Ready Player One - a film

Két és fél éve olvastam el Ernest Cline regényét, a Ready Player One-t, és menthetetlenül beleszerettem, legyen bár hamisítatlan geek stuff az egész, telis-tele popkulturális utalásokkal a '80-as '90-es évekből... - mégis nagyon tudtam vele azonosulni. Már akkoriban is voltak hírek a megfilmesítéséről, 2018-ig kellett azonban várnunk, hogy megérkezzen az adaptáció Steven Spielberg rendezésében, és beülhessünk a moziba egy egészen egyedülálló élményre a Ready Player One vászonra készített változatára, ami szórakoztató, mozgalmas és kifejezetten egyedi lett, sok kreatív megoldással és magával ragadó látványvilágával. Egy sci-fi, ami mégis inkább kalandfilm, és kincskereső játék.

Nem utolsósorban pedig (végre) nem egy szokványos szuperhősfilm, hanem a fimek hőskorát idéző szuperfilm az, amit kapunk. ;) 

Ha a Ready Player One-ra gondoltam korábban, nem tudtam volna elképzelni, hogy is valósítható meg jól egy ilyen jellegű történet vászonra adaptálása. Nem könnyű feladat elérni, hogy ne legyen túl elvont, túl mű, hogy ne legyen benne túladagolva a virtuális valóság, de mégis főleg abban létezzen a sztori. Hogy vissza tudja adni egy, a videojátékokhoz hasonló verseny izgalmát, vagy egyáltalán magát a próbát, amit teljesíteni kell a versenyzőknek a "kulcsokért" és a mesés nyereményért. Hogy érzékeltetni tudja a valós életveszélyt a virtuálisban bolyongás ellenére. Hogy szereplői emberiek, esendőek, kedvelhetőek maradjanak, még ha javarészt csak az avatarjaikat látjuk is. Szerintem Ty Sheridan és Olivia Cooke remek választás voltak főszereplőknek. 

Jelenet a filmből. Ty Sheridan, azaz Parzival. 

A film elképesztően sok utalást hoz, valószínűleg többször is meg kell nézni, hogy mindet észrevegye az ember - már amit ismer, a többihez majd bizonyára segítséget nyújt az nagy és feneketlen internet, ahol valakik majd kielemzik és összegyűjtik, hogy hol mi bújik meg még a sarkokban, vagy egy elejtett félmondatban. Minden bizonnyal átsiklottam sok minden felett, de rengeteg utalás nekem is átjött, felismertem, és ebben szerintem abszolút sikerült teljesíteni azt a nehéz feladatot, amit a könyv is remekül megugrott: nem csak azokhoz szól, akik fújják ezeket a popkult dolgokat. Több dolgot mindenki fel fog ismerni, sokat csak az igazán geekek, és néhányat csak a vájtfülűek (szeműek ;)), vagy még ők is csak másodjára. De a legjobb, hogy mindhárom csoport ugyanúgy tudja élvezni a történetet, mert a szórakoztató mivolta megmarad, akármennyit is értesz meg az elejtett utalásokból. Ez volt különleges a könyvben is - nem kellett hozzá semmiféle lexikális tudás filmeket, zenéket, könyveket illetően, de ha valamit ismertél, az még egy pici pluszt adott. A kincskereső játék, a karakterek és kapcsolataik már önmagában elegendő kalandot nyújtanak. 

A látványvilág engem lenyűgözött. A túlnépesedő világ tömegnyomorát és a konténer-hegyeket pont így képzeltem el, de ugyanígy egyszerűen elképedtem, amikor először beléptünk az OASIS-be, ami a virtuális valóság neve. A különféle különleges "bolygói", a pixeles, számítógépes játékokra emlékeztető helyek, a lebegő táncparkett vagy a versenypálya a folytonos buktatókkal mind-mind tetszettek, és egy egységes, ámde mégis végig képlékeny és állandóan változó, megújuló világot mutattak be. 

Parzival és Artemis.

A James Halliday által elrejtett Easter Eggek felkutatása nem kevés energiát, kreativitást és kitartást igényelt a versenyzőktől. Ugyan nem egyeztek a feladatok a könyvben levőkkel, mégis úgy gondolom, hogy nagyon jó alternatívákat kreáltak helyettük. Változatos volt, és izgalmas az összes feladat. Az IOI  katonás rendbe sorakozott, számozott "hadsereg"elleni küzdelem, a nagyvállalat fenyegetése is érezhetően átjött.

Nekem úgy rémlett, hogy Halliday szerelmi élete kevésbé játszott szerepet a könyvben, mint a filmben, de ebben már ennyi idő távlatából nem vagyok biztos. A versenyzők közti szerelmi szál is viszonylag későn jött képbe, és kevés romantikázás volt, a filmben ez egy kicsit több teret kapott szintén. Zavarónak nem volt zavaró azt hiszem - egyedül talán a film végefelé éreztem túlzásnak azt a sok furgonajtó becsukást és kinyitást... 

Összességében számomra az átírások nem voltak zavaróak, az hogy nem volt teljesen könyvhű, egyáltalán nem rontott rajta, jó megoldásokat alkalmaztak. Persze bizonyára annak, aki épp a film előtt ismerkedett meg a könyvvel, jobban szúrták a szemét a változtatások. 

Parzival (Z) és Artemis avatarját is nagyon bírtam, és egészében véve is tetszett az a stílus, ahogy megjelenítették a szereplők virtuális másait.  Gyakorlatilag már a látvány- és fantáziavilágért megéri beülni a moziba, és ehhez még hozzáadódik a sok-sok számunkra elrejtett easter egg, és egy remek sztori is. :) 

Nagy feladatot vett nyakába Spielberg ezzel a filmmel, de szerintem kifogástalanul megoldotta, és egy igazán maradandó kultfilmet alkotott, ami egyszerre hipermodern, mégis kellemesen retro, emiatt pedig igen széles korosztály számára lehet vonzó. Nézzétek meg, aztán nézzétek meg újra, érdemes! :) 

A film imdb oldala. 

A könyvet az Agave Könyvek adja ki, és már a harmadik kiadását érte meg:

Forrás.

A Könyvbár & Restaurantban egyébként épp most lehet megenni a RPO menüt, és kreativitásban nem volt hiány ott sem. :) 

10/10 Ez vitathatatlan. :)