2023. január 6., péntek

Karolien Raeymaekers: Gyerekfejjel

Ahogy az lenni szokott, egyik gyereknevelős könyv sem adja a spanyol viasz újdonságát, és a felszabadító érzést, megvan a trükk az életünk könnyebbé tételéhez!... Rengeteg olyan infó van ebben a kötetben is, ami teljesen egyértelmű, amit magadtól is így teszel, hacsak nem vagy teljesen EQ- és esetleg IQ nuku is - akikből persze sok rohangál, de ők nem vesznek kezükbe ennél lényegesen egyszerűbb könyveket sem.

A belga Karolien Raeymaekers Gyerekfejjel című könyve nem volt rossz, hisz jó a stílus, és a hangvétel, de azért senki ne számítson arra, hogy tényleg bölcsis, meg ovis fejjel tud majd ettől a könyvtől gondolkodni, porhintés ez a javából, hiszen mind tudtuk eddig is, hogy a gyerekek  türelmetlenek, önzők, irigyek, nem értik az idő koncepcióját, a jelenben élnek, a játék az elsődleges, bármi mással szembehelyezve... Akinek ez újdonság... :)

Hasznos és jól összeszedett a bilire szoktatós fejezet, talán ez a legjobb az egész könyvben, de jól számba veszi azt is, hogyan beszéltesd a kicsi gyereket a napjáról. Illetve lehet, hogy előveszem az utolsó fejezet tippjei miatt is majd még. ;)
Tele van ugyanis gyakorlati tippel a végén, hogy kösd le a gyereket étteremben, utazáskor, családi ünnepeken, stb. Mondjuk bennem egyfolytában ott rezonált a kérdés, mégis ki a tökömnek van ennyi türelme a gyerekekhez? :D Meg állandó és olthatatlan lelkesedése? Teljesen egyértelműnek veszi a könyv, hogy mindenben (és mindig, sőt bármikor és rögvest) tudunk lelkesek lenni, csak játékosan kell mindent csinálni, no igen, de ez nem olyan egyszerű, mert emberek vagyunk, fáradtak, elegünk van, és leginkább resting bitch face-szel szeretnénk nézni ki a fejünkből a CSENDben. Az élet vidám narrálása kurva fárasztó, és erről szót kéne ejteni a családtervezéskor, meg arról is, hogy soha többé nem lesz csend a fejedben, ha gyereked van. Ez a kemény, nem a szaros pelenkák! Persze nyilván nem szólhat hozzád úgy egy ilyen jellegű pszicho-kötet, hogy "amikor képes vagy jó képet vágni mindenhez, akkor..." :D

Forrás.

Szülők gyöngyeinek hasznosabbnál hasznosabb (és fondorlatos) kreatív és kézműves ötletek is vannak hátul, nekem némelyiknek a leírása sem volt érthető, abszolút szenvedés lenne számomra pl hóembereket gyártani from scratch... :P 

Meglepetésemre ebből a könyvből megtudhattam, hogy kell kutyát simogatni, és hogy világéletemben rosszul csináltam! :D 
"A kutyát nem úgy simogatjuk, hogy a kezünket a feje tetejére tesszük, hanem először megnyugtatjuk a kutyát azzal, hogy hagyjuk, hogy megszagoljon minket, majd megsimogatjuk az állát." 
Ugyanitt köszi minden kutyás barátomnak, hogy ezt sose voltak képesek elmondani! :D 

Nem minden résszel tudtam egyetérteni, de pl. tetszett az is, ahogy egyszerűen és a félelmeket visszaszorítva adott magyarázatot a viharra. 
Ugyanakkor velem aztán nem hiteti el, hogy a gyerek érzelmeit elismerő módszer a hisztire mindent és bármit megold... (amúgy hasznos és jó módszer, tényleg!) A való életből származó példákon keresztül vázolja fel ezeket a szituációkat, pl. a még egy szelet süteményért síró gyereket. 

A gyereknevelésről röviden csak annyit: 
A gyerekvállalás egy mocsár, a gyereknevelés egy kib*szott aknamező, futóhomokkal! :D 
May the odds be ever in your favor! 

7 megjegyzés:

  1. Jaj, ezek a nevelési tanácsadó könyvek... Még nem olvastam olyat (anno, már nem olvasok :D), ami igazán segített volna. Akadt egy-egy jó tanács, de hogy tényleg segített volna, olyan nem volt. Ráadásul az elvek, az elméletek, a kutatási eredmények, a trendek stb. folyton változnak. Ha elolvasnál mondjuk egy 20-50-100 éves gyereknevelési könyvet, egészen más lenne benne. A híres Dr. Spock-félében is vannak olyanok, amit ma már nevetségesnek vagy elrettentőnek találnánk. Nemrég futottam bele valami talkshaw részletébe, ahol ezekről beszélgettek, és az egyik elmélet szerint azért nem veheted fel a síró gyereket, mert kommunista lesz. :D Sajnos, a záró mondatod nagyon igaz, őrült nagy szerencse (is) kell a gyerekneveléshez.

    VálaszTörlés
  2. Ja, és ez a kutyasimogatós dolog. :O Én is hagyom idegen kutyánál, hogy először szagolgasson meg, de hogy az állát kéne simogatni, ezt nem tudtam. :D

    VálaszTörlés
  3. A Spockban van talán, hogy elaltathatod a fiókban is a gyereket? :D Na igen, van néhány ötletfoszlány, vagy megfontolandó dolog általában bennük, de szinte mindig oda jutok, hogy kevés - mondjuk ahhoz képest ebben sok a gyakorlati tanács a gyerek lekötésére a végén.
    Egyébként már egy csomó mindent kukáztam, amit el akartam olvasni ilyen témában, a Suttogót pl dicsérik nagyon, az első kötet megvolt, de annyira amerikaiasan bárgyú az egész szöveg, hogy nem bírom... Nem folytatom.
    Egyedül amit még el fogok olvasni az a Montessori tipegő, azt nemrég vettem.

    Kutya: na de én macskasimogató ember vagyok... persze, hogy a fejéhez nyúlok :D És sose értettem miért kapkodják ilyenkor a fejüket, hát mert meg akarja szagolni a kezem *facepalm*... De most már tudom! Mondjuk önszántamból se sokszor simogatok kutyát, kevés undorítóbb van a kutyanyálnál és leheletél. :D

    VálaszTörlés
  4. Arra már nem emlékszem, hogy fiókban, de hogy kb. bárhol, ahol elalszik, hagyjuk ott. Ha a földön alszik el, akkor hagyjuk ott, és cipeljük be az ágyába. :O A mondjuk már 20 kilós gyereket. Meg ha szoptatni akarsz, sok tejterméket kell enni-inni, ez is megdőlt már.
    Még az a jobbik eset, ha ebben legalább vannak jó gyakorlati ötletek. De különben tényleg, nem mindenkinek van kedve napi 8 órában kézműveskedni meg gyereket szórakoztatni, sőt, munka mellett ideje sem. Hát erről nem beszél senki, hogy ha gyereked van, az egy 24 órás szolgálat, ami iszonyat kimerítő tud lenni.
    Ó, persze, a macskák egész mások. Valahogy én is magamtól jöttem rá, hogy ilyenkor meg kell várni, míg megszagol egy kutya. Még mikor hazamegyek, akkor is hagynom kell, hogy végigszagolgasson a jószág, mert muszáj tudnia, hogy milyen szagokat vittem haza. :D Hogy mit kezd aztán azzal a rengeteg szaggal, amit begyűjt, el sem tudom képzelni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem a fiók rémlik, bár csak mesélték, én nem olvastam ezeket a könyveket. A Ranschburg-féle Szülők könyvét akartam elolvasni, de elment a kedvem, amikor megláttam, hogy kb a fogantatástól indít, hát ez engem már nem hoz lázba... :D
      Amúgy ezt az alvó gyereket arrébb cipelést én nem tudom értelmezni a saját gyerekemmel, nálunk szinte lehetetlen felemelve elvinni valahova alvásból, pláne pl kocsiból kiemelni, és bevinni aludni tovább. :D ha a kocsiban aludt, ott szobroztunk a a kocsiban, vagy mellette...
      A kiságyig alig tudom néha eljuttatni a foteltől, hát ne vicceljünk már! :D
      Igen, 24 h cselédmunka.
      Kézműveskedés: nekem ettől kihullik a hajam, de szerencsére pl bölcsiben csinálnak velük mindenféle maszatolós ilyesmit helyettem! :D Ragasztás, meg firka, meg még sütöttek is.
      Ez érdekes, ez a milyen szagokat vittél haza, erre még nem is gondoltam!

      Törlés
    2. Nekem Ranschburgtól akkor ment el a kedvem, mikor a kamaszokról szóló könyvét olvastam, és tök jól leírta a gondokat, majd a végén közölte, hogy hát kb. nincs erre semmi jó módszer, meg kell találni, hogy mi válik be. Hát köszi.
      Tyű, az kemény lehet, ott várni a kocsiban, míg fel nem ébred. Én a buszon utazásokra nem emlékszem vissza szívesen, mikor még nem volt kocsink, és a nagyobbik képes volt a 15 perces buszúton elaludni, kész rémálom volt vele leszállni, különösen ha meg volt spékelve téli ruhával, meg két szatyorral. Brrr. Álmomban se jöjjön elő!
      Én szerettem kézműveskedni a gyerekekkel egy bizonyos szintig, de megértem, ha valaki nem, mert én meg mást nem szerettem, pl. játszótér. Hát az maga a halál unalom. :D
      Tökre izgatott tud lenni, nagyon vicces. :) Én arra lennék nagyon kíváncsi, hogy mire jut végül ezzel a sok szaggal. Mit állapíthat meg belőlük vajon?

      Törlés
    3. Őszintén szólva, szerintem egy csomó mindenre ez a válasz egy csomó könyvben és platformon. :D Fizetős alvástanácsadáson is hasonló semmi-válaszokat kaptam.
      Nem annyira zavart a kocsis várakozás, csak aludjon. Ha kiszedtem volna, ott vége az alvásnak, szóval muszáj volt hagyni, ha értelmezhető ébrenléti ablakot akartam utána vele tölteni, nem nyűglődőst.
      Jesszus, hát nálunk ilyen nem volt, hogy valahol így elalszik, az alvásidőben mindig elvonulunk. Mondjuk nem is sok helyre jutottam el vele, annyira behatároltak az alvásidők, főleg amíg 3szor aludt napközben, és nem is szeretek elindulni vele sehova a mai napig, meg hát nem vagyok én málhásló, teljesen be tudok gőzölni, hogy vinni kell pakkokat, és még a gyereket is, és egyébként is öltöztetés 65 rétegbe, meg levetkőzés-felöltözés, én meg sülhetek meg közben, hogy ő ne.
      Játszótér okés, én a babakocsis sétát unom, nem tudtam megszeretni.

      Nagyon izgi, tényleg biztos megpróbálja összerakni belőle a napodat! :D

      Törlés