Ez a Maigret-kötet valamiért kimaradt nekem, amikor az Agave elkezdte kiadni az eddig meg nem jelenteket - pedig nagyon is megtetszett a letisztult és szép borítója miatt is, és azért is, mert szeretem "a nyomozó nyaral, de azért közben történik egy gyilkosság, amit passzióból megold"-típusú epizódokat a kedvelt detektívjeimmel. Poirot és Miss Marple is estek már a nyaralás alatt bűnügyet megfejtés esetébe ugyebár. A mi Maigret felügyelőnk sem tud egy normálisat nyaralni, de szinte untatná is a pihenés, nem az ő stílusa, hogy távol tartsa magát a kapitányságoktól, kollégáktól és persze a gondolkodás elengedhetetlen "sétálós" helyszíneitől: a rakparttól és a kocsmáktól, ahol jó néhány Calvadost és fehérbort legurít... :)
Szegény Madame Maigret időközben vakbélgyulladás miatt kórházban fekszik - hát igen, ő se tud normálisan nyaralni! - és innen indul el az események láncolata. Suttogó, denevérként, halk léptekkel suhanó kedvesnővérekkel teli kórház, lábadozó betegek, egy furcsa, ceruzával írt titkos üzenet, és egy fiatal lány halála vezeti el Maigret-t az egyik helyi orvoshoz, Bellamyhoz, akinek sógornője volt a lány. Elkezdődik az agyalás és csak csendben, semmit el nem árulva, ahogy szokta, Maigret kikövetkeztet mindent, és bár egy második gyilkosságot nem tud megakadályozni, talán a soron következőket már igen.
Élvezet volt olvasni, volt is rá éppen időm, két nagy falatban, nem elaprózva, és így volt a legjobb. :)
Nagyon tetszett, hogy mennyire érzékelhető, Maigret nem is akar lazítani, terhére van a semmittevés, a kötelező körök bolondja lesz, ahogy minden nap ugyanazt csinálja, szinte kényszeresen ugyanazokban az időpontokban (mert nincs mit csinálnia a felesége látogatásán kívül, egészen a gyilkosságig)... Egyet sajnálok csak, hogy a felügyelő olyan kurtán-furcsa Madame Maigret-vel. Persze mindig is az volt, de sajnálom, hogy nem írt Simenon több érzelmet a kapcsolatukba.
Az viszont külön tetszett, hogy Maigret néha mennyire passzív szerepbe kényszerült, jót mulattam a dühén emiatt is, és amiatt is, hogy mindenki felismerte, megismerte Les Sables-d'Olonne-ban, és el is könyvelték, hogy ő vezeti a nyomozást az ügyben. :)
A fülszöveg írója vajon merre járt amúgy? Már nem először rossz a fülszövege szegény Maigret-knek, amit nagyon sajnálok.. :(
"Nem hiszem, hogy szeretnek az emberek, mert nem törekszem arra, hogy megszeressenek. Tudja, hogy minden viselkedés közül ez az, amelyet a legkevésbé bocsátanak meg az embernek? Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy olyan kevés embernek van bátorsága úgy élni az életét, hogy nem foglalkozik azzal, ki mit gondol róla."
Értékelés: 10/9 Szuper nyaralós, időtálló életmű-darab. Nagyon szerettem olvasni, hangulatos, borozgatós, sok klasszikus elemmel, és a szokásos Maigret-módival, már ami a bűntény megfejtését illeti.
Köszönöm Nitának, akitől nemrég megkaptam ajándékba. :)
Köszönöm Nitának, akitől nemrég megkaptam ajándékba. :)
Ez volt az első kötet, ami miatt megvettem a többi Maigret könyvet (meg van még egy olvasatlan nem-maigret is). Imádom ezt a borítót! A világítótornyok amúgy is a gyengéim :) Sajnos, ez nekem is kimaradt, de tervezem beszerezni az összes Simenon (agavés :P) könyvecskét.
VálaszTörlésÓ, és pont azt nem olvastad el, ami miatt beszerezted a többit is? :D Én már nekiálltam a Parkosakat is beszerezni, a régebbieket, érdekel mind, de persze az Agave sorozat sokkal szebb. :) Nekem még az Agavésok közül 4 olvasatlan van, 2 Maigret és 2 roman dur. :)
Törlés