2019. október 28., hétfő

Guernsey-re utaztam, krumplihéjpitét enni!

Guernsey-re utaztam, a könyvlapokon keresztül. Hosszú idő után, és egy korábbi félbehagyást követően - amikor rossz passzban vettem kézbe a könyvet -, most végre elolvastam a könyves berkekben csakis kedves, dicsérő szavakkal illetett Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot.

A kötetet két szerző jegyzi: Mary Ann Shaffer és Annie Barrows. Utóbbi segédkezett a befejezésben nagynénjének, amikor az megbetegedett. 

Fülszöveg"1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története."

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egy igazi békebeli levélregény, ami a háborús viszontagságok emlékképeivel együtt is igazán bájos, szívmelengető történetet mutat be. A történelemből pont az ilyen érdekes részletek maradnak ki mindig, mint amik a levelezésben megjelentek: ahogy a csatorna-szigeteki emberek mesélnek a német megszállásról, a gyerekek evakuálásáról, a falat építő munkások éjjeli fosztogató expedícióiról a kertekben...

Dawsey és Juliet levelezése kezdetben azt hittem hasonló lesz a Levelek Skye szigetéről történetéhez, így aztán meglepődtem, amikor egyre többen csatlakoztak be a levélfolyamba, és írtak Julietnek a társaság tagjai közül. A kétségkívül szokatlan nevű irodalmi társaság megalakulásának furcsák voltak a körülményei, és részben emiatt tagjai is nagyon különbözőek - szabados kis könyvklubot alkotnak ők, amiben akad olyan is, aki egyre csak ugyanazt a könyvet olvassa, és semmi újat nem vesz kézbe.

A levelek és a kihagyott levelek dinamikája és sokfélesége pont el van találva, és rövid úton magával rántja az embert. A stílus szórakoztató, és végig nagyon hangulatos marad. Nem gondoltam, hogy ennyire változatos levelezést olvashatok majd. A guernsey-i emberek irományain kívül ugyanis Juliet és Skóciába élő barátnője, kiadója (Juliet ugyanis író), udvarlója között is vannak sürgöny- és levélváltások. Rengeteg a szereplő, de azért viszonylag hamar ki lehet igazodni, hogy ki kicsoda, és mindenkinek érdekes volt a sorsa, a mesélnivalója.
Azt hiszem talán ha választani kéne, Isola Pribby lenne a kedvencem közülük. Különc, bolondos, de csupaszív szereplő.

Hamar fény derült arra is, hogy mi az a krumplihéjpite, és hogy hol van Elizabeth, akinek a fejéből egy szorult helyzetben pattant ki az irodalmi társaság ötlete.
Barátságok, szerelmek története ez, egy varázslatos, vadregényes helyen, Guernsey-n.

Apróság, de a levélváltásoknál egyedül a dátumok zavaróak - de ez pl. a Skye-ban is zavart. Nem olyan nagy dolog, mégis furcsa, hogy hogy fordulhatnak meg a levelek 1-2 nap alatt akár? A Magyar Postának lenne mit tanulnia...

Nagyon kellemes olvasmány volt, szívmelengető, de egyben szívszorító is, ahol humoros könnyedségbe vannak ágyazva a háborús csapások. Néhol könnyeket csalt a szemembe, máskor kifejezetten kacagtató volt. Kedves, és nem erőltetett benne a szerelmi szál sem.
Igazi, könyvmolyoknak való kabátkönyv. :)

A könyvből Netflixes film is készült, és bár azt mondják nem olyan jó, mint a regény, azért meg fogom nézni, és beszámolok. :)



12 megjegyzés:

  1. Jaj de jó, hogy neked is tetszett :) A könyvet nem übereli a film, de képzeld még Ákosnak is nagyon tetszett a film, pedig ő mindig finnyog a könyvesfilmekre, mert én csakis "érzelmes sírós filmeket" vagyok hajlandó nézetni vele. De láttam ám, hogy ő is érzelgőssé vált a végén, jól megvalósították filmen, én bírom Lily Jamest és Sidneyt is így képzeltem el, ahogy megjelent a filmben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Állítólag nagyon más lett a sztori a filmben, hát kíváncsi leszek rá. :)
      Nocsak, és cserébe neked is kell nézned olyan filmeket, amiket ő kedvel jobban? :D

      Törlés
  2. Na egy újabb várólistaveteránt pipálhatsz ki, ugye? :)))
    Örülök, hogy tetszett - most kedvem lenne újrázni vele, de valamiért én eladtam a korábbi kiadású példányomat... Na mindegy, a könyvtárban van többféle is - a filmet meg még én sem néztem meg, de Lily Jamest kedvelem, már csak miatta is nézős!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondanám, hogy igen, de 2014-es beszerzés, az csak 5 év várakozás volt. :D Bár meg kell hagyni, azt hiszem már 2011 óta el szeretném olvasni, amikor többen is frissiben olvasták. :)
      Ó, kár, hogy eladtad a régit, szerintem a filmes kiadás nem olyan szép.
      Lily Jamest én is kedvelem, a Mamma mia 2-ben is szuper volt! :)

      Törlés
  3. Örülök, hogy tetszett neked :) A levelek érkezésén én is meglepődtem, de a Kisasszonyokban is 1-2 nap alatt megfordultak a levelek. Pedig az nem is egy Anglia-Ausztrália táv volt :D Mint ahogy egyszer Juliet oda ír Sydneynek. Utána kéne járni, de elképzelhető, hogy tényleg ennyivel gyorsabb volt a posta.
    A filmet amúgy elkezdtem egyből a könyv után, de húsz perc után, ahogy egy elég nagy változás történt a sztorihoz képest, ki is nyomtam :D De ígérem, jövőre újra megpróbálkozom vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az Ausztrália táv pláne meglepő. Én is kíváncsi lennék mi az igazság, ennyire hogy lehetett gyors a posta?
      Én megnéztem most a filmet, hát, köszönőviszonyban sincs a könyvvel, és nem a történéseket, hanem a leglényegét tekintve. Juliet más személyiség lett... A társaság nem volt befogadó és barátságos... levelezés alig volt köztük, és semmi derű, vagy báj nem volt a filmben, csak szenvedés és frusztrációk. :/ Majd írok róla. Ne nézd meg, nem érdemes!

      Törlés
    2. Jaj, de kár :( Majd egyszer talán folytatom, de az nem most lesz :D Kár, hogy nem előbb láttam a filmet.

      Törlés
  4. Ez a könyv bent van a könyvtárban. Láttam. Haha :D !

    VálaszTörlés
  5. Én még nagyon régen olvastam, de tervezem újrázni, mert nagyon kevés minden maradt meg már belőle, csak az hogy nagyon bájos es szerethető könyv volt.
    Meg valamiért úgy rémlik, hogy a vége felé valamiért már nem annyira tetszett , mintha akkor kezdett el volna komorulni a regény.
    De most nagyon meghoztad a kedvemet egy újrázáshoz!
    ( Azóta is nagy vágyam amúgy Guernsey-re utazni :D :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A részletek néha kiesnek, de a bájos hangulata szerintem nekem is meg fog maradni később is. :) Támogatom az újrázást, szerintem te is nagyon élveznéd az újrafelfedezést.
      Nem lett sokkal komorabb a vége felé sem a regény, jó a feloldása, és mindenképp reményteli, de persze a háború szörnyűségeibe is enged bepillantást, azok kemény részek.
      Menjünk Guernsey-re! :D De Jersey-t is be kell iktatni a programba, ott a Durrell Wildlife rezervátum! :)

      Törlés
  6. Jaj hát mindenképp beiktatjuk, az is bakancslistás! :D

    VálaszTörlés