2025. december 31., szerda

Decemberi mérleg 2025

Forrás.
Ahogy szoktam, még az éves nagy summázás előtt kicsit összefoglalom a decembert is külön. Ez a hónap úgyis valahogy eredendően "könyvesebb", mint a többi, hiszen sokan kapunk könyveket ajándékba, és sokaknak van ilyenkor a szabi alatt, az ünnepek között több ideje az olvasásra is.
Az én decemberem is kicsit könyvesebb szokott lenni, bár sokkal több időm nem jut az olvasásra, mivel a fizetetlen helyettem-a-gyereket-gondozó intézmény aka ovi ilyenkor szünetel. :") De hagyományosan azért próbálok ilyenkor időt szakítani valami karácsonyi hangulatú olvasmányra, Netflix filmre, egy kis polcrendezésre, és a várólista csökkentő lista kitalálására, összerendezésére és véglegesítésére is. Valamint mindig próbálom év végére behozni magam a könyves posztokkal is, hiszen épp elegendő, hogy ott tornyosul januárra a nagy volumenű éves összegzés, és annak kitalálása, hogy ugyan honnan allokálok arra potom 4-5 órát a nemlétező időmből. :)

Decemberben 17 könyvet olvastam el, ebből 3 volt könyv-könyv, és 14 mese. A legszebb történet holtversenyben a Hónővér, amit Lisa Aisato páratlan illusztrációi tettek igazán különlegessé, és A búcsúzó macska, ami igazán méltó "folytatása" lett Az utazó macska krónikájának. A novellák egytől-egyig színvonalasak voltak benne, nem volt ingadozó, szerintem abszolút a legjobb novelláskötet, amit valaha olvastam! 
A mesék közül a kedvencem a Szederberek összes meséje volt, ami igazán gyönyörű kötet. Imádtam az illusztrációk részletgazdagságát és a szöveg is nagyon igényes. Egyedül az zavart picit a történetekben, hogy nem szabályos lefolyású mesék, inkább leíró jellegűek. Van, amiben nem is nagyon van konfliktus, megoldandó dolog, hanem mintha csak egy életkép lenne. Nem baj feltétlenül, de szokatlan. 
A Karácsony Alma Magdival kicsit csalódást okozott, furcsálltam a váltakozást benne a szócséplés és informális nyelvezet és a fennkölt cizelláltság között között, mintha nem tudta volna eldönteni, milyen akar lenni. Túl hosszú és túl rövid mesék is voltak, némelyiknek semmi értelme, mások túl biblikusak. Az illusztráció cseppet kevés, mi akart itt vajon lenni a célkorosztály? 

Ami a posztokat illeti, sokkal termékenyebb lett a hónap, mint vártam, szerencsére sikerült többször is leülnöm irkálni, amikor a kisfiam is elbrümmögött magában, vagy az apjával csendespihenőzött, vagy olvastak, és elcsíptem néhány hiperfókuszt is, amikor aztán csak úgy dőltek ki a mondatok a kezem alól (végre). Ezzel a bejegyzésssel együtt 8 poszt került ki decemberben a blogra, ami jó ideje rekord! 2023. januárjában volt utoljára hasonlóan "posztzuhatagos" hónap, akkor 9 írással. :) 

A könyvtáram 3 új kötettel gyarapodott, amelyek mindegyikét karácsonyi ajándékként kaptam. 

- Mélissa Da Costa: Az ég minden kékje
- Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt elfelejtenénk a kedvességet
- Takahasi Juta: Csibineko Vendéglő a Kíváncsi Macskához

Saját kép.

Ezen kívül egy másik szuper, közvetve könyves ajándékot is kaptam, a férjem ugyanis vett jegyeket Szentendrére, a Harry Potter kiállításra! Hurrá! :)) ♥

Könyveim közül decemberben csak egyet adtam el, de annak nagyon örültem, mert már régóta eladósorban volt. 

Januári könyves terveim közt szerepel, hogy befejezzem a még 2025-ben elkezdett könyveket, nekilendüljek a vcs-nek (Butland könyvével szeretnék kezdeni!), és hogy posztoljak az elmaradt olvasmányokról. Szeretném január első felében hozni az éves összegzést is, és egy újévi book taget. :) 

Boldog új évet mindenkinek! ♥
 
Forrás.


2025. december 29., hétfő

Olvasmánylista 2025

Forrás.
Ismét hozom a hagyományos, éves olvasmánylistát, néhány éve már kettébontva a "saját" olvasásaimat, és a kisfiamnak olvasott könyveket (amiket természetesen egyenként legalább 10-szer elolvastam az adott évben, de mindent csak egyszer jelölök olvasottnak ezek közül, különben elszabadulna a pokol a listáimon! :D). 
Ezúttal is igyekeztem írni az olvasmányaimról, a linkek az adott címről írt blogbejegyzéshez vezetnek, igaz, néha zanzaposztban találjátok az ajánlókat, amikor tömbösítve írtam együtt több könyvről. A két hiányzó posztot mindenképp szeretném megírni hamarosan, ha  meglesznek, linkelem őket és ez azt jelenti majd, hogy idén minden olvasásról sikerült írnom. :)
A mesékről a Goodreadsen találtok rövid értékeléseket. 

137 könyvet olvastam el idén, ami a Goodreads Reading Challenge-en beállított 60-as számot szépen meghaladja, de sajnos ott teljesen más szám látszik, amióta megszűnt a lehetőség, hogy bárki vihet fel könyvet. A könyvtárosok segítségét az adatbázis bővítéseknél csak néhány könyv esetében kértem, így a Goodreads olvasmánylistám már évek óta hiányos. De semmi gond, azért a saját kis egyéb listáimat precízen vezetem. :) 

2025. december 26., péntek

Maja Lunde: Hónővér

Csodás téli mesét olvashattam Nikkincs jóvoltából, köszönöm! Kölcsönkaptam kedves barátnőmtől ezt a kötetet, és bizony kicsit sajnálom is, hogy vissza kell szolgáltassam, mert öröm egy ilyen kívül-belül szép könyvet tudni a polcunkon, hogy akár a következő ünnepi időszakban is elővehessük.

Maja Lunde története tökéletes hangolódás adventre a téma és a felosztás miatt is. 24 fejezetét akár be lehet osztani az adventi várakozás napjaira is.

Karácsony előtt nem sokkal csöppenünk Noel történetébe, akinek nemrég meghalt a nővére, Júnó. Az egész család magába roskadt, és mindenki csak üres héja maradt önmagának. Még a korábban dinamitként emlegetett kishúg, Augusta, is csak halovány másolatnak tűnik. Az apátia annyira beleitta magát a család otthonának szöveteibe és a családtagok bőre alá is, hogy szinte szó sem esik arról, hogy mindjárt karácsony van. Nem kerül elő semmi ünnepi dísz, a pincében porosodik az adventi gyertyatartó is, és mindenki némán ül esténként a vacsoraasztalnál. 

2025. december 25., csütörtök

Várólista csökkentés 2026

És újra itt a várólista csökkentés! Lehet tervezni, ötletelni, leporolni a virtuális vagy valós várólistáinkat, és felkészülni a jövő évi játékra egy teljesíthetőnek vélt adag olvasmánnyal! :)

Immáron 16 éve csökkentjük a várólistát Lobo szervezésében, egy külföldi kihívás mintájára. 

Fontos! 31-én éjfélig még jelentkezhettek! 

Már éve elején elkezdtem betervezni néhány címet, amik, úgy éreztem nem fognak beleférni 2025-be, de aztán ősszel rátekintve a listára, semmi sem érződött belőle olyannak, aminek az olvasását nagyon akarnám, nagyon várnám. Niki is azt mondta, amikor megmutattam, hogy ez a lista nem is én vagyok. Így aztán a kezdeti terveket teljes mértékben átírtam, és rengeteg olyan címmel egészült ki a lista, amelyeket tényleg el szeretnék olvasni régebb óta várakozó könyveim közül 2026-ban.

A várólista csökkentés azért is szuper kihívás, mert elég szabad kezet ad a válogatáshoz, és az alternatív lista arra is lehetőséget ad, hogy kvázi megduplázzuk a halmazt, amiből 12-t kell teljesíteni.  Ha pedig mégsem sikerül a teljesítés, akkor sem kell csüggedni, hiszen nincs tétje a dolognak, és ha csak egyetlen régóta várakozó címet is elolvastunk a listáról, már nyertünk. :) 

A szabályok változatlanok, a virtuális, vagy valós várólistánkról kell kiválasztani 12 (+ legfeljebb 12 alternatív) címet, amik már legalább egy éve várnak olvasásra (tehát 2025-ös megjelenések nem játszanak!), és ezeket kell elolvasni 2026-ban. Nincs sok megkötés, nem kell havonta eggyel végezni, nem kell sorrend alapján haladni, és az alaplista bármely eleme kicserélhető egy másikkal az alternatív listáról. Tehát a 12+12-es lista szabadon variálható, csak a végére jöjjön ki az előre kigondolt listáról 12 olvasás. :) Könnyűnek hangzik, azonban sokaknak bele szokott törni így is a bicskája. Érdemes választani jolly jokereket is magatoknak, pl. rövidebb, könnyedebb olvasmányokat, esetleg meséket. 

Nem csak a ténylegesen otthon porosodó könyvek jöhetnek, hanem lehet itt szó kölcsönkönyvről, könyvtári könyvekről, olvashatunk hangosban vagy e-ben is.

Az újraolvasás nem ér (kivéve ha más nyelven van, lásd szabályzat!), és a listát előre el kell készíteni. A jelentkezési határidő pedig 2025.12.31. éjfél!

Ezek a főbb tudnivalók, de azért mindenképpen




Várólista csökkentésre fel, fogyjanak az olvasatlanok! 

Íme, az én 2026-os vcs-listám:

Az alap 12-es lista:

- Molnár T. Eszter: Hidegkút
- John Steinbeck: Édentől keletre
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Szabó Magda: Disznótor
- Szabó Magda: Hullámok kergetése
- Gurul a sok-sok pillanat - Szabó Magda élete képekben
- Kertész Edina: A lány, aki szavakkal varázsolt
- Georges Simenon: Maigret és az éjjeli utas
- Elena Ferrante: Véletlen találatok 
- Durian Sukegawa: Édes palacsinta
- Stephanie Butland: The Lost for Words Bookshop 
- Heather Fawcett: Emily Wilde's Encyclopaedia of Faeries 

Saját képek. Az alaplista  (nagy része).


Az alternatív lista:

- Jennifer Weiner: Good in Bed
- Linda Holmes: Evvie Drake Starts Over
- Kelly Harms: The Overdue Life of Amy Byler
- Alice Hoffman: The Ice Queen
- Alice Hoffman: The World That We Knew
- Benjamin Stevenson: Everyone This Christmas Has a Secret
- Meik Wiking: Hygge - A dán életforma művészete
- Marie Aubert: Ha történne valami
- Marie Aubert: Igazából nem ilyen vagyok 
- Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
- Gerald Durrell: Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt? 
- Gerald Durrell: A lehorgonyzott bárka

Az alternatív lista (nagy része).


Néhány könyv idén sem szerepel a képeken, mert válogattam több olyan olvasmányt is, amit Audible-ről fogok meghallgatni. Tapasztalataim szerint jól szoktam haladni ezzel a formátummal, így a teljesítés is könnyebb. 

A 2025-ös listámról ezúttal 4 címet hoztam át a szokásos 2 helyett. Nem szeretem ugyanazokat tolni magam előtt, jók a frissebb listák ilyenkor, de ennyi még belefér. 

Régi hagyomány már az is, hogy Anettal választunk magunknak közös olvasmányt a vcs-re, egy ideje akár kettőt is! Egész évben figyeljük a másikat, ki hol tart a kihívásban, és buzdítjuk is egymást a teljesítésre. Mindkettőnk 2026-os listáján szerepel ezúttal az Édentől keletre és az Emily Wilde. :) 
Nikivel és Katával is együtt tervezzük olvasni a Steinbecket, és a Butland könyvet is, sőt, lehet, hogy Aubert-t is, valamint Nikivel a Száz év magányt - jövőre most már tényleg! :) 

Szerencsére most is úgy érzem, hogy remek listát sikerült összeraknom, és örömömet fogom lelni az olvasásban. :) Ezúttal kihagytam a pszichológiát, és Simenonból is csak egyet tettem a szokásos 5 helyett. Szabó Magdából viszont válogattam többet is, és néhány más szerző, akitől dupláztam: Durrell, akihez szuper volt visszatérni 2025-ben, Alice Hoffman, akihez reményeim szerint szuper lesz visszatérni 2026-ban, és Marie Aubert, akihez szintén nagy reményeket fűzök a Felnőtt emberek után. 

Ezúttal is tettem olyan köteteket a listámra, amiket ajándékba kaptam, és nem szeretném tovább váratni őket. Ilyen pl. a Véletlen találatok, amit Katától, és az Édes palacsinta, amit a férjemtől kaptam. 

Kicsit a jolly joker kategória az album Szabó Magda képeivel, valamint a róla szóló mesekönyv, de vannak szép számmal kicsit rövidebb könyvek is, amik inkább 200, mint 600 oldal körül mozognak.
Említésre méltó még egy nagyon-nagyon régi könyvem, Jennifer Weinertől a Good in Bed, amit még Lobo hatására vásároltam meg, és kb. 16 éve vár olvasásra. :D 

Kicsit belekukucskál a karácsonyfa is. :) 


A posztban az év során frissíteni fogom a linkeket azokhoz a könyvekhez, amiket már elolvastam, és írtam róluk. Ezen a >listán< is vezetem az olvasásokat.

A korábbi vcs-k összesített eredményei nálam (csak legelőször indultam alternatív lista nélkül):

2011: 2/12 x
2012: 10/24 x
2013: 13/24 ✓
2014: 12/24 ✓
2015: 15/24 ✓
2016: 10/24 x
2017: 8/24 x
2018: 12/24 ✓
2019: 15/24 ✓
2020: 17/24 ✓
2021: 13/24 ✓
2022: 14/24 ✓
2023: 14/24 ✓
2024: 16/24 ✓
2025: 12/24 ✓
2026 ? 

Csökkentsük a várólistát 2025-ben is!

A résztvevők listája (és a "kész vagyok!" jelentése): >itt<.
 

2025. december 24., szerda

Boldog karácsonyt!


Boldog, meghitt, szeretetben eltöltött karácsonyi ünnepeket és remek olvasmányélményeben gazdag új esztendőt kívánok minden kedves barátomnak, bloggertársamnak, rendszeres és rendszertelen olvasómnak, és a véletlenül idetévedőknek is!



/Képek: pinterest.com/


Azt kívánom, hogy kapkodás- és stresszmentesen teljen mindenkinek az ünnep! Azzal töltsétek meg, ami tényleg feltölt! Remélem mindenkinek akad majd szép új olvasnivaló is a fa alatt. :) 


2025. december 19., péntek

The Devil Wears Prada - Revenge Wears Prada

Végre egyszer egy kicsit up-to-date vagyok, hiszen épp nemrég láthattunk teaser trailert a készülő The Devil Wears Prada 2 című filmből. :) Bár igaz, ami igaz, már egy ideje szerettem volna újrázni az első részt, a méltán híres Az ördög Pradát viselt, most mégis kifejezetten kapóra jött az újraolvasás. Ha már újra bevonódtam ebbe a világba, gyorsan kaptam is az alkalmon, és folytattam a sort A bosszú Pradát visellel. Ebben a posztban most minkét olvasmányról beszámolok. 


The Devil Wears Prada - Az ördög Pradát visel 

Számomra ez egy igazi "korszakos" könyv és film, nagy hatással volt rám annak idején, imádtam Anne Hathawayt és Meryl Streepet benne, és egy igazi real-life stílusváltásra is inspirált engem. A könyvön is nagyon jól szórakoztam, kedvencemmé vált,  Szóval hatott rám... akkor. Pergő, fordulatos, vicces történetként maradt meg az emlékeimben. Kicsit féltem, vajon időtálló maradt-e számomra, ugyanúgy élvezni fogom-e, mint egyetemistaként. 

Azt kell mondjam, hogy ennyi év után újrázva is megtaláltam benne, amiért annak idején nagyon megkedveltem, és újfent imádtam a csattanós kis végét! :) 

Ami meglepett, és kicsit furcsálltam, hogy igazából mennyire kevés is a tényleges cselekmény benne, valahogy több eseményre, történésre emlékeztem, pedig szinte csak 2-3 nagyobb dolog történik, meg a sok szívatás-ugráltatás Miranda részéről. A filmhez képest Nigel kevés szerephez jut, jól tették, hogy a vásznon kissé ő hangsúlyosabb. Stanley Tucci tökéletes választás volt. 

Forrás.

A sztoriban egyébként Andrea Sachs újságíróként szeretne érvényesülni, és a Runwaynál adódik egy lehetőség, amelyről mindenki úgy beszél, hogy mindenki ölni tudna érte - ő lehet Miranda Priestly asszisztense. Andy így kerül be a divatmacák közé, és lesz egy rendkívül alacsony rangú, folyton ugráltatott beosztott, akinek mindenre pattannia kell, amit csak Miranda elképzel, és akinek az újságíráshoz hozzá sem lehet makkanni. Néha olyan kevés információ alapján kell megpróbálnia eligazodni, hogy a feladat szinte lehetetlennek tűnik. De Mirandától kérdezni, pláne visszakérdezni valamire, az egyenesen szentségtörés lenne. A senior asszisztens Emily azért valamennyire a segítségére van Andynek, hiszen sokszor együtt ülnek a katyvaszban. 

Angol és magyar kiadások (igen, az a jobb alsó
borzalmas is ugyanez a könyv! :D)

Andy hamarosan rutinosan egyensúlyoz tálcányi Starbucks kávékat, pillanatok alatt intéz telefont a legnagyobb divatmogulokkal, megtanulja a kék árnyalatok közti különbségeket, percek alatt le- és átszervez repülőjegy foglalásokat, és még a frissen megjelent Harry Potter kötetet is megszerzi Miranda ikerlányainak, mielőtt az a boltokba megérkezne. Természetesen rögtön két példányban. Andyre ragad némi stílus a divatvilágból is, és a végtelen raktárakból rengeteg csinos és drága ruhára, cipőre és kiegészítőre is szert tesz. Kénytelen is változni ebben, hiszen egy 5 évvel ezelőtt vásárolt turis szoknya, meg a lapos cipői nem elfogadottak az irodában. Andy aztán annyit változik, és annyira neurotikus is lesz Mirandától (nem csoda), hogy már a barátja, Alex sem nagyon ismer rá. Vajon megmenthető így a kapcsolatuk? Egy év, ennyit kéne kibírni Miranda mellett egy jó ajánlólevél reményében, ám a párizsi utazás a kötetben nem várt fejleményeket hoz, és Andy döntéshelyzetbe kerül... 

Forrás.

Szeretem a szereplőket és a képtelen helyzeteket, és sokszor sajnáltam Andyt, ugyanakkor nem értettem annyira a motivációt, és azt a vágyat, hogy Miranda elismerje. Persze én is voltam fiatal, meg munkakezdő, és nem köptem szemen a főnököt, hanem tűrtem (mondjuk én sem sokkal többet az egy évnél :D), de a mai fejemmel az első képtelen kérést harsányan szemberöhögném. Nem is tudnék semmi corporate-ben dolgozni, pláne nem valakinek a főnöksége alatt, a bullshit-tűrő képességem pedig a béka feneke alá esett már néhány év munka után is. :) 

A végkifejletnek nagyon örültem, igazán jó odavágás és faképnél hagyás lett belőle. Mondjuk még jobban örültem volna, hogyha mindez teljesen belső indíttatású, nem a barátnő bajával összefüggésben kerül kicsit a külső körülmények nyomása alá Andy. 

Összességében kellemes kikapcsolódás, üdítő élmény volt, és élveztem visszacsöppenni ebbe a világba. 


Forrás.

Jó lenne újranézni a filmet is! 


Revenge Wears Prada - A bosszú Pradát visel

A bosszú Pradát visel egy évtizeddel később játszódik, mint az első kötet. Andy épp lázasan készül a saját esküvőjére. A Runwaytól való viharos runaway után (haha see what I did there), blogírásba kezdett, majd nem sokkal később újra összehozta a sors Emilyvel, akit Miranda kirúgott (!!!), és együtt belefognak egy esküvői magazinba. A magazin a Plunge névre hallgat, és igen sikeres lesz, az esküvői lapok közt a luxust, a sztárokat képviselve. A magazin létrehozásában Andy vőlegénye, későbbi férje, Max Harrison, a Harrison-médiabirodalom örököse is segített, és a sikerben még közvetve Miranda is benne van, hiszen a lányok lépten-nyomon elejtik a nevét a klienseknek... Valamit csak hozzon már a konyhára, hogy mennyit szenvedtek a rémuralma alatt. Andynek néha még mindig rémalmai vannak Miranda miatt. 

Az esküvő napján Andy birtokába jut néhány kellemetlen információ, és aztán újabb meglepetésre derül fény... A dolgok bonyolódnak, és közben a Plunge-ra szemet vet az Elias-Clarke, vagyis Miranda ismét képbe kerül az életükben. Miközben Andy élete 180 fokos fordulatot vesz, Emilyvel nem értenek együtt az Elias-Clarke businesst illetően, és ráadásul még Alex is fel-felbukkan a kanyarban... 
Az események sűrűsödnek, és a végefelé bizony igencsak összecsapnak a hullámok Andy feje felett. 

!!!Spoilerek!!!

A magyar kiadás.
Az egykori rivális Emilyvel való összebarátkozást, a közös vállalkozást kedveltem, ugyanakkor nem igazán értem, vajon miért pont egy esküvői magazin lett a projekt? Felszínesnek tűnik, és egy Runway-szerű irányba ment el, holott korábban a komolyabb újságírás volt a cél - hiszen ennek érdekében tűrt Andy Miranda rabigájában is. Max egyáltalán nem szimpatikus, illetve nekem nem tetszett, mennyire nem is volt jelentősége az esküvő napján kiderült dolgoknak, vajon volt-e valami hűtlenség ott, vagy hogy nem beszélték meg ezt jobban. Az anyós levele sem pendített meg sok mindent. 

Az Elias-Clarke féle felvásárlás, amivel a szeretett magazinjuk kvázi beolvadna Miranda alá, és Miranda lenne a főnökük, egy egészen elvetemült ötlet, nem is értem egyébként, ennek mi értelme van, ha a magazin amúgy megy szépen a lányok irányítása alatt. Egy évig ott kéne még dolgozniuk, és aztán annyi? Hagyják az egészet? Nem tudtam megérteni ennek a lényegét, azon kívül, hogy esetleg anyagilag jövedelmező lehet a kivásárlás, mire jó veszni hagyni, amit kitaláltak? 
A legnevetségesebb azonban az volt, hogy ez volt az egyetlen igazi konfliktus a könyvben, erre alapozták az egész cselekményt, és semmi másról nincs szó, mint hogy hogyan halogatja Andy a megbeszélést erről Emilyvel. Teljesen világos, hogy Emily akarja a dolgot, Andy meg nem, de Andy valahogy nem képes ezt kerek-perec megmondani HÓ-NA-PO-KON át. Milyen végtelenül hülye kifogás az az üzleti világban, hogy bocs, most terhes vagyok, addig nem ejtünk szót erről az üzletről, amíg meg nem szültem. :D :D WTAF? Az pedig, hogy bár elejtik a könyv elején, mégsem üt szöget Andy fejében, hogy hát hello, másnak is van részesedése a cégben, ergo más is hozhat döntést Andy feje felett, főleg, amíg ő a babázással van elfoglalva, hát... Nem mellékesen NYILVÁN egyáltalán nem lett volna szabad belemenni abba, hogy ne Andynek legyen tulajdonosi többsége a cégben... Üzleti életben nincs bariság, meg egyenlőségjelek... A férj árulása megbocsáthatatlan, de legalább Andy is abszolút így gondolja, és nincs semmi hezitálás, ez válóok. Megint a végére érik meg benne minden, viszont így picit az egyensúly is megborul a könyvben, mert aztán még az epilógusba belezsúfolnak egy egy évvel későbbi happy endet is neki. 

Mondjuk azt nem tudom, minek kellett feltétlenül anyává is tenni, igazán ráért volna a dolog, nem ennyi évet felölelni az elején, inkább gyermektelenül hagyni őket Max-szel, és aztán rátalálhatott volna erre a szerepre Alex mellett is, mennyivel kellemesebb végkifejlet lett volna... Egyébként a gyerekes részek megint végtelenül idegesítettek, az akármekkora kisgyereket otthagyja az akárkivel, meg lerakja a játszószőnyegre, és kééész. :D Ilyen kellék-gyerekek b+ nem léteznek! 
Szemöldökemelős volt az is, hogy Miranda szereti a terhes nőket, meg a gyerekeket, milyen f*szság ez, Miranda senkivel sem kedves érdek nélkül, és senkit sem szeret, pont. Az érdekembersége persze újra kiviláglik, de akkor is felesleges volt  megpróbálni árnyalni a személyiségét olyan dolgokkal, amik hiteltelenek.

!!!Spoilerek vége!!!

Forrás.

Szóval a visszatérés jó volt ugyan ebbe a világba, de a konfliktus kissé mondvacsinált, és rétestészta-szerűen az egész könyvön végighúzódik, más alig kap szerepet. Kevés volt a spiritusz, gyengébb kötet, Miranda is sokszor karakteridegen, az egésznek pedig igazából semmi értelme. Kíváncsi vagyok, az új film mennyire követi majd a könyv cselekményét.

Az első kötetet abszolút jó szívvel ajánlom, és ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, az is olvasható azért, de több hibája van. Van egy harmadik kötet is, a When Life Gives You Lululemons (magyarul A feleségek), ami egy Emily spinoff, de nem igazán győzött meg a fülszövege, szóval én ezt már kihagyom. 

Érdekes szavak, kifejezések
  • roman á clef: francia kifejezés, tükörfordítása "regény kulccsal", valós eseményeken alapuló történetet, regényt jelent. A Revenge... végén jön elő, amikor is Andy azt fontolgatja ír egy regényt a Mirandás dolgokról (ami nyilván aDevil Wears Prada lenne/lesz). :) 

2025. december 14., vasárnap

Október-novemberi összevont zárás 2025

Forrás.
Sajnos megint csak ennyi jut, egy hevenyészett kéthavi zárás következik, ezt sem halogathatom már tovább, hiszen itt a december közepe, nyakunkon a karácsony, lassan az éves összegzés, és a várólista tervezések ideje is. Lobo már meg is hirdette a jövő évi várólista csökkentő játékot! ♥ Egyébként szeretem ezt az időszakot, csak évről-évre egyre zsúfoltabb és gyorsabb az egész. Kifutnak a hetek a lábunk alól.

De most még maradjunk egyelőre az őszi hónapoknál. 

OKTÓBER

Októberben 6 könyvet fejeztem be, ebből 2 volt könyv-könyv, a többi mesekönyv. A két olvasott regényről már írtam is posztot. A Hallmarked Man természetesen szórakoztató volt, és izgalomban is tartott, de elég sok kritikát is megfogalmaztam azért róla, és sajnos nem váltotta be azon reményeimet, hogy az idei top5 egyik biztos befutójává váljon. Számomra a Strike sorozat eddig talán leggyengébb darabja, de egy újraolvasással igyekszem majd helyrebillenteni a viszonyomat vele jövőre.  
A Válasz Helga levelére egy érdekes, nehezen elhelyezhető élmény lett, de így utólag úgy érzem, mindenképp érdemes volt elolvasni. Nem utolsósorban pedig ez a könyv lett végül a 12. a sorban a várólista csökkentősök közül, a kihívás teljesítve! :) 
A mesék közül különösen kedvesek voltak számomra Gerald Durrell mesekönyvei: Tóbiás, a teknőc és Keeper, az állatkert őre

Az októberi kis kupac. Saját kép.
Ami a zsákmányt illeti, októberben 5 könyvvel gyarapodott a könyvtáram, ezek közül egyet ajándékba kaptam: Dan Brown új könyvét. 
A Durrelleket Vintedről szereztem meg, a már nem MinaLima által illusztrált, de a sorozatba illeszkedő HP4-et pedig a Libristóról rendeltem. Karl James Mountford az új illusztrátor. Sajnos a könyv sérülten érkezett meg, fogalmam sincs bárki hogyan  gondolhatja jó ötletnek a sima nejlonban ezt a vastag csodaszép könyvet egy ráhajtogatt kartondobozba berakva küldeni, ha jól emlékszem Csehországból idáig... A Vinteden fillérekért eladott könyveket is körültekintőbben csomagolom be... Végül az időm drágább, az intézés macerás, hagytam, így egy kissé szépséghibás példányom van. 

A zsákmányok

- Dan Brown: The Secret of Secrets
- J.K.Rowling: Harry Potter and the Goblet of Fire (illustrated, interactive)
- Gerald Durrell: Durrell a Szovjetúnióban
- Gerald Durrell: Tóbiás, a teknőc
- Gerald Durrell: Keeper, az állatkert őre

A könyvek gyarapodását némileg ellensúlyozta, hogy megszabadultam 20 könyvemtől, amiket részben eladtam, részben ingyenesen adtam/hagytam ott egy könyves börzén. 

Októberben 4 bejegyzés került ki a blogra, ezek közt volt egy másik összevont zárás is, és egy témázás is, amiben az Életmód-könyvek kapcsán én a Hygge-hatásról írtam, ami igencsak meghatározta az életemet az elmúlt 1-2 évben. :) 


Novemberi új könyvek. Saját kép.
NOVEMBER

Novemberben sajnos nagyon kevéssé tudtam aktív lenni a blogon, egyetlen egy poszt született, azt is jó sokáig írtam, a már említett Hallmarked Man élményről. 
Viszont ebben a hónapban bizony 34 befejezett könyvet jegyeztem fel. Igaz persze, ennek megint a tetemes része mesekönyv. 2 regényt olvastam, amik közül mindkettő kiemelkedően jó élmény volt. Az ördög Pradát visel újraolvasás volt 18 év után, és bár egy picit lightosabb volt a cselekmény, mint amire emlékeztem, mégis megtaláltam benne most is, ami miatt annyi évvel ezelőtt kedvencemmé vált. 
Azóta befejeztem a folytatást is, A bosszú Pradát viselt is, és egy duplaposztot tervezek róluk. A másik novemberi nagyágyú a Minden, amit megbántam volt, ami kedvencemmé vált, és a top5 egyik helyének várományosa. Sajnos erről is még csak a fejemben készül a poszt, de mindenképp fogok róla írni egy ajánlót, igazán különleges, lírai, szép kötet. 
A többi 32 olvasás mesekönyv volt, ezek közül is 18-at könyvtárból olvastunk el a fiammal. A könyvtárazás révén azt hiszem még elég sok mesecímmel fog gyarapodni az én olvasmánylistám is, de most ennek van ideje. :) A mesék elég vegyesek, de főleg járműves könyvek, Bori-kötetek, Bogyó és Babócaverzum könyvek, és verses mesék szerepeltek a listában. 

A zsákmány novemberben mindössze két kötet lett: 

- Ia Genberg: Részletek
- Michael Ende: Momo (az új kiadás) 

Ezeket a Book24 egyik nagyon kedvező, 37%-os akciójában vettem meg magamnak. Momót már olvastam korábban, de könyvtárból, most már van saját példányom is. :) 

Novemberben sikerült beiktatni némi könyvesbolti nézelődést is, és a Hadikban is megfordultam. :) 
A könyvszaporulatot ismét sikeresen ellensúlyoztam, ezúttal adományboltba leadott könyvekkel; szám szerint 18 könyvemet adtam le. :) 
Mivel az előző hónapokban nem adtam el könyveket, ez a mostani szanálás igazán jót tett. :) Októberben lett egy új könyvespolcunk is, és MÉG VAN HELY. :D 

Most pedig ünnepélyesen lezárom az őszt (tudom tudom, már két hete tél van, nem számít!), és megnyitom az év legszebb, legkönyvesebb időszakát! ♥


Forrás.


2025. december 8., hétfő

Positive vibes

Forrás.
Ismét itt a Témázás! Az év vége felé a pozitív dolgokra próbáltunk koncentrálni, így lett a téma most az, hogy MI OKOZ ÖRÖMET nekünk, mit szerettünk meg az utóbbi időben, mi az, ami pozitív benyomást kelt bennünk, könyves világon belül, de akár kívül is.

Őszintén szólva elsőre az jutott eszembe, hogy bármi, ami a könyves világgal kapcsolatos, vagy azzal kapcsolatos időtöltés, az örömet okoz - továbbra is -, vagy hát főleg okozna, de elég kevés jut ki belőle, akár konkrétan az olvasásról, akár blogolásról, könyves eseményekről legyen is szó. 
De már csak egy kis könyvnézegetés is örömmel tölt el, és nagyon örülök, hogy idén párszor beszabadultam a férjemmel is, és barátnőimmel is néhány igazi könyvesboltba is, és nem csak a neten válogattam egy-egy akció keretein belül. Bár a legritkább esetben vásárolok közvetlenül a könyvesboltban, azért az egy teljesen utánozhatatlan és varázslatos élmény, amikor meg lehet minden könyvet nézegetni, tapogatni, belelapozni, és megcsodálni. :) 
Külön élményt jelentett az is, hogy eljutottam a Libertine könyvesboltba is ősszel. Az ilyen nagy gonddal feldíszített kis kuckók igazán otthonosak és különlegesek.
  
Az olvasással kapcsolatban a legnagyobb örömet az okozza, ha jut rá idő... és van kedvem és agyam is hozzá. Külön pluszpont, ha esetleg sikerül a gyerek mellett is olvasni, amíg ő eljátszik. 

Aztán ott van a könyvtárazás. Nagyon élvezem, hogy könyvtárba járunk a fiammal, és hogy a legutóbbi után, amikor hazaértünk, és természetesen azonnal el kellett olvasni a kihozott 8 könyvet, azt mondta: 
- Anya, én úgy szeretem a könyveket, úgy szeretek olvasni! :') ♥

Saját képek az őszi dekoros
Libertine-ről.

Végtelenül sok örömmel tölt és töltött el a nagy hygge-projektem, és ebben is főleg a decluttering, amiről az előző témázásban számoltam be részletesebben. Sokkal kevesebb a káosz, de van még több tervem is, meg persze még szanálandó dolgok is bőven vannak. :) 

Örömmel töltött el az is, hogy nemrég újra benépesült a házunk állatokkal, két új madarunk van. ♥

A könyvekben továbbra is keresem a líraiságot, de a drámát is, a katarzist, azt, ami megakaszt egy pillanatra. A különleges könyvélményeket, bármely műfajban. Mostanában nagy örömet okozott pl. Mikki Brammer könyve, a Minden, amit megbántam. Hamarosan írok róla bővebben is. 
És az egyik legújabb örömforrás, a Hónővér, Maja Lunde könyve, a csodás Lisa Aisato utánozhatatlan illusztrációival. Ez az adventi időszak könyve most nekem. :) 

Meséljetek ti is! Nektek mi okoz örömet mostanában? Lehet bármi sikerélmény is, egy jó recept, egy új hobbi - vagy természetesen a könyvmolyság apró morzsái. :) A témázáshoz szabadon lehet csatlakozni, ha van kedvetek, és olvassátok el a többiek posztjait is: 


Utóvéd (később csatlakozók): 



2025. november 16., vasárnap

Robert Galbraith: The Hallmarked Man

Már több mint egy hónapja befejeztem a Cormoran Strike sorozat következő kötetét, de állandó elmaradásokat görgetek magam előtt, és mindig a blogolás az utolsó, amire időm jut (szomorú sóhaj). Pedig már annyiszor akartam róla írni... 
(Ahogy visszaolvasom, spoilermentesnek ítélem a posztot, néhány utalás van csak, de nincs konkrétum leírva.)

Úgy indultam el a könyv olvasásával, hogy majd csinálok belőle egy frankó olvasónapló posztot, amibe kb. 10%-onként írtam volna néhány sort, hogy épp hol tartok, hogy tetszik, milyen elméleteim vannak, mi lepett meg, stb. Szent meggyőződésem volt, hogy ezt el is kezdtem írni, de amikor megnyitottam a "Hallmarked Man olvasónapló 1." munkacímű posztvázlatot, az igencsak üresen ásított rám. Na, innen már nehéz nyerni.
Olvasónaplós verzió már csak valószínűleg az újraolvasáskor lesz, de azért hála a jó égnek, van néhány jegyzetem, amivel fel tudom idézni a történteket, és az érzéseimet is a könyvvel kapcsolatban. 

2025. október 27., hétfő

A Hygge-hatás

Forrás.
Ismét eljött a témázás ideje, és nagyon vártam ezt a kört, mert már kezdettől tudtam, hogy én biztosan a Hyggéről, és annak az életemre gyakorolt hatásairól fogok írni. :) Az októberi kör témája ugyanis az ÉLETMÓD könyvek, vagyis bármilyen non-fictionök: szakácskönyvek, pszichológiai könyvek, tornázós könyvek, hygge-könyvek, kötős-horgolós-origami könyvek, bármi amiből tanultunk valamit, kamatoztattunk valamit a saját életünkben. 

Talán korábban Csernusról, és pszichológiai témájú könyveinek hatásáról írtam volna, vagy a Norbi-titokról, ha mondjuk 2012-ben rendezzük meg ezt a kört. Most viszont sokkal aktuálisabb, amit a Meik Wiking könyve (is) elindított bennem. Aki olvasta az áradozós posztomat A hygge otthonról, az tudja, hogy nagyon tetszett az egész koncepció. Igaz persze, már egy picit korábbra datálódik egyfelől a hyggével való megismerkedésem is, másfelől pedig a belső igény a változtatásra is, aminek a kapcsolóját aztán A hygge otthon teljes gázra kapcsolta bennem.

2025. október 25., szombat

Bergsveinn Birgisson: Válasz Helga levelére

Már nem is nagyon emlékszem, hogy mikor és miért figyeltem fel erre az aprócska kötetre, mindenesetre egyike volt azoknak a könyveknek, amikkel a férjem meglepett  karácsonyra (2023-ban) a kívánságlistámról. ♥ Idén direkt nagyon sok, korábban ajándékba kapott kötetet tettem fel a várólista csökkentésbe, hogy ne álljanak már olyan soká olvasatlanul.

A Válasz Helga levelére egy visszaemlékezés. Bjarni, a most már idős, izlandi gazda válaszol egy korábbi levélre, és válaszában felidézi gyakorlatilag az egész életét, onnantól kezdve, hogy egy pletyka szárnya kelt róla, és Helgáról, egészen odáig, és még tovább, hogy a pletykából valóság lett, és hogy Bjarni döntés elé kényszerült. Szerelem, öröm, fájdalom, megalkuvás, kötelességtudat, önfeláldozás... Hogyan alakítjuk, vagy épp nem alakítjuk a sorsunkat. Számvetés és önmarcangolás ez, az élet végéhez közeledve, talán feloldást keresve. 

„Vesztem el lóháton vakító hóviharban, és hagytam rá magam a ló ösztönére, hogy hazavigyen, amikor feladtam. Lőttem szaró rókát. Láttam jéghegyet felborulni. Hajítottam nyúlhalat a járásgyűlés elnöke fejéhez. Felejtettem el hullát. Szállítottam füstölt asszonyt. Éltem puszta ígéreten a kora ’60-as évek kemény telei alatt, írtam a létezés fogyatékosságairól, és megértettem, hogy az embereknek kis párnákon is lehetnek nagy álmai.”

Sokat gondolkodtam a könyvön, és hogy mit is írjak róla, hogyan is adjam vissza a szokatlanságát, egyediségét, és azt, hogy milyen kettős érzéseim támadtak vele kapcsolatban. Érdekes, mert úgy érzem, nem olvasnám újra, de nem is biztos, hogy megválnék tőle. Bizonyos szempontból a "kicsi a bors, de erős" könyvek közé tartozik. Nehéz témákat hoz fel, és rövidsége ellenére rengeteg mindenről mesél lecsupaszítva, nyersen és őszintén.

"Elágazott az addigi utam. És én mindkét irányt követtem. De egyiket sem igazán. Vagyis a lábam az egyik úton vitt – a szívem pedig a másikon haladt. Együtt veled."

Mégis, nagyon-nagyon furcsa könyv, ami tele van bujasággal, testiséggel. Kissé értetlenül állok előtte, mégis vannak benne magvas gondolatok. 

„Akkor válik csak egy nép igazán kicsivé, amikor hátat fordít a történelmének.”

Az izlandi környezet tetszett, és remek hátteret adott, de kevesebb húgyszag, kevesebb testnedv valahogy jobb lett volna. Változatlanul nem értem, miért kell a szépirodalomnak oly sokszor ilyesmiktől csöpögni. Ettől a naturális megközelítéstől lesz ütősebb, vagy mit gondolnak ilyenkor a szerzők? 

"(...)a rossznak könnyű féken tartani a jót, a jónak viszont nehéz féken tartani a rosszat" (Vídalín-prédikációkból való)

Volt enne némi humor is azért, emlékezetes marad a "hullafelejtés", egy ilyen abszurd helyzeten, majd utána a "füstölésen" is, hát csak nevetni lehet, pedig ott van mögötte a tragédia is.

"Olyan felüdülés volt a szemnek téged meztelenül látni a napfényben, mintha a kopár sziklaormon virágot pillantana meg. Semmi ehhez foghatót nem ismerek. Legfeljebb az jut eszembe, amikor megérkezett a Farmall, letéptem róla a kartont és minden csomagolást, és csodáltam az életünket forradalmasítani készülő gép ragyogó dicsőségét. Látod, milyen hitvány gondolataim vannak, drága Helga, hogy a te fiatal, meztelen testedet egy traktorhoz hasonlítom. Tudom, hogy csak beszennyezem a szépségedet azzal, ha evilági dolgokhoz mérem, de mégis csodálatos traktor voltál."

Forrás.
Váltogatták egymást azok a részek, amin meg lehet állni elmerengni, és azok, amin elfacsarodik az orrunk is. Engem tényleg kifejezetten irritált a folyton felemlegetett húgyszag. Enélkül csorbult volna a mondanivaló? És a bestialitást ne is említsük akkor. Ez mihez kellett ellenpólusnak? Miért kellett, hogy ilyenformán előjöjjön az ösztönlény Bjarniból?

Ami még megakasztotta az olvasást, azok az (ó)izlandi legendák, mondák világára való utalások, idézetek. Bár ezekhez készültek jegyzetek a kötet végén, én ezt fáradságosnak éreztem megismerni. Arról nem is beszélve, hogy el se tudom olvasni ezeket a neveket, csak egy nagy blabla (jelen esetben pl kb. hörgönsprr) lesz a fejemben egy Hörgárhreppúr szó mondjuk, és a többi H-betűstől is nehezen tudom megkülönböztetni. De persze ne akadjunk fenn az én ebbéli hiányosságaim folytán ezen. Mindenesetre szerintem a be-beszúrt példázatok, versek, mondák túl sokszor térítik el az olvasót a történettől, és feleslegesen túlmitizálják a történetet; kizökkentenek, ahelyett, hogy hagynának jobban belemerülni. 

"A legszegényebb tanyákat civilizáción kívülinek szokták gúnyolni, de vajon nem ott van-e épp a legtöbb emberség?"

Bjarni, Helga, Unnur, és a többiek sem kerültek közel hozzám, de a szerző jól átadta érzésvilágukat, és érdekessé tudta tenni őket. A társadalmi-politikai jellegű eszmefuttatásokhoz pedig azt hiszem semmit nem is kell hozzáfűzni. Ezek közül is olvashattok itt néhány idézetet. 

"Mintha a fogyókúrázók tennék a legtöbb cukrot a palacsintára, és a legkegyetlenebbek magyaráznának a “lelkek iránti szeretetről”. Általában azok a legnagyobb gaztevők, akik a leghangosabban szónokolnak a bűnözés ellen, a kapitalizmus meg, aminek mindenkit gazdaggá kellene tennie, mindenkit elszegényít, és biztos lehetsz benne, hogy a szabadság, amiről mostanában oly sokat beszélnek, végül mindenkiből rabszolgát csinál."

Érdekes könyv volt, furcsa, nehezen elhelyezhető élmény. De ezekért (is) olvasunk, nem? 

A Válasz Helga levelére volt az idei 12. elolvasott várólista csökkentős könyvem, így ezzel teljesítve a kihívás, hurrá! :) 

2025. október 14., kedd

Running Grave újraolvasás - gondolatok

Két éve, a megjelenéskor olvastam először a The Running Grave-et, és most, az újabb kötet megjelenése előtt gondoltam jöhet egy kis "ismétlés". Nagyon jólesett néhány csalódás után ebbe a kötetbe belemélyedni, és újra felfedezni a részleteit.

Elképesztően jól megírt történetnek tartom, csavaros, bonyolult, izgalmas, de a nyomozáson túl a magánéleti eseményeket is nagyon szerettem benne követni. 

FIGYELEM, ez a poszt a Cormoran Strike sorozat 7. részéről szól, SPOILEREK ELŐFORDULHATNAK! 

A szektával kapcsolatos részek másodjára azért már nem töltöttek el jeges rémülettel, hiszen a végét tudtam már, és nem féltettem folyamatosan Robin életét, és nem csak testi, de szellemi épségét is. Kellemesebb volt így belehelyezkedni a regénybe, hogy nem aggódtam annyit a főszereplőért. Strike-ot most jobban sajnáltam magányosságában, amíg Robin beépült a UHC-be. 

Megsirattam a kiszabadulást, azt a megérzést, amikor Robin minden kétséget kizáróan egyszercsak TUDTA, hogy Strike ott van a kerítés túloldalán, és aztán az összeölelkezést a kocsiban. ♥

Imádtam az odavágást Jonathan Wace-nek: "I'll burn your church to the fucking ground!", az egyik kedvenc mondatom az egész sorozatban! :D  Katarzis! :D 
És persze a jó poénok megint ütöttek, és oldották a feszkót. Az egyik kedvencem az ALDIs, de jó az I'll have everything is, meg a sorozatos Thank fuck textek is mosolyra késztetnek. :) 

Az aranyhal agyammal képzeljétek, elfelejtettem a Daiyu-bűntény megoldását. :O Azon kaptam magam, hogy bár egy részre jól emlékeztem (Abigail nyilván), a többi valahogy a feleldés homályába merült, és pontosan azokon az elméleteken futottam végig, mint annak idején az első olvasáskor. Hogy is volt? Daiyu mégis él? Becca=Daiyu? És hát persze hogy nem, valami tök más, de mi is? Elfelejtettem a szalmát, elfelejtettem ki kicsoda is volt a polaroidokon, elfelejtettem még a disznókat is... Szóval még egyszer meg tudott lepni a vége. :) De most bogozgatni már nem kellett. :) Csak élvezni. 

Aztán az izgalom-faktoron, a poénokon, a  UHC-n túl, ott voltak azok az igazán fontos, és rezonáló mondatok a végén. ♥ Strike beszélgetése Ameliával. Strike beszélgetése Robinnal. Charlotte "hagyatéka", szavakban, gondolatokban, és abban a változásban, amit Strike-ban kiváltott. Strike óriási személyiségfejlődésen megy keresztül, sok mindent másként lát, és sok mindent belát ebben a részben.

“It’s dangerous to make a cult of your own unhappiness. Hard to get out, once you’ve been in there too long. You forget how.”

“Happiness is a choice that requires an effort at times, and it was well past time for him to make the effort.” 

A záró részt meg is könnyeztem újra. Remek, remek, remek volt, megbizonyosodtam róla, hogy még mindig kedvenc.

“she knew I was in love with you.”

                                                                                   ♥

Azóta már túl vagyok a Hallmarked Man-en is, stay tuned, hamarosan hozom a posztot, nemmmm egészen vagyok elégedett vele... :') 


2025. október 12., vasárnap

Augusztus és szeptember, de főleg Gerald Durrell

Saját képek.
Sajnos októberbe hajlik teljesen, mire be tudom fejezni ezt a zárós posztot, de akármennyire maradtam is el a posztjaimmal, mindenképp meg szerettem volna mutatni, miket is szereztem be. Augusztusban nagy elánnal elindítottam ugyanis a korábban megemlített Gerald Durrell életmű-összegyűjtő projektemet, és az indítást igazi teljes gőz üzemmód jellemezte, amint azt látni fogjátok a kupacolós képen is. :)

Szerencsére nagyon sok szép példányt tudtam megszerezni másodkézből, ráadásul egy helyről többet is. Kicsit izgultam, mi milyen állapotban szerezhető be, a régiek közül különösen. Rengeteg Durrellem van, de sajnos egy régebbi beázásnál PONT ezek voltak a beázott falrésznél, és soknál elég csúnyák a lapszélek. Megpróbálkozom majd egy kis alkoholos törléssel, leradírozással, napoztatással, de nem sok reményt fűzök hozzá, és nem szívesen forgatom ami penészes lehet, illetve a fiamnak sem adnám így szívesen a kezébe, ha esetleg később érdekli majd. Így aztán ezekből jöttek újak. 
A fehér borítós, rajzos, Európa Kiadós kötetek álltak a legközelebb a szívemhez, mert ilyen kiadásban ismerkedtem meg Durrellel annak idején (A halak jelleme volt az első olvasásom tőle), és kedveltem a Réber László féle illusztrációkat is bennük, így aztán megpróbáltam ezek közül válogatni, és nem rendeltem meg újabb féle kiadást inkább. 

2025. szeptember 30., kedd

Népszerűtlen leszek (?)

Forrás.
Amikor Zenka felvetette a Népszerűtlen könyves vélemények témát, valahol az agyam egy hátsó kis zugában megszólalt egy kis hang, hogy én már írtam egyszer ilyesmit, és valóban, 2016-ban (!!! jó ég, de régen...) volt egy book tag a témában, amit kitöltöttem.

Vissza is olvastam most ezt a bejegyzést, és kis félmosollyal konstatáltam, hogy mennyire kevéssé aktuális már egy jó része, hiszen azok a sorozatok, filmek, szereplők bukkannak fel benne, akik cirka egy évtizede voltak népszerűek - vagy épp népszerűtlenek az én olvasatomban. :) Bár ugyanúgy egyetértek a 9 évvel ezelőtti önmagammal pl. abban, hogy A kurblimadár az egyik anti-könyvem, és hogy nem rajongok a new adult műfajért, valamint nem érdekel a Twilight és Szürke egyik árnyalata sem, azért azóta sok víz lefolyt már a Dunán, rengeteg trend vonult fel - és le -, más műfajokért lehetett rajongani, más párosoknak lehetett drukkolni, más és más témákat lehetett választani a népszerűek vagy épp a népszerűtlenebbek közül. Egy szó mint száz: változtak a dolgok. De az tagadhatatlan, csak hogy a jó kis semmitmondó körmondataim végére érjek itt, hogy mindig vannak népszerű könyvek/könyves trendek/vélemények/kiadások, amikről nem értjük, miért is népszerűek, és mi esetleg nem kedveljük őket.

Ami először eszembe jut, mert ráadásul pont pár napja beszélgettünk róla barátnőkkel, az az élfestett kiadások cunamija. Lassan minden jön élfestve, vagy élfestve is. Egyetérthetünk abban, hogy vannak nagyon szépek, de nekem egy kissé kezd sok lenni. Már nem is annyira különleges, mert mindegyik kiadást ezzel próbálják különlegessé tenni. Nekem nincs sok élfestett könyvem, talán kettő (??? lehet hogy csak egy?), mert valahogy nem is ezekből a műfajokból olvasok, ahol nagyon elterjedt (romantika, romantasy stb.). A Minden kémia élfestése nagyon tetszett - a periódusos rendszer van az oldalán -, és szoktam néha a könyves eseményeken is fotózgatni szép élfestéseket, de "a kevesebb több" elvén, jobb lenne, ha visszavennének kicsit belőle...
Forrás.

Természetesen, ahogy az lenni szokott, mindig vannak olyan könyvek, amiket a nagy többség nagyon szeret, de nekem nem jöttek be, vagy nem értem, mit ettetek rajtuk. Az elmúlt évek néhány példája:

- A könyvek szerelmesei Emily Henrytől
- A hatalom, Naomi Aldermantól

Értetlenül állok továbbra is a "girl"-ös könyvek (Gone Girl, Shining Girls, Girl on the Train, etc. :D ) népszerűsége, valamint a mindenféle dark romance, romantasy, smut (régen mamipornó! :D) és egyéb hasonló műfajok és műfajkeveredések népszerűsége előtt.
Továbbra sem szeretem a szerelmi háromszögeket, és ki lehet kergetni a világból a nyálromantikával.

És nektek, milyen népszerűtlen könyves véleményetek van? Mivel kapcsolatban mentek szembe az árral? Csatlakozzatok a témázáshoz, ha van kedvetek, vagy csak írjátok meg a gondolataitokat kommentben! :) 

A többiek posztjai: 


Utóvéd (később csatlakozók):