni/iszlám népmesék, egyéb, az írónő által kissé átalakított történetek, mesék szakítják meg, és teszik teljessé is egyben. "Egyszer volt, hol nem volt, Isten előtt semmi sem volt..." Így kezdődnek a beleszőtt történetek, és ez tényleg elvarázsolja az embert; képes a "szezám, tárulj" hangulatot megadni, ahogy azt Anita Amirrezvani is írja az utószóban. 

Különböző blogokban és a molyon tűnt fel a könyv, és megtetszett a szép borítója is, a szőnyeggel és a rajta heverő lánnyal. A cím is csalogató cím, mert vajon mi a virágok vére?... Nem ismertem és nem tűnt fel a könyvesboltokban sem korábban, viszont a jó értékelések felkeltették az érdeklődésemet. Nagyon örülök, hogy kivettem nemrég a könyvtárból. Anyukám is elolvasta előttem és ő is dicsérte. :) Féltem, hogy talán csalódom mások nagyon jó véleménye ellenére, de szerencsére nem így történt. 

A szerző.

Nagyon élveztem olvasni a történetet, jó volt megint iszlám országba csöppenni, mert annak idején a Jean Sasson történeteit is nagyon szerettem. Ismerős is volt, de egyben nagyon más is. Bazárok, mecsetek, csadorok, de mégis, szabadságszagúbb, annak ellenére, hogy régebben játszódik.

. 

Számomra ez a könyv olyan volt, mint Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval című kötete, csak nem Hollandiában, hanem Iránban, és nem festészet és festékek keverése, hanem szőnyegmotívumok és szőnyegszövés, mindez pedig körülfonja itt is egy lány sorsát. 

Érdekes, hogy én végig tudni véltem a főszereplő nevét, még az első fejezetből, ott szerepel valahol hogy Mahín, de akkor ez valószínűleg az édesanyja neve volt és félreértettem. 

Olvasás közben egyszer vittem kicsit lejjebb a pontszámokat, mert úgy éreztem, hogy a könyv közepe felé túl sok volt a szexualitás - nem mintha nem passzolt volna a stílus, de féltem talán nem is sokat kanyarodunk már vissza a lány sorsához, a szőnyegekhez, a boldoguláshoz. Szerencsére a végére egyensúlyba került minden, és nem tudok nem maximális pontszámot adni ennek a csodaszép iráni mesének. 

Értékelés: 10/10 Jó karakterek, nem túlhangsúlyozott keret és történelmi háttér, könnyed, stílus, érdekes keleties mesék, titokzatosság, és a perzsaszőnyegek varázsos világa, finom művészete.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kedves emlékként őrzöm ezt az olvasást, jó lenne egyszer majd újra feleleveníteni. :) Kíváncsi lennék, most mennyire érezném úgy, hogy nincs, vagy nem elég a "háttér" a kutatómunkához hosszú írási folyamathoz képest. 

A várólistámon egyébként még szerepel másik, Iránban játszódó regény is, Dorit Rabinyantól a Persian Brides. 

Nem tudom, vajon miért épp a Leány gyöngy fülbevalóval jutott eszembe, és miért nem Chevalier másik könyvét hoztam fel példának, ami szintén szőnyegszövős-falikárpitos (A hölgy és az egyszarvú), de úgy látszik hangulatában, történetében ezt találtam akkor jobb analógiának. 

Technikai megjegyzés, hogy megint elég sok mondatot kellett kissé gatyába ráznom a publikálás előtt, nem minden stimmelt. ;) Régi posztok, hiába... porolni kell őket. :D