"Nem volt 'bársonyos', 'búgó' vagy 'rekedtes', még ha elbűvölt is, mint a női mell bőre, a bársony csiklandozása a nyakon, vagy mint meleg kéz érintése a blúz alatt. Mintha az a hang sűrű kakaót inna és mandulát enne. És rekedt is volt, de úgy, ahogy a nyár éji erdő rekedt és tiszta egyszerre, amikor a fák homályban úsznak, az eget pedig ragyogó fény öleli át. Olyan volt hallgatni, mintha az ember rózsa- és liliomszirmokkal töltött párnára hajtaná a fejét. Hangját csak a kardamom illatához lehet hasonlítani. Meg a fahéjéhoz. Egy feketerigó, fahéj- és kardamomtorokkal."
Elég nagy lutri volt ez a könyv azt hiszem, és többen is mondták, hogy nem fog nekem tetszeni, nem ajánlják, mégis elolvastam. Egy kedves barátnőm adta egyébként kölcsön, akinek bízom az ízlésében. :)
Valóban nem olyan témákat jár körbe a Baby Jane, amikről olvasni szoktam: leszbikusok, pánikbetegség, depresszió, mentális zavarok, gyógyszerek, pia, underground... Egy szubkultúra, egy más világ.
Mégis tetszett. Pedig eleinte kicsit laposnak éreztem a szöveg stílusát, és azt gondoltam túlértékelt szerző lesz ez az Oksanen is, mégis elég hamar és észrevétlenül magával rántott. Rettentően érdekelt Kormi és a másik nő, a névtelen elbeszélő sorsa. Tetszett az éles váltás, amikor a jelenben látjuk az elbeszélőt Joonatannal, a tettetés részletezése, az ál-élet... És aztán újra vissza a Kormi-féle nyüzsgésbe, ami aztán mégis megreked, bezárul egyetlen szobába... Kormi nagyon beteg, pánikzavaros és súlyosan depressziós. A boltba se tud elmenni egyedül, a szemetet sem képes levinni.
A névtelen elbeszélő és ő hosszú kapcsolatban vannak egymással a regényben, hosszú és zaklatott, zűrös, viharos kapcsolatban.
"Riadt macskák és ablakon kidobott telefonok. Sírás, amit mindketten előbb saját sarkunkban, majd a másik szájába sírtunk. Használt zsebkendők, gyűrött hegyei és sírástól remegő kézzel meggyújtott cigaretták. Nyugtató italok, egyik a másik után. Rossz szavak. A nem megfelelő tettek közül a leginkább nem megfelelőek."
A lecsúszottság, a kilátástalanság átsüt a lapokon, nyomasztó, ám mégis vannak reményteli részek benne. Az egész bizarr üzleti vállalkozás például, amit sikerre visznek Kormival... Bizarr és néhol gusztustalan is, amivel kereskedni kezdenek, de van erre igény. Előjött megint a gonosz kis félmosolyom, hogy mennyire álszent is a kardigános szépirodalom, mennyire jelen van a testiség és a testnedvek az ilyen alkotásokban.
Kormit amikor kezelték is korábban, amikor még eljárt terápiára, valószínűleg nem jól kezelték. Az elbeszélő próbálná másfelé terelni, elvinni alternatív terápiákra, de beleütközik a nagy igazságba: nem neki kellene ezt akarni, hanem Korminak.
"Annak idején öt évbe telt, mire bejutott a terápiára, és a kezelés célja az volt, hogy kiderítsék, mi romlott el gyerekkorában, holott Korminak kognitív rövid terápiára lett volna szüksége rögtön az elején, és valakire, aki elmondja, hogy Bossának nem lett volna szabad már az első alkalommal sem lemennie helyette a boltba. De az egyetlen segítség, amit Kormi akkor kapott, a betegszabadság volt, és egy halom gyógyszer, persze benzók és Prozac kezdetnek, amit a találgatóközpont orvosa Prozac-tollal írt fel, miközben Prozac-jegyzetlapokat pörgetett, és Prozac-kulcstartó zörgött a nyakában."
Az extravagáns szerző.
Legyen bármilyen távoli ez a világ, és ezek a problémák, Sofi Oksanen eléri, hogy érdekeljen a karaktereinek a sorsa, hogy együttérezzünk velük, akármennyire is fejbe kólintanánk őket néha legszívesebben. Kicsit segít megérteni a depresszió mivoltát is. Tetszett, hogy kritizálta a "légyboldog" jellegű önsegítő könyveket... Egy igazán beteg, mentálisan instabil embernek ezek abszolút használhatatlan dolgok - ugyanígy tanácsként is használhatatlan a vegyél erőt magadon és egyéb üres frázisok. Kormi nem jó dolgában nem megy el otthonról és nem csinál semmit, hanem egyszerűen képtelen rá. Szorong, pánikol, belesüpped az erőtlenségbe, néha az önsajnálatba is, igen... és más a napi rutinja mint egy egészséges embernek.
Érdekes könyv, ami egyszerre taszító, földre teperő és közben mégis magával ragadó.
A vége számomra meglepő volt.
Az elbeszélő hangja különösen tetszett.
Egy kis kritika: nekem sok volt az angol dalszöveg-betét a végén, nem kellett volna ennyi ilyen adalék, a hangulat egyébként is jól meg volt alapozva ezek nélkül is.
Fogok még Oksanent olvasni, régóta aszalom például a polcomon a Tisztogatást (Purge).
Hagyománnyá vált már ez a listázás és tervezés, de arról inkább ne beszéljünk, hogy ezeknek a teljesítése mennyiben szokott sikeres lenni. Vannak bizony olyan könyvek itt, amik már lassan a harmadik-negyedik listát járják meg, és csak nem kerülnek sorra, de jó néha máshogy olvasni, más sorrendben és más könyveket, mint amiket előre kigondoltunk. Azért van ezek közt bőven olyan, ami tényleg fix, és alig várom, hogy belefogjak. :)
Okulva az előző évi sokat akar a szarka hibából, most mértékletesen "csak" 12 könyvet válogattam.
Lássuk hát, miket terveztem be idén nyárra:
- Jodi Picoult - Samantha van Leer: Off the Page - A Between the Lines (Sorok között) folytatása, de önálló regényként is olvasható egyik vagy a másik. :) A minap jött meg a Bookdepóról, és teljesen más borítóval küldték, mint amilyet rendeltem...
- Josh Malerman: Madarak a dobozban - rettegés-szekció 1.
- Nick Cutter: Mélység - rettegés-szekció 2.
- Ray Bradbury: We'll Always Have Paris - vcs, és novella is kell.
- Varga Bálint: Váltságdíj nélkül - úgy érzem ez nyárra való.
- David Kessler: Muszáj annyit enni? - vcs, és noooos, sosem árt az életmódváltást megtámogatni valamivel pont nyáron, a fagyik és lángosok csábításának idején. :)
- Robert Galbraith: The Cuckoo's Calling - ő már minden létező listán rajta volt, és igen, még mindig nem kezdtem neki egyszer sem! :D Őrület!
- Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten - Tutifix! A Balatonparton elnyúlva fogom olvasni. :)
- Moskát Anita: Horgonyhely - mert méltatlanul tologatom...
- Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban - vcs, és Mr. Gwyn imádatból eredően kötelező is! :)
- Georges Simenon: Maigret és a furcsa idegen
- Georges Simenon: A gyilkos - a rövidke krimik szintén nyaralásra valók, és vcs-s könyvek. Persze mondanom sem kell, hogy másik két, még olvasatlan Simenonra (Maigret és a víg kompánia és A műhiba) kezdtem el ácsingózni, de nem engedek a kísértésnek.
Kattintásra megnő.
Ezeken kívül lesz még fix pontnak egy pár reci, amik még nincsenek nálam, például Gaimantől a Köztes világok, Kati Hiekkapelto Védtelenül című regénye és Baráth Kata új könyve, az Arkangyal éjjel.
A többiről, amikre épp majd kedvem szottyan, vagy a kindlin csücsülnek, már ne is beszéljünk. Mindenesetre ebből a szép kis kupacból szeretnék minél többet besűríteni a nyárba.
"Maigret főfelügyelő egy brüsszeli kávézóban gyanús alakra figyel fel, aki ezerfrankos bankókat számolgat. A nyomába szegődik, az amszterdami vonatra is felül mellé, majd észrevétlenül elcseréli a bőröndjét. Amikor az ismeretlen rájön a cserére, egy brémai zugszállóban főbe lövi magát.
Maigret-t bűntudat gyötri. Ám miért lesz öngyilkos valaki, akitől csak egy ócska öltönyt loptak el? Vajon egy régi vérfolt miatt?
A főfelügyelőt a gyorsan pergő nyomozás Brémából Párizsba és Reimsbe, majd a belga Liège-be, Simenon szülővárosába is elviszi. Csakhogy valaki mindig, mindenütt egy lépéssel előtte jár…
Az egyik legkorábbi Maigret-történet önéletrajzi ihletésű, valós eseményeken alapul."
Teljesen belefeledkeztem ebbe a korai Maigret-történetbe az első betűtől az utolsóig... Külön kuriózum az önéletrajzi ihletés, nem tudom, vajon pontosan mennyi, avagy melyik mozzanatok azok, amelyek megeshettek belőle Simenonnal, de adott az egésznek egy rejtélyes felhangot még, magán a könyvön belüli rejtélyen túl.
Ez a történet elég mozgalmas, Maigret és a szereplőgárda is folyamatosan utazgat benne: Párizst, Brémát, Reimst és Liège-t átszelve próbálja a főfelügyelő felgöngyölíteni a szálakat, amik szanaszét cikáznak és gabalyodnak országokon át. Mégis mi lehet a közös a csavargó-külsejű öngyilkosban és a nagyvilági urakban, üzleteberekben, művészlelkekben akik fel-felbukkannak Maigret és az ügy körül? A hangulat nyomott, feszült, frusztráló, de a felügyelő nem nyugszik, amíg rá nem jön, mi a háttértörténet. Mi a titka a régi, koszlott és vérfoltos öltönynek? Ki viselhette, és mikor? Mi lehet az oka, hogy miután Maigret kicserélte a bőröndöket, a férfi főbe lőtte magát? Maigret ezúttal nem csak az események indítórugója, de halálos veszedelem is fenyegeti. Az egyértelmű öngyilkossági esetből ugyanis lehet még sokkal több, ha ő az orrát beleütve tovább szaglászik. Márpedig ezt teszi - ki akarja deríteni az igazságot, és talán így próbál lelkiismeretfurdalásától is szabadulni. Az egyik üzletember valahogy ráadásul mindig előtte jár egy lépéssel, és bizonyítékokat tüntet el...
Remek Maigret-kötet, örülök, hogy olvashattam. Végkifejletében nagy klasszikus krimik fojtott miliője jelenik meg, de nem mondok példát, mert az esetleg elronthatná az élményt. Körömrágósan izgalmas a vége, benne van az emberben a na most, na mindjárt, és aztán mégis egy picit kevésbé drámai helyzettel tud zárulni és feloldani a hangulatot.
Rengeteg mellékszereplő van, és érdekes módon hiányzik most a rendőrség jelenléte, Maigret a kollégái nélkül, magányos farkasként merészkedik a pók hálójába.
Értékelés: 10/10 Olvassatok Maigret-t, mert nagyon jó! Rövid kötet, de telve van feszültséggel, versenyfutással, titkolózással...
A Mesterkurzus könyvek közé tartozó kis kötetke ezúttal a titok birodalmát járja körül, természetesen több irányból, három előadó megközelítéséből. Nem is egyszerű kérdéskör ez, hiszen beszélhetünk apró füllentésektől, szépítő hazugságokon át súlyos önbecsapásokig és életeket tönkretevő elhallgatott traumákig sok-sok mindenről. Pozitív, vagy negatív-e a "titok" fogalma az életünkben?
Mindegyik szerző kicsit arra kanyarította el a témát, amiről jobban szeret beszélni, úgy látom, így aztán bőven van szó másról is a könyvben, mint csak a titkokról és hazugságainkról. Példák, esetek is előkerülnek, kultúra, vallás, szülői minták...
Kígyós Éva része tetszett a legkevésbé. Nekem ez túlságosan elrugaszkodott, és spirituális vonal volt. Egyáltalán hogy jött az, hogy az élet nagy és elvont kérdéseire - kik vagyunk és mi dolgunk a világon, mi az élet értelme? - mik a válaszok vajon... Maszlag, és az elején úgy éreztem önfényező is. Szeretettel megváltjuk a világot, meg kéne tanulnunk szeretni és legyünk harmóniában a kozmosszal, aha, oké. Utánanéztem a hölgynek, ja hogy agykontroll meg hasonlók, hát már értek mindent. Sorry, nekem ezeket nem veszi be a gyomrom. Az ő része miatt pontozódik le a kötet.
Kígyós Éva
Egyedül a mártírkodó anyákról írt résznél álltam meg egy kicsit, ami érdekes volt. A mártír anya, aki gyerekének szenteli önmagát és az egész életét, tulajdonképpen befektet, és biztonságra törekszik, aztán persze visszakövetelné kamatostul, amit beáldozott.
Csernus Imre a megszokott, ismerős stílus volt már nekem, ugyanakkor kicsit önismétlőnek találtam most. Előhozza ő is kedvenc témáit, a társfüggőséget, hiteltelen szülői példát, önbecsapást, fájdalmat, de jól elkanyarítja őket, érzi az ember, hogy ez mégis összefügg az alaptémával.
Egy idézet, ami tetszett ebből a részből:
"Miből születik az önbizalom, ha nem olyat csinálok, amit lángolva tudok csinálni nap mint nap?"
Csernus Imre ♥
És hát Popper Péter... a legérdekesebb mindig ezekben a kis kötetekben az ő része. Nagy tudású ember, töménytelen sok példát, rövid történetet hoz mindenre, olvasmányos és "mesélő" mindig, és ő ébreszti a legtöbb gondolatot. Kicsit kilóg a többi közül az ő szekciója, de nem baj, sőt, én örültem annak, hogy valaki felszólal a titkok fontossága, a titoktartás misztériuma mellett. Nem jó és nem kell mindig kitárulkozni - ebben a nárcisztikus korban jó ezt hangsúlyozni. Persze van különbség az elhallgatott, elfojtott dolgok kimondása, a változás és változtatás meg a szennyes kiteregetése, az állandó én-én-én világra zúdítása között.
Popper Péter
Szerintem nagyon jól ragadta meg a témát Popper. Érdekes felvetései voltak, némi vallásfilozófiát is belevitt, de csak szőrmentén. Jó gondolat (és plusz Kígyós Évával szembemenésnek éreztem, ami persze, hogy rögtön még szimpatikusabbá tette), hogy egyáltalán tanítható-e a szeretet? Micsoda tanítói voltak már a vallástörténetben (Jézus, Buddha stb.) és mi lett belőle? ...
Tetszettek a gondolatai a szülő-gyermek viszonyról is, a kíváncsiságról, az igazság fogalmáról, és arról, hogyan lehet mindehhez viszonyulni.
Idézetek, amik tetszettek tőle:
"(...) óvatosan kell bánni a titkokkal, óvatosan kell bánni az önvallomásokkal, az önmegmutatásokkal."
" 'Én vagyok a lányom legjobb barátnője, nekünk nincs titkunk egymás előtt.' Ha igaz lenne, szomorú lenne. A barátnőség nem a mama dolga, ha ő a barátnő is, akkor a gyereknek bajai vannak az emberi kapcsolatokkal. Amint a gyereknek sem feladata, hogy a szülő magányát enyhítse vagy megoldja. Ez a szülő saját dolga önmagával."
"Azt gondolom, amennyire a kíváncsiság a fejlődés motorja, annyira titkok gyilkosa is, vagy szabatosan fogalmazva, a kíváncsiság az intimitás rosszindulatú daganata."
Értékelés: 10/8 Kígyós Éva nem jött be, a pasik viszont jól szónokoltak. :) Poppert is egyre jobban kedvelem, azt hiszem érdemes lenne tőle különálló kötetet is olvasnom.
A téma maga, amit ebben a kötetben felölelnek nagy és ezerfelé lehet belőle kalandozni, pont ettől izgalmas.
Idén a második várólista csökkentős könyv, amit olvastam. Három évig aszaltam a polcon, ideje volt levenni onnan, jólesett olvasni. :)
- Georges Simenon: Maigret és a vérfoltos öltöny- Agave, ezt épp az előbb fejeztem be. :) Rövidke, de annál érdekesebb, ugyanis önéletrajzi ihletésű. Feszült hangulatú szerteágazó történet kerekedik belőle.
Szokásosan elröppent a hónap, és fogalmam sincs hogy lett hirtelen harmincegyedike, csak a lányok posztjainak láttán esett le, hogy máris nyakunkon a június.
A hónapban egész megtáltosodtam olvasás szempontjából, éreztem, hogy végre levedlem magamról azt a kényelmetlen kellemetlen olvasási válságot, ami a vállamon csücsült az elmúlt két hónapban, és sokat és kedvvel olvastam. :) 11 könyvet fejeztem be májusban. Ezek közül a legjobb Ove volt. :)
Haladtam végre a vcs-vel is, egyet olvastam a listáról, egy másikba pedig most fogok belekezdeni.
Ahogy olvasás, úgy blogolás szempontjából is ez volt eddig idén a legtermékenyebb hónap, ezzel együtt 15 bejegyzés született májusban. :)
A májusban befejezett könyvek:
A jövő héten jön a Könyvhét, szóval azért várható némi könyvhullás, bár tény, hogy visszafogottabb "rohamot" tervezek a Könyvfesztiválozásnál.
Néhány fix beszerzésem már van júniusra, főleg recik, plusz egy bookdepós rendelés is. Ez utóbbi a Sorok között folytatása, az Off the Page. A többit meglátjuk... ;)
Hmmm, és még valami: ITT A NYÁR! :D Hamarosan jövök nyári tervekkel is. :)
Jodi Picoult a lányával, Samantha van Leerrel alkotta meg ezt a történetet, ami Sorok között címmel nemrég magyarul is megjelent az Athenaeum kiadónál. Nem is akármilyen formában: a keményfedeles, színesen illusztrált, színes betűs exkluzív verzióját élvezhetitek. Ez én példányom angol és puhakötésű, és sajnos, látva a többiek posztjait, rájöttem, bizony kicsit kevésbé extra, a rajzok és a betűk ugyanis mind fekete-fehérek. Ennek ellenére persze a mese maga nagyon élvezetes, és a kis sziluett-rajzok eleve sokat dobnak rajta. :)
Az alapgondolat rendkívül izgalmas: mi is történik a szereplőkkel, amikor épp nem olvassuk a könyvet? Mi van, ha ilyenkor, egészen mást csinálnak, gondolnak, éreznek a karakterek, mint ami meg van írva? Ha a gonosz nem is gonosz, csak egy ártalmatlan művészlélek, aki lepkéket gyűjt? És ha a herceg nem is szerelmes a megmentendő királykisasszonyba? Vége van a mesének a Boldogan éltek, míg meg nem... után? Van-e egyáltalán utána?
Delilah a gimnazista lányzó imádja a Sorok között című Jessamyn Jacobs mesét, mindig csak ő veszi ki az iskolai könyvtárból. Igaz, rejtegeti is, hiszen ciki már ilyen mesét olvasnia egy tininek.
"If you read Dostoyevsky, you're weird but smart. If you read comic books, you're weird but hip. If you read a fairy tale, you're just a dork."
Rengetegszer olvassa el a könyvet, és Oliver, a herceg nagyon tetszik neki. A bonyodalom ott indul, amikor az egyik illusztráció a hercegről megmozdul, és segélykérő üzenettel megszólítja a lányt... Kiderül, hogy Oliver nagyon szeretne kiszabadulni a könyvből... Delilah-val közösen megpróbálnak megoldást találni a problémára és időközben persze egymásba szeretnek. Milyen kedves gondolat, hogy itt nem csak az olvasó habarodik bele a könyvbeli szereplőbe, de az érzelmet viszonozzák is. :)
Három különféle része van a történetnek - megismerjük a könyvbéli mesekönyv egy részének szövegét, és illusztrációit, vagyis azt a sztorit, amit Jessamyn írt meg Olivernek és a többi karakternek. Ezen kívül pedig van egy Delilah és egy Oliver nézőpont.
A legjobban azt hiszem nem is a szerelmes szál, vagy a regényből való menekítés problematikája tetszett a könyvben, hanem az az elképzelt valóság, amit megmutattak a szerzők, amikor a könyv be van csukva. Amikor épp nem olvassa senki a sorokat, akkor előfordulhat, hogy a szereplők sütit sütnek, sakkoznak, átjárnak egymáshoz beszélgetni... Néha teljesen más személyiségek, mint ami meg van írva nekik. Amikor aztán egy Olvasó kinyitja a könyvet, Frocli (Frump), a kutya elrikkantja magát, mint egy rendező, hogy mindenki a helyére, amikor pedig becsukják, akkor jön a vége, csapó! :) A történetnek úgy kell lefolyni minden alkalommal, minden olvasáskor, ahogy meg van írva. Oliver többször próbálkozott már ellene menni a megírt cselekvésnek, szövegnek, de egy láthatatlan cérnaszál, egy legyőzhetetlen erő mindig a helyére rántja. Furcsállja, hogy ő az egyetlen, akinek vannak tervei, aki szeretne kitörni a megszokottból, a többi szereplő látszólag elégedett azzal, amiben élnek.
Korábban sosem sikerült neki egy kívülálló Olvasóval kapcsolatot teremteni, Delilah azonban észreveszi a homokba rajzolt sakktáblát, amin Froclival játszottak, és aztán azon az oldalon, ahol Oliver egyedül szerepel egy sziklafalon mászva, elkezdenek kettesben beszélgetni.
További borító-változatok.
A könyvbeli mellékszereplők érdekesek voltak, különösen érdekelt Frocli, a kutya sorsa, de kedveltem a sellőket is, akik igazából nem is voltak férfifalók, a fogorvosi babérokra törő kalózkapitányt, a sebhelyes Rapsculliót, a megnyugtató jelenlétet, amit a királynő hozott magával... A való élet mellékszereplői kicsit klisésebbek voltak.
Tetszett, ahogy a könyv kinyitásának élménye le volt írva, ahogy szél kerekedik, mindenkit a helyére ránt, a lapok pörgetésekor átbucskáznak tereptárgyakon és betűhurkokon... És látják az Olvasót, és az olvasó környezetét felül, amikor nyitva a könyv.
"There is a dizzying whirl of gravity as the book starts to close, something we've all gotten used to. We grab on to details - candelabra and table legs and in some desperate cases, the hanging tail of a letter like g or y, until the pages are completely closed."
A könyv könnyed volt és humoros, ugyanakkor azért azt éreztem, Jodinak nem kellett volna ennyire "levinni a szintet". Egy YA is lehet kidolgozott(abb), és lehet a szokásos módon bonyolítani, szerintem sokat engedhetett a lánya ötleteinek, és itt-ott egyszerűbb megoldások születtek. SPOILER!kifehérített rész! Ugyanakkor pl. Delilah könyvbe való idézése, beesése roppantul tetszett, meglepő fordulat volt. :) SPOILER VÉGE!
" 'I really do have to leave, though' I tell him. 'If I don't go to Algebra, I'm going to get into trouble."Oliver nods his head. 'Of course' he says, and then hesitates. 'Is Algebra quite a distance away?'I stifle a grin. 'Light-years,' I say. "
A bolondossága, a történet kedvessége és romantikussága miatt, na meg amiatt, hogy az ötlet egyedi, és rendkívül aranyos, elnéztem a következetlenségeket, és kisebb megakasztó dolgokat, de azért meg kell mondjam, csodálkozom rajta, mert Jodi ennél pontosabban összerakott dolgokat ad ki a kezéből. Lekerekítettebbeket. És nem arról van szó, hogy nyitott-e a vég a folytatáshoz (az, és van is folytatás, Off the Page címmel), hanem, hogy maga a fő probléma kissé elnagyoltan, és magyarázat nélkül lett megoldva.
SPOILER!!! (Kifehérített szöveg!)Hogy került ki végül Oliver a könyvből? Hogyan cseréltek Edgarral? Egy fél mondat sincs magyarázatnak szentelve... Hogy a viharba íródott át utána a könyv, amikor a végén olvassák, amikor előtte minden erre irányuló próbálkozás abszolút kudarcba fulladt? Az a megoldás, hogy Edgar se szó se beszéd otthagyja az anyját, hát érdekes... Oliver, a megírt karakter állítólag a fiú, akire Jessamyn vágyott, de azért ez kicsit faramuci helyzet, hiszen szerette ő Edgart mint fiát, olyannak, amilyen.SPOILER VÉGE!!!
Azért jó ötlet volt megírni ezt a könyvet, iszonyatos nagy élmény lehet Jodi Picoult lányának lenni, és közösen alkotni vele valamit, és tök jófej szülő lehet. :) Mellesleg pedig, tényleg lehet ez egy lépcsőfok, fiatalabb olvasóknak, hogy utána belevessék magukat Picuolt keményebb témáiba.
Értékelés: 10/8,5 Nagyon bájos történet, aminek hibáit kompenzálja a jó stílus, olvasmányosság, a szerkesztés, a fantáziadús ötletek, az illusztrációk. Igazi könyv a könyvben érzés, és tündérmesei háttérvilág, némi plusszal. Nem lehet nem szeretni, és nem drukkolni Olivernek. :)
A könyvet egy évig tologattam magam előtt, pedig nagyon hívogatott a szokatlan formával, a posztot pedig most napok óta tologatom, mert hát mégsem járja, hogy ragyogó napsütésben holmi horrorokról essen szó... :) De a Horrostör mégsem olyan rémesen ijesztő horror, inkább azt mondanám rá különleges, és pikáns.
"Napközben az Orsk nem volt több átlagos, korszerű alapanyagokból emelt, bútorokkal és emberekkel teli épületnél. Ám éjfél előtt egy órával, mikor folyosóit már senki nem rótta, mikor az irodák elsötétültek, és a hátramaradt vevőket is kitessékelték az elülső kapun, mikor reteszre zárták a bejáratokat és az utolsó munkatársak is hazamentek, valami egészen mássá alakult."
Aki olvasott már értékelést a könyvről, tudhatja, hogy úgy néz ki, mint egy IKEA katalógus formára és méretre is, és bár úgy voltam vele, én ezt csakazértse fogom emlegetni, mégsem tudom kihagyni, mert bármily hihetetlen is, tényleg nagyon sokat dobott az egész élményen. A betűk kéken vannak szedve, hatalmas belső margók vannak - eddig nem is gondoltam rá, hogy ez milyen kényelmes lehet: elfér a könyvjelző anélkül, hogy kitakarna szöveget, és lehet hajtogatni is a könyvet olvasáskor, kényelmesen olvasható minden akkor is. :) A fejezeteket mindig egy-egy bútor képe és rövid leírása vezeti be, de ezen kívül is van egy csomó apró "extra" a könyvben, például Orsk reklám, megrendelési űrlap, kuponok...
"– Mi van az üzemi bejáróval? – Behalt. – Akkor hogy jelentkezünk be? – Ne siess már annyira -szólt Matt, majd megpróbált kiszippantani egy sajtfoszlányt a száját körülvevő szőrtengerből. – Nem vár bent semmi, csak bérrabszolgaság, végtelen kizsákmányoltság, és személyes alávetettség céges nagyurainknak."
Orsk ugyanis a regénybeli, kitalált áruház neve, ahol a történet játszódik. Tipikus skandináv bútoráruház, ahogy mi is ismerhetjük, lapra szerelt gardróbszekrények, elcsenhető ceruzák, listák termékkódokkal, térkép a részlegekről, és persze az út, aminek segítségével bebarangolhatod az egész áruházat, végül mindig a Piactérre jutva, ahol, ha addig nem is vásároltál semmit, biztos landol a kosaradban néhány illatgyertya, hímzett törölköző, üvegpohár, sószóró vagy színes szalvéta... Ezzel a környezettel, és az egész áruház működésének, filozófiájának bemutatásával szép kis fricskát mutat, kritizálja a fogyasztói társadalmat, és a multikat is pellengérre állítja. A cég iránti elköteleződés, lelkesedés kötelező jellegű, mert az Orsk egy nagy család...
"Az Orsknak kétféle vendége van. Azok, akik nem vesznek semmit, és azok, akik bármit megvesznek. Ám komoly vásárlásra addig nem kerül sor, míg el nem jutnak a földszinti Piactérbe, ahol szembesülnek azzal, amit mi csak „pénztárcanyitogató” részlegeknek hívunk. Lényegük, hogy a lehető legnagyobb vásárlási kísértésnek tegyék ki a vevőket. Célunk, hogy a pénztárcájukba nyúljanak, és vegyenek valamit, akár csak egy villanykörtét, hiszen amint sikerült erre rávenni őket, költekezni fognak, mégpedig látogatásonként átlagosan 97 dollár értékben."
Azonban valami furcsa történik az áruházban, egyre több a kár, a reggeli műszak folyton talál valamit, amit az esti műszak otthagyott, és nem takarított fel... vagy...? Vagy esetleg valami éjjel történik az Orskban? Ki járkálhat benn éjnek idején? Basil, az áruház alkalmazottainak helyi kisfőnöke (őszintén szólva elfelejtettem mi is volt a titulusa pontosan) elhatározza, hogy harmadmagával benn marad éjszakára, és köröket tesznek az áruházban, megpróbálva a végére járni a rejtélynek, és kézre keríteni az esetleges illetéktelen behatolókat, mielőtt másnap reggel jön a felsőbb vezetés ellenőrző hadteste. Amy, a szerencsétlen, az áruház filozófiájával azonosulni nem tudó és nem akaró beosztott és Ruth Anne, az Orsk 14 éve elkötelezett pénztárosa a két delikvens Basil mellett, akik persze a busás túlóradíj miatt vállalják is a küldetést. Később kiderül, hogy még két munkatárs is az áruház foglya lesz éjszakára: Matt és Trinity ugyanis kapva kaptak az alkalmon, és megneszelve, hogy valami bujkálhat a sötétben, elbarikádozzák magukat, és benn maradnak ők is, hogy filmet forgathassanak a potenciálisan kísértet járta helyről, és majd berobbanjanak a tv-be a műsorukkal...
Ha tudták volna, mi vár rájuk... A borzalmak akkor kezdődnek, amikor a világítás elhalkul, amikor különös motoszkálás kezdődik, feltűnik egy-egy patkány, majd még más is, ami sokkal ijesztőbb. ... Basil és csapata megpróbálják valahogy átvészelni az éjszakát, és elkezdődik a menekülés árkon-bokron, avagy Liripipen-Brookán keresztül.
"– Hányni fogok – jelentette be Amy.
– Ne az árura! – intette Basil."
Érdekes volt az az átmenet, ahogy a furcsaságokból átcsaptunk valódi veszélyhelyzetekbe, elmosódott és kitapinthatatlan a határvonal, olyan láthatatlanul olvad át minden a normálisból valami szürreálisba.
Bár kicsit izgultam, hogy mennyire lesz ez félelmetes, igazából néhol úgy éreztem inkább horrorparódiába csap át. Amikor a szőrös kéz kilógott az ágy alól, szinte felnevettem, és később is megmaradt a "könnyed" hangulat, néhány szaftos részletet kivéve. Hátborzongató dolgok történnek persze, menekülni kell a szereplőknek az életükért, de megmarad a humor is, és nem billen túlságosan át se egyik, se másik irányba. Misztikus, és vannak benne klasszikus horror-elemek, amerikai filmszerűen pereg minden, szinte azonnal adaptálható a filmvászonra. Egy kicsit le is ült a lelkesedésem a könyv iránt valahol a szeánsz és az azt követő események, a sok rohangálás közben, hogy hát ennyi volt, innen nincs felfelé, jönnek az előre kitalálható történések sorban és majd szépen kijutnak és heppiend, de hála a jó égnek Grady Hendrix sokkal jobbat mutatott a végére egy klisés megoldásnál. A könyv végkifejlete abszolút nem az lett, amit vártam, és tetszett ez a felfelé ívelés, a szokatlan megoldások, és az a pikantéria, amit az utolsó pár oldal nyújtott. Enélkül nem lett volna igazán különleges maga a sztori is, csak a kivitelezése a könyvnek.
Kevés karakterrel dolgozik Hendrix, akik kicsit furák és kicsit amerikaiak, de azért izgul értük az ember. Senkit se zártam kifejezetten a szívembe, de szerettem róluk olvasni.
Értékelés:10/10Villámgyorsan elolvastam, alig tudtam kihúzni az orrom a könyvből, úgy odatapadtam hozzá, és hát mondanom se kell, minden egyes lökött bútornevet sikerült megtanulnom a Müskktől az Ingalutton át a Bodavestig. :D ... Remek ötlet volt ebbe a steril, áruházi környezetbe helyezni egy horrort, és nem teljesen komolyan venni az egészet.
Szórakoztató olvasmány, és nyugi, nem fogtok tőle kislámpával aludni, ijedősebbek is simán belevághatnak. :)
Fedezzétek fel, mit rejt az Orsk éjszaka!
Kis kritika és kukacoskodás a végére, mert nem tudok kibújni a bőrömből, és az ilyen hibák rendkívül bosszantanak:
- Szerepel egy "Cops" sorozat - nem lehetett volna lefordítani, mondjuk Zsarukra?
- "konzervzene" wtf -.-' ? Mobiltelefon elnyomott csöngéséről van szó, ami ugye szólhat kicsit "tinny", és bár nem láttam az eredeti szöveget, a nyakamat tenném rá, hogy tinny music volt ott, ami kicsit "bádoghangú", "fémesen rezgő", "berezonáló" stb. De semmi esetre se konzervzene.
- "Ouija tábla". Nagyjából "vidzsa" vagy "kidzsa" a kiejtése, így előtte 'a' kellene hogy legyen a névelő, nem 'az'.
- "pins & needles" - ismerjük mind, a kifejezést is, meg azt is, amikor elzsibbadt valamint, és ahogy visszatér belé az élet, bizsereg, zsibog, hangyás, szurkál, éget kicsit, stb. A fordítása így sikerült: "megannyi tű és szög fúródott ujjaiba és lábujjaiba". -.-
- a 161. oldalon pedig el van rontva a szereplő, Trinity helyett Amy az, aki súg valamit.
Hirtelen megint megszaporodtak az érdekes újdonságok, egyre jönnek a hírek a könyvheti megjelenésekről, így aztán megint csokorba szedem azokat, amik felkeltették a figyelmemet. :) Remélem találtok benne ti is kedvetekre valót. Mindjárt nyakunkon a Könyvhét! :D
Először is álljon itt az a könyv, amit talán most a legjobban várok. Ez nem más, mint Kati Hiekkapelto Védtelenül című könyve, a Fekete Anna sorozat második kötete. A Kolibrit tavaly nagyon szerettem, és élmény volt a szerzővel való személyes találkozás, a könyvbemutató is.
A kötet az Athenaeumnál jelenik meg 2016. június 7-én.
Fülszöveg: A nagy sikerű Kolibri szerzőjének új regénye
Észak. Késő délelőttbe nyúló komor éjszakák, fénytelen nappalok Milyen környezet lehetne ennél alkalmasabb a gyilkosságokra, a holttestek eltüntetésére? A viszonylag nyugodalmas finn város hirtelen brutális gyilkosságokra és kábítószeres leszámolásokra ébred. Vajon van-e a zord télnek is szerepe az erőszakos halálesetekben vagy a küzdelmekkel teli lét feladásában, a sokkoló végső megoldásokban? Legfőképpen pedig: milyen szánalmas motiváció vezethet egy önmagából kivetkezett gyilkost? Ezt kell kiderítenie a vajdasági magyar származású nyomozónak, Fekete Annának és társainak. És Anna persze ezúttal sem vall kudarcot... De ez még nem minden. Az írónő igazságérzete, empátiája, társadalomkritikus hangvétele megint átüt az izgalmas történet kommersz burkán. Neki az is fontos, hogyan keveredik ebbe a mészárlós rémálomba egy szerencsétlen, kitaszított menekült, aki előtt az utolsó sorompó is lecsapódott. Akit a biztos halálba küld vissza a lelketlen bürokrácia. A drogos bandaháborúk, a kicsinyes emberi haszonlesésből fakadó tragédiák háttere előtt a humánumot, az együttérzést, a nyílt emberi arcot és szívet keresi. És bár ritkán találja meg, még mindig hisz benne. Hát ezért szeretjük Kati Hiekkapeltót."
Szintén az Athenaeumtól érkezik Makai Rita könyve, a Határtalan szerelem Párizsban. Bevallom őszintén, már azt hittem, hogy végül megszakad a Magyarok külföldön sorozat, amit a nagysikerű Let's kifli indított, de szerencsére jön a következő kaland, ezúttal egy magyar lány és egy arab fiú találkozásáról a szerelem városában.
Megjelenik: 2016. június 3.
Fülszöveg: "Volt egyszer egy lány, aki a karrierjét, a családját, a barátait és a teljes addigi életét hátrahagyva úgy döntött, hogy belevág a nagy kalandba és Párizsba költözik, mert ott várt rá a szerelem. Egy lány, aki kezdetleges nyelvtudással (ami nagyjából arra volt elég, hogy rendeljen egy italt, és még azt sem értették a kiejtése miatt) összepakolt és repülőre szállt.
Egy lány, aki ahelyett, hogy „munkanélküli vagyok” (je suis au chômage), olykor azt találta mondani, hogy „fűtés vagyok” (je suis un chauffage).
Egy lány, aki sokszor sírta magát álomba, mert minden önbecsülését elvesztette, és úgy érezte, nem tud majd boldogulni, hiányzott neki a család és a barátok támogatása, egy ölelés, egy jó (magyar) szó.
De ez a lány nem adta fel, tanult és küzdött, mert volt valami, ami minden pillanatban erőt adott neki: egy kedves arc, egy meleg barna szempár, és a hit, hogy a szerelemnek semmi sem szabhat határt.
Ez a történet két különleges emberről szól, és arról, hogy ha kinyitjuk a szívünket a világ felé és elhisszük, hogy kivételesek vagyunk, akkor mindent megváltoztathatunk. Különösen a szerelem városában."
Az Agave könyvheti megjelenései közül amit legjobban várok az természetesen Baráth Katalin új regénye, az Arkangyal éjjel. Ez nem Veron-történet, aminek én most kifejezetten örülök, nem annyira szerettem ugyanis az utolsó Veronkát. Erre viszont roppantul kíváncsi vagyok, és sokakkal ellentétben, nekem nincs bajom a borítójával. Legfeljebb a tipográfia az, ami szerintem kívánnivalót hagy maga után.
Megjelenik: 2016. június 9.
Fülszöveg: "Amikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.
Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?
Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban."
Könyvheti Agave lesz még a már korábban emlegetett N.K. Jemisin: Az ötödik évszak is, 2016. június 9-én jelenik meg.
Én mondjuk időközben lebeszéltem magam róla, mondván nem kell minden újdonságra ráugrani, de majd még meglátjuk. :)
Fülszöveg: "Így ér véget a világ… utoljára.
Három szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanze ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.
Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.
N. K. Jemisin az utóbbi években hívta fel magára a figyelmet az epikus fantasy olvasók körében különleges világaival és szereplőivel. Kegyelmet nem ismerő történetmesélésével pedig a műfaj rettenhetetlen férfi szerzőit is nem egyszer megszégyenítette. Az ötödik évszak című regénye az eddigi legjobb műve: gyilkosság, árulás és feltépett sebek egy olyan lélegzetelállítóan idegen, de mégis ismerős világban, ahol fegyverként lehet használni a föld erejét, és ahol a halál mindenkit utolér."
Új kiadásban lehet a Könyvhéten beszerezni Neil Gaiman Csillagporát is az Agavétól, nézzétek, milyen mesés külsőt kapott:
Tóth Krisztina néhány éve a Vonalkóddal megnyert magának, így most, bár még lenne mit olvasnom tőle (Pixel, Pillanatragasztó) felkaptam a fejem az új könyv hírére, ami egy verseskötet: Világadapter.
Érkezik újdonság a Twister Mediától is, Amy Harmontól az Arctalan szerelem2016. június 8-án jelenik meg. Még nem vagyok benne biztos, hogy olvasni fogom, de biztató, hogy külföldön sokan szeretik.
Fülszöveg: "Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is"
2016. június 30-ára tolódott Robert Galbraith - vagyis J.K. Rowling - újabb Cormoran Strike krimijének megjelenése a Gabo Kiadónál. Ez a sorban a harmadik kötet: Career of Evil. Magyarul sajnos azt a suta címet kapta, hogy Gonosz pálya.
Nem tudom a sztorihoz mennyire fontos, hogy pont pálya legyen, és ne karrier, hogy gonosz legyen, ne ördögi vagy bűnös, de kapásból vagy hat másik címalternatíva körözött a fejemben: Törtető gonosz, Bűnös hivatás, Ördögi karrier, A bűn útja, Gonosz törtetés... Ha az előző címek egyszavasságát nézem, akkor pedig még akár egy olyan is beillik a sorba a Kakukkszó és a Selyemhernyó mögé, hogy Bűnlajstrom.
De mindegy is, nekem a Career of Evil verzió lesz meg majd. :)
Szintén a Gabo-nál jelenik meg Clara Bensen regénye, a Poggyász nélkül, amire megmondom őszintén nem figyeltem volna fel magamtól, elég tucatromantikus benyomást kelt, de aztán megláttam ezt a másik borítós verziót (jobb oldali, na meg persze elolvastam a fülszöveget) és BAMM! Azóta érdekel. :) Egyébként Theodoránál hallottam a tam-tamot a magyar megjelenésről.
Magyar megjelenés: 2016. június 3.
Fülszöveg: "Egy ruha, három hét, nyolc ország – nulla poggyász
A fiatal felnőttkori magába zuhanásból épphogy felépült Clara Bensen úgy dönt, hogy az egyik online párkeresőn való regisztrálással teszteli visszatérését az életbe. Az álmában sem jutott eszébe, hogy a konvenciók felrúgásáról elhíresült, rendkívül energikus egyetemi professzorral, Jeffel fog megismerkedni. Még szinte egymás vezetéknevét sem tudják, máris megállapodnak, hogy belevágnak egy nyolc országot érintő, háromhetes, kockázatos kísérleti utazásba. Hogy mi ebben a turpisság? Az, hogy mindezt szállodai foglalás, terv, és ami a pláne, poggyász nélkül teszik.
Clara sztorija a kalandorokat és az otthon ülőket egyaránt meg fogja érinteni – egyszerre szerelmi történet, úti beszámoló és ragyogó modern megközelítése az ősrégi kérdésnek: honnan vegyük a bátorságot, hogy felfedezzük a komfortzónánkon túli világot? Lehet valakit szeretni címkék és elkötelezettségek kényszere nélkül? Valóban lehetséges hátrahagyni a poggyászunkat?"
Filmes hírek:
Van már trailer A lány a vonatonhoz, várom a filmet, bár a könyv számomra lapos és középszerű volt, a filmváltozat ígéretesnek tűnik, már az előzetes izgalmasabb, mint maga a könyv volt. :) A poszter pedig kifejezetten ötletes lett a cipzár-sínnel.
Dan Brown Inferno-jának trailerét is meg lehet már nézni, szerintem szuper lesz, alig várom, hogy láthassam ismét Tom Hankset Langdonként. :) Tervezem újraolvasni a könyvet, nagyon szerettem.
Kinek mi tetszik a híregyvelegből? Mi lesz fix vásárlás, mit vártok, mire vágytok leginkább ezek közül? :)
Végre, végre egy jóféle "mese" került a kezembe, vagy nevezhetjük ifjúsági regénynek is, mesés környezetben, középkori világba helyezve. A bolondos nevű Vízfüttyő Loson három kalandját követhetjük nyomon a könyvben, Óperencián és Üveghegyen innen és túl. Természetesen az epizódok összefüggenek egymással.
A könyv bővelkedik hétfejű sárkányokban, farkasemberekben, de vannak hagyományos banyák, mézeskalács házikóban, kiszabadításra váró szépséges és kevésbé megnyerő hercegnők, megbűvölt kőszívek, gyíkbefőttek, elvarázsolt békák és babapiskóta-szekrény is. :)
Nagyon jó a humora, egyedül talán az első epizódot éreztem gyengébbnek: bevezető jellegű volt, kissé elnagyolt, és túl egyszerűen lett elkanyarítva a mese vége. A második történet kifejezetten az izgalomra helyezte a hangsúlyt, akciódúsabb volt, és telis-tele volt farkasokkal. :) A harmadik részt találtam végül a legkiforrottabbnak, legszórakoztatóbbnak, és a humor is itt hágott a tetőfokára. A két palotaőr, Zukács és Tikuny remekelnek. :)
Fellelhető volt itt-ott meseátirat jelleg, kiváltképp Hófehérkével és a hét törpével, ami nem volt zavaró, ötletes volt, és volt benne egyediség, az üvegkoporsó, és a többi üvegtárgy titkai miatt főleg. Ezzel szemben a Piroska és a farkas utalások a második részben gyengébbek voltak, illetve nem volt talán szerencsés ugyanúgy Piroskának elnevezni a farkasok úrnőjét - a többiek jobb nevet kaptak, és egyébként is, minimum egy Melisandre (vörös banya) veszett el a Trónok harcából abban a karakterben, nem lehet őt csak úgy lepiroskázni. ;)
A nevekkel eleinte nem voltam jó barátságban, kezdve Vízfüttyő urasággal, akit ráadásul Fütyinek becéznek, majd a két, lelencházi barátja, Pinizsáló Gyíkor és Homokító Musztafa neve sem nyerte el a tetszésemet, de aztán rájöttem, hogy a szerző is kifigurázza önmagát, és a névadásokat, van benne önirónia, a későbbiekben ugyanis másik szereplők is elrontják Loson nevét, illetve kapunk magyarázatot a fiúk kitekert névadásaira is. A banya neve - Háromkalapi Rozál - már kifejezetten tetszett, és a hiú lovagé is - Staankivan Fejezord. :D -, illetve a kis csalafintamellékszereplő f(F)arkasok: Bertalan és Kempelen, hát rajtuk hangosan felnevettem. ;)) A törpék haláli fazonok voltak, és egyszer sem volt említve a megszokott nevük (Morgó, Hapci, Szundi), csak az ezekre utaló jellemvonások. :)
A főszereplő, Loson szimpatikus volt, emberi. Olyasvalaki, aki követ el hibákat, és fél is néha. Nem tökéletes, de fejlődőképes. És nem csak a küldetésekkel volt elfoglalva, voltak barátai, szerelme, érzései mások felé, egyszóval volt mélysége. Se nem üsd-vágd, se nem ószépségesviolám volt ő. Jól összerakott szereplő, és sokat fejlődik a sztorikban.
"– Most meg mit bámulsz tátott szájjal?
– Az egyik szemölcse. Lehet, hogy lepottyant?
A néne megtapogatta az arcát.
– Lepottyant? De… van még elég, ugye?
Loson meghökkent:
– Akad bőven – felelte bizonytalanul.
– Jó. Az orrom… rendben van?
– Az attól függ. Őszintén szólva, eléggé méretes. Én megvagyok
feleekkorával is.
Az öregasszony megmasszírozta az orrtövét.
– Értem… de nem lötyög?"
A háttérvilág és az Óperencián inneni és túli dolgok összefonódásai tetszettek, és kifejezetten jó ötletnek tartottam Loson küldetéseit. Nem is gondol az ember arra ugye, hogy kell hogy legyen valaki a háttérben, aki kifundálja milyen próbát is álljanak ki a királykisasszonyok kacsójáért és a fele királyságokért versengő vitéz daliák, és hogy bizony a megtalálásra váró mágikus tárgyakat el is kell valakinek rejtenie a zord, ijesztő és veszélyes helyeken, hogy azokat majd a megfelelő személy kézre kerítse. :) Loson ebben a szerepben jeleskedik.
"– Hogy jössz te ahhoz, hogy az udvarlási technikámat ócsárold?!A dalok igenis megérintik a női lelket. – Egy hőseposz Sröwald vastojásból kikelt félistenéről, Bolafról,amint megküzd a Végzet Egyszarvú Bálnájával? És mindezó-sröül?!"
Kedvenc szereplők: a hét törpe, Staankivan Fejezord, Ludovika, a palotaőrség tagjai, Muszti a patkány, Loson.
A célközönséget nem teljesen tudtam belőni, mert vannak benne 16+-os utalások, de nem vészes, ugyanakkor elég mesés az egész, főleg az eleje.
Mindenesetre minden ifjúsági fantasyt, középkori hangulatú mesét kedvelőnek ajánlom a kötetet, igazán jól sikerült. :)
Értékelés: 10/9 Megkedveltem Losont, és nagyon érdekelt a végkifejlet. Az utolsó rész kifejezetten remekül sikerült, kedves és megható véget is kapott, az volt a kedvencem. Jó hangulatú, jó stílusú fantasy, ami nem nélkülözi a klasszikus mesei alapelemeket és a humort sem. Olvassátok! :)
