La vie devant soi

Milyen gyönyörű franciául a címe Émile Ajar könyvének! La vie devant soi, magyarul: Előttem az élet. Régi és csúnya narancssárga külleme az itthoni példánynak sosem vonzott igazán, de annyi jót hallottam felőle, hogy gondoltam, egye fene, kipróbálom - de akkor már inkább Rudolf Péter és a hangos változat, ami egyszerűen remek. :) 

Hogy miről is szól a könyv, azt egyszerre nehéz, és könnyű is leírni. Tipikusan az a fajta olvasmány, amit nem ismertetni kelle, és nem kritikázni (sic!), hanem belemerülni, és inni a szavait. Még ha nem is teszünk abban a két órában semmi hasznosat a világban, a lelkünknek szüksége van ilyen élményekre, amik nem feltétlenül görbítik mindig felfelé a szánk sarkait, de adnak valami megfoghatatlan pluszt...

Az Előttem az élet, ha röviden akarnám ismertetni, Momo és Rosa mama története, az előbbi tolmácsolásában.

Rosa mama - aki hajdanán keresett örömlány volt, de mostanra már megöregedett, elhízott, és alig bír felmenni a hat emelet magasságba, ahol élnek -, kurvagyerek-bömböldét tart fenn, vagyis vigyáz az utcalányok gyerekeire, ha azok ott hagyják őket néhány hétre évre, némi (vagy semmi) kis havi juttatással. Momo nem tud semmit az anyjáról, vagy az apjáról. Havi apanázsa jó ideig csendesen csurog, így hát nincs is semmi gond, talán csak annyi, nem tudja hány éves, és mikor született. Momo Mohammedet takar, és Rosa mama a meghagyásnak megfelelően hithű muzulmánnak neveli a kisfiút. Kisfiú, de sosem lehet az igazán. Ő vigyázza a nála kisebb kurvagyerekeket is, és sok minden kimarad az életéből... mégis, annyi mindent tud az életről. Gyermeki látásmódja kicsit más megvilágításba helyezi a fontos dolgokat, ha úgy tetszik, az élet nagy kérdéseit, de az apró, mindennapi dolgokat is. Momo korához képest sokkal érettebb, már-már koravén. Sokat filozofál, és bájos, de bájosságában is maróan igaz gondolatai vannak a világról: erkölcsről, vallásról, szociális és társadalmi kérdésekről. 

Rendhagyó, és pofont ad a klasszikus irodalomnak azzal, ahogy képzavarral élve Momo szájával tolmácsolja, sokszor obszcén módon is azt a bizonyos "görbe tükröt", amibe nem mindig tetszik belenéznünk.

Szavai a félrehallások vagy épp áthallások miatt egész egyedi nyelvezetet alkotnak, amit könnyű megszokni, és szinte lehetetlen nem szeretni. Őszinte, pimasz, okos, helyénvaló. Rácsodálkozik, rosszall, nem ért, de  azért magyaráz, mindezt a legtisztább naivitással.  

Beszéljen helyettem néhány érdekes, gyermeki, vagy épp elgondolkodtató sor Ajar tollából: 

A csúnya, narancs borító

"Nagyon szerettem ott ülni a váróteremben, és várni valamit, és amikor az orvosi szoba ajtaja kinyílt, és tiszta fehérbe öltözve kijött Katz doktor, és odajött megsimogatni a fejem, akkor jobban éreztem magam, és erre való az orvostudomány."

"én irányítottam a parádét, nehogy fölgyújtsák a függönyt, mert ez az első, amit fölgyújt az ember fiatalkorában."

"Sosem értettem, miért nem engedik, hogy a nyilvántartott kurvák maguk neveljék a gyereküket. A többi nyugodtan csinálja."

"Miért ne nősülne meg nyolcvanöt éves korában, amikor már semmit se kockáztat? 
– És mit csinálnánk, ha összeházasodnánk? 
– Hát sajnálnák egymást, a fenébe is. Mindenki ezért házasodik össze."

"A szuflája egyre jobban sípolt, és én is asztmát kaptam a kedvéért, és Katz doktor azt mondta, hogy a pszichológiánál nincs ragályosabb."

"Néha féltem, mert sok élet állt előttem, és hiába fogadkozik szegény ember, Isten kezében van a radírgumi."

"Amikor rám jön, szeretnék kirohanni, és soha többé sehová se visszajönni. Olyan, mintha lakna bennem valaki. Rám jön az üvöltözés, a földhöz vágom magam, verem a fejem, hogy kijöjjön, de lehetetlen, nincs lába, az embernek sosincs lába belül."

A szerző

"Nem volt lelkierőm, és a jó dolgok még jobban ízlenek, amikor az embernek nincs lelkiereje. Már sokszor megfigyeltem. Ha az ember a legszívesebben megdöglene, akkor a csokoládé a mindennaposnál is finomabb."

"Ha az embernek senkije sincs, aki szeresse, akkor az hájjá változik."

"A remény, az egy olyan izé, ami mindig a legerősebb (…)"

"Hallani sem akart kórházról, ahol az utolsó pillanatig halasztják az embert, ahelyett, hogy adnának egy injekciót.

Kedvenc szókép: "vicsorgó téglák"

Értékelés: 10/9,5 Megfér a gyermeki látásmóddal előadott fél-élet-történetben (!) antiszemitizmus, transzvesztiták, öregedés, elmúlás, élet-halál és a természet törvényei, és persze az is, hogy egy idő után előre álmodni már nem lehet, csak hátra... és addig jó, amíg az embernek még nincs közérzete...

Hasonlít kicsit  - és nem csak a nevek miatt - az Oszkár és Rózsa mamira és az Ibrahim úr és a Korán virágaira, hangulatában.