2023. március 23., csütörtök

Montessori tipegő

Többször megfogadtam, nem olvasok több gyereknevelős könyvet, ez a Montessori témájú lesz az utolsó, hiszen ezt nemrég vettem meg, és tényleg érdekelt a szemlélet. Vekerdy persze kivétel lesz, tőle még szeretnék olvasni, de ő talán eleve más, inkább pszichológia, mint konkrétan gyereknevelés.

Meg kell mondjam, bár a Montessori tipegőnek valóban voltak használható gondolatai, működőképes kommunikációs stratégiák, szimpatikus eszközök, vagy csak maga az eszköztelenség, az egyszerűség, ami tetszett, és amit néhol eddig is alkalmaztam tudattalanul, ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ez a könyv is mennyire fel tudott baszni. :)

És nem, nem vagyok hajlandó finomkodni, meg nem káromkodni, éppen elég büntetés, hogy a gyerek mellett a francos példamutatás miatt évekre vissza kell alacsonyodni egy szófogadó szintre saját magadnak is, ami nevetséges, és agyonhallgatott dolog.

Ami igazán végletekig felbosszantott, az a rengeteg életkorbeli besorolás, ami a könyvben van. NE nyomasszátok már az anyákat ezekkel! 
Egyébként értelmetlen, mivel következetlen is volt... Amivel először felidegesített, hogy ollóhasználatot kezdjünk egy éves kortól (bwrahahaaha), azt utána a könyv végi táblázatban már egy évvel későbbre sorolja, de a mosogatógép kipakolásában való segítséget meg 3+-nak jelöli amit az én 2- gyerekem is vidáman csinál *facepalm*.
A gyerekek nem egyformák.

Mielőtt aztán rituálisan elégettem volna a könyvet, megfogadtam a férjem tanácsát, és ignoráltam az életkori dolgokat inkább - szerencsére a könyv is főleg más vonalon mozgott tovább a következő fejezetekben. Be akartam fejezni, mert a könyvmoly agyban ott motoszkál mindig a hátha. Hátha lemaradok valami jóról, fontosról, hátha innentől értékesebb tartalom jön, hátha a végén a táblázat megértéséhez átfogó olvasás lett volna szükséges. Nos, a válasz természetesen nem lett, és megint kilyukadhatunk oda, hogy 

a, nincs olyan gyereknevelő könyv, vagy módszer, ami egyszerű megoldásokat tud mindenre, megváltás is not coming.
b, kivonatolva kb. 15-30 oldal lenne ami tényleg értékes/érdekes információ tartalom, csak hát ugye egy Montessori-pamflettel nem lehet annyit keresni, mint az egész színes-szagos marhára redundáns könyvvel
c, a kivonat egy részét már tudtad eddig is, mert nem vagy hülye

Ennyi, ennyi, ennyiiiii, az összes gyereknevelős "szakirodalom" esszenciája! Szívesen! :D

Máshol is olvastam, csipegettem fel morzsákat a Montessoriról, ismertem a filozófia és az eszközök egy-egy részét, de hogy ne legyek igazságtalan, írok pár dolgot, ami tetszett benne: 

- hisztikezelés, a gyerek érzelmeinek elismerése
- a kommunikáció mássága, a "nem" minél kevesebb használata, hogy tényleg legyen értelme, amikor nemet mondasz, igennel kezdődő mondatok, megerősítések 
- non-konvencionális válaszok, csak ezeket valóban nehéz beépíteni a mindennapokba, mert csípőből úgyis ugyanazokat akarnád mondani, mint a te szüleid mondtak, vagy mint a többi anyuka mond (nem szabad, hányszor mondjam, semmi baj, helyesbítések stb.)
- tárgyilagosság, ítélkezésmentes mondatok, egyszavas irányítás (cipő!), rengeteg megfigyelés
- minél kevesebb segítség, a sikerélmények eléréséhez, önállósághoz
- amikor megmutatunk valamit, nem kell folyamatosan magyarázni (meg amúgy se kell!)
- lassítás a mindennapokban - hogy tényleg lehessen sietni, amikor kell
- kevesebb általános dicséret, más formában tálalva, mint hogy "ügyes vagy!"
- néhány Montessori eszköz, + az alacsonyan, elérhető szintben lévő akasztók, pakolófelületek jelentősége
- néhány elemet észrevettem, hogy alkalmaznak a bölcsiben is, pl. szép teríték, üvegpohár (!)

De sajnos voltak olyan dolgok is, amik kiviszik a hajamat. Ez a sok kézműveskedés, meg maszatolás, időigényes babrálás, hát ez nekem no-go. Nagyon idegesítő, hogy a vízzel való foglalatoskodásoknál harmincszor leírja hogy készítsünk oda rongyot, amivel feltörölhetjük a vizet! -.- 
Ezen kívül pedig a jegyezzük fel a jegyzetfüzetbe, készítsünk elő mindent tálcákon, meg polcokon, meg zsákocskákban, meg szókészletkosár, eszem-faszom..., hát kinek van erre ideje amúgy a munkája, esetleges többi gyereke, meg a gyenge próbálkozások közt, hogy a saját mentális egészségét is megőrizze (fizikairól, meg sportról már nem is beszélek inkább)? 

Ja és ha idegesek vagyunk ne legyünk idegesek, kerekedjünk felül rajta - köszi!... 🤡

Ami még hozzáadott a bennem kialakult, kellemetlen, viszketős érzéshez, az a nyálas hangnem, és a közhelyhalmaz, ami a végefelé eluralkodott.

Szóval, összegezve, a Montessori jó módszer, nem akarom én elásni, sőt, alkalmazom is részeit, de az is igaz továbbra is, hogy nem írtak olyan könyvet, ami számomra igazán kellemes, értelmes, jól fogyasztható formában tálalná a gyereknevelést. Montessori sem tudott ezen változtatni, shame

U.i.: A toddlerre kellene legyen egy másik szó, mint a "tipegő"... Vagy ettől is csak nekem áll fel a szőr a hátamon? 
U.i.2.: ezt az elfuserált hasonlatot a 181. oldalról, magyarázza már el valaki: "Szeretek úgy gondolni a gyermekek elkalandozásaira, mint egy virág sziromleveleire. Mi vagyunk középen, ők pedig először csak kis távolságra távolodnak el, mielőtt újra visszatérnének; fokozatosan egyre messzebb és messzebb jutnak, de hamarosan újra visszatérnek." Just... what??! Milyen rugós sziromlevelek ezek? Vagy mire gondolt a költő, ezzel a teljesen feleslegesen és rosszul használt költőinek szánt képpel?

4 megjegyzés:

  1. Tetszik a nyíltságod. :) A gyereknevelésben hajlamosak vagyunk agyonhallgatni dolgokat, sajnos.
    Hú, anno a nagyobbik miatt én is rengeteg mindenféle könyvet olvastam el, hasonlóképpen, mint nálad, egy-két használható tanácson túl mind egy nagy lózung. Sajnos. Aztán jött a kamaszkor, és megint nem kaptam egy értelmes tanácsot sem. Ranschburg egyik könyvében egyenesen az szerepelt, hogy nem tud konkrét tanácsot adni, mindenkinek magának kell megtalálnia a jó módszert. Hát, köszi. Asszem, ott hagytam abba a nevelési könyvek olvasását. :D
    Valahol meg, persze, érthető, hiszen minden gyerek más, ugyanakkor meg mégiscsak jó lenne valami irányvonal, hogy merre indulj el.
    Ezek az életkori beosztások meg egyenesen károsak, szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :D A férjem szerint rakhattam volna legalább @-ot bizonyos szavakba, dehát minek? :)))
      Én is most már ott tartok, hogy nem, elég volt, túlságosan nagy időpocsékolás kimazsolázni néhány oldalnyi dolgot 2-300-ból, amit esetleg tudok használni is. Emlékszem, ezt írtad is nekem külön, a Ranschburgos falba ütközést. Hát igen, egyik könyvben sincs benne a hogyan csináld receptje.
      Az életkori beosztásoknak valahol, valamilyen szinten persze van létjogosultsága, hogy észre lehessen venni dolgokat, de amúgy pont a játékban... hát... Egyik gyerek építős, másik már idejekorán szerepjátékozik, harmadiknak semmi türelme a gyurmához, stb. Ez már teljesen egyéni tud lenni szerintem.

      Törlés
    2. Minek? :D Nem kell folyton finomkodni.
      Vekerdy még amúgy tényleg a legjobb, de ő, ahogy írtad is, nem annyira gyereknevelős. Bár őt olvasgatva meg mindig arra jöttem rá, hogy cseszhetem, próbálkozhatok én bármivel, ha egyes családtagok, óvoda, iskola stb. szépen keresztbe verik minden próbálkozásomat.
      Igen, ennyi értelme talán van, de akkor sem lehet ilyen korlátok közé szorítani egy gyerek fejlődését. Ja, hát a játékban még tényleg nem lehet megszabni.

      Törlés
    3. Apukám is megszólt! :D Úgy tűnik nem megszokott a kiborulásom, pedig a paprikás posztokban is szoktam káromkodni. :P
      Vekerdy csak simán bölcs. ;) Na igen, a hagyományos iskolarendszer...
      Nem is idegeskedem ezen, meg tényleg, hát sutba a gyereknevelős könyvekkel, most már eléggé kiművelődtem úgyis. ;)))

      Törlés