Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Rettentő régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, de sosem került sorra, nem ugrott az orrom elé, tologattam, és mindig furcsa gyanakvással szemléltem, mi lesz ebben a pláne, mi ez az egér a borítókon, és a rajongás, ami övezi, ami valamiféle klasszikussá emeli? 

A könyv számomra nem kifejezetten sci-fi kategória, nem erre gondolok, ha sci-fire gondolok, de ettől függetlenül nagyon fontos benne a tudományos fantasztikus elem: a mesterséges intelligenssé tétel (porosabb sci-fi, 1959-ből). Charlie Gordont operációval "megokosítják". A szerény értelmi képességekkel rendelkező fiú, aki egy pékségben kisegítőként, takarítóként dolgozik, néhány hét leforgása alatt hamarosan 150 feletti intelligenciára tesz szert, vagyis kvázi megduplázódik IQ-pontjainak száma, ennek minden felfoghatatlan következményével... Tapasztalatairól előmeneteli jelentéseket ír, amelyekből tisztán látszik értelmi fejlődése a helyesírásán, szóhasználatán, mondatformálásain és persze leginkább: a gondolatain. Egy érzelmi hullámvasút az egész, remekül, sőt, mesterien megírva, minden érzelmi és értelmi szinten. A lépcsőfokok érzékeltetése, de minden apró lelki rezdülésé is teljesen hiteles, és fájdalmas is.

Vajon jobb volt-e Charlie-nak a "sötétben"? Vajon mikor lehet boldogabb az ember? Az intelligencia boldogabbá tette? 

"Ki tudja, hogy az én világosságom jobb-e, mint a te sötétséged? Ki tudja, hogy a halál jobb-e, mint a te sötétséged? Ki vagyok én, hogy ezt megmondjam?"

És hogy ki Algernon? A borítók sztárja, a fehér egérke, akit Charlie-hoz hasonlóan megműtenek és okossá tesznek. Elboldogul különféle labirintusokban, megtanul mindenféle trükköt, hogy ételhez jusson stb. Kár, hogy nála nem láthatjuk, mi zajlott le belül, és vajon mit érzékelt a körülötte lévő világból. 

"– De én nem vagyok lélektelen tárgy – vitatkoztam –, én személy vagyok! Egy pillanatig zavartnak látszott, aztán elnevette magát. – Hát persze, Charlie. De én nem a jelenre utaltam. Az operáció előtti időre gondoltam. Öntelt, nagyképű alak, kedvem lett volna megütni őt is. – Az operáció előtt is személy voltam. Ha netán elfelejtette volna. – Igen, persze, Charlie. Ne értsen félre. De azért másképp. – És akkor hirtelen eszébe jutott, hogy néhány grafikont kell ellenőriznie a laborban."

Értékelés: 10/8 Ahogy írtam, mesteri. A lélekrajz, az apró nüanszok, a fejlődés szintjeinek érzékeltetése, a ráébredések, a sok-sok düh...
Kiszámítható, de ez mit sem von le az értékéből, a folyamatokat akkor is érdekes végigkövetni.

Tetszett, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem talált meg annyira, mint reméltem.