A könyveket megveszik, ugye? - elmélkedés a könyvhalmozásról, régen és most

Forrás.

A Témázunk ehavi választott témája egyszerre nosztalgiázós is, és aktuális: A tudatos könyvhörcsögség - avagy halmozni is csak ésszel érdemes. Nosztalgia, mert érdekes visszaemlékezni a könyvhalmozós évekre - mindjárt ki is fejtem - , és aktualitása is van, hiszen egyrészt sok függ a könyvvásárlásoktól most, amikor a kiadók nehéz helyzetbe kerülhettek a korona miatt, és ugyanakkor nehéz helyzetben van a bolygó is, ha gondolkodás nélkül veszünk meg mindent... Tudatosság, környezetvédelem vs. a kiadók támogatása, gazdasági érdek, szép nagy könyvtár? Szerintem létezik arany középút. 

Mindazonáltal erre az arany középútra először rá kell találni, és aztán rajta is maradni valahogy, ami nem mindig sikerül, mert vannak szörnyű napjaink, amikor elgyengülhetünk, vagy mámorosak, amikor szintén jutalmaznánk magunkat egy szép új könyvvel. Szerintem nagy részünk, akik közel egy évtizede csöppentek bele az online könyves és blogos világba, megtapasztalták azokat az első hedonista éveket, amikor ide nekem az oroszlánt is! módon minden létező akciós könyvre lecsaptunk, amikor mindent birtokolni kellett, és akartuk is birtokolni őket, és amikor nem lehetett lemaradni a hype-olt, új megjelenésekről, és természetesen azokat is bezsákoltuk... hogy utána akár egész mostanáig is olvasatlanul csücsüljenek a polcainkon... (bizony, nekem is vannak ilyenek bőven). Az érdeklődés valahol félúton - sőt, már 1-2 év után - elillant, a vásárlások egy jó részét megbántuk. Ha megmarad is a halvány érdeklődés, akkor bizony meg sem válunk a felhalmozott könyvektől.
Ezekben az években én sem tudtam magam türtőztetni, elég volt gyakran egyetlen ismeretlen ember pozitív értékelése az adott könyvről, hogy rárepüljek, elég volt egy dizájnos borító, vagy egy olyan cím, amire mindenki rávetette magát egyszerre, a megjelenéskor. Ezeket a könyvdagonyákat nem a saját ízlésem vezérelte, és sokszor nyúltam mellé, legyen szó akár csak később érdektelenné váló, akár konkrétan silány, vagy nem a profilomba passzoló könyvekről. 

Forrás.

De ha sikerült is esetleg olyanokat válogatnom, amiket nem bánok - pl. Jodi Picoult könyveit szuperjól összegyűjtöttem, használtan, fillérekért -, azoknak se jutottam a végére, már csak pusztán a mennyiség miatt is. Könnyű belátni, hogy ha több könyvet veszek, mint amennyit elolvasok egy évben, akkor azok csak halmozódni fognak... (Bár nem tudom ki merjek-e még jelenteni ilyen egyszerű matematikai igazságokat, most hogy divat lett butának lenni, és belekötni minden ténybe. :D Laposföldesek, vírustagadók etcetera... De talán a könyves berkek még mindig az intelligens embereket gyűjtik és vonzzák.) Szóval a matematika törvényei szerint a könyveim egyre csak gyűltek, és mivel már előtte is voltak szép számmal, a várólistám kezelhetetlenné vált. Still is.

Azóta szanáltam persze párszor, és leválogattam azokat a köteteket, amiket nem fogok többet olvasni, nem szeretnék a polcomon tudni, vagy már biztosan nem akarom elolvasni, mert annyit változott azóta az érdeklődésem és az ízlésem. De ilyenkor sokszor lyukadtam ki oda, hogy egyszerűbb lett volna meg sem venni. A birtoklás öröme tiszavirág életű volt. 
Eladni, elajándékozni nem jelent gondot, amikre rásütöm a 'nem' (nem érdekel, nem kell) bélyeget, azoktól könnyű szívvel válok meg. :) Nem ragaszkodom hozzájuk.  

Forrás.

A hirtelen felindulásnak nem mindig lehet parancsolni, és nem is azt mondom, hogy nem szabad könyvet venni, mert az meg a másik véglet, ha az ember állandó lelkifurdalásba taszítja magát, hogy vett mondjuk két valóban vágyott könyvet egy valóban jó akcióban. Az évek során próbáltam számokat belőni, hogy kb. mennyi könyvet zsákmányolhatok (általában azt lövöm be magamnak, hogy 50 alatt legyen), de néha ezt is felülírják dolgok, és ezek akár lehetnek abszolút megbocsáthatóak is. Ilyen volt például a 2018-as és a 2020-as nagy Georges Simenon bővítés, amikor rengeteg könyvet vettem meg egyszerre a szerzőtől, a gyűjteményem bővítésére, de igazán jutányos áron, és ezek tényleg kihagyhatatlan lehetőségek voltak (a Parkos kiadások 70%-át akkor egyben szereztem meg, brutál nehéz lenne/lett volna máshogy összegyűjtögetni, a már nem kapható köteteket). 

Ugyanakkor a többi, felesleges vásárlást igyekeztem az évek során egyre inkább kiküszöbölni. Ez azért is nehéz sokszor, mert annyira együtt dobog a szívünk az egész könyvpiaccal (ajjh, ez most vagy nagyon szép, vagy nagyon giccses, ha utóbbiba hajlik, akkor ever so sorry, de az én szívem biza könyvből van ;)), hogy óhatatlanul szembe jön minden új megjelenés, és ha nem jön szembe, akkor addig böngészünk, amíg rá nem lelünk. ;) 

Régebben egyszerűbb volt, és más, hogy csak a könyvesboltban, szinte háttérinformációk nélkül találkoztunk az új kincsekkel, nem volt meg hozzá, hogy jaj ez melyik kiadóé, mit írtak róla a Könyves blogon, a molyon, a goodreadsen, és amúgy is, mit gondolt róla Amadea, vagy Ilweran? :) Ha ügyesek vagyunk, akkor ezek az infók vezethetnek jól is - könnyebb kiszűrni mi érdekelhet, és mi nem, de ahhoz tényleg szűrni kell istenesen, és nem csak úgy bekebelezni a dolgokat, mint 10 évvel ezelőtt, random vélemények alapján. Talán kell hozzá némi önfegyelem meg önismeret is, aláírom. 

Könyvet venni jó, de könyvet venni ésszel érdemes. Szerintem jó taktika a listakészítés, vágyakozás, ugyanakkor kivárás. Van, amiről meglátunk valami apró információmorzsát, és azonnal fennakad a receptorainkon, de eltelik 2 hónap, félig elfelejtjük, aztán látunk róla három "meh" véleményt, vagy csak újra elolvassuk a fülszöveget, és rájövünk: igazából tudunk nélküle élni. Amik túlélik az ilyen rostákat, azok előbb-utóbb jöhetnek, és jönni is fognak. ;) A nagyon vágyott könyveknek szerintem ne álljunk ellen - lehet kérni ünnepekre ajándékba is, én szoktak tartalékolni ilyesmire a kívánságlistáról. A hobbink a szívügyünk - na már megint szívezek... ♥ -, és éltetni kell: ehhez hozzátartozik a könyvvásárlás is. 

Gyakran elhűlve figyelem azokat, akik ezt túlzásba viszik a molyon... Néhány lelkes ifjonc havi szinten 20-30-40 könyvet is beszerez... Vajon hogy jut ezeknek a végére? Hol tárolja egy idő után? Örömet tud még okozni ez a szintű felvásárlás, az egyes kötetek szintjén, nem csömörlik meg benne, hogy megint egy csomag, megint 18-at felpakolok egy polcra, és már jöhet is a következő? Nekem ez sok lenne, ahogy egy idő után a recizésből is elég volt... Nem kell ott sem mindenre igent mondani.   

Forrás.

A hol tárolja a halmozó a sok könyvét persze nem olyan nagy kérdés, ha még eddig nem volt nagy könyvtára, hát beszabadul az ikeába polcért is. :D Mondjuk nem szólok semmit, mert az előző book tagben fejtegettem épp, hogy 2000 könyvre rúg a könyvtáram - kedves férjem szerint több is lehet, de nagyságrendileg igazam van -, persze ezek nagy része régebbi beszerzés, és mostanság már sokkal tudatosabban, és emberibb léptékkel duzzasztom a könyvtáramat. A könyvhörcsög már a múlté. ;) 

És te, hogy állsz a könyvhörcsögséggel? A témához bátran lehet csatlakozni saját poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben! Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek is kifejtették gyűjtögető életmódjukat: 

Dóri, Anett, Sister, Nima, Heloise, Nita, Cloudbookatlas, Szofisztikált Macska

Utóvéd (később csatlakozók):