2019. július 2., kedd

Zanzaposzt kis tüzekről és folyami rákokról

A költői cím ne tévesszen meg senkit, nem lesz sok szépség és szentimentalizmus a posztban... Két könyvet hozok össze egy villanásra: közös bennük, hogy mindkettő benne volt Reese Witherspoon könyvklubjában - amiben kicsit kezd megrendülni a hitem. Nekem ugyanis mindkettő csalódást okozott; az egyik csak kicsit, a másikat viszont félbe is hagytam, annyira nem tudott meggyőzni. 

Celeste Ng: Little Fires Everywhere (Kis tüzek mindenütt

Shaker Heights, Cleveland. A sokgyermekes Richardson család egyik ingatlanát a szingli anyuka, Mia és lánya Pearl bérlik ki. Sokat költöztek már, sosem maradnak egy helyen huzamosabban, ez most az első, hogy úgy tűnik, megtalálták a számításaikat, és maradnak. Pearl barátságot köt a Richardson gyerekekkel, Miát pedig hamarosan megteszik kisegítő házvezetőnőjüknek is, így nem tudnak nem belefolyni a család életébe.
Az eseményeket két, egymástól független folyamat lendíti be: az egyik egy régi-régi fotó egy kiállításról, amin Mia szerepel egy gyermekkel a karján, a másik pedig egy tűzoltóállomáson hagyott gyermek, akit örökbe fogad Mrs. Richardson egyik barátnője. Mi a fotó története? Mi történik, amikor előkerül a gyermek anyja? Ezek mentén a szálak mentén bonyolódik a történet, szó esik a gyermekvállalás felelősségének kérdéseiről, egy abortuszról is, hazugságokról, és a múlt titkairól.

Ahogy így sémásan megpróbáltam összefoglalni, még kecsegtetőnek is hangozhat, de sajnos valahogy alig ütötte meg a gyenge közepest számomra. Sokan szinte istenítik ezt a könyvet, nekem inkább felejthető. Mintha pontos recept alapján rakta volna össze Celeste Ng a könyvet: kisvárosi környezet, szegény-gazdag ellentétek néha láthatatlan, néha érezhető egymásnak feszülése, testvérviszonyok, örökbefogadási mizériák és a fátyol fellebbentése a múltról (?). Meg némi tűz az egészbe, ami majd "feltüzeli" a kedélyeket is. Nálam nem működött ez a dolog, mert láttam magam előtt, ahogy pontosan adagolva van minden, de nincs benne igazán szív és lélek. Másrészt pedig olvastam hasonlót a műfajban, ami sokkal jobban sikerült ennél.

A szerkezet olyan, hogy a legelső fejezetben megtudjuk mire fut ki a történet - persze apróbb, más csavarok vannak még, csak kiszámíthatóak azok is -, ami nem baj, mert ki lehet úgy hozni a végére, hogy az ember mégis újra meglepődjön, vagy hogy más színezetet kapjon a kezdettől ismert jelenet a bevezetőből. Be lehet lengetni a könyv végét az elején, de aztán nagyon jól kell tudni írni végig... Celeste Ng ezt nem tudta megugrani.
A másik dolog pedig, hogy semmi stílusa nem volt...

A szerző másik könyve, az Amit sohase mondtam el (Everything I Never Told You) lehet, hogy jobb választás lett volna, nem tudom, hogy adjak-e neki még egy esélyt.


Delia Owens: Where the Crawdads Sing (Ahol a folyami rákok énekelnek

Érdekes módon ezt a könyvet is stílustalannak éreztem, sőt, egyenesen rossz stílusúnak... :/ A negyedéig bírtam, aztán feladtam az olvasását, nem tudott továbbá érdekelni, hogy mi is fog történni a mocsárban, és hogy göngyölítik fel a gyilkosságot.
Kya Clark a főszereplő, belőle lesz a remetelány, miután felbomlik körülötte amúgy is diszfunkcionális családja, és végül teljesen magára marad. Bemutatják, hogy válik önellátóvá, és talál segítőkre. A fent említett gyilkosság később játszódik az időben, másik szálon mutatják be a nyomozást, és bár nem olvastam tovább, tudom, hogy majd a lányra terelődik a gyanú ennek kapcsán. 

Az a benyomásom támadt, hogy ez egy végtelenül naiv, hihetetlen és kicsit buta történet is. A remetelánykaság nagyjából úgy nézett ki benne, mint amit az ember elképzel magában önellátásként kb. 6 évesen, amikor világgá akar menni. -.-' Gyermeteg volt és következetlen. Kya néha képben van mindennel - még a tetániás görcs pontos tünettanával is, máskor meg fájóan bukkan elő tudatlansága. A tankötelezettség alóli kibújását meg egyenesen nevetségesen vitték véghez... (Néhány hétig egyszerűen elfut az őt kereső felnőttek elől, meg elbújik, aztán nem keresik tovább .... De aztán bemegy a városkába eladni a kagylókat, meg rákokat amiket fogott... Senkinek nem tűnt fel?) 
Rengeteg részletes tájleírás is volt, amik lehet ugyan, hogy szépek, de ugyanakkor untattak is. Hosszasan ecseteli az egyhangú ételeket is. 
Az egész pedig valahogy egysíkú, egydimenziós volt; nem győzött meg, nem tudtam élvezni. Nem tudtam elhinni, hogy halad majd valamerre... 

Delia Owens könyve volt idén az első félbehagyásom. 

  

12 megjegyzés:

  1. Na, kivételesen nem csalt meg az ösztönöm, hogy ez a folyami rákos nem érdekelt.

    Nekem is most lett meg az idén az első félbehagyásom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hallgass az ösztöneidre. :)
      Most olvastam nálad, hogy a Locke Lamora lett a félbehagyás, na az meg éppenséggel engem nem vonzott. Megerősítettük egymást akkor egy-egy félbehagyott könyvvel kapcsolatban. :)

      Törlés
    2. A te ítéletedben bízom meg legjobban, mert ha nem is egyforma, de a legközelebb áll egymáshoz az ízlésünk. :)

      Én valami vicces, szórakoztató, könnyed kis átverős könyvre számítottam, de nem az lett - nálam legalábbis. Valami Fekete Tulipán-vagy Vörös Pimpernel-szerű kalandregény, az jólesett volna. Na, mindegy, az Alice hálózatával jobban járok, úgy tűnik. :)

      Törlés
    3. Ó, köszi! Mondjuk tényleg sokszor értünk egyet. :))
      Nem túl jó, amikor nagyon mást kap az ember, általában csalódás, csak nagyritkán lesz belőle kellemes meglepetés - nekem pont az Alice hálózata volt ez a ritka kivétel. :)

      Törlés
    4. Rajtam kívül csak téged ismerlek, akinek gondjai voltak a Karácsony fiúval. :D Ha még ezek után Zafónt se fogod szeretni, akkor végképp megnyugszom. :D

      Jó azért, hogy ilyen kivételek is vannak. :)

      Törlés
    5. Tényleg, a karácsonyos! :D
      Nah, meglátjuk még Zafónt, várólistás ő is (vagy 12 éve már :D ).

      Törlés
  2. Pedig a rákos könyvnek annyira gyönyörű a borítója élőben is! Kár, hogy ennyire csalódás lett a történet. :( Ezek szerint én is jól döntöttem, hogy azóta nem csábultam el rá. Azt hiszem, legfeljebb a könyvtárból kölcsönzöm ki, de bőven ráérek vele. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban nagyon szép külsejű könyv. :) Kíváncsi leszek rá, ha mégis kikölcsönzöd, te mit szólsz majd hozzá.

      Törlés
  3. Celeste Ng másik könyve szerintem jobban sikerült, mint ez - én azt olvastam először, bár bevallom pont jókor kapott el. A folyami rákosban nagyon bíztam, de akkor kihagyom én is - van helyette bőven más :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy azt elolvasom azért. :)
      Találsz jobbat ennél a folyami rákosnál szerintem. ;)

      Törlés
  4. A Rákot a nagy hype miatt olvastam, azóta próbálnak úton-útfélen meggyőzni, hogy jó az. Hát. Hmm. Szerintem rossz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem csak te éreztél így. :) Valóban nagy a hype, de nem nekünk való ez mégse. Ez van. :)

      Törlés