Csavaros, túl csavaros

Henry James: A csavar fordul egyet

Szeretem a csattanós történeteket, és az olyanokat amiknek a legvégén meg lehet lepődni egy utolsó csavaron, ami a feje tetejére állít mindent. Erre számítottam - már csak a cím alapján is - Henry James regényénél is, de sajnos kissé tőrbe csalva érzem magam.

Először is teljesen úgy éreztem, hogy az újabbik fülszöveg olvasása miatt spoilerbe futottam, az ugyanis megemlíti a Másvilág című filmet, amit rengetegszer láttam már, és amiben bizony van egy csavar, de csak elsőre üt igazán. Amikor a könyvet elkezdtem olvasni, teljességgel úgy éreztem, ez ugyanaz a történet csak pepitában, és kicsit el is szontyolodtam. Viszont a könyv végére érve egész más lett a véleményem. Nem jobb sajnos, mert végső soron úgy érzem én nem értettem meg ezt a könyvet, de más. Senki ne érezze úgy, hogy a Másvilág felemlegetése miatt tudni  vagy érteni véli a befejezést. 

A történetben egy rémtörténeteket kedvelő társaságban kandallótűznél mesélnek egy kéziratból (kissé körülményesen indítva, mert közben felesleges információként meg kell tudni azt is, hogy el van zárva a kézirat, és postafordultával hozzák el stb. stb., aminek később semmi jelentősége nem lesz), egy nevelőnő meséjét, aki elköltözik egy vidéki kastélyba, hogy ott vigyázzon két gyermekre, Florára és Miles-ra. A ház urával, munkaadójával nem veheti fel a kapcsolatot, azt nem érdeklik az apró-cseprő ügyek, nem szabad zavarni ilyesmivel. Pedig rögtön a történet elején kiderül, a kisfiút eltanácsolták jelenlegi iskolájából... A nevelőnő egyedül intézkedik, vagy inkább nem intézkedik, hanem vár, és megfigyel, és lassan sodródik keresztül a nyáron a gyerekek társaságában, akikről kiderül, hogy nagyon szorgalmas, jó magaviseletű, kedves teremtések. Akkor mégis miért küldték el az iskolából ezt az angyali kisfiút?

Hamarosan furcsa dolgok történnek, és idegenek tűnnek fel a birtokon. Vajon csak a nevelőnő látja az előzőleg itt dolgozók szellemeit? Szellemet lát egyáltalán, jelenést? Lehetséges, hogy a gyerekek is látják őket, csak nem vallják be? 

Lassú mederben folyik a történet napról napra, és főként Mrs. Grose és a nevelőnő homályos és rejtélyes beszélgetéseiből áll. Rengeteg befejezetlen mondat, és már-már olyan rejtélyesség, hogy az ember nem is érti, hogy mi történik... Félni nem féltem, és nem volt kísérteties vagy hátborzongató érzésem sem. 

Kezdem úgy gondolni, hogy a klasszikus kísértethistóriák egyszerűen nem nekem valók, mert túlságosan unalmasak. Legalábbis a mai kor emberének. El tudom képzelni, hogy annak idején ezek valóban borzolták a kedélyeket és élvezettel hallgatták a magukat elegánsak legyezgető dámák, de na, akkor még nem volt tv, internet, szuper effektes filmek, vagy akár zombiapokalipszisek minden utcasarkon. Szóval néhány sápadt, az ablakon benéző alak, hát, már nem lépi túl az ingerküszöbünket. 

A körítés túl misztikus, és tényleg szinte érthetetlenné válik ettől. Félbehagyott gondolat az egész. Nem mellesleg pedig a kézirat miatt csakis a nevelőnő szemszögéből látunk mindent, szóval akár az ő épelméjűsége is megkérdőjeleződhető, és akkor megint egy más befejezést láthatunk bele az utolsó jelenetbe. Zavaró, hogy Mrs. Grose-nálsem lehet tudni hányadán állunk, mit gondol, hisz-e a nevelőnőnek, illetve hogy a gyerekekvalóban angyali jó teremtések, vagy ördögien gonoszak, csak jól álcázzák magukat. (?)  Nincs lezárva a kerettörténet, minden függ a levegőben, lehet rajta gondolkodni és elméleteket gyártani, engem mégis inkább idegesített kicsit ez a vég, és hogy rám van bízva, mit értelmezek bele. 

Értékelés: 10/5 Nem műfajom a kísértethistória, kicsit megfeküdte a gyomromat a felesleges rejtélyeskedés, és hogy nem hozott feloldást a regény vége. Aki megértette, mesélje el nekem, mit gondol, mi is zajlott Bly-ban. 

A könyvet  megvásárolhatjátok >ITT< a BookandWalk e-book áruházban!