Nevem Vanek

Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó

Ismét egy Rejtő került a karmaim közé... és nem nagy meglepetés, hogy egyes részein megint halálra röhögtem magam, amihez sok köze van Rudolf Péter remek felolvasásának is. :)

"– André! Egy Gorcsev Iván nevű embert keresek. Menj a rendőrségre… – Gorcsev úr ügyében már voltam a rendőrségen, de ő sajnos közben elment. — Hogyan?!… Mikor ment el? — Nem láttam. — Hol voltál közben?! — A zongora alatt… — Előzőleg hol voltál?! — A rekamié alatt… Ugyanis Gorcsev úr a reggeli órákban rajtaütéssel megszállta a lakást, azután behatolt a kisasszony szobájába, és engem több alkalommal ártalmatlanná tett. Ilyenkor azt az eljárást alkalmazta, hogy alélt állapotban egy bútor alá helyezett el."

A történetben Gorcsev Ivánnal találkozunk, akiről azonmód kiderül, hogy fiatal matrózkora ellenére már elnyerte a fizikai Nobel-díjat! Méghozzá makaón. ;) Hirtelen olyan gazdag lesz, hogy ezresével szórhatja a frankokat, és még személyi titkárt is fogad, Vanek úr személyében. A bonyodalmak persze akkor kezdődnek, amikor megjelenik A Nő: Anette. A mi Gorcsevünk annak rendje és módja szerint a papától, Gustave Laboux-tól szeretné megkérni a lány kezét, bár még nem is ismerik egymást. Laboux pedig viccből feladja a leckét: akkor lehet Anette Gorcsevé, ha a férfi beáll az idegenlégióba (ha Rejtő, akkor légió! :D)... Gorcsev erre azonnal jelentkezik szolgálatra.

Később szerepcserék, beugrások és persze a szokott remek, eredeti humor és sok helyzetkomikum jellemzi a regényt. Szegény Vanek úr is kénytelen helyettesíteni főnökét a légióban... :) Hogy mit összeszenvednek ezek a Rejtő-hősök! :D

"– Boisson vagyok – felelte Gorcsevnek a hentes. – Önt hogy hívják? Gorcsev nem szerette az ilyen kérdéseket. – Nevem Tintoretto – felelte szokás szerint nyomban és ostobán. – Hm… mintha már hallottam volna magáról. – Festő vagyok. – Igen, emlékszem! Honnan is való ön? – Cinquecentóból. – Az valahol Savoiában van? – Kis község. Avignon és Toulon között. – Tudom… tudom… egy rokonom lakott ott… illetve a közelben… Van ott egy hasonló helység, nem? – De igen. Quattrocento. – Igen, olyasmi. Rendezőpályaudvara van. Itt élt egy rokonom, sovány ember, írnok volt. – Aha! Ismerem!! A Petrarca? – B-vel kezdődik a neve… – Botticelli. – Azt hiszem… – Persze! Sandro Botticelli! Mit csinál most az öreg? – Tajtékpipákat…"

És hogy hogy kerül képbe a tizennégy karátos autó? És mégis mitől tizennégy karátos? A kocsi Anette apjáé: egy Alfa Rómeó, aminek jó része valóban színtiszta aranyból van... 

Gorcsev pedig segít azt visszaszerezni jövendőbeli apósának (?)... :)

"Gorcsev teljes sebességgel négy óra negyvenötkor nekivágott Toulonnak. Négy óra negyvenhatkor karambol következtében leállt."

Értékelés: 10/8 Jól szórakoztam, kedvencem Vanek úr, és a sok szerepcsere. Az eleje jobb volt mint a közepe, ahol kicsit megakadtam a megértéssel, de aztán helyére került az összes Gorcsev Iván. :) A sztori hozta a színvonalat, szerintem az idézetek magukért beszélnek.

Nemrég olvastam A szőke ciklont is, nagyon hasonlónak éreztem hozzá. Folytatása a Vanek úr Párizsban, hamarosan sort kerítek rá.