The Other Mother

Neil Gaiman: Coraline

Amikor nemrég teljesen elbűvölt Neil új meséje, az Óceán az út végén, végigpörgettem magamban, miket is olvastam még tőle, és mit szerettem talán legjobban az előző olvasmányélményig, ami azt hiszem sok ideig felülmúlhatatlan marad Gaimantől. A Coraline-nál kötöttem ki, amire úgy emlékeztem, hogy nagyon tetszett, és rémlik, hogy a filmadaptációt is kétszer-háromszor megnéztem egymás után. Most újra elővettem az ajtós mesét, hogy letisztázzam magammal, valóban az Óceán-e a csúcspont eddig az életműben (persze szigorúan szubjektíven). :) 

2009-ben olvastam először a Coraline-t, és most visszakeresve meg is lepődtem, tudniillik, ez volt az első Gaimenem. Meg mertem volna esküdni, hogy a Csillagpor...

A történetben Coraline és szülei új házba költöznek, ahol létezik egy titokzatos ajtó, ami egy másik világba vezet át. Egy másik világba, ami a létező világ kifordítottja, ahol van másik anyu, másik apu, másik szomszédok. Csak minden egy kicsit twisted, és mindenki gombszemű... 

Amikor Másik Anyu foglyául ejti Coraline-t, ki kell találnia, hogy járjon túl az eszén, szerezze vissza szüleit, és a korábban tőrbe csalt gyerekek lelkeit, és elkerülje hogy neki is gombszemet varrjanak. 

Érdekes módon most, másodszorra nem varázsolódtam el annyira, és lehetséges, hogy tényleg a filmadaptációról őrzök kellemesebb emlékeket. Kicsit vontatott volt, persze jó, de nem nagyon érdekeltek most a mellékszereplők, és a patkányok, elveszett lelkek. 

Értékelés: 10/7 Az ötletet még mindig nagyon értékelem, zseniális az ajtón túli másik világ, ami elsőre csábítónak tűnhet, és a félelmek ábrázolása is, de az emlékeimben jobb volt maga a történet, mint most az újrázáskor megéltem. 

A hangoskönyv változatot a szerző olvassa fel és énekel is benne párszor. :) 

Horkol, intéz, szerel, morog, de azért szeretjük!

Vág Bernadett: Kibeszélem az uram

Ide nekem néha egy kis önfeledt szórakozást, egy kis kárörvendezést, vagy épp magunkra ismerésen nevetgélést. Vág Bernadett a Hölgyvilág újságírója volt, ahol állítólag szintén írogatott az uráról. Emlékezni nem emlékszem a cikkeire az újságból, de most a könyvnél már az első pár oldal után tudtam, hogy jó stílusú, humoros szerzeménnyel lesz dolgom, és szerencsére nem annyira "újságírós" az én szájízemnek. :) 

Legyünk őszinték: mindannyian kibeszéljük az urunkat, emberünket, férjünket, párunkat, társunkat, nevezzük is bárhogy. Elpöttyintünk egy-egy negyed, fél vagy egész gerezd információt, és olyankor sokszor előfordul, hogy cinkos összenevetés, vagy együttes szemforgatás lesz a vége, ezek a pasik! felkiáltásokkal tűzdelve. Ugyanígy lehet összenevetni Vág Bernadettel, ahogy elmeséli hogyan fogyózik, intézkedik, szerel, morog, horkol, vagy épp egerészik az ura. Biztosan mindenki talál olyan momentumot benne, amit akárha az ő életéből ragadtak volna ki. Ennyire egyformák lennénk? :) 

Az egyik kedvenc részem a legelején az ébresztgetés volt, érdekes módon pont azért, mert itt fordított behelyettesítést tudtam csinálni, én vagyok ugyanis az elefánt a porcelánboltban reggelente (vagy valljuk be őszintén, bármikor, amikor igyekszem csendesen duhajkodni). :) 

Jó volt még nagyon a horkolós, fogyókúrázós, éttermes rész is, igazából szinte az összes. 

Szórakoztató kikapcsoló könyvecske, saját műfajában igazán nagyszerű. Az illusztrációk nagyon el vannak találva, Szűcs Édua munkája.

www.weheartit.com

Értékelés: 10/8,5 Egy-két óra alatt befalható színtiszta szórakozás a nemek örökös harcáról, a férfinem jellegzetes tulajdonságainak bohókás bemutatásával. :)

Köszönöm Pöfivonatnak a könyvet, aki néhány éve nekem ajándékozta. :) 

Dafke

Lugosi Viktória: Dafke

A Dafke mondhatni az ölembe ugrott egy pályaudvari kiárusítás könyvei közül, mindössze 500Ft-ért. Hülyének is megéri ugyebár, el is hoztam, és elspájzoltam. Idén felkerült a várólistacsökkentésre, ezzel folytattam hát a sort. A gyermektelenség, gyermekért küzdés szerintem mindig kedvelt téma, de sajnos csak kevés jó adaptáció születik az ötletből, legyen szó akár filmről, akár könyvről. Általában idióta vígjátékokat kreálnak belőle, ami mind egy kaptafa, könyvben pedig nehéz igazán egyedivé tenni. A Peteérés című könyv olvasása kis híján el is tántorított az efféle olvasmányoktól, de szerencsére a Dafke nem egy újabb csalódásként lépett a képbe, hanem pont megkaptam tőle, amit eddig hiányoltam. Egyedi hangot, jó történetet, amiben nem folyamatosan a hormonijekciókon hisztizünk, és napokat számolunk, mert őszintén, ez a saját életedben lényeges persze, de ha már egy regényt olvasol, legyen benne más is. Ebben van.

A főszereplő páros gyermeket szeretne, de együtt valahogy nem kompatibilisek egymással. Sikertelen próbálkozások után orvoshoz fordulnak, kivizsgáltatják magukat, és nekivágnak a mesterséges inszeminációknak. Na igen, első, második, harmadik, stb kísérletek jönnek, de az a jó, hogy nem kell ebben elmerülni, elsüllyedni. Mert közben megismerjük a családot, a nő a tévénél dolgozik, a férfi mesterszakács, a mama: elviselhetetlen érzelmi zsarológép, a nagyi rém öreg, a másik nagyi Mici néni egy földreszállt angyal, aki  jelen van, amikor jelen kell lenni, és nem szól bele mindenbe, és persze a Direktor, a másik após, Trudi, a távoli, beteg rokon, Imruska, és Géza bácsi. Végigmegyünk riportok során, otthoni bíbelődéseken, virágpicozáson, illatos levendulacsokrokon, a kórházak szobáin és lakóin, nővérkéken, karácsonyi és egyéb összejövetelek megszokott feszültségein, vitáin, haláleseteken, igazságtalanságokon. 

"A papa ült a hintaszékében az állólámpája alatt, körbebástyázva a könyvekkel, ahogy egy klasszika–filológus dolgozik. Kapkodta a levegőt, szorította a mellén a borogatást. A mentő későn jött, hogy érdemes lett volna beszállni. Az infarktus így is negyven percet várt. Igazán türelmes volt. 
A mama mellett álltam, jobban éreztem a rettegését, mint a sajátomat. A félelemnek azóta is mamaszaga van."

Egyszóval nem izzadságszagúan a gyerekcsinálás van a központban, akkor sem ha megjelennek a kötelező kórházi folyosós és szobás jelenetek is. A részek címe mindig az adott számú próbálkozásra vonatkozik (első, második, harmadik menet stb.), mégis, néha nincs is szó benne az adott inszeminálásról, csak az akkor történt egyéb eseményekről. Más érzelmi húrokat is penget. És ez így jó, mert az emberrel igenis egy ilyen életszituáció közepette is történik ezer más minden. Vesz és elad, és intéz, és jön-megy, dolgozik, utál és szeret. 

"Amikor újra elérkezett az idő, az adjunktus úr ajtaja előtt újra a szokványos kép fogadott, fásult tekintetű szótlan párok. Mint a már időtlen idők óta a menhelyen várakozó kutyák: nem ugranak a rácsnak, nem csaholnak, hogy felhívják magukra a figyelmet, mint korábban, amikor még azt hitték, értük jött az idegen."

Lugosi Viktória pedig jól ír. Nem tucat lesz a könyvből, és nem csak egy "nem jön össze a gyerek" most mi lesz történetet hoz össze, hanem észrevétlenül megismerteti és megszeretteti a szereplőit velünk, úgy, hogy drukkolsz te is, és a végén elsírod magad a Chez Micin. 

"…Ágnes kiváló feleség és rendkívüli anya volt, csak hát szaglott az igyekezettől. Pfuj! Mici meg olyan volt, mint a levegő, amely észrevétlenül életben tart. Ott volt, ha szükség volt rá, de senkit sem fullasztott meg."

Értékelés: 10/9 Felülmúlta a várakozásaimat, és nagyon örülök, hogy hirtelen ötlettől vezérelve megvettem. Érdekes és szerethető-utálható szereplőkkel enged betekintést egy olyan családba, ami legalább annyira nem normális, mint bárki másé. És közben küzdenek egy kis utánpótlásért. :) 

U.i.: amiért megint nagyon mérges vagyok, mint a Jessie Lambnél nemrég, néhol itt is keveredik a sperma és a spermium fogalma... Aki ilyen témájú könyvet ír, könyörgöm, nézzen ennek utána! (A sperma még mindig az ondó, a spermium a sejt.)

Iced

Karen Marie Moning: Iced - a Dani O'Malley Novel

Köztudottan bele vagyok zúgva Moning írásába, és imádatom tárgya az egész Fever-sorozat, amiről sok-sok túlcsordulóan rajongó posztot is olvashattok a blogon. Az Iced a Fever series spinoffjának első része, Danivel a főszerepben. És végre valahára eljutottam oda, hogy én is megismerjem, és ne csak az előzőeket olvassam újra és újra és újra... :) Az Iced nem sokkal a Shadowfever után folytatódik, főszereplői azonban nem Mac és Barrons, hanem Dani, Ryodan, Lor, Dancer és Christian. A sztorit pedig három narrátor, Dani, Christian és Kat tolmácsolásában ismerhetjük meg. 

"I’m Dani “Mega” O’Malley. 
I’m fourteen. 
The year was just officially declared 1 AWC, and the streets of Dublin are my home. It’s a war zone out there. No two days are alike. And there’s no place else I’d rather be."

FIGYELEM!

Akik nem olvasták a Fevert, azok számára spoilerek lehetnek a sorozat korábbi részére vonatkozóan. Az Icedra vonatkozó esetleges spoilert külön felirattal jelzem. 

Dublin-szerte furcsa, ismeretlen eredetű fagypontok jelennek meg, ahol az egész helyszín, és annak minden szereplője megfagy, és olyan elképesztő hideg marad utána is, hogy Dani és Ryodan freeze-framing (gyerekek én erre nem tudok magyar szót használni, és nem is tudom minek fordították, erre csak a freeze-frame a jó :)) közben is alig tudnak életben maradni a színhelyen, bármihez is hozzáérni pedig szintúgy életveszélyes... 

A Sinsar Dubh az apátságban fogoly Cruce testében, mégis, ennek ellenére is képes zavart kelteni, amikor a sidhe-seerek álmaiba költözik be, és próbálja őket kiszabadítására csábítani... Vajon sikerrel jár? 

A fő szál persze Dani és Ryodan, akik együtt próbálják kinyomozni a rejtélyt, és hogy ki vagy mi van mögötte, akinek látszólag mindegy, hogy embereket vagy Fae-ket gyilkol, sőt, néhány olyan fagypont is akad, ahol egy egéren kívül más élőlény közel s távol nincsen... Ryodan sem tudja miről lehet szó, és érdekelni is talán csak azért érdekli a dolog, mert az Chester's egy része is hűtőládává lényegül át. 

A fagyos jelenetek pedig Daniék nyomán sorra elkezdenek szilánkjaikra robbanni... 

Rejtélyben nincs hiány, és ezeken kívül még sok elvarratlan szál is marad, persze Moningra jellemzően. Kiderül valami, hogy aztán feltehessünk vagy 5 kérdést. :)

A történet alapvetően tetszett, de hozzá kellett szokni a stílushoz, hiszen Dani egy szabadszájú tizennégy éves vagány kis szélvészcsaj, és pont emiatt hiányzott az elején Mac elbeszélésmódja, stílusa. Meg maga Mac is. És persze Barrons. Csak néhány glimpse erejéig tűnnek fel ebben a részben, de csak távolról, sajnos. Bár csípem Ryodant és Lort is, nekem Barrons marad a pasi, aki mindenkit überel. :) 

Nem tudom megmagyarázni miért, de én igenis untam egy darabig a könyvet, és alig vártam, hogy jobban belendüljön. Nem kellett csalódnom, és bár kiszámíthatóbb volt a vég az eddigieknél, és a cliffhanger is inkább csak teaser, azért nagyon élveztem ezt az epizódot is. Zenkával folytatott beszélgetésünk során ráébredtem, hogy tulajdonképpen nincs is olyan nagyon sok kritikai megjegyzésem, mint elsőre gondoltam, és akármi is van, imádom ezt a teremtett világot és minden rejtélyét. A párbeszédek között pedig már most vannak amiket kívülről fújok, mi lesz még az újraolvasáskor? :))

Nézzük kicsit a karaktereket. 

Dani - szerettem a kiscsajt eddig is, és akkor sem utáltam meg, amikor a shadow végén kiderült, mi köze is van Alina halálához - szerintem nem bűnös benne, és szinte biztos vagyok benne, hogy Mac sem úgy gondolja már, emlékezzünk mit  mondott neki Barrons arról hogy: "You choose what you can live with, and what you can't live without." Szerintem Mac nem tudna azzal élni, hogy Dani vére szárad a lelkén, és Dani nélkül sem tudna élni... Enough said. :)

Dani stílusa egysíkúbb mint Macé, és szlengesebb, de szerethető, és imádom hogy Moning igazi tininek teremtette és hagyta meg őt. Vagyis igenis néha ökörségeken filozofál, néha épp rosszkor támad nevethetnékje, és néha undorítónak találja a szexet. :) Csak nyugalom, szigorúan szűzies keretek közt marad a könyvecske, hisze Dani még kiskorú, és nyilván Moning sem akarja senkinek a haragját kivívni mindenféle megrontással. Tehát csak incselkedés van, sőt még talán bimbózó szerelem is, tehát teljesen egészséges dolgok. Ami a párosításokat illeti, szerintem a legjobban egyértelműen Dancerrel illik össze a vadóc vöröske, és talán még észre sem vették mennyire érdeklődnek egymás iránt. Christiannel no waaay ha engem kérdeztek, de majd erről később. Ryodan pedig szerintem inkább apafigura Daninek, és védelmező. Remélem nem lesz belőlük egy item.

Christian - sokan szeretitek, én nem szeretem, sajnálom. Borzongok tőle, de nem jó értelemben. Érdekes karakter, igaz, és nagyon furcsa sorsot szánt neki Moning (merész a nő! :D), hiszen "véletlenül", nem saját szándékból lesz gonosszá, és még mindig nem is alakult át teljesen, valahol küzd az ellen, hogy herceggé legyen. 

“Touch her, I’ll cut off your wings and use them to sweep the floor at Chester’s,” Ryodan says."

Ryodan - a pacák egy állat. Belé nem vagyok úgy szerelmes mint Barronsbe, de bírom a stílusát - olvasni. Kemény, rideg, céltudatos, érzelemmentes, és persze mégse teljesen. Ami nagyon zavart, a kapcsolata Jo-val. Out of character. Jo pedig nagyon semmilyen, és kicsit naiv is. 

"Barrons breaks heads. Ryodan turns them inside out. Barrons fucks you up. Ryodan makes you fuck yourself up."

"With Barrons you expect to get fucked up royally. With Ryodan you don’t see it coming."

Kat - unalmas. de azt imádtam tőle hallani hogy my Sean így, my Sean úgy :D ne kérdezzétek miért. Kíváncsi leszek mit kezd Kat a kísértéssel. 

Lor - egy beteg állat ez is, de bírom a buráját, és azt is, ahogy és amikor épp bekavar vagy beszól :) És ő se egy troll azért na, nézzük csak milyen édesen szólítja Danit honeynak. :) <3

Dancer - De vajon miért ez a neve? Szuperagy, iszonyú okos, és iszonyúan féltettem és féltem is. Szerintem Dani párja kellene hogy legyen a végén. :) 

Lények 

!!!SPOILER!!!

Crimson Hag - hát itt azért az is újfent bebizonyosodik, hogy nem csak a kilencek, de megalkotójuk, Moning is elég beteg :) Egy kibelező, és a belekből ruhát kötő szörnyecske megalkotása az élő bizonyíték erre. :)) Remélem a következő kötetben kicsinálják a Haget. 

Hoar Frost King - huhh, a jeges borzongás maga. Amire pedig legalább olyan büszke vagyok, mint ha egy Agatha Christie krimiben jöttem volna rá a gyilkosra: ráéreztem, hogy a "hangot lopja", és előbb esett le, mint Daniéknek. Persze egész addig voltak csak büszke, amíg ki nem derült, hogy ennél többről is van szó, hiszen a Song of Making darabkáira hajtott a lény. (?) És most írjunk verset a Hoar Frost Kingről csönd zsákból hangot lop sor felhasználásával :D

Nagyon szívfájdalmam még - és ezt a spoileres részek közt hagyom -, hogy Barrons sehol nem volt a fő akciójelenetekben sem. Tudom, hogy biztos lesz rá magyarázat, de olyan fura, hogy nem volt ott. Épp összedől a világ, és ő meg, khm, nem tudom, nem ér rá? I love Barrons!

!!!SPOILER VÉGE!!! 

Humor, visszabeszélés, pergő dialógusok. 

Forrás

"He moves to his desk, opens a drawer, pulls out a sheet of paper and hands it to me. “Complete and sign this.” 

I take it and look at it. It’s a job application. I give him a look. “Dude. Post-apocalyptic world. Who does job applications anymore?” 

“I do.” 

I squint at it, then him. “What are you paying me?” I angle. 

“Dude. Post-apocalyptic world. Who does money anymore.”

"Half your face is a bruise and the other half is recovering from one. Have you looked in a mirror lately?” 

“That ain’t because I’m a sloppy freeze-framer. It’s because of stupid jerk-ass Ryodan.” 

“Stupid jerk-ass Ryodan is going to break both your legs if you take one more step,” Ryodan says right behind us."

"I flash him number seventeen of my thirty-five Looks of Death."

Need I say more? :D

Egy kis nyelvelő. 

Dani leggyakrabban használt, rá jellemző kifejezései a Dude (természetesen :D), folks, feck, fecking, shit, BS (bullshit :D), TP (that person), cracking myself up, gah, és persze a freeze-frame-ek és a protein barok :) (Úristen, mennyit képes enni... hogy irigylem, hogy semmit nem hízik a sok csokitól, sőt, alig bír eleget enni...)

"I feel exposed, standing in the street. Anything could sift in behind me, grab me, and the fight would be on. Would I win? What if there were a dozen of them? What if humans come for me in a small army? What if the princes themselves come? 

Gah, I’m what-iffing! I don’t what-if! What-iffing is for grownups. They what-if themselves right into doing nothing, and die without ever living."

Harry Potter references: (Dani olvas HP-t yaaay! :) Vajon azt is super-speeden teszi? :))

Mass market paperback cover

"I toss a rock at the spot where he vanished. It bounces off the brick and clatters to the cobblestone. I’m feeling twenty shades of Harry Potter’s train station, especially when he pokes his head back out of the wall and says impatiently, “Come on, lass. This is hardly my favorite place to be."

"Not even my sword is any good. I can throw it, but the bitch is faster than a witch on a quidditch broom!"

Ami végső soron leginkább nem klappolt nekem, az az, hogy a kiindulási ponthoz képest nem igazán ismertük meg jobban Danit és Ryodant. A sztori valóban egy epizód inkább, egy kaland. A cliffhanger meg ahogy mondtam, nem komoly, csak egy kis izgatás, nem igazi izgalom - legalábbis szerinem. De lévén, hogy Moning mindig képes meglepni... ki tudja... :) 

Értékelés: 10/8 Nem rossz, nem rossz, de ha rangsorolni kell, a végére marad az Iced. Imádom, és mégis döcögős volt számomra az eleje, nem nyűgözött le, ugyanakkor otthon éreztem magam benne, izgultam a végkimenetel miatt, és esz a fene, hogy megtudjam a függőben maradt kérdésekre a választ (Cruce. Hag, Christian, WeCare, Mac anyja...)

Sooo, Dude, where the feck is the next book???

Ajánlott olvasmány Iced-bejegyzések: Titti, Zenka, Wilwaren.
Magyarul kiadja a CorLeonis (Iced - Megnyílik az ég címen).

Négyévesek lettünk

NÉGY ÉVES lett a PUPILLA OLVAS!

Tegnap ünnepelte a blog a negyedik születésnapját, és bár pindurkát elkéstem vele (ahh, ezek a hétköznapok ugyebár), azért egy posztot mindenképp megérdemel a dolog. :) 2009. július 3-án délelőtt indult el a PuPilla Olvas a freeblog.hu szolgáltatónál, ahonnan csak szűk egy éve (szeptemberben lesz egy éve) "igazoltam át" a blogspothoz. 

A történetemet már azt hiszem mindenki ismeri; Lobo ihletett meg, akinek a blogjára véletlen böngészések közepette leltem, és hálát adok azért a pár random keresésért, ami odarepített, mert általa találtam meg a molyt is, és persze innen indult ez a négy éve zajló remek kis őrület, a blogolás, a rengeteg olvasás, és kiteljesedtem ebben a hobbiban. 

Nem utolsósorban pedig sok barátra is találtam köztetek bloggerek és bloggerinák, molyolók között, és remek eseményeken, összejöveteleken vettünk részt együtt, de ha épp nem sikerül összehozni a 3D találkákat, az éteren keresztül mindig számíthatok rátok, legyen szó lelkisegélyről, tanácsokról bármilyen témában, kiscicáknak gazdikeresésről, és persze ami itt a legfőbb sarkalatos pont - jó könyvekről, könyvélményekről. :) 

Egy kis statisztika, de csak azért, hogy valahol le legyen írva, mert bizony úgy tervezem hosszútávon nem szabadultok tőlem, emlékezni viszont nem biztos hogy fogok az adatokra. :)

A blogspot felületen jelenlegi látogatottságom 19423-ra rúg, ami nem is rossz tekintve, hogy még egy éve sem koptatom ezen  a felületen a virtuális klaviatúrát. :) 102 bejegyzés született már itt, de van további 40 régebbről áthozott poszt is. 422 komment van, amiből persze sok az enyém, mert szeretek válaszolgatni ;). 

A freeblog felületen további 360 bejegyzés és több mint 1700 komment található, nagy szívfájdalmam, hogy az ottani statisztika megsemmisült, így ezeket nem tudom prezentálni. Sokáig az Abigél, Rómeó és Júlia, Az igazi tündérmese és Ibsen Nórája voltak a legnézettebb posztok. Erről hiteles adat már nincs sajnos, a mutatók megálltak valahol (hát többek közt ezért is nem a freeblogon vagyunk most...). Sajnos a freeblog keresője sem működik, így ha a régi blogon keresnétek valamit, inkább a Google a barátotok kulcsszó+pupilla olvas. :)

A blogspoton jelenleg a legnépszerűbb posztok érdekes módon könyves ezazamaz posztok, nem könyajánlók. (Persze ezekre jobban haraptok, tudom én :))

1. Rejtvényes nyereményjáték, 2. Könyvfesztivál 2013, 3. Könyvre költs, 

A könyves posztok közül a legnépszerűbbek jelen állás szerint a Jodi Picoult féle Egyszerű igazság (Plain Truth - áthozott poszt), Strandberg-Elfgren: A kör, Vivien Holloway Pokoli szolgálata és Jane Rogerstől a Jessie Lamb. 

Köszönöm az eddigieket, remélem ezentúl is velem tartotok, minden marad a régiben. :) Stay tuned! :) 

Boldog 4. szülinapot blog! :) 

Képek: weheartit.com

Kacsaúsztató, lépesméz és ködszínű macska

Neil Gaiman: Óceán az út végén

"A felnőttek ösvényeket követnek. A gyerekek felderítenek. A felnőttek megelégednek azzal, hogy ugyanazt az utat járják meg százszor, ezerszer; a felnőtteknek talán eszükbe sem jut lelépni az ösvényről, bebújni a rododendronok alá, megkeresni a lyukat a kerítésen."

Néha nem tudom hányadán állok Gaimannel. Valamikor belehabarodtam, a Stardust és a Coraline kapcsán, aztán csalódtan is, például az Elveszett próféciák, vagy a Graveyard Book miatt. Annyira mégsem tántorított el tőle pár "nem az igazi" élmény, hogy most ne tűkön ülve várjam a legújabb Gaimant, öt év kihagyás után az új regényét, az Óceán az út végént. Nem szoktam örülni ha mindenki elkezd szuperlatívuszokban beszélni egy friss megjelenésről, amit épp én is hamar szeretnék olvasni, mert túl magasak lesznek az elvárásaim, de érdekes módon most nem zavart, mert ez a könyv engem is annyira hívott magához... Mielőtt kinyitottam, már akkor tudtam, hogy nekem fog mesélni. 

Egy vidéki temetésre érkező fiatalember kis kitérővel ellátogat a régi házuk helyére, ahol gyerekkorában laktak, és lába automatikusan továbbviszi, ahogy annak idején is, a dűlőúton egészen a Hempstock farmig... Közben visszaemlékszik egy sor olyan dologra, amiket már rég befedett ez emlékek pora és más, későbbi emlékek egész sorozata. Valóban csak a gyermekszem által látott varázslat elevenedik meg újra, vagy szóról szóra így történt? Ha nem így volt, akkor mégis miért ugyanazok a hölgyek várják a Hempstock farmon, változatlan életkorban, változatlanul rejtélyes megnyilvánulásaikkal? ...

Neil Gaiman, a kócos mesélő, az örök gyermek.

A könyv egy nagy mese, a valóság és a képzelet mezsgyéjén, amiben hinned kell, különben összedől a történet. Egy régi, ősi erő és lény elevenedik meg a Hempstock farm közelében, és hatalmába keríti hét éves főhősünk családját. Ursula Monktonként tetszeleg magának, és ő lesz az új házvezetőnő és gyerekfelvigyázó. Csak a hétéves fiúcska tudja, hogy igazából egy féreg, egy  bolha, egy valami, aminek nem kéne itt lennie, és ami rosszat tesz. Mindennek a tetejébe ijesztő is, legyen bár emberi alakjában egy szép, csinos nő. Itt Hempstockéknak is minden fortélyukra szükségük lesz, hogy elűzzék, vissza oda, ahonnan jött, vagy akár még messzebbre.

"Ő volt a vihar, a villámlás, ő volt a felnőttvilág a maga minden erejével és titkával, minden ostoba hétköznapi kegyetlenségével."

Misztikus és mesés az egész regény, és valóban igazat ír a fülszöveg, a gyerekkor varázsa elevenedik meg, a felnőttkor karcos szemüvegén át. Lettie Hempstock új vizekre kalauzolja a főhősünket, a mágia egy percig sincs titokba rejtve, mégis olyan átláthatatlan titokpalást övezi a három "boszorkány" tevékenységeit, hogy emberfia nem fejti meg soha a rejtélyt. El lehet-e feledtetni valakivel egy eseménysort egy "nyisszantással", de csak óvatosan, hogy a szélek ugyanúgy összeérjenek? Nőhetnek macskák a macskamezőn, cirmos, vörös, fekete, vagy épp fehér farkukat lengedeztetve a szélben? Rejthet-e egy egész óceánt a kacsaúsztató a farmon? Történhet-e baj, ha az ember rosszkor engedi el valakinek a kezét? 

És lehet-e néhány varázslatos szó erejével úgy meghintetni egy mesét, hogy az ember ne tudjon tőle szabadulni? 

Gaimannek ezúttal nagyon sikerült. Jól használja a folklórt és a népmesei elemeket, amiktől mégsem olyan a történet, mint bármi megszokott. Egyedi tudott maradni.

"– Dehogyisnem, a szörnyek is félnek. Ezért szörnyek. A felnőttek meg… – Lettie elhallgatott, egy ujjal megdörgölte szeplős orrát. – Mondok egy fontos dolgot. A felnőttek se úgy néznek ki, mint amilyenek belülről. Kívülről nagyok, közömbösek, és mindig tudják, mit csinálnak. Belülről olyanok, amilyenek mindig voltak. Amilyenek a te korodban voltak. Az igazság az, hogy nincsenek felnőttek. Az egész kerek világon egyetlenegy sincs."

Forrás

Az ördög pedig a részletekben rejlik. Az opálbányásztól kezdve a friss lépesmézen, tejszínen, friss zabkásán, feketeribizlilekváron át, a ködszínű macskáig, és a kacsaúsztatóig ittam a szavait. Frusztrálódtam és borzongtam a történet feszült részében, és drukkoltam a szabadulásért, a happy endért. Hogy van-e happy end? Ahogy vesszük. Ez egy szomorú-szép mese, de lehet sokféleképp értelmezni. Sok benne a misztikum, és a varázs, de így jó.

Külön említést érdemelnek a Hempstock farm ételei, és az a páratlan leírás, amivel Gaiman tálalja ezeket az egyszerű, de nyálcsorgatást kiváltó falatokat:

"Az öregasszony egy csorba csészealjon adott nekem egy darab lépes mézet a saját méhesükből, és egy korsóból töltött rá egy kis tejszínt. Kanállal ettem, a méhviaszt úgy lehetett rágni, mint a rágót, a méz a számba folyt, édes és ragadós volt, az utóíze vadvirágra emlékeztetett."

"Papírvékony palacsinták voltak, és amikor egy megsült, citromlevet facsart rá, egy adag szilvadzsemet pottyantott a közepére, majd szorosan összesodorta, mint egy szivart."

Olvastam egy interjút Gaimannel, amiben azt mondta, ez lett a legintimebb regénye, és nagyon sokat írt bele önmagából és a saját gyermekkorából, és ezt valahogy érezni is. 

Értékelés: 10/9,5 Elbájoló, ugyanakkor izgalmas is és hátborzongató. Szeretnék egy ködszínű macskát, de minimum egy feketét, kis fehér folttal a fülén, és szeretnék egyszer a Hempstock farmon reggelit kapni. :)

Olvassátok, mert nagyon jó, és csodálatos szépen, igényesen van megírva. (A fordítás is remek.) 

A levonás miért van? Más végkifejletre számítottam, és a megoldás nem teljesen az én szájízemnek megfelelő volt. Ennek ellenére nekem ez az eddigi legjobb, legszebb, legigazibb Gaiman. 

Az egyik eredeti borító

Köszönöm az Agavénak! 

Ha minden igaz, készül a film is belőle, kíváncsi leszek.

Fülszöveg: "Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Ami a világon túlról jött? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van. 

Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít."

Júniusi zárás

Forrás

Én balga, azt hittem a júniusi zárás végre kicsit lightos lesz, neadjisten érdeklődés hiányában el is marad, de szó sincs ilyesmiről, ugyanis megintcsak sikerült akarva-akaratlanul (khm, inkább az előbbi...) gyarapítanom a könyvtáramat. Erről részben már beszámoltam a Könyvheti ámokfutás című posztban, de persze ezeken a szépségeken kívül is akadt pár másik könyv, ami nálam landolt... :) 

Lássuk az új könyveimet júniusban: 

1. A Könyvhét. Erről ebben a posztban olvashattok részletesebben, összesítve csak annyit: 9 könyv. *gulp* Igen, 9, egyetlen órácska körberohangálással, máskor meg ennyi van egész hónapban.

A bűnlajstrom: 

- Itó Projekt: Harmónia - mentesülök minden bűn alól, mert ez ajándék :) 

- Mats Strandberg-Sara B. Elfgren: Tűz - szintúgy, mert ez meg reci a Geopentől. :) 

- Michael Ende: The Neverending Story

- Georges Simenon: Maigret és a törpe, Maigret és a mamlasz unokaöcs, Maigret és a Dél keresztje

- Maria Murnane: Papíron príma

- Leiner Laura: SZJG 2. és 3. 

Polcos formában az ehavi bűnök

2. Bookdepository. Eljött egy kisebb elcsábulás ideje, és beszereztem Dan Wellstől a Partialst, valamint Catherynne M. Valente The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making maratoni hosszúságú című könyvét. Mentségemre szolgál, hogy csak 12,5 € volt a kettő együtt. :)
Megérkezett egy előrendelésem is a bookdepotól, Jodi Picoult és Samantha Van Leer közös könyve, a Between the Lines, 6.88 €-ért, a paperback változat. :) Gyönyörű ez a kötet, és belül is sok kis apró illusztráció tarkítja, nagyon kíváncsi vagyok rá.

Gyönyörű! 

3. Recik: Neil Gaiman új regénye, az Óceán az út végén érkezett még hozzám az Agavétól, a World War Z - Zombiháború, Max Brookstól pedig a Könyvmolyképzőtől. Előbbit már befejeztem, a poszt még születőben van róla, mert elég nehéz egy ilyen elvarázsoló könyvről írni, utóbbit pedig már elkezdtem olvasni.
Az e-reciket nem szoktam könyvként számolni, de a BookandWalktól kaptam mostanában pár jóságot, pl. A zöld macskát, vagy a Nem semmit, ezekről olvashattok is a linkeken. :)

A júniusi mérleg tehát: 14 könyv, ebből 2 reci, egy olcsó reci, egy ajándék, 4 nagyon-nagyon-nagyon olcsó vásárlás, és további 6 szintén akciós vásárlás. :) 10 magyar nyelvű és 4 angol.

Sálálááá, itt nézzétek meg Amadea beszerzéseit is :) 

Nem semmi

Tóth Szabolcs: Nem semmi

A stand-up comedyt már jónéhány éve kedvelem, és próbálkoztam már a mostani menő stand-uposok közül Kiss Ádám Szütyiő című könyvével, de nem győzött meg, sőt. Eltántorított attól hosszú időre, hogy írásban fogyasszam ezt az alapvetően élőbeszédnek tervezett szórakoztató műfajt. A Szütyiős emlék már megfakult, és Tóth Szabolcs karaktere egyébként is nagyon mást ígért, másra is számítottam tőle könyv formában is, és nem csalódtam. A Szomszédnéni Produkciós Iroda egyik fele kitett egy egészet is. :) 

Nem mondom, hogy nincsenek laposabb, unalmasabb vagy épp fárasztóbb sztorik a kötetkében, de nem is vártam el, hogy végig a hasamat fogjam a röhögéstől, hiszen a stand-up közben is néha csak összemosolygunk, hogy naja, vagy csak csóváljuk a fejünket, esetlen figyelmesen hallgatunk, hova lyukadunk ki a végén. Amolyan eredeti "szabis" stílusú, ironikus, kellemes, hétköznapi, de azért persze humoros történeteket vártam, és ezt tulajdonképpen meg is kaptam. 

Vannak itt rövid, anekdota-szerű sztorik, ufók, csacsogás, rémtörténet, idő-visszaforgatás, és egész hétköznapi dolgok kicsit más színben elmesélése is, vagy akár csak egy-egy kellemetlen jelenet részletes lefestése. Ez utóbbiak közül a kedvencem volt, amikor a főhősnek pisilni kell menni, de hangversenyen vannak egy templomban a feleségével, és nincs lehetőség kislisszolni sehogy sem, végig kell bizony szenvedni Vivaldinak mind a négy évszakát. :) A másik ilyen kedvenc, amikor az ember leül egy étterembe, és mivel nincsenek nagyon szabad helyek, és aztán vele szemben is leül valaki, aki ismeretlen, de végülis kénytelenek ugye együtt ebédelni. A kínos szitu, amikor nem tudja az ember, beszélgessen-e vagy ne, elforduljon-e vagy ne, odanézzen-e, lassabban egyen-e? :)

Aki szereti a Szomszédnéni Produkciós Iroda-féle néha lassúbb, de aranyosabb, meglepődős, belefeledkezős, szemedet forgatósan felnevetős humorát, de akár a többi stand-upost is, szerintem nyugodtan belemerülhet ebbe a könyvbe. Bár még csak a második Dumakönyvtáras kötetem, eddig ez a kedvencem közülük. :)

A borítóról muszáj szólnom, mert nem tzdok szó nélkül elmenni mellette, hogy mindkét változata mennyire csúnya... Igazán tervezhettek volna valami igényesebbet, kevésbé harsány színekkel. Még szerencse, hogy az e-booknak nem kell lesni olvasás közben a külsejét. :)

Értékelés: 10/8,5 Egy kevéske otthoni stand-up, amit én végig Tóth Szabolcs hangon hallottam a fejemben. :))

A könyvet ti is megvásárolhatjátok >ITT< a BookandWalk e-book áruházban! Most akcióban van, csak 780 Ft, vasárnap estig! :) 

Nézzetek körül, mert nagyon sok könyv le van árazva akár 70%-kal is ezen a hétvégén! 

Köszönöm az olvasás lehetőségét! 

Felhívás a Főnixtől

Forrás

Figyelem, alkotókedvű molyok! A Főnix Kiadó újdonságokat keres, most lehet őket bombázni kéziratokkal. 

Íme a részletek: 

A_d(d)ictionary to Moning

Avagy a Fever sorozat sokszori olvasásával már-már teljesen belém ivódott a szóhasználata, kifejezéstára Karen Marie Moningnak, és még akkor is megér nekem egy kis elmélkedős, gyűjtögetős posztot, ha más nem találja olyan izginek. :) A magyar köteteket nem olvastam, kivéve talán az elsőnek a fülszövegét, így nem ismerem a fordítás rejtelmeit. Ez a poszt kizárólag az angol nyelvű eredeti kötetek ismétlődő paneljeit, megszokott kifejezéseit, érdekes és különleges szavait, emlékezetes dialógusait, idézeteit veszi végig - teljesen szubjektívan persze. :)

A sorozatot immár háromszor vettem végig, egyszer olvasva és kétszer audiobook formájában, így mondhatom, hogy most aztán a fülemben csengenek a dolgok amikről írni fogok, és Oh man, how I love them resonating in my mind's ear. :)

Gyakran használt kifejezések, ismétlődő panelek, állandó jelzők

Az elsőtől az utolsó kötetig nézve nagyon sokszor fordul elő egy-egy szókapcsolat, kifejezés, amik már ismerősként köszönnek vissza. Jellemzően sok a nook and cranny, beast, feral, sentient, barely sentient, rattlesnake, puny minds, iridescent eyes, kaleidoscopic, gazillion, inhuman, inhumanly beautiful, stands bastion (a BB and B-re vonatkozik mindig), enigmatic, electrifying. Aztán ott vannak a jelzők, a Constant Jackass, Rainbow Girl, Dreamy-Eyed Guy (a.k.a. DEG :))

Barrons CJ (Constant Jackass :D) jelzőjén kívül akad még pár állandó címkéje a rejtélyes könyvesbolt-tulajnak. :) Ilyenek a már korábban említett electric, electrifying, enigmatic, és a ritkább: cantenkerous, aminek jelentése, nehezen kezelhető, házsártos, morcos, rosszkedélyű. :)

nook and cranny blog logo

Főleg az eleje felé Dani O'Malley is kap egy gyakran használt jelzőt (a Mega most nem számít ;)), ami nem más, mint a gamine. A mosolyára is alkalmazza Moning, mint gamine grin. Jelentése többrétű: a girl or woman of impish appeal, a slim and boyish girl or young woman; an elfish tomboy, a neglected girl left to run about the streets (forrás). 

Khm, és ha már Dani, akkor ugyebár: Duuuude! :) 

"Dude me one more time, and you're Danielle forever." :)))

Rowena állandó jelzője pedig az "old woman". :)

Két dolog, ami néha a könyökömön jött már kis, de nagyon jellemző: rengetegszer használja Moning az Alinára való emlékezéseknél a "God, I missed her!"-t. A másik pedig a "mercenary to the core" szókapcsolat, amitől az első olvasáskor az idegbaj kerülgetett (érdekes, később már nem éreztem olyan soknak :))
Gyakori az "in my book", illetve Barrons és Mac között a same book, same page, same bloody word-re végződő párbeszédek. :)
Mac többször felemlegeti Rowena "Go, die somewhere else"-ét is.

Az egész sorozat során sokszor ismétlődik a mottónak is nevezhető "Hope strengthens, fear kills.", amit sok rajongó magára is tetováltatott, de többször jön elő a "stay to the light" is.

Érdekes szavak

Moning szókincs gyarapítás szempontjából sem utolsó, hiszen ahhoz képest, hogy a könnyed, szórakoztató műfajt képviseli nagyon szép a nyelvezete, és igényes. Igen, annak tartom, annak ellenére, hogy a kötetek előrehaladtával nő a káromkodások - főleg a fuck, de Dani szájából inkább a feck, fecking :) -  száma is (This is war! :D). Igazán új szóval nem sokkal találkoztam, viszont amikkel igen, azok nagyon emlékezetesek (többet a népszerűbb online angol-magyar szótárakban meg sem találni) - szerencsére, mert csak így lehet őket megtanulni, megjegyezni. :)
Az egyik nagyon emlékezetes szó a pernicious (veszedelmes), amit Barrons használ, és jellemzően egy nyelvelős :P jelenetben:

“Burns from dropped matches, Ms. Lane? Matches one might have dropped while flirting with a pernicious Fae, Ms. Lane? Have you any idea the value of this rug?”

I didn’t think his nostrils could flare any wider. His eyes were black flame. “Pernicious? Good grief, is English your second language? Third?” Only someone who’d learned English from a dictionary would use such a word.

“Fifth,” he snarled. “Answer me.” 

A káromkodásokhoz visszatérve, nagyon jó ötletnek találtam a szépített káromkodásokat, amiket Mac és Alina találtak ki gyerekkorukban, pl.: ass helyett petunia (Kiss my petunia haha :D), fuck helyett frog stb.

"He raised a brow. 'Petunia, Ms. Lane?'

I scowled. 'Ass, Barrons.'"

Többször szerepel, és ahogy észrevettem az Icedban is igen kedvelt, sokszor használt kifejezés, a discombobulate (összezavar, frusztál, felzaklat), amivel egyébként még sehol máshol nem találkoztam, valószínűleg olyan ritka szó, mint a serendipity (vakvéletlen), aminek meg a szintén még soha ezelőtt nem látott (never before seen, mennyivel jobban szeretnék néha angolul írni :D) ragozott formájával találkoztam az utolsó kötetben: serendipitously. :)
Kiejtés szempontjából volt érdekesség a longevity, amit én amolyan elegáns brit módra [longevitinek] gondoltam kiejteni is, de kiderült az audiobookból, hogy bizony dzsével van :) Párja, a brevity már egyszerűbb, ez is sokszor szerepelt, a legemlékezetesebb:

"You underestimate the pricelessness of brevity, Ms. Lane."

Ha már előjött, akkor meg kell említenem azt az udvarias formát is, amivel Barrons mindig megszólítja Macet - kivéve ugyebár ha már éppen haldoklik, vagy legalábbis életveszélyben van ;).

Ms. Lane.

'What? No questions, Ms. Lane?' I'd pulled a Barrons and said coolly, 'Good night, Barrons."

Azt se felejtsük el, Dreamy-Eyed Guynak is van egy megszokott megszólítása Mac számára: beautiful girl. :)

Az Irish lilt is előjön néhányszor, az audiobookban főleg, illetve a Gaelic kifejezések. Egy kedvenc ilyen jellegű párbeszédem a könyvekből:

“Dubh is do?" I was incredulous. It was no wonder I hadn't been able to find the stupid word. "Should I be calling pubs poos?"

"Dubh is Gaelic, Ms. Lane. Pub is not.” 

Macnek egyébként szép Southern akcentusa van, mint egy igazi georgiai nőnek. :) 

Plusz még néhány érdekes szó:
- malarkey: halandzsa, kitaláció, süket duma
- penultimate: utolsó előtti
- tantamount: egyenértékű, annyi mint

Emlékezetes idézetek (a már említetteken kívül :))

Egy kis nyelvi humor, amin minden alkalommal nevetek, sőt, akkor is, ha bárhol máshol látom ezt a szót: 

"But if there's one thing I've learned in life it's this: assume makes an ass out of 'u' and 'me'."

És egy pár megunhatatlan kedvencem:

"(...) personally I'd never had any desire to save the world. Decorate it? Yes. Save it? No."

“You, Ms. Lane, are a menace to others! A walking, talking catastrophe in pink!” 

" Why does it always take you so long to tell me the important things?" 

"Illusion was one salve, purpose and routine were another."

"God said, Let there be light. I said, Say please."

"See me when you look at me."

"You choose what you can live with. And what you can't live without."

"Fire to my ice. Ice to my fever."

Kotta

Aki ismer, tudja, hogy nem nagyon vagyok zenerajongó, olyan szempontból, hogy általában fogalmam sincs mit ki énekel és mikor és az milyen stílus, vagy most menő-e. Én vagy szeretek egy számot, amit rongyosra hallgatok vagy nem, vagy csak elhallgatom teljes tudatlanságban a rádióból, és kész. :)
A Fever sorozathoz mégis kapcsolódik számomra is néhány zene. Az E.T. nekem teljesen Barrons. A Que sera, sera említve van többször is a Shadowfeverben, bár lehet hogy nem ez a régi verzió. A Guilty Pleasure pedig, csak úgy, mert Moning és a világa egy nagy guilty pleasure nekem, sokadjára is. :)

Linkek:

Katy Perry E. T.

Que sera sera
Ruby Rose-Gary Go: Guilty Pleasure

További Fever posztokat találtok a Fever, vagy a Karen Marie Moning kategóriában.

Várom ám a további ötleteket is, mi az, ami nektek leginkább megragadt a fejetekben, legyen az akár kedvenc idézet, párbeszéd, mik azok amik szerintetek még sokat szerepelnek a könyvben, igazán Moningosak, Feveresek? :)