The Devil Wears Prada - Revenge Wears Prada

Végre egyszer egy kicsit up-to-date vagyok, hiszen épp nemrég láthattunk teaser trailert a készülő The Devil Wears Prada 2 című filmből. :) Bár igaz, ami igaz, már egy ideje szerettem volna újrázni az első részt, a méltán híres Az ördög Pradát viselt, most mégis kifejezetten kapóra jött az újraolvasás. Ha már újra bevonódtam ebbe a világba, gyorsan kaptam is az alkalmon, és folytattam a sort A bosszú Pradát visellel. Ebben a posztban most minkét olvasmányról beszámolok. 

The Devil Wears Prada - Az ördög Pradát visel 

Számomra ez egy igazi "korszakos" könyv és film, nagy hatással volt rám annak idején, imádtam Anne Hathawayt és Meryl Streepet benne, és egy igazi real-life stílusváltásra is inspirált engem. A könyvön is nagyon jól szórakoztam, kedvencemmé vált,  Szóval hatott rám... akkor. Pergő, fordulatos, vicces történetként maradt meg az emlékeimben. Kicsit féltem, vajon időtálló maradt-e számomra, ugyanúgy élvezni fogom-e, mint egyetemistaként. 

Azt kell mondjam, hogy ennyi év után újrázva is megtaláltam benne, amiért annak idején nagyon megkedveltem, és újfent imádtam a csattanós kis végét! :) 

Ami meglepett, és kicsit furcsálltam, hogy igazából mennyire kevés is a tényleges cselekmény benne, valahogy több eseményre, történésre emlékeztem, pedig szinte csak 2-3 nagyobb dolog történik, meg a sok szívatás-ugráltatás Miranda részéről. A filmhez képest Nigel kevés szerephez jut, jól tették, hogy a vásznon kissé ő hangsúlyosabb. Stanley Tucci tökéletes választás volt. 

Forrás.

A sztoriban egyébként Andrea Sachs újságíróként szeretne érvényesülni, és a Runwaynál adódik egy lehetőség, amelyről mindenki úgy beszél, hogy mindenki ölni tudna érte - ő lehet Miranda Priestly asszisztense. Andy így kerül be a divatmacák közé, és lesz egy rendkívül alacsony rangú, folyton ugráltatott beosztott, akinek mindenre pattannia kell, amit csak Miranda elképzel, és akinek az újságíráshoz hozzá sem lehet makkanni. Néha olyan kevés információ alapján kell megpróbálnia eligazodni, hogy a feladat szinte lehetetlennek tűnik. De Mirandától kérdezni, pláne visszakérdezni valamire, az egyenesen szentségtörés lenne. A senior asszisztens Emily azért valamennyire a segítségére van Andynek, hiszen sokszor együtt ülnek a katyvaszban. 

Angol és magyar kiadások (igen, az a jobb alsó
borzalmas is ugyanez a könyv! :D)

Andy hamarosan rutinosan egyensúlyoz tálcányi Starbucks kávékat, pillanatok alatt intéz telefont a legnagyobb divatmogulokkal, megtanulja a kék árnyalatok közti különbségeket, percek alatt le- és átszervez repülőjegy foglalásokat, és még a frissen megjelent Harry Potter kötetet is megszerzi Miranda ikerlányainak, mielőtt az a boltokba megérkezne. Természetesen rögtön két példányban. Andyre ragad némi stílus a divatvilágból is, és a végtelen raktárakból rengeteg csinos és drága ruhára, cipőre és kiegészítőre is szert tesz. Kénytelen is változni ebben, hiszen egy 5 évvel ezelőtt vásárolt turis szoknya, meg a lapos cipői nem elfogadottak az irodában. Andy aztán annyit változik, és annyira neurotikus is lesz Mirandától (nem csoda), hogy már a barátja, Alex sem nagyon ismer rá. Vajon megmenthető így a kapcsolatuk? Egy év, ennyit kéne kibírni Miranda mellett egy jó ajánlólevél reményében, ám a párizsi utazás a kötetben nem várt fejleményeket hoz, és Andy döntéshelyzetbe kerül... 

Forrás.

Szeretem a szereplőket és a képtelen helyzeteket, és sokszor sajnáltam Andyt, ugyanakkor nem értettem annyira a motivációt, és azt a vágyat, hogy Miranda elismerje. Persze én is voltam fiatal, meg munkakezdő, és nem köptem szemen a főnököt, hanem tűrtem (mondjuk én sem sokkal többet az egy évnél :D), de a mai fejemmel az első képtelen kérést harsányan szemberöhögném. Nem is tudnék semmi corporate-ben dolgozni, pláne nem valakinek a főnöksége alatt, a bullshit-tűrő képességem pedig a béka feneke alá esett már néhány év munka után is. :) 

A végkifejletnek nagyon örültem, igazán jó odavágás és faképnél hagyás lett belőle. Mondjuk még jobban örültem volna, hogyha mindez teljesen belső indíttatású, nem a barátnő bajával összefüggésben kerül kicsit a külső körülmények nyomása alá Andy. 

Összességében kellemes kikapcsolódás, üdítő élmény volt, és élveztem visszacsöppenni ebbe a világba. 

Forrás.

Jó lenne újranézni a filmet is! 

Revenge Wears Prada - A bosszú Pradát visel

A bosszú Pradát visel egy évtizeddel később játszódik, mint az első kötet. Andy épp lázasan készül a saját esküvőjére. A Runwaytól való viharos runaway után (haha see what I did there), blogírásba kezdett, majd nem sokkal később újra összehozta a sors Emilyvel, akit Miranda kirúgott (!!!), és együtt belefognak egy esküvői magazinba. A magazin a Plunge névre hallgat, és igen sikeres lesz, az esküvői lapok közt a luxust, a sztárokat képviselve. A magazin létrehozásában Andy vőlegénye, későbbi férje, Max Harrison, a Harrison-médiabirodalom örököse is segített, és a sikerben még közvetve Miranda is benne van, hiszen a lányok lépten-nyomon elejtik a nevét a klienseknek... Valamit csak hozzon már a konyhára, hogy mennyit szenvedtek a rémuralma alatt. Andynek néha még mindig rémalmai vannak Miranda miatt. 

Az esküvő napján Andy birtokába jut néhány kellemetlen információ, és aztán újabb meglepetésre derül fény... A dolgok bonyolódnak, és közben a Plunge-ra szemet vet az Elias-Clarke, vagyis Miranda ismét képbe kerül az életükben. Miközben Andy élete 180 fokos fordulatot vesz, Emilyvel nem értenek együtt az Elias-Clarke businesst illetően, és ráadásul még Alex is fel-felbukkan a kanyarban... 

Az események sűrűsödnek, és a végefelé bizony igencsak összecsapnak a hullámok Andy feje felett. 

!!!Spoilerek!!!

A magyar kiadás.

Az egykori rivális Emilyvel való összebarátkozást, a közös vállalkozást kedveltem, ugyanakkor nem igazán értem, vajon miért pont egy esküvői magazin lett a projekt? Felszínesnek tűnik, és egy Runway-szerű irányba ment el, holott korábban a komolyabb újságírás volt a cél - hiszen ennek érdekében tűrt Andy Miranda rabigájában is. Max egyáltalán nem szimpatikus, illetve nekem nem tetszett, mennyire nem is volt jelentősége az esküvő napján kiderült dolgoknak, vajon volt-e valami hűtlenség ott, vagy hogy nem beszélték meg ezt jobban. Az anyós levele sem pendített meg sok mindent. 

Az Elias-Clarke féle felvásárlás, amivel a szeretett magazinjuk kvázi beolvadna Miranda alá, és Miranda lenne a főnökük, egy egészen elvetemült ötlet, nem is értem egyébként, ennek mi értelme van, ha a magazin amúgy megy szépen a lányok irányítása alatt. Egy évig ott kéne még dolgozniuk, és aztán annyi? Hagyják az egészet? Nem tudtam megérteni ennek a lényegét, azon kívül, hogy esetleg anyagilag jövedelmező lehet a kivásárlás, mire jó veszni hagyni, amit kitaláltak? 

A legnevetségesebb azonban az volt, hogy ez volt az egyetlen igazi konfliktus a könyvben, erre alapozták az egész cselekményt, és semmi másról nincs szó, mint hogy hogyan halogatja Andy a megbeszélést erről Emilyvel. Teljesen világos, hogy Emily akarja a dolgot, Andy meg nem, de Andy valahogy nem képes ezt kerek-perec megmondani HÓ-NA-PO-KON át. Milyen végtelenül hülye kifogás az az üzleti világban, hogy bocs, most terhes vagyok, addig nem ejtünk szót erről az üzletről, amíg meg nem szültem. :D :D WTAF? Az pedig, hogy bár elejtik a könyv elején, mégsem üt szöget Andy fejében, hogy hát hello, másnak is van részesedése a cégben, ergo más is hozhat döntést Andy feje felett, főleg, amíg ő a babázással van elfoglalva, hát... Nem mellékesen NYILVÁN egyáltalán nem lett volna szabad belemenni abba, hogy ne Andynek legyen tulajdonosi többsége a cégben... Üzleti életben nincs bariság, meg egyenlőségjelek... A férj árulása megbocsáthatatlan, de legalább Andy is abszolút így gondolja, és nincs semmi hezitálás, ez válóok. Megint a végére érik meg benne minden, viszont így picit az egyensúly is megborul a könyvben, mert aztán még az epilógusba belezsúfolnak egy egy évvel későbbi happy endet is neki. 

Mondjuk azt nem tudom, minek kellett feltétlenül anyává is tenni, igazán ráért volna a dolog, nem ennyi évet felölelni az elején, inkább gyermektelenül hagyni őket Max-szel, és aztán rátalálhatott volna erre a szerepre Alex mellett is, mennyivel kellemesebb végkifejlet lett volna... Egyébként a gyerekes részek megint végtelenül idegesítettek, az akármekkora kisgyereket otthagyja az akárkivel, meg lerakja a játszószőnyegre, és kééész. :D Ilyen kellék-gyerekek b+ nem léteznek! 

Szemöldökemelős volt az is, hogy Miranda szereti a terhes nőket, meg a gyerekeket, milyen f*szság ez, Miranda senkivel sem kedves érdek nélkül, és senkit sem szeret, pont. Az érdekembersége persze újra kiviláglik, de akkor is felesleges volt  megpróbálni árnyalni a személyiségét olyan dolgokkal, amik hiteltelenek.

!!!Spoilerek vége!!!

Forrás.

Szóval a visszatérés jó volt ugyan ebbe a világba, de a konfliktus kissé mondvacsinált, és rétestészta-szerűen az egész könyvön végighúzódik, más alig kap szerepet. Kevés volt a spiritusz, gyengébb kötet, Miranda is sokszor karakteridegen, az egésznek pedig igazából semmi értelme. Kíváncsi vagyok, az új film mennyire követi majd a könyv cselekményét.

Az első kötetet abszolút jó szívvel ajánlom, és ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, az is olvasható azért, de több hibája van. Van egy harmadik kötet is, a When Life Gives You Lululemons (magyarul A feleségek), ami egy Emily spinoff, de nem igazán győzött meg a fülszövege, szóval én ezt már kihagyom. 

Október-novemberi összevont zárás 2025

Forrás.

Sajnos megint csak ennyi jut, egy hevenyészett kéthavi zárás következik, ezt sem halogathatom már tovább, hiszen itt a december közepe, nyakunkon a karácsony, lassan az éves összegzés, és a várólista tervezések ideje is. Lobo már meg is hirdette a jövő évi várólista csökkentő játékot! ♥ Egyébként szeretem ezt az időszakot, csak évről-évre egyre zsúfoltabb és gyorsabb az egész. Kifutnak a hetek a lábunk alól.

De most még maradjunk egyelőre az őszi hónapoknál. 

OKTÓBER

Októberben 6 könyvet fejeztem be, ebből 2 volt könyv-könyv, a többi mesekönyv. A két olvasott regényről már írtam is posztot. A Hallmarked Man természetesen szórakoztató volt, és izgalomban is tartott, de elég sok kritikát is megfogalmaztam azért róla, és sajnos nem váltotta be azon reményeimet, hogy az idei top5 egyik biztos befutójává váljon. Számomra a Strike sorozat eddig talán leggyengébb darabja, de egy újraolvasással igyekszem majd helyrebillenteni a viszonyomat vele jövőre.  

A Válasz Helga levelére egy érdekes, nehezen elhelyezhető élmény lett, de így utólag úgy érzem, mindenképp érdemes volt elolvasni. Nem utolsósorban pedig ez a könyv lett végül a 12. a sorban a várólista csökkentősök közül, a kihívás teljesítve! :) 

A mesék közül különösen kedvesek voltak számomra Gerald Durrell mesekönyvei: Tóbiás, a teknőc és Keeper, az állatkert őre. 

Az októberi kis kupac. Saját kép.

Ami a zsákmányt illeti, októberben 5 könyvvel gyarapodott a könyvtáram, ezek közül egyet ajándékba kaptam: Dan Brown új könyvét. 

A Durrelleket Vintedről szereztem meg, a már nem MinaLima által illusztrált, de a sorozatba illeszkedő HP4-et pedig a Libristóról rendeltem. Karl James Mountford az új illusztrátor. Sajnos a könyv sérülten érkezett meg, fogalmam sincs bárki hogyan  gondolhatja jó ötletnek a sima nejlonban ezt a vastag csodaszép könyvet egy ráhajtogatt kartondobozba berakva küldeni, ha jól emlékszem Csehországból idáig... A Vinteden fillérekért eladott könyveket is körültekintőbben csomagolom be... Végül az időm drágább, az intézés macerás, hagytam, így egy kissé szépséghibás példányom van. 

A zsákmányok: 

- Dan Brown: The Secret of Secrets

- J.K.Rowling: Harry Potter and the Goblet of Fire (illustrated, interactive)

- Gerald Durrell: Durrell a Szovjetúnióban

- Gerald Durrell: Tóbiás, a teknőc

- Gerald Durrell: Keeper, az állatkert őre

A könyvek gyarapodását némileg ellensúlyozta, hogy megszabadultam 20 könyvemtől, amiket részben eladtam, részben ingyenesen adtam/hagytam ott egy könyves börzén. 

Októberben 4 bejegyzés került ki a blogra, ezek közt volt egy másik összevont zárás is, és egy témázás is, amiben az Életmód-könyvek kapcsán én a Hygge-hatásról írtam, ami igencsak meghatározta az életemet az elmúlt 1-2 évben. :) 

Novemberi új könyvek. Saját kép.

NOVEMBER

Novemberben sajnos nagyon kevéssé tudtam aktív lenni a blogon, egyetlen egy poszt született, azt is jó sokáig írtam, a már említett Hallmarked Man élményről. 

Viszont ebben a hónapban bizony 34 befejezett könyvet jegyeztem fel. Igaz persze, ennek megint a tetemes része mesekönyv. 2 regényt olvastam, amik közül mindkettő kiemelkedően jó élmény volt. Az ördög Pradát visel újraolvasás volt 18 év után, és bár egy picit lightosabb volt a cselekmény, mint amire emlékeztem, mégis megtaláltam benne most is, ami miatt annyi évvel ezelőtt kedvencemmé vált. 

Azóta befejeztem a folytatást is, A bosszú Pradát viselt is, és egy duplaposztot tervezek róluk. A másik novemberi nagyágyú a Minden, amit megbántam volt, ami kedvencemmé vált, és a top5 egyik helyének várományosa. Sajnos erről is még csak a fejemben készül a poszt, de mindenképp fogok róla írni egy ajánlót, igazán különleges, lírai, szép kötet. 

A többi 32 olvasás mesekönyv volt, ezek közül is 18-at könyvtárból olvastunk el a fiammal. A könyvtárazás révén azt hiszem még elég sok mesecímmel fog gyarapodni az én olvasmánylistám is, de most ennek van ideje. :) A mesék elég vegyesek, de főleg járműves könyvek, Bori-kötetek, Bogyó és Babócaverzum könyvek, és verses mesék szerepeltek a listában. 

A zsákmány novemberben mindössze két kötet lett: 

- Ia Genberg: Részletek

- Michael Ende: Momo (az új kiadás) 

Ezeket a Book24 egyik nagyon kedvező, 37%-os akciójában vettem meg magamnak. Momót már olvastam korábban, de könyvtárból, most már van saját példányom is. :) 

Novemberben sikerült beiktatni némi könyvesbolti nézelődést is, és a Hadikban is megfordultam. :) 

A könyvszaporulatot ismét sikeresen ellensúlyoztam, ezúttal adományboltba leadott könyvekkel; szám szerint 18 könyvemet adtam le. :) 

Mivel az előző hónapokban nem adtam el könyveket, ez a mostani szanálás igazán jót tett. :) Októberben lett egy új könyvespolcunk is, és MÉG VAN HELY. :D 

Most pedig ünnepélyesen lezárom az őszt (tudom tudom, már két hete tél van, nem számít!), és megnyitom az év legszebb, legkönyvesebb időszakát! ♥

Forrás.

Positive vibes

Forrás.

Ismét itt a Témázás! Az év vége felé a pozitív dolgokra próbáltunk koncentrálni, így lett a téma most az, hogy MI OKOZ ÖRÖMET nekünk, mit szerettünk meg az utóbbi időben, mi az, ami pozitív benyomást kelt bennünk, könyves világon belül, de akár kívül is.

Őszintén szólva elsőre az jutott eszembe, hogy bármi, ami a könyves világgal kapcsolatos, vagy azzal kapcsolatos időtöltés, az örömet okoz - továbbra is -, vagy hát főleg okozna, de elég kevés jut ki belőle, akár konkrétan az olvasásról, akár blogolásról, könyves eseményekről legyen is szó. 

De már csak egy kis könyvnézegetés is örömmel tölt el, és nagyon örülök, hogy idén párszor beszabadultam a férjemmel is, és barátnőimmel is néhány igazi könyvesboltba is, és nem csak a neten válogattam egy-egy akció keretein belül. Bár a legritkább esetben vásárolok közvetlenül a könyvesboltban, azért az egy teljesen utánozhatatlan és varázslatos élmény, amikor meg lehet minden könyvet nézegetni, tapogatni, belelapozni, és megcsodálni. :) 

Külön élményt jelentett az is, hogy eljutottam a Libertine könyvesboltba is ősszel. Az ilyen nagy gonddal feldíszített kis kuckók igazán otthonosak és különlegesek.

  

Az olvasással kapcsolatban a legnagyobb örömet az okozza, ha jut rá idő... és van kedvem és agyam is hozzá. Külön pluszpont, ha esetleg sikerül a gyerek mellett is olvasni, amíg ő eljátszik. 

Aztán ott van a könyvtárazás. Nagyon élvezem, hogy könyvtárba járunk a fiammal, és hogy a legutóbbi után, amikor hazaértünk, és természetesen azonnal el kellett olvasni a kihozott 8 könyvet, azt mondta: 

- Anya, én úgy szeretem a könyveket, úgy szeretek olvasni! :') ♥

Saját képek az őszi dekoros
Libertine-ről.

Végtelenül sok örömmel tölt és töltött el a nagy hygge-projektem, és ebben is főleg a decluttering, amiről az előző témázásban számoltam be részletesebben. Sokkal kevesebb a káosz, de van még több tervem is, meg persze még szanálandó dolgok is bőven vannak. :) 

Örömmel töltött el az is, hogy nemrég újra benépesült a házunk állatokkal, két új madarunk van. ♥

A könyvekben továbbra is keresem a líraiságot, de a drámát is, a katarzist, azt, ami megakaszt egy pillanatra. A különleges könyvélményeket, bármely műfajban. Mostanában nagy örömet okozott pl. Mikki Brammer könyve, a Minden, amit megbántam. Hamarosan írok róla bővebben is. 

És az egyik legújabb örömforrás, a Hónővér, Maja Lunde könyve, a csodás Lisa Aisato utánozhatatlan illusztrációival. Ez az adventi időszak könyve most nekem. :) 

Meséljetek ti is! Nektek mi okoz örömet mostanában? Lehet bármi sikerélmény is, egy jó recept, egy új hobbi - vagy természetesen a könyvmolyság apró morzsái. :) A témázáshoz szabadon lehet csatlakozni, ha van kedvetek, és olvassátok el a többiek posztjait is: 

Zenka, Anett, Nima, Dóri, Heloise

Utóvéd (később csatlakozók): 

Robert Galbraith: The Hallmarked Man

Már több mint egy hónapja befejeztem a Cormoran Strike sorozat következő kötetét, de állandó elmaradásokat görgetek magam előtt, és mindig a blogolás az utolsó, amire időm jut (szomorú sóhaj). Pedig már annyiszor akartam róla írni... 

(Ahogy visszaolvasom, spoilermentesnek ítélem a posztot, néhány utalás van csak, de nincs konkrétum leírva.)

Úgy indultam el a könyv olvasásával, hogy majd csinálok belőle egy frankó olvasónapló posztot, amibe kb. 10%-onként írtam volna néhány sort, hogy épp hol tartok, hogy tetszik, milyen elméleteim vannak, mi lepett meg, stb. Szent meggyőződésem volt, hogy ezt el is kezdtem írni, de amikor megnyitottam a "Hallmarked Man olvasónapló 1." munkacímű posztvázlatot, az igencsak üresen ásított rám. Na, innen már nehéz nyerni.

Olvasónaplós verzió már csak valószínűleg az újraolvasáskor lesz, de azért hála a jó égnek, van néhány jegyzetem, amivel fel tudom idézni a történteket, és az érzéseimet is a könyvvel kapcsolatban. 

A Hygge-hatás

Forrás.

Ismét eljött a témázás ideje, és nagyon vártam ezt a kört, mert már kezdettől tudtam, hogy én biztosan a Hyggéről, és annak az életemre gyakorolt hatásairól fogok írni. :) Az októberi kör témája ugyanis az ÉLETMÓD könyvek, vagyis bármilyen non-fictionök: szakácskönyvek, pszichológiai könyvek, tornázós könyvek, hygge-könyvek, kötős-horgolós-origami könyvek, bármi amiből tanultunk valamit, kamatoztattunk valamit a saját életünkben. 

Talán korábban Csernusról, és pszichológiai témájú könyveinek hatásáról írtam volna, vagy a Norbi-titokról, ha mondjuk 2012-ben rendezzük meg ezt a kört. Most viszont sokkal aktuálisabb, amit a Meik Wiking könyve (is) elindított bennem. Aki olvasta az áradozós posztomat A hygge otthonról, az tudja, hogy nagyon tetszett az egész koncepció. Igaz persze, már egy picit korábbra datálódik egyfelől a hyggével való megismerkedésem is, másfelől pedig a belső igény a változtatásra is, aminek a kapcsolóját aztán A hygge otthon teljes gázra kapcsolta bennem.

Bergsveinn Birgisson: Válasz Helga levelére

Már nem is nagyon emlékszem, hogy mikor és miért figyeltem fel erre az aprócska kötetre, mindenesetre egyike volt azoknak a könyveknek, amikkel a férjem meglepett  karácsonyra (2023-ban) a kívánságlistámról. ♥ Idén direkt nagyon sok, korábban ajándékba kapott kötetet tettem fel a várólista csökkentésbe, hogy ne álljanak már olyan soká olvasatlanul.

A Válasz Helga levelére egy visszaemlékezés. Bjarni, a most már idős, izlandi gazda válaszol egy korábbi levélre, és válaszában felidézi gyakorlatilag az egész életét, onnantól kezdve, hogy egy pletyka szárnya kelt róla, és Helgáról, egészen odáig, és még tovább, hogy a pletykából valóság lett, és hogy Bjarni döntés elé kényszerült. Szerelem, öröm, fájdalom, megalkuvás, kötelességtudat, önfeláldozás... Hogyan alakítjuk, vagy épp nem alakítjuk a sorsunkat. Számvetés és önmarcangolás ez, az élet végéhez közeledve, talán feloldást keresve. 

„Vesztem el lóháton vakító hóviharban, és hagytam rá magam a ló ösztönére, hogy hazavigyen, amikor feladtam. Lőttem szaró rókát. Láttam jéghegyet felborulni. Hajítottam nyúlhalat a járásgyűlés elnöke fejéhez. Felejtettem el hullát. Szállítottam füstölt asszonyt. Éltem puszta ígéreten a kora ’60-as évek kemény telei alatt, írtam a létezés fogyatékosságairól, és megértettem, hogy az embereknek kis párnákon is lehetnek nagy álmai.”

Sokat gondolkodtam a könyvön, és hogy mit is írjak róla, hogyan is adjam vissza a szokatlanságát, egyediségét, és azt, hogy milyen kettős érzéseim támadtak vele kapcsolatban. Érdekes, mert úgy érzem, nem olvasnám újra, de nem is biztos, hogy megválnék tőle. Bizonyos szempontból a "kicsi a bors, de erős" könyvek közé tartozik. Nehéz témákat hoz fel, és rövidsége ellenére rengeteg mindenről mesél lecsupaszítva, nyersen és őszintén.

"Elágazott az addigi utam. És én mindkét irányt követtem. De egyiket sem igazán. Vagyis a lábam az egyik úton vitt – a szívem pedig a másikon haladt. Együtt veled."

Mégis, nagyon-nagyon furcsa könyv, ami tele van bujasággal, testiséggel. Kissé értetlenül állok előtte, mégis vannak benne magvas gondolatok. 

„Akkor válik csak egy nép igazán kicsivé, amikor hátat fordít a történelmének.”

Az izlandi környezet tetszett, és remek hátteret adott, de kevesebb húgyszag, kevesebb testnedv valahogy jobb lett volna. Változatlanul nem értem, miért kell a szépirodalomnak oly sokszor ilyesmiktől csöpögni. Ettől a naturális megközelítéstől lesz ütősebb, vagy mit gondolnak ilyenkor a szerzők? 

"(...)a rossznak könnyű féken tartani a jót, a jónak viszont nehéz féken tartani a rosszat" (Vídalín-prédikációkból való)

Volt enne némi humor is azért, emlékezetes marad a "hullafelejtés", egy ilyen abszurd helyzeten, majd utána a "füstölésen" is, hát csak nevetni lehet, pedig ott van mögötte a tragédia is.

"Olyan felüdülés volt a szemnek téged meztelenül látni a napfényben, mintha a kopár sziklaormon virágot pillantana meg. Semmi ehhez foghatót nem ismerek. Legfeljebb az jut eszembe, amikor megérkezett a Farmall, letéptem róla a kartont és minden csomagolást, és csodáltam az életünket forradalmasítani készülő gép ragyogó dicsőségét. Látod, milyen hitvány gondolataim vannak, drága Helga, hogy a te fiatal, meztelen testedet egy traktorhoz hasonlítom. Tudom, hogy csak beszennyezem a szépségedet azzal, ha evilági dolgokhoz mérem, de mégis csodálatos traktor voltál."

Forrás.

Váltogatták egymást azok a részek, amin meg lehet állni elmerengni, és azok, amin elfacsarodik az orrunk is. Engem tényleg kifejezetten irritált a folyton felemlegetett húgyszag. Enélkül csorbult volna a mondanivaló? És a bestialitást ne is említsük akkor. Ez mihez kellett ellenpólusnak? Miért kellett, hogy ilyenformán előjöjjön az ösztönlény Bjarniból?

Ami még megakasztotta az olvasást, azok az (ó)izlandi legendák, mondák világára való utalások, idézetek. Bár ezekhez készültek jegyzetek a kötet végén, én ezt fáradságosnak éreztem megismerni. Arról nem is beszélve, hogy el se tudom olvasni ezeket a neveket, csak egy nagy blabla (jelen esetben pl kb. hörgönsprr) lesz a fejemben egy Hörgárhreppúr szó mondjuk, és a többi H-betűstől is nehezen tudom megkülönböztetni. De persze ne akadjunk fenn az én ebbéli hiányosságaim folytán ezen. Mindenesetre szerintem a be-beszúrt példázatok, versek, mondák túl sokszor térítik el az olvasót a történettől, és feleslegesen túlmitizálják a történetet; kizökkentenek, ahelyett, hogy hagynának jobban belemerülni. 

"A legszegényebb tanyákat civilizáción kívülinek szokták gúnyolni, de vajon nem ott van-e épp a legtöbb emberség?"

Bjarni, Helga, Unnur, és a többiek sem kerültek közel hozzám, de a szerző jól átadta érzésvilágukat, és érdekessé tudta tenni őket. A társadalmi-politikai jellegű eszmefuttatásokhoz pedig azt hiszem semmit nem is kell hozzáfűzni. Ezek közül is olvashattok itt néhány idézetet. 

"Mintha a fogyókúrázók tennék a legtöbb cukrot a palacsintára, és a legkegyetlenebbek magyaráznának a “lelkek iránti szeretetről”. Általában azok a legnagyobb gaztevők, akik a leghangosabban szónokolnak a bűnözés ellen, a kapitalizmus meg, aminek mindenkit gazdaggá kellene tennie, mindenkit elszegényít, és biztos lehetsz benne, hogy a szabadság, amiről mostanában oly sokat beszélnek, végül mindenkiből rabszolgát csinál."

Érdekes könyv volt, furcsa, nehezen elhelyezhető élmény. De ezekért (is) olvasunk, nem? 

A Válasz Helga levelére volt az idei 12. elolvasott várólista csökkentős könyvem, így ezzel teljesítve a kihívás, hurrá! :) 

Running Grave újraolvasás - gondolatok

Két éve, a megjelenéskor olvastam először a The Running Grave-et, és most, az újabb kötet megjelenése előtt gondoltam jöhet egy kis "ismétlés". Nagyon jólesett néhány csalódás után ebbe a kötetbe belemélyedni, és újra felfedezni a részleteit.

Elképesztően jól megírt történetnek tartom, csavaros, bonyolult, izgalmas, de a nyomozáson túl a magánéleti eseményeket is nagyon szerettem benne követni. 

FIGYELEM, ez a poszt a Cormoran Strike sorozat 7. részéről szól, SPOILEREK ELŐFORDULHATNAK! 

A szektával kapcsolatos részek másodjára azért már nem töltöttek el jeges rémülettel, hiszen a végét tudtam már, és nem féltettem folyamatosan Robin életét, és nem csak testi, de szellemi épségét is. Kellemesebb volt így belehelyezkedni a regénybe, hogy nem aggódtam annyit a főszereplőért. Strike-ot most jobban sajnáltam magányosságában, amíg Robin beépült a UHC-be. 

Megsirattam a kiszabadulást, azt a megérzést, amikor Robin minden kétséget kizáróan egyszercsak TUDTA, hogy Strike ott van a kerítés túloldalán, és aztán az összeölelkezést a kocsiban. ♥

Imádtam az odavágást Jonathan Wace-nek: "I'll burn your church to the fucking ground!", az egyik kedvenc mondatom az egész sorozatban! :D  Katarzis! :D 

És persze a jó poénok megint ütöttek, és oldották a feszkót. Az egyik kedvencem az ALDIs, de jó az I'll have everything is, meg a sorozatos Thank fuck textek is mosolyra késztetnek. :) 

Az aranyhal agyammal képzeljétek, elfelejtettem a Daiyu-bűntény megoldását. :O Azon kaptam magam, hogy bár egy részre jól emlékeztem (Abigail nyilván), a többi valahogy a feleldés homályába merült, és pontosan azokon az elméleteken futottam végig, mint annak idején az első olvasáskor. Hogy is volt? Daiyu mégis él? Becca=Daiyu? És hát persze hogy nem, valami tök más, de mi is? Elfelejtettem a szalmát, elfelejtettem ki kicsoda is volt a polaroidokon, elfelejtettem még a disznókat is... Szóval még egyszer meg tudott lepni a vége. :) De most bogozgatni már nem kellett. :) Csak élvezni. 

Aztán az izgalom-faktoron, a poénokon, a  UHC-n túl, ott voltak azok az igazán fontos, és rezonáló mondatok a végén. ♥ Strike beszélgetése Ameliával. Strike beszélgetése Robinnal. Charlotte "hagyatéka", szavakban, gondolatokban, és abban a változásban, amit Strike-ban kiváltott. Strike óriási személyiségfejlődésen megy keresztül, sok mindent másként lát, és sok mindent belát ebben a részben.

“It’s dangerous to make a cult of your own unhappiness. Hard to get out, once you’ve been in there too long. You forget how.”

“Happiness is a choice that requires an effort at times, and it was well past time for him to make the effort.” 

A záró részt meg is könnyeztem újra. Remek, remek, remek volt, megbizonyosodtam róla, hogy még mindig kedvenc. ♥

“she knew I was in love with you.”

                                                                                   ♥

Azóta már túl vagyok a Hallmarked Man-en is, stay tuned, hamarosan hozom a posztot, nemmmm egészen vagyok elégedett vele... :') 

Augusztus és szeptember, de főleg Gerald Durrell

Saját képek.

Sajnos októberbe hajlik teljesen, mire be tudom fejezni ezt a zárós posztot, de akármennyire maradtam is el a posztjaimmal, mindenképp meg szerettem volna mutatni, miket is szereztem be. Augusztusban nagy elánnal elindítottam ugyanis a korábban megemlített Gerald Durrell életmű-összegyűjtő projektemet, és az indítást igazi teljes gőz üzemmód jellemezte, amint azt látni fogjátok a kupacolós képen is. :)

Szerencsére nagyon sok szép példányt tudtam megszerezni másodkézből, ráadásul egy helyről többet is. Kicsit izgultam, mi milyen állapotban szerezhető be, a régiek közül különösen. Rengeteg Durrellem van, de sajnos egy régebbi beázásnál PONT ezek voltak a beázott falrésznél, és soknál elég csúnyák a lapszélek. Megpróbálkozom majd egy kis alkoholos törléssel, leradírozással, napoztatással, de nem sok reményt fűzök hozzá, és nem szívesen forgatom ami penészes lehet, illetve a fiamnak sem adnám így szívesen a kezébe, ha esetleg később érdekli majd. Így aztán ezekből jöttek újak. 

A fehér borítós, rajzos, Európa Kiadós kötetek álltak a legközelebb a szívemhez, mert ilyen kiadásban ismerkedtem meg Durrellel annak idején (A halak jelleme volt az első olvasásom tőle), és kedveltem a Réber László féle illusztrációkat is bennük, így aztán megpróbáltam ezek közül válogatni, és nem rendeltem meg újabb féle kiadást inkább. 

Népszerűtlen leszek (?)

Forrás.

Amikor Zenka felvetette a Népszerűtlen könyves vélemények témát, valahol az agyam egy hátsó kis zugában megszólalt egy kis hang, hogy én már írtam egyszer ilyesmit, és valóban, 2016-ban (!!! jó ég, de régen...) volt egy book tag a témában, amit kitöltöttem.

Vissza is olvastam most ezt a bejegyzést, és kis félmosollyal konstatáltam, hogy mennyire kevéssé aktuális már egy jó része, hiszen azok a sorozatok, filmek, szereplők bukkannak fel benne, akik cirka egy évtizede voltak népszerűek - vagy épp népszerűtlenek az én olvasatomban. :) Bár ugyanúgy egyetértek a 9 évvel ezelőtti önmagammal pl. abban, hogy A kurblimadár az egyik anti-könyvem, és hogy nem rajongok a new adult műfajért, valamint nem érdekel a Twilight és Szürke egyik árnyalata sem, azért azóta sok víz lefolyt már a Dunán, rengeteg trend vonult fel - és le -, más műfajokért lehetett rajongani, más párosoknak lehetett drukkolni, más és más témákat lehetett választani a népszerűek vagy épp a népszerűtlenebbek közül. Egy szó mint száz: változtak a dolgok. De az tagadhatatlan, csak hogy a jó kis semmitmondó körmondataim végére érjek itt, hogy mindig vannak népszerű könyvek/könyves trendek/vélemények/kiadások, amikről nem értjük, miért is népszerűek, és mi esetleg nem kedveljük őket.

Ami először eszembe jut, mert ráadásul pont pár napja beszélgettünk róla barátnőkkel, az az élfestett kiadások cunamija. Lassan minden jön élfestve, vagy élfestve is. Egyetérthetünk abban, hogy vannak nagyon szépek, de nekem egy kissé kezd sok lenni. Már nem is annyira különleges, mert mindegyik kiadást ezzel próbálják különlegessé tenni. Nekem nincs sok élfestett könyvem, talán kettő (??? lehet hogy csak egy?), mert valahogy nem is ezekből a műfajokból olvasok, ahol nagyon elterjedt (romantika, romantasy stb.). A Minden kémia élfestése nagyon tetszett - a periódusos rendszer van az oldalán -, és szoktam néha a könyves eseményeken is fotózgatni szép élfestéseket, de "a kevesebb több" elvén, jobb lenne, ha visszavennének kicsit belőle...

Forrás.

Természetesen, ahogy az lenni szokott, mindig vannak olyan könyvek, amiket a nagy többség nagyon szeret, de nekem nem jöttek be, vagy nem értem, mit ettetek rajtuk. Az elmúlt évek néhány példája:

- A méhek titkos élete

- A könyvek szerelmesei Emily Henrytől

- Nyarak könyve

- Ahol a folyami rákok énekelnek

- A fiú, akit Karácsonynak hívnak

- A hatalom, Naomi Aldermantól

- Emma Straub: Holnap ilyenkor

- Craig Thompson: Blankets

- Üvegtrón

Értetlenül állok továbbra is a "girl"-ös könyvek (Gone Girl, Shining Girls, Girl on the Train, etc. :D ) népszerűsége, valamint a mindenféle dark romance, romantasy, smut (régen mamipornó! :D) és egyéb hasonló műfajok és műfajkeveredések népszerűsége előtt.

Továbbra sem szeretem a szerelmi háromszögeket, és ki lehet kergetni a világból a nyálromantikával.

És nektek, milyen népszerűtlen könyves véleményetek van? Mivel kapcsolatban mentek szembe az árral? Csatlakozzatok a témázáshoz, ha van kedvetek, vagy csak írjátok meg a gondolataitokat kommentben! :) 

A többiek posztjai: 

Nima, Zenka, Anett, 

Utóvéd (később csatlakozók): 

Szabó Magda: Füveskönyv

Jólesett valami kicsit komolyabbat, súlyosabbat olvasni, néhány könnyedebb olvasmány után. Bár vigyázni kell azért az ilyen füveskönyvekkel gyűjteményekkel, mert haladós olvasmánynak tetszik a sok rövid idézettel, mégis tömény tud lenni. Legalább 5-6 részletben, vagy inkább fejezetenként, témánként jó olvasni. 

Rengeteg ismerős idézet visszaköszönt az életműből, valamint interjúrészletek is vannak. Számtalan kis jelölő került bele, ezek közül fogok néhányat ide a posztba is beilleszteni. 

Van ami simogatta a lelkem, van ami késdöfés.

Témái, ami köré az idézeteket gyűjtötték, nagyon sokfélék. Megjelelik  gyerekkor, az emlékek birodalma, a szerelem, a női lét, a szabadság eszméje, az élet titkai, és a halál is. Talán a legnehezebb volt olvasni azokat a részeket, amikben Szobotkát gyászolja, annyira tapintható az összetartozásuk, és a fájdalom... 

Különösen  aktuálisak a szabadságról, magyarságról, politikáról írt sorai is. 

"Az emlék gerezdes volt, mint a narancs, és életének különböző pillanataiban más-más gerezdje került elő." (Katalin utca)

"Kiszámíthatatlan, mikor mi, milyen erővel és később milyen hatást kifejtve karcolódik egy gyermek tudatába." (Ókút)

Saját képek

"Az élet nem iskola, Irén. Az élet szabálytalan." (Katalin utca)

az olvasásról

"Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és az életkörülményeim változásával mindig más és mást közöl." (Osztovits Ágnes interjúja, Magyar Nemzet, 1995)

"Mindenki rendszeresen olvasott nálunk, szenvedélyes érdeklődéssel, válogatás nélkül, mint az örökké szomjas ember, aki azt is megissza, ami voltaképpen nincs ínyére, mert máskülönben szomjan hal." (Ókút)

"Ha békén hagyják és elvonulhat, láthatatlanná és elérhetetlenné válik olvasás közben, mint egy búvár a tenger fenekén." (Megmaradt Szobotkának)

"a boldogság a hétköznapok üzemzavara" (A pillanat)

"Nincs ifjúsági irodalom. Nem hiszek benne. Irodalom van különféle korosztályú olvasók számára. Nincs ifjúsági író, csak író van. Minden könyvnek minden korosztályhoz kellene szólnia, ha az ember igazán jól végzi a munkáját. Nem hiszem abban, hogy négykézlábra kell állni és úgy kell a gyerekhez szólni. A gyerekhez úgy kell szólni,  mint egy értelmes, nem nagyon idős felnőtthöz." (Tanári búcsú, 1985, Illés György interjúja)

Olvassatok Magdát. ♥ Ezt is. De bármit tőle. Gazdag érzelmekben, gondolatokban, mindenről bölcsen, mély világlátással fogalmaz, és elképesztő a kifejezésmódja. És igen, ez még így, csupán néhány idézetet összegyűjtve is, ugyanúgy érzékelhető. 

(Megjegyzés: Nagyon szép ez a fajta kiadás is, de nem tartós, és könnyen felgyűrődik, sérül a dupla elülső rész. :/ Az előző, keményborítós sorozat szerintem jobban sikerült, folytathatták volna.)

Júliusi mérleg

Saját képek.

Helló Augusztus, szalad a nyári szünet! :) Júliusban elképesztően soknak hangzó, 22 könyvet fejeztem be, azonban ez megint csak azt mutatja, hogy elmentünk könyvtárba a kisfiammal, és ezúttal főleg a Bori-sorozatot kezdtük magunkévá tenni. A 22-ből összesen 4 volt csak "könyv-könyv", a többi mese. Itthoni újak és könyvtáriak is, vegyesen.

Új szerzeményem csak egy volt a hónapban, Moa Herngren könyvét, A válást ajándékba kaptam meg. :) 

5 könyvtől szabadultam meg, ezek apró kis babalapozók voltak, amiket továbbadtam. 

Termékeny volt a hónap posztok szempontjából, jobban sikerült, mint vártam, 6 bejegyzés került ki ugyanis a blogra. Utoljára januárban volt ennyi. :) Akadt köztük félévzárás is, és júliusban megünnepeltem a blog a 16. szülinapját.

A nem sokkal korábban beharangozott "több zanzára számítsatok" jóslat ellenére most mindenről jutott idő, és volt kedv is külön-külön beszámolni. 

A kép csalóka, ezek nagyrészt már
augusztusiak lesznek, a pillanatkép
egy olvasós óráról viszont július. :)

A hónap legjobbjai Durrell és Kinsella voltak, akik szerintem sosem gondolták volna, hogy egy  mondatban szerepelnek majd együtt. :) Kinsella Kétbalkezes istennője igazi üdítő, szórakoztató olvasmány volt, Durrellhez pedig annyira jólesett visszatérni, hogy rögtön egy új projektre is inspirált. Szeretném, ha meglenne tőle is az életmű, ahogy pár évvel ezelőtt, néhány év alatt a Simenonjaimat is teljessé tettem. Na meg persze olvasni is szeretném őket. Sajnos egy korábbi beázás során sok Durrellem penészes lett, és bár megtartottam őket, most újra  megszemlélve, ezek közül is több inkább pótlandó lenne... Az új kiadások is szépek, de szerintem fogok vadászni régieket is, amelyekben a Réber László illusztrációk szerepelnek. Van olyan példányom is, ami az újraolvasásoktól esik/esett szét. De visszatérve a könyvélményre, nagyon nosztalgikus volt Durrellt olvasni, kissé keserédes is, hiszen pont az utolsó expedíciójáról szóló kötetet vettem kézbe, amikor szegény Gerry bácsi már nem volt igazán aktív, inkább csak a táborban ücsörgött. 

A két nagyon szuper olvasmány mellett egymás után kifogtam két olyan gyöngyszemet is, amikről bizony paprikás poszt született. Marian Keyes Watermelonjával és Tom Hindle Garda-tavas könyvével nem jártam jól. Nem ajánlom nektek őket, és sajnálom, hogy a kis kevés, olvasásra szánható időmből pont ezekre szakítottam... Csalódásaim arra sarkalltak, hogy inkább ismerősebb terepre evezzek, és rögtön fogtam egy Szabó Magdát (igaz, csak a Füveskönyvet tőle - poszt majd később, ez már augusztusi olvasás), és belevetettem magam Cormoran Strike-ba is. A Running Grave otthonos és TUTIJÓ közege kell most nekem. A komfortos újraolvasás mellett pedig rámmosolygott a szerencse is, mert a következő választásom úgy tűnik nagyon is be fog találni: Mikki Brammertől a Minden, amit megbántam eddig annyira szuper, hogy kedvenc könyv vibe-ok jönnek belőle, pedig még csak 20%-nál járok! Szóval úgy érzem augusztus-szeptemberben talán több lelkesedés és kevesebb paprika várható, de ki tudja, stay tuned! ;) 

A nyár hátralevő részére írt tervlistából nem sok minden teljesült, mondjuk még a nyár sem ért véget, az is igaz. A várólista csökkentős könyvekkel pont megakadtam, pedig már belefogtam az utolsóba, a kihívás teljesítéséhez. Maigret-t mégsem volt kedvem/időm olvasni, viszont a megkezdett könyvek egy részét befejeztem, és még szóló posztok is születtek róluk, szóval hurrá. 

Hamarosan jön az augusztusi zárás is, hiszen repülnek a napok! :) 

A többiek júliusa: 

Dóri, Bea,

Nyári témázás - Utazás

Forrás.

Zenka nemrég ismét életet lehelt a Témázásba, és néhány bloggerrel bizony újra fel is lelkesedtünk. Az újraindító kör általános "kivel mizu mióta nem témáztunk" kérdésére elég sokan válaszoltunk, lássuk, hogy alakulnak a továbbiak! Egy kicsit meg is fűszerezzük ezentúl a Témázást, mindig lesz egy kihívásos része is, ami a témához tartozó könyv olvasását is magában foglalja, és ugyanahhoz a témához megmarad a szokásos elmélkedős posztolás is. Zenka remek ötletekkel rukkolt elő, úgyhogy lesz miről írni bőven!

A mostani témakiírás - by Zenka - a következő: 

Egy táj, ahová a könyvek vittek el

Kihívás: olvass egy könyvet, ahol számodra még nem látott vidéket ismerhetsz meg. Ez lehet egy utazós könyv, vagy egy könyv, ahol megismersz valamilyen új kultúrát, de lehet ez akár egy jól megírt fantasy vagy scifi világa is. A poszt szóljon a könyvről, de szóljon a megismert tájról is. Pl. ha a Holdra szállásról írsz, írhatsz, hogy melyik holdkráter tetszett leginkább meg. Ha egy létező országban játszódik a könyv, írhatsz arról, hogy szeretnél-e tényleg odalátogatni, vagy bármiről, ami eszedbe jut.

Témázás: Legyen utazós poszt! Melyek azok a tájak, amikhez a való életben vonzódsz, és melyek azok, amelyekhez csak olvasva, de ott nagyon. Volt-e esetleg, hogy egy könyv miatt elutaztál valahová, pl. Dublinba? ( ábrándos tekintet), van-e esetleg bakancslistás úticél, amit a könyvek inspiráltak.

Forrás.

A nyári témázás középpontjában tehát az UTAZÁS áll, és megmondom őszintén, egy kicsit meg is inogtam, hogy most akkor a kihívásos verziót csináljam-e, de tulajdonképpen ha már éppen úgyis utazós könyvet is olvastam, majd belinkelem ide azt is, és mesélek azokról a tájakról is, ahova azok a könyvek repítettek, de az elmélkedést sem hagyom ki a témában. ;)

Szeretek olyan könyveket olvasni, ahol nagyon hangulatos a helyszín, amibe az olvasó egyszerűen nem tud nem beleszeretni, és olyanokat is, ahol kifejezetten az a cél, hogy a szerző minél jobban megismertessen minket az adott hellyel. Ez utóbbiak persze inkább nonfictionökben fordulnak elő, de vannak kivételek. 

Már gyerekkoromban vonzódtam a vadregényes tájakhoz, vagy csak vadregényesen megírt kötetekhez. Imádtam Sienkiewicz Sivatagon és vadonban vándorlását például, érdekeltek Jean Sasson Szaúd-Arábiában játszódó könyvei, a sok titkot rejtő, zárt világról, és már kicsiként is belepistultam Gerald Durrell különféle állatgyűjtő- és mentő* útjainak leírásaiba, amik ötvözik a tudományos ismeretközlés és a regényesség elemeit. Durrell révén bejártam pl. Korfut és Kamerunt is. De legutóbb, A véznaujjú maki meg én című kötetével Madagaszkárt. És nem csak az állatvilágról tudtam meg sokat, hanem az ottlakókról, a szokásaikról, holmijaikról, piacukról... Imádtam ezt a színes forgatagot. 

Szintén a közelmúltban utaztam el Kenyába a Vadvirág című könyv lapjain. Ez sajnos nem volt azért olyan jó minőségű írás, nagyon amerikai újságíró stílben íródott szegény könyv, és magyar verziója valószínűleg szerkesztőt sem látott, de ennek ellenére annyira megkapó volt főszereplőjének életútja, és a Naivasha-tó sorsa, az állatokkal, és az emberi utakkal is benne, hogy teljesen magával ragadott. 

Forrás.

Tavaly év végén tettem egy remek kis korzikai körutazást Fehér Klárával is, ami egyben korrajz is volt a '70-es évekről, és a magyar turistákról. A korzikai nyaraláson kívül felelevenednek egy korábbi ausztrál út visszás emlékei is, kitekintünk Indiába, és Olaszországon is keresztülnyargalunk, páratlan egyveleg, és bámulatos, mennyi minden belefért ebbe az aprócska kötetbe! Fehér Klárától mindenképp el szeretném majd olvasni útleírásos könyveit is. 

Valamint - ha már magyar szerzők -, nagyon érdekel még Szabó Magda két útinapló-szerű könyve is, a Zeusz küszöbén és a Hullámok kergetése is. 

Forrás.

2017-ben volt egy Amszterdam és az irodalom posztom, amiben összegyűjtöttem csomó holland könyves élményt, és kicsit meséltem az akkori amszterdami utamról is. Korábban is több könyvet olvastam, amik Hollandiában játszódtak, pl. a Tulipánlázat, vagy a méltán híres Leány gyöngy fülbevalóvalt. Akkortájt kicsit bele is szerettem Vermeer festészetébe is ezek által a könyvek által, és kerestem a témában más olvasmányokat is. 

Teljesen más stílusban és korszakban, de Dan Brown is sokat utaztatott, pl Firenzében, Rómában, Velencében... :) Imádtam utána más szemmel tekinteni különféle nevezetességekre.

Három éve az Egy csésze kávé Koppenhágában rendesen belebolondított Dániába is, a dán életérzésbe, a hygge-be. Bár Julie Caplin sorozatát nem folytattam azóta (túl jó volt ez az első kötet, féltem, a többi csalódás lesz. :D), de később ennek az olvasmányélménynek köszönhetően olvastam el Meik Wiking Hygge könyveit is, és hovatovább bele is fogtam az otthonunk és életterünk átrendezésébe. Mikbe bele nem tud vinni "egy csésze kávé"! ;) A dán életstílusról egyébként még mindenképp szeretnék olvasni, valamit nagyon jól csinálnak! 

Forrás.

Aztán óriási szerelem számomra Karen Marie Moning Fever (Tündérkrónikák) sorozata már 2011 óta, és általa szerettem bele Dublinba is. Ez a szerelem végülis akkora lett, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor Moning Dublinba jött, bizony mentem én is. :)) Imádom a leírásokat, a hangulatot, amit a könyvben teremt, és hogy ennek egy jó részét személyesen is láthattam, megízlelhettem. A Temple Bar, a Trinity College, a Long Room ♥ mind-mind örök élmény marad, és életem legcsodálatosabb utazása volt ez a dublini út. ♥ Itt valahol összeért néhány napra a fantázia és a valóság. 

Forrás.

"Full dark had fallen and Dublin was brilliantly lit. There'd been a recent rain, and against the coal of night, the shiny cobbled streets gleamed amber, rose, and neon-blue from reflected lamps and signs."

Számtalan "utazós" könyv sorakozik a várólistámon, a már említett Durrelleken, Szabó Magdákon, Fehér Klárákon kívül is. Attenborough-t is kéne például olvasni. Na és persze ott vannak a fantáziavilágok is, ahova szintén imádok elutazni, legjobban persze a Roxfortba. ♥

És ti, hogy álltok az utazós könyvekkel, mely tájakra repítettek el varázsos módon a könyvek? 

Olvassátok el a többiek utazós témázás posztjait is, és ha van kedvetek csatlakozzatok! Ha írtatok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is! :) 

A többiek posztjai: 

Zenka, Dóri, Anett, Sister, Andi, Ilweran

Utóvéd (később csatlakozók): 

Forrás.

*a tűz- és balesetveszélyest tudom hogy kell leírni, na de ezt?! Jól írtam?