2021. február 26., péntek

És te, hogyan olvasol? - beosztás vs. habzsolás

Forrás.
A Témázunk csapata februárban az Olvasási ütemterv - sorozatok egy szuszra, vagy kell a szünet? nevezetű témát járja körül, avagy hogyan is olvasunk sorozatokat, életműveket, jó dolog-e szüneteket hagyni a részek közöttt, vagy inkább jobb ledarálni egy-egy sorit, ha már úgyis elérhetőek a részei? És egyazon szerzőtől szoros egymásutánban hány könyvtől nem kapunk még gyomorrontást? Ezeket az érdekes kérdéseket boncolgatjuk most. :) 

Régebben azt hiszem nem nagyon volt kérdés, hogy hogyan olvastam: azt olvastam, ami otthon volt, nem volt akkora a választék, és a csábítás, mint most, nem volt e-könyv, és hangoskönyves applikáció sem, és még nekem sem volt kialakult ízlésem, hogy biztosan rámondjam két-három szerzőre, hogy na, tőlük én bizony mindent el fogok olvasni. A sorozatok is csak szépen lassan csordogáltak be a könyves terepre, emlékezetes közülük a Harry Potter persze, aminél viszont a HP generáció tagjaként nem volt választás, hogy várunk-e a következő rész olvasásával, hiszen kénytelenek voltunk várni, amíg megjelent. :) Azt a pár sorozatot, több kötetből álló könyvet, amit a HP éra előtt, vagy akkortájt olvastam - Gyűrűk Ura, Patty könyvek, Emil és a detektívek részei jutnak eszembe - viszont még kivétel nélkül egymás után olvastam, nem iktattam közbe más olvasmányokat.

A sorozatok fellendülésével, meg persze később a netes-könyves világ kinyílásával és folyamatos tágulásával egyre csak szaporodtak az elolvasni vágyott kötetek, megismerni vágyott szerzők, és a változatosságra törekvés. Nálam is kialakult egy másfajta olvasási ütem, másként választottam már ki a következő olvasmányt, és bejött az is a képbe, hogy több könyvet olvasok egyszerre - bár mindig van közülük egy "fő" olvasmány, amivel éppen aktívabban haladok (néha váltogatódik a státusz).

Forrás.

De szedjük inkább két részre, először is jöjjenek a szerzői életművek. 
Már vagy tíz évvel ezelőtt elkezdtem a kedvenc szerzőimtől begyűjteni, bespájzolni a könyveket, amik aztán jó sokáig álltak a polcon, mert olvasni, na azt mindig valami máshoz kapkodva olvastam, nem voltak igazán jó olvasási terveim, random válogattam, és a felgyülemlett könyveknél gyakran az is előfordult, hogy aztán már ki is szerettem kicsit a szerzőből, mire eljutottam volna a többi megvásárolt könyvének olvasásig. Akiknél nem ez történt, ott pedig inkább a komótos fogyasztás híve lettem. A polcnyi Jodi Picoult könyvem közül évi 1-2-t olvasok el, és szeretem, hogy van még tőle olvasnivalóm. Ugyanez áll több más szerzőnél is, akiket nagyon kedvelek, pl. Simenonnál, Szabó Magdánál. Valahogy nem tudnám őket gyors egymásutánban letolni, és nagy falatokban haladni az életművel. Jó érzés rápillantani a polcra, vagy egy listára, és tudni, hogy még várnak rám tőlük történetek. ;) Nem az hajt, hogy ki legyen pipálva minden, hanem hogy gyűjtögethessem még az élményeket tőlük, az írásaikból, és sokáig kitartson egy életmű - még ha közben meg is van az a kis hátsó gondolat mindig, hogy de jó lenne ha már olvastam volna ezt is, meg azt is. :)
Azért sem szeretek feltétlen rövidebb időn belül és egymás után több könyvet olvasni ugyanattól, mert néha úgy érzem, hogy sok lenne a hasonló stílusjegyből, hasonló elemekből - ez a sablonokra építés Picoult-nál jellemző például -, vagy magából a nehezen emészthetőségből - ez meg Magda sajátja, őt jó hagyni ülepedni, és nem rögtön levenni egy másik történetet tőle a polcról, mert az előző megtépázottságra nem biztos, hogy jól fog esni egy újabb kemény téma. 

Krimiknél gyakrabban előfordul, hogy akár egymás után is elolvasok többet, de annyira más bűntények és megoldások vannak, hogy ez általában nem zavaró számomra. 

Update: most így utólag jutott eszembe, hogy van egy emlékezetes szerzőm, akit szeretek, és akitől az első élmény után majd' egy évtizedet vártam a következőig, mert olyan mellbevágó volt: Lionel Shriver és Kevin... 

Forrás.
És hogy a sorozatok olvasásával hogy állok? 
Vegyes a kép. Amikor várni kell a következő részre, akkor persze adja magát a helyzet, hogy nem lehet a saját tempó szerint haladni - ilyenkor gyakran az is előfordul, hogy ha már sokáig vártam, még várok egy keveset, és nem mindig vetem rá magam a friss megjelenésre. Máskor meg azonnal, ahogy kijött, már kezdem is - mostanában főleg, ha audible-ön is van rögtön (márpedig általában vannak). 
Leggyakrabban kisebb szünetekkel olvasom a sorozatok köteteit, ami nálam kb. 3 hónap-1 év latenciákat jelent. Szeretem azért mostanában belátható időn belül folytatni az adott sorozatot, hogy még viszonylag friss legyen az előző élmény. Legutóbb Ferrante Nápolyi regények tetralógiáját olvastam el  kisebb szünetekkel, és most A tükörjáró sorozatnak fogok nemsokára a végére érni. 

Két sorozatom van, amiket újra szoktam olvasni, a HP és a Fever, és ezeknél nem nagyon szoktam szünetet tartani, vagy maximum közbe-közbeékelődik néhány könyv a párhuzamos olvasások miatt. De nagyjából egyben nyomom le a részeket, gyors egymásutánban. :) 
Félő, hogy ha közbejön egy szünet, abból évek lesznek... Emlékezetes példa a His Dark Materials, amit újráztam, de csak az elsőt, aztán megint, de csak az első kettőt, és a harmadikig valahogy sose sikerült eljutni... Illetve szegény Joanne Harris jut még eszembe, akinek a Csokoládé könyveit nagyon szeretném folytatni, de iszonyú régen olvastam már az első kettőt. A 3-4. kötetek olvasása itt azért tolódik, mert valóban mindenképp kell egy újraolvasás az első kettőből előbb. 

Összességében tehát a sorozatoknál egyre inkább szeretek kevesebb időket kihagyni a részek közt, míg a szerzők, életművek olvasását inkább elnyújtom. 

És ti hogy olvastok? Mennyi szünetet szerettek tartani sorozatrészek közt, milyen ütemben faljátok egy kedvenc író műveit? A témához bátran lehet csatlakozni saját poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben!

Forrás.


A többiek így olvasnak:

Anett, Dóri, Sister, Mandi, Heloise, Nita, Avilda, Szofisztikált Macska

Utóvéd (később csatlakozók):



19 megjegyzés:

  1. Tényleg, régen nem nagyon volt választás, hogy mikor akarom olvasni, olvastam, mikor megjelent. Most, ha több rész érhető el egyszerre, akkor inkább teszek a részek közé legalább egy másik könyvet, mert valahogy nem válik be, ha egymás után olvasok két részt. Még a kétköteteseknél is ezt érzem, hogy az két külön könyv.

    Aztán meg képes vagyok évekre eltenni a folytatásokat, mikor már nem emlékszem semmire az előzményekből. :D

    Olyan is volt, hogy egy szerzőtől mindent, de ez mostanra megszűnt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nem volt ekkora a piac sem, azóta özönlenek a sorozatok, és néha előbb jelenik meg valami, mint hogy elkezdtem volna várni rá, mert annyira nem volt időm figyelgetni sem mondjuk. :D
      Én is általában teszek 1-2 könyvet két rész közé, de mostanában nem húzom el sokáig őket. :)
      Az olyan rossz, amikor évek múltán nagyon halovány már, és nem mersz belevágni a folytatásba, újraolvasás nélkül...

      Törlés
    2. Meg aztán nmem is volt, ahol figyeld a megjelenéseket. Bementél a könyvesboltba, aztán megörültél, hogy jé, van új rész. :D

      Én arra sem emlékszem, hogy mondjuk 20 évvel ezelőtt ekkora divatja lett volna a könyvsorozatoknak. Vagy csak már az én memóriám halványul?

      Törlés
    3. Igen, ez is igaz... :)
      Szerintem nem is volt, aztán egyszer csak felfutott, és azóta is elég sok van, csak max már minket nem érdekel annyi sorozat.

      Törlés
  2. Jaj az Úr sötét anyagaival én is hasonlóan jártam :D Elolvastam jó néhány éve az első és a második részt aztán évekig felé se néztem, olvashattam újra őket, hogy végre elolvassam a 3-at.
    Ez az életmű elhúzása és a sorozatok sűrítése jó ötlet, igyekszem én is így olvasni. :)

    VálaszTörlés
  3. Igen, bizonyos sorozatoknál nem érdemes annyit várni, mert sokat felejtünk az előzményekből... Pont Nitánál írtam az előbb, hogy a Cormoran Strike negyedik kötete lassan kb. két éve vár a sorára, pedig már alig emlékszem a harmadik részre is. Mondjuk az nekem elég nagy törés volt, nem tetszett, és baromi sokáig húztam a befejezést, úgyhogy a végére egy kicsit meguntam. Ezek a negatív tapasztalatok sajnos hajlamosak megakasztani olykor-olykor. :/

    A szerzőkkel én is hasonlóképp vagyok, mint te - azokat igyekszem beosztogatni, pláne, ha kedvencekről van szó. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy nem tetszett a harmadik rész húh, nekem az nagyon bejött, és a negyediket éreztem inkább gyengébbnek - de érdekes módon ezt szinte senkitől se hallom. :D Azért fogod folytatni?

      Törlés
    2. Szeretném, igen, csak még nem éreztem úgy, hogy annyira a kezembe kívánkozik. A sorozatot is félbehagytam, valahogy az sem csúszott annyira... :(

      Törlés
  4. Annyira sajnálom, hogy engem nem kapott el a maga idejében a Harry Potter láz, tök jó lett volna akkoriban, kiskamaszként várva várni az új részeket. Nekem csak a dara jutott belőle 18 évesen :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó kis korszak volt, az biztos. ;) De nem hiszem, hogy azért ne lett volna jó egyben olvasni is, később! Legalább nem kellett várakozni a részekre. :)

      Törlés
  5. Óh igen, a régi szép idők, amikor nem olvastunk ennyire "sokat" és nem is volt ennyi könyvsorozat. Azt hiszem én azóta olvasom inkább sorozatokat, hogy megismerkedtem a könyvesblogolással, egy időben szinte csak sorozatokat vettem, és olvastam, de erről lejöttem. Az újraolvasás nálam is megy mostanság, és bevallom nagyon komfortosnak érzem, azt hiszem majd ha elolvastam az utolsó magyarul megjelent Moningot, akkor én is újraolvasom az összes régi részt, mert hát miért is ne? :) Szerencsére azért vannak várós sorozatok is (nekem a Strike következő része magyarul) de arra szívesen várok hónapokat is akár.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg nem jött mindig ennyi újdonság, vagy nem volt hol követni.
      Engem eleinte nem zavart, hogy sorozat-e valami, sőt hát persze most is van, amiket imádok, és sorozatok, de azért valahogy mégis jobban örülök, ha valamiről kiderül, hogy standalone. :)

      Moningot újraolvasni mindig jó döntés! :D
      Várom már, hogy sorra kerüljön a kövi része, meg a Strike is, nálad.

      Törlés
  6. Szerencsésnek tartom magam, mert a Harry Potter sorozattal nőhettem fel. Állandóan nyüstöltem anyut, hogy mikor hozza már a következő kötetét? Az utolsó kötetei már akkor jelentek meg, amikor szakközépbe jártam és magam is eljuthattam könyvesboltba. Akkor olvastam még gyerekként de ideje lesz újraolvasni. Úgyhogy beszereztem őket németül :)
    Érdekes, hogy egyes szerzőknél akármennyire is szereted, nem darálod le minden könyvüket, hanem jó gyűjtögetni :) Ismerős helyzet, mert nekem Gaura Ágnessel van ilyenem. Kevés könyve van, szóval még tartalékolom a jó olvasnivalót, de azért begyűjtöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az jó nyelvgyakorlás! Én is nagyon sokat tanultam vele angolul, mert már ismertem és szerettem, más volt a motiváció, hogy idegen nyelven is olvassak. :)
      Biztos, hogy felnőttként is tetszeni fog megint. ;)

      Beosztom ezeket a kedves szerzőket, nekem ez jött be, de abszolút meg tudom érteni a dara-üzemmódot is. ;)
      Huhh, Gaurától még nem olvastam, de tervben van.

      Törlés
  7. Én meg Harris Csokoládé-sorozatával jártam pont úgy, mint te, hogy az első két részt olvastam, a másik kettő pedig vár, de már az első kettőre is alig emlékszem... Tényleg nem jó éveket kihagyni rések között, vagy akkor muszáj újraolvasni az előző részeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van, amikor egyébként ha elkezdjük ilyenkor mégis a következő részt, akkor be tud szippantani, és hirtelen már nincs is szükség "ismétlésre", de nekem is mindig az az érzésem, újrázni kéne előbb. :D

      Törlés
  8. Olyan jó olvasni a hasonló olvasói életutakról. :)
    És amúgy érdekes, hogy régen a HP megjelenések idejében mennyire mást jelentett egy-egy újabb megjelenés mint mondjuk most. (vagyis nekem mindenképp más élmény volt) amikor számoltam vissza a napokat, felírtam a naptárba hogy ekkor fog kijönni az új kötet és az a semmihez sem fogható izgalom. Ma is megvan olykor ez persze, de nem ennyire erőteljesen már.

    Életműveket már én sem tudnék egyben elolvasni, érdekes. Régebben ez valahogy nem zavart, ma már képtelen lennék elképzelni hogy egymás után 5 Szabó Magdát elolvasok mondjuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg jó látni az egyezéseket! :)
      Nagyon más volt a HP-időkben. A piac is, meg mi is, nehéz összevetni a mostanival. Főleg, hogy ugye az idő "végtelensége" is odalett... :")
      Kevés dolog tudta egyébként valaha is kiváltani a HP újabb részére való izgatott várakozás érzését.

      Törlés