2020. október 30., péntek

Mi lesz veled, könyvpiac?

Forrás.
Egy szinte kimeríthetetlen, és örökké újra és újra boncolgatható téma merült fel a Témázunkban, ami a "Könyves közélet - kiadók, reakciók, változások, hatások" címet viseli, és amit tulajdonképpen onnan fogunk  meg, ahonnan csak akarunk: lehet szó trendekről, kedvenc kiadókról, a kiadók kommunikációs technikáiról, profiljáról, a koronavírus járvány hatásairól a könyvpiacra, vagy épp mesekönyvdarálásról... Amikor elkezdem pötyögni ezeket a sorokat, még magam sem tudom mely pontokat is fogom érinteni. 

A 2010-es évek környékén elég jól behatárolható könyves trendek követték egymást, a vámpíros-romantikus, vámpíros-erotikus eposzok után jöttek a paranormális fantasyk, pararománcok. Később robbant a Szürkével a mamipornó, és az egyéb erotikus irodalom is felvirágzott, és ezzel párhuzamosan zajlott a térhódítása a YA-knak, YA fantasyknak, disztópiáknak, és aztán az NA-irodalomnak (YA= young adult, NA = new adult). Aztán éles váltással nagyobb teret kaptak a különböző sci-fik, sőt horrorok is, és talán a mérleget egyensúlyozandó, képbe kerültek a mindfulness, életmód (Lykke, Hygge stb.) és rendrakós kötetek, és a felnőtt színezők, mint stressz-levezetők. ;) Érdekesen alakult ez a 10 év, és bár változtak a trendek folyamatosan, azért mindig mindenből voltak újdonságok, a piac és a kínálat is egyre csak nőtt, és tágult a horizont, ami tök jó. :) Elvégre legyen miből válogatni. ;) 

Most mi a divatos? Az biztos, hogy a pararománcok már nem mennek, ahogy a vámpíroknak is leáldozott... Szerintem újra népszerűek a klasszikusok, új köntösben; gondolok itt a Jaffa Szabó Magda sorozatára, vagy a POKET kiadványok egyes címeire (pl. a csodás új Édes Anna kiadás! :), vagy a POKET Rejtők). Nagyon keresettek a különleges, illusztrált kiadások, gyűjthető darabok és az igényes képregények is. Lassan már minden sorozat, de azért a sorozatokon kívül a single novelek is újra elő-előbukkannak - természetesen ami először beugrik az a 21. Század Kiadó és a Kult könyveik. ♥ 

És itt el is érkeztünk a kedvenc kiadóimhoz, bár leszögezem, én sosem a kiadó alapján/után mentem, vagy megyek, engem az adott szerző, az adott könyv érdekel. A kiadó másodlagos, de természetesen a minőségben nagy különbségek lehetnek, és van, amikor maga a kiadó neve is lehet rögtön garancia a minőségre, de ugyanúgy egy eltántorító erő is... A már említett 21. Század Kiadó szerintem nagyon igényes, gyönyörű könyveket készít. Szeretem a Jaffa kiadványait is, bár néha vannak kritikai megjegyzéseim (pl. Szabó Magda életműben a széthúzás, oldalszámnövelések feleslegessége), a Gabót, a Parkot, és az Agavét is. 
Mivel sokat olvasok angolul, és gyakran hangoskönyvezek is, rengeteg különféle kiadótól olvastam/hallgattam már, nagyon széles a külföldi paletta, amibe már belekóstoltam. Közös bennük egyébként, hogy valahogy mind igényesek, de tényleg... Külföldi kiadványban typo se fordul elő soha, nem hogy egyéb hiba... Kedvenc külföldiek a Bloomsbury és a HarperCollins, audióban meg a Hachette és a Brilliance, ami hirtelen eszembe jut. :) 

Forrás.

Azokat, akiket nem kedvelek, nem nagyon illik név szerint emlegetni gondolom, de van egy nagyon igénytelen kiadó, akiknek már a felhozatala sem tetszik, és a megjelenéseket is állandóan dobálják ide-oda, egy kiadó, ami nagyon népszerű, de nem nekem ír, és a kommunikációjuk nekem túl mézes-mázos, és egy olyan is, akik szerintem borzasztó rosszul kommunikálnak a vevőkkel - ami szintén nem egy elhanyagolható szempont. Ugyanakkor a másik oldalról úgy érzem én is néha, hogy túl sokat vegzálják az olvasók a kiadókat - most ez a borító miért olyan lett, az a borító miért nem amolyan, miért arra hajlik a betűnek a szára a címben?, hát ez milyen ronda, ezt mikor lehet már rendelni, előrendelni, miért nem lehet egyszerre, miért késik két napot vagy mittudomén, jézusom, én is megőrülnék néha a kiadósok helyében... Azt mégis tartom, hogy ha válaszolnak, akkor már professzionális módon csinálják, és ne szólogassanak be a vevőknek.
Az olvasók habzó szájának meg néha kéne egy zabla, hogy akadjanak már le az apróságokról, és legyenek már türelemmel néha... Egyébként komolyan nem értem mikor lett téma az, hogy végülis egy könyvet 2 vagy teszem azt csak 5 nap múlva fogsz-e a kezedbe, first world problem... De a mindenen vinnyogás nagyon divat lett, ahogy az is, hogy ezt nem szabad említeni. :D Kellemes kiigazodást normálatlan kis világunkban! Kéne írni ilyen címmel egy útmutatót és elmélkedést.

A kiadóknak elég komoly kihívással kellett szembenézniük a koronavírus járvány miatt, és elestek egy jó csomó bevételtől az idei elmaradt könyves események kapcsán, amiken köztudottan óriási forgalmat bonyolítottak, az évesnek egy jelentős részét kitevő százalékot. Több cím megjelenését el is kellett halasztani, mindent megborítottak a járvány miatti leállások és a bizonytalan gazdasági helyzet. Nem látok a kulisszák mögé, de gondolom azért nyilván ezzel párhuzamosan megnövekedtek az online rendelések - csak kérdés, hogy ez ténylegesen milyen mértékű, és mekkora kiesés, hogy jóval kevesebb könyvre sóvárgó könyvesboltjáró téved be a boltokba, jóval kevesebb így az impulzusvásárlás is, a kellemes böngészések okozta akut könyvfelvásárlás, az akciós kupacok által bevonzott tömeg, ésatöbbi... 
Én csak remélni merem, hogy nem esik áldozatul egyik kedvelt kiadóm sem ennek az egésznek. Aki teheti rendeljen a kiadóktól közvetlenül, ezzel tudjátok őket leginkább segíteni. :) 

Vázlatos kis posztom végéhez közeledem, mert úgy döntöttem, bár mindenkinek van véleménye a DúróDóra féle akcióról és társairól, én most ebbe nem folyok inkább bele, nem biztos, hogy mindig mindenről mindenkinek kell nyilatkoznia, csak mert van hozzá platform... Az internet (meg a normálatlan kis világ) is egy nyugisabb hely lenne ezzel az alapelvvel, de ez csak egy utópisztikus elképzelés marad. ;) 

Forrás.


A témához bátran lehet csatlakozni saját poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben! Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek is írtak a könyves közéletről, lássuk ki melyik szegletét vette górcső alá:


DóriSisterSzofisztikált Macska, Readinspo


Utóvéd (később csatlakozók):


34 megjegyzés:

  1. Tök jó poszt lett!
    Nosztalgiával olvastam az elmúlt tíz év trendjeinek összefoglalását, mert pont a napokban vettem végig magam is, hogy hogyan indult a könyvmolyságom, mennyire változott a stílusom stb.

    Ez az új Édes Anna mitől annyira nagy szám? Mástól is hallottam, de a szürkés borító biztos nem vált ki ilyet az emberektől, úgyhogy a belsejével lehet valami :D

    A kedvenc kiadóid én is szeretem, még a Jelenkort sorolnám ide az Atwoodok miat (bár azt hiszem, te őt nem szereted, de csodaszépek a kiadások!)

    Akiket nem szeretek, és szerintem ugyanazokra gondolhattunk, az a Fumax pl. A kommunikációjuk szerintem véresen rossz. Érdeklődnek, és kb. kapnak egy lecseszést, hogy erről x hónapja kiment közlemény, amit vagy láttál vagy nem. Egyik barátnőm a Tanyát kereste és náluk is érdeklődött és azóta is dühbe gurul, ha csak a kiadóra gondol. Én is csak pislogok, amikor olvasom az ilyen hozzászólásaikat.
    A másik a Könyvmolyképző, meg a hatalom, amit az olvasói kezébe ad. És az olvasóik többsége tini... De most is láttam egy másik kiadóhoz kapcsolódó karcot, hogy mi ez, hogy nem a megbeszélt borítóval jön, hát mi ez már fúj? Öcsém, akkor vedd meg angolul vagy tegyél majd rá egy újságpapírt... First world problem, pontosan... Ok, olykor én is úgy vagyok, ha angolul veszek könyvet, hogy a szebb kiadásút keresem. Ami mondjuk engem jobban eltántorít egy-egy kiadótól, az a könyv "merevsége". GABO-t nem szeretem, mert nehéz nyitvatartani, megtörik, stb, egyszerűen nem egy olvasóbarát kiadás. De nem írogatok nekik, hanem inkább megveszem angolul, vagy kibírom így, ez van.
    Olyat pedig én is tapasztaltam, hogy nem írnak vissza... pl. General Press, nem is értem az ilyet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, pedig alig volt időm összerakni a posztot, nagyon soká halogattam, és az utolsó pillanatokra maradt. :)
      Örülök, hogy jó volt felülni a trendes nosztalgiavonatra. ;)
      Atwood valóban nem a szívem csücske, szerintem amúgy nincs is sok Jelenkoros kötetem, de hirtelen nem tudnám biztosra megmondani.

      A Poket-es Édes Anna azért nagy szám egyrészt, mert illusztrált, másrészt meg mert: "Ez lesz az első olyan Édes Anna kiadás, amely a szerző életműsorozatában megjelent kritikai szöveget közli, javítva a közel száz év során rárakódott szövegromlást és helyreállítva a politikai cenzúra törléseit." :) A Poket fb oldalról másoltam. Nekem még nincs meg, de szeretném megvenni, és újraolvasni.

      Na, örülök, hogy téged is zavarnak egyfelől a bunkó kiadói válaszok, másfelől meg a felesleges olvasói kötözködések is. :D Mondjuk igazságot nem tettünk, de nem is tisztünk. ;)

      Törlés
    2. Köszi a fejtágítást az Édes Anna könyvvel kapcsolatban :) Nekem még az Osiris kiadótól van meg (meg Petőfi, Babics), neki volt egy "sorozatuk", és anno így szerettem volna beszerezni, úgyhogy nem hiszem, hogy ezt beszerzem, de jó tudni, miért emlegeti mindenki :D És szerintem hamarosan újra is olvasom :)

      Törlés
    3. Nem tudom, nekem azért nem mindegy, hogy milyen borítóval jön ki egy könyv, főleg, hogy könyvet én csak akkor és csak azért veszek, ha meg is akarom tartani a polcomon. Plusz ezek a visszajelzések gondolom (bármily bosszantóak, de) hasznosak is a kiadónak (jó, nyilván a stílus nem mindegy...), mert hiszem, hogy ha van egy-egy, az olvasók zöme szerint bűnrossz borító, ez visszatartó erő is lehet a vásárlástól, hisz okádék borítós könyvet én sem fogok megvenni papírban, hogy aztán otthon nézzem a polcon és bosszankodjak miatta, hogy miért ilyen gané borítóval kellett kiadni, mikor pl. annyival klasszabb volt az eredeti terv, vagy akár az angol borítója, de a kiadó bevariált. Akkor inkább ezeket a könyveket kihozom könyvtárból, kölcsönkérem, vagy esetleg megveszem e-ben, de semmiképp sem veszem meg. És bizony sokan így vagyunk vele... Ez pedig gondolom a kiadónak se jó dolog, ha bevételkiesése van emiatt, így nem árt az olvasói igényeket is figyelembe venni, hisz az emberek nagy részének marhára nem mindegy a borító, ha már pénzt is ad ki a könyvért, sokszor nem is keveset.
      Szóval összegezve: olvasás szempontjából nem érdekel a borító, ha maga a könyv felkelti vlmilyen úton-módon a figyelmemet, akkor elolvasom, de megvenni csak azt veszem meg, ami számomra, az én ízlésem szerint minden szempontból rendben van. (Hozzáteszem: szerencsére nagyon ritka ez, és nagyon rondának kell ahhoz lennie, hogy egy jó könyvtől eltántorítson a borító, és ne akarjam itthonra megvenni. De előfordul néha.)

      Törlés
    4. Ja, amúgy a Fumax-tól már én is olvastam ilyen lekezelő választ, hogy érdeklődtek egy könyv újrakiadása felől, és jött a válasz, hogy 5 évig kapható volt a könyv, most fogyott ki (ergó: addig kellett volna megvenni, most meg akkor már így járt a delikvens, törődjön bele...). Hát jó, és aki pl. 5 évig azt se tudta, hogy a kiadó a világon van, nemhogy ez a könyv...? És most érdekelné? Az akkor nem lényeges? Csak azok számítanak, akik a kezdetek kezdete óta olvassák a könyveiket, akik meg most bukkannak rájuk, azok ne variáljanak, hanem olvassák ami épp van, mert még kérdezni se lehet...? :/ Abszolút nem kell, hogy körbeugrálják az olvasóikat, nem erről van szó - valóban a KMK picit már "too much" olykor, de még mindig így, semmint direktbe bunkózzanak az olvasóikkal vagy potenciális olvasóikkal, mert így maguk alatt vágják a fát. Mondom ezt egyébként úgy, hogy a munkásságukkal abszolút semmi bajom, szeretem a könyveiket, és szoktam is vásárolni tőlük, csak ezzel a stílussal nem tudok azonosulni...

      Törlés
    5. Persze, a csúnya, igénytelen borítók ellen érdemes felszólalni, de mindkét oldalról látni túlkapásokat erre vonatkozóan, és nekem az az érzésen, hogy ha túl sok embertől kérsz véleményt, abból nem fog jó kisülni, mert egy csomó mindenki szőrözni kezd, felesleges apróságokon is, pl, hogy a g szára miért lóg lejjebb a képen, és hasonlók. Az igazán hasznos visszajelzés valószínűleg kevés, és a kiadó is oda lyukadhat ki önmagában hogy "ezeknek semmi se jó", amit egyébként meg lehet érteni, de sosem szabad ilyen módon kikommunikáln iis. Hát igen, a Fumaxtól én is szinte csak lekezelő válaszokat látok, nagyon kiábrándító. A KMK nekem is too much, kissé cukormáz, de igazából ezekkel a kiadókkal nem is foglalkozom, nem én vagyok a nagy célközönségük.

      Törlés
    6. A "szőrözősek" megint egy más kategória (ők nem is igazán az "elégedetlenkedők", hanem a konkrét "szőrszálhasogatók...), szerintem a való életben is ilyenek, soha semmi nem jó nekik. Jártamban-keltemben én is ismerek olyan tagot, akire konkrétan felfigyeltem, hogy ő mindenhol az első sorban csápol/rikácsol valami ellen a kommentszekciókban (Molyon) - vagy épp eleve ő indítja a lavinát a karcaival.. -, soha nem jó neki semmi, ez mondjuk elég fárasztó is lehet, örökké haragban állni az egész világgal, ahelyett, hogy próbálna néha valami pozitív dolgot is meglátni. És pl. ő sem tud viselkedni, amilyen stílust megenged magának, az néha kiveri a biztosítékot, szerintem még a legjámborabb kiadó-munkatársnál is... :D Még külső szemlélőként is felmegy tőle bennem a pumpa, szóval alapvetően a kiadók vezetőit/munkatársait sem irigylem, csöppet sem... Az, hogy valaki szabadidős olvasó vagy irodalombarát, sajnos még véletlenül sem jelenti azt, hogy intelligens is... Ezt az ilyen egyének gyönyörűen bizonyítják. :/

      Törlés
    7. "elég fárasztó is lehet, örökké haragban állni az egész világgal" - Úh, igen, ez sokszor eszembe jut nekem is az ilyen beállítottságú emberekről... Meg az is, hogy mennyi elfecsérelhető idejük van, az interneten kardoskodni, és vitázni a semmiről...
      Óh, én is már jópár éve elvesztettem azt a naiv, régi meggyőződésemet, hogy az olvasó, olvasni szerető ember egyből értelmes is... ugyan. :D

      Törlés
  2. Édes Anna Poket a teljes, cenzúrázatlan, kritikai kiadás szövegét közli - elsőként, ill. illusztrált ;)
    A trendek tényleg talán színesebbek - sok életmód könyv szivárgott be és lett népszerű, de tényleg a klasszikusok is újra 'menők'.
    A túl nagy olvasói beleszólás se jó, nem irigyelem azokat a marketingeseket - kiadói munkatársakat, akik a fenti - miért ez lett a borító - betűtípus stb miatt kell válaszolgatniuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igen. :) Alig várom, hogy nekem is legyen példányom! :)

      Érdekesek a trendek, meg az is, hogy ennyire le lehet követni sokszor, mik jöttek, mi után...
      Bizony, egyetértek, mert a kukacoskodásból is sok tud lenni. De ha már válaszolnak, akkor ahhoz megfelelő kommunikáció kell, és néha a jogos kritikát is tudni kell fogadni.

      Törlés
    2. Maguknak keresték. Ha nem csináltak volna szavazásokat, hogy három borító közül melyik kerüljön végül a könyvre, akkor az olvasónak talán eszébe sem jutott volna ilyenért reklamálni. Nem szép dolog a káröröm, de a Gabo annyira a bögyömben van, hogy kifejezetten jól szórakozom a Vaják új borítóinak kritizálásán.

      Törlés
    3. Oh, most mondjuk nem tudom melyk könyvre, kire gondolsz, a szavaztatással, én mindenféle korábbi észrevételem összegeztem csak. Lehet, hogy erről konkrétan lemaradtam. :) Hát igen, jó dolog a választás lehetősége, de ahol kommentszekció van, meg véleménynyilvánítás, ott mindig lesz trollkodás, és kellemetlenkedés is, és olyan nincs, hogy mindenkinek békésen ugyanaz tetsszen. :D
      Engem olyan szinten hidegen hagy a Vaják, hogy nagyon. :D

      Törlés
    4. Nem konkrét eset volt. A tudjukmelyik kiadó találta ki, a Gabo meg azt hitte, hogy jó ötlet. A baj az volt, hogy a borítófestőjük nem állt a helyzet magaslatán. Amúgy nekem az Ambrózy-sorozatnál tűnt fel, hogy mennyire komolyan veszik ezt a borítóválasztós marhaságot némelyek, de az igazi mélypont szerintem az volt, amikor a rajongók ölre mentek az egyik túlhájpolt ifjúsági fantasy borítójának árnyalata meg a rajta levő kacskaringók miatt.

      Törlés
    5. Gatto Negro: igen-igen... az Ambrózy-eset... ó anyám! Aztán a tipográfiás balhé, úristen! :D Csak fogtam a fejem. Imádom, hogy ilyenkor sokan azzal jönnek: ő fizet a könyvért, a szolgáltatásért, úgyhogy legyen olyan, amilyet ő akar. Az ilyenből lesz a szép magánkiadó vezető, aki majd a saját könyveit kénye-kdeve szerint adhatja ki :D
      Amúgy engem a "nem nevezzük nevén" kiadónál az tette be rá a pontot az i-re, amikor bevezették, hogy egy "rajongó" csinálja meg a borítót, a grafikusuk rendesen megalkotja Indesignban, nyilván ő kap fizetést, neki van munkaviszonya/szerződése, és akkor a rajongó meg kap egy könyvet :D Én nem tudom, mindez jogilag hogy állja meg a helyét, de amikor már a 10. ilyen eset volt, inkább hátat fordítottam a kiadónak. (Pedig anno nagy naivan még én beszálltam ebbe a borítóalkotós projektbe... :()

      Törlés
  3. Szerintem is klasszul sikerült összeszedni a gondolataidat! :) És ne bándd, hogy nem álltál bele a "darálós sztoriba", nem hiányzott a mondandódból. ;)

    Egyébként ezzel teljesen egyetértek; egyesek annyira nem tudják, hol a határ, ahelyett, hogy hálásak lennének, hogy ennyi könyvből lehet válogatni. Kis ország lévén még mindig óriási a választék, és ez olyan klassz dolog! Nagyon örülök, hogy így kitágult a piac, és ennyi műfaj áll rendelkezésre, sőt, folyton jönnek az újabb és újabb címek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, aranyos vagy! :) Gondolkodtam rajta, hogy muszáj-e nekem is nyilatkozni, de miért is lenne muszáj? :)

      Igen, szuper széles választék van azért, és legtöbbször én úgy látom nagyon apróságokon vekengenek. Ritkán van az, hogy na tényleg valami vállalhatatlanról van szó (cím, borító, megjelenés tolódása stb.)

      Törlés
    2. (Megjegyzem: a szuper széles választék sem mindig jó. Sokan, még kiadói berkekben is arról beszélnek mostanában, hogy a mennyiség kezd a minőség rovására menni, talán épp az Agave vezetője beszélt erről nemrég, hogy inkább szűkíteni kéne a piacot, mert az utóbbi időben már nagyon elharapódzott a helyzet - és valóban, ők sem adják kifelé zsákszámra a könyveket éves szinten, szemben egynémely másik kiadóval. Mert így konkrétan elaprózódik a közönség is, bizonyos könyvek kevesebb figyelmet kapnak kiadón belül is, amik többre lennének érdemesek, és ilyenkor van, hogy egyébként szuper könyvsorozatokat kaszálnak el, amik nagyon jók, csak épp nem tudnak versenyre kelni a túlhype-olt vackokkal, mert ha már választani kell (mert ugye ennyi pénze/helye senkinek sincs, hogy minden őt kicsit is érdeklő könyvet megvegyen), akkor ezek győznek úgyis, ezeket fogják megvenni... :/ Azért ebben is van valami...)

      Törlés
    3. Igaz, a túl széles paletta is mehet a minőségi kiadványok rovására. Kicsi azért ez a magyar piac, és főleg a kis kiadók számára nehéz a sokfélét prezentálni, úgy, hogy ne legyen belőle veszteség.

      Törlés
  4. Szerintem a nemszereted kiadóknál az egyikük ugyanaz, mint akiket én is említettem a posztomban. Az, akiknek a nevük a minőségükkel fordított arányban áll :D
    A Poketes Édes Annát most már én is szeretném, innen is köszi, lányok a kommentszekcióból! :P
    Egyébként csak nekem nem tetszik ez az új papírborítós Poket-trend? Tudom, hogy környezetbarát meg minden, de nem praktikus és nem is lesz túl időtálló.
    Tök jól összeszedted a trendeket, nekem ezt így nem sikerült fejben letisztázni, de valóban látványosan ezek is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Khm, hát, ahogy a szeretjük kiadóknál, úgy a nemszeretjük kiadóknál is nagyok az egyezések! :D Hasonló szempontok alapján megyünk, úgy látom. ;)
      Nahát, de jó, akkor te sem tudtad, hogy milyen más ez az Édes Anna? :) Nem annyira jó a papírborítós szerintem sem, de mondjuk én nem vagyok nagy Poket-gyűjtő, csak néhány érdeklős darabot veszek meg. Remélem azért időtállók lesznek a papírfedlaposok is.

      Köszi! :)

      Törlés
  5. Jó bejegyzést lett, lényegre törően összefoglaltad a változásokat a könyvpiaccal kapcsolatban, de én most kifejezetten arra szeretnék reagálni, hogy „nem biztos, hogy mindig mindenről mindenkinek kell nyilatkoznia, csak mert van hozzá platform”, mert ezzel szerintem tömören és tökéletesen összefoglaltad az én véleményemet is, pedig nem is beszéltünk össze. Mostanában én is nagyon sokat gondolkodtam ezen. Természetesen mindenkinek joga van véleményt nyilvánítani bármilyen kérdésben, de tényleg mindig kell? Mindenbe bele kell szólnia mindenkinek, annak is, aki nem ért hozzá? És most a könyvdarálástól elvonatkoztatva általánosságban gondolok az egész jelenségre. Miért van mindenkinek állandó közléskényszere minden egyes témában, ami csak szembe jön vele? Biztos valami tömeges frusztráció az oka ennek, mindenki fontos akar lenni, hogy őt is meghallják, vagy csak vágyik 15 perc hírnévre egy Facebookos komment szekcióban, nem tudom. Lehet, hogy rosszul gondolom, de más nem jut az eszembe. De a való életben is ez megy, az állandó okoskodás. És ez pedig kiváltja az egymás torkának ugrást, mert vitakultúra nincs, főleg a virtuális térben, névtelenül. Élőben még csak-csak visszafogják magukat az emberek, de amilyen hozzászólások egyes hírek alatt is vannak… Már rég nem az a téma, amiről maga a hír szól, hanem hogy kinek a kurva anyját, ki rohadjon meg, ki a büdös paraszt és akkor még az enyhe sértéseket soroltam fel. Én pedig ülök, és le vagyok főve…

    És ha valakinek eltérő véleménye van valamiről, mint a másik embernek, hát kösse fel a gatyáját szemkikaparás és torokátharapás terhe mellett… Lehet, hogy a korral jár, nem tudom, de én egyre kevesebbet beszélek, egyszerűen már nem érzem szükségét annak, hogy mindent kimondjak, amit gondolok. Nyilván sok mindenről van véleményem, és van egy szűk kör, akikkel meg is osztom (velük sem mindent, én azért szeretek dolgokat megtartani magamnak), de nem vagyok egy kitárulkozós fajta, a világ pedig az lett. Egyébként azon gondolkodtam, hogy aki mindig minden jelenségre nyilvánosan reagál, mindenhez hozzászól az interneten, stb., az mikor él? Ma már pillanatok alatt minden információ eljut hozzánk, és annyi minden történik a világon, nem lehet ezzel lépést tartani, ha az ember mindenre reagálni akar. Én nem szégyellem, és nem érzem magamat kevesebbnek attól, hogy nem értek mindenhez. És nem szégyellem ezt beismerni sem. Senki nem ért mindenhez, ez eleve lehetetlen is, minden embernek más az érdeklődési köre, még ha esetlegesen vannak közös pontok is. Ma már nincsenek polihisztorok, és lehet, hogy más meg abban a témában nem jártas, amiben én igen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Jaj nagyon jó ez a komment, és egyetértek veled! Örülök, hogy más is gondolja még úgy, hogy nem muszáj mindenben mindig megnyilatkozni, véleményt formálni. Sokszor gondolkodtam már egyes, megosztó témájú eseményeknél, könyveknél, mennyit is mondjak róla, ha mondom valamit, és rájöttem, hogy tényleg elég azokkal megbeszélni ezt, akivel tényleg szükségét érzem. A celebek, médiaszemélyiségek, közszereplők viszont lassan kötelező jelleggel belemennek minden egyes témába, ami csak felmerül, és szinte elvárt dolog is lett, hogy mondjon róla mindenki valamit, álljon ide vagy amoda, és ehhez persze remekül passzol mindenkinek az újsütetű (értsd, néhány éve divat csak) közléslényszere, kommentelési kényszere (borzalmasak a fb kommentszekciók, jobb rá se nézni...).
      Az okoskodás, kényszeres véleménynyilvánítás plusz ehhez valóban a nem létező vitakultúra, és az egyre nagyobb elbutulás veszélyes kombináció.
      Polihisztorok: persze, nincsenek, de manapság ha valaki elolvas egy cikket, már képes prédikálni a témában, és a félinformációival akkora marhaságokat mondani... És mindez futótűzként képes terjedni, még néha olyanokon keresztül is, akiket addig értelmes, épeszű ismerősödnek véltél...

      Törlés
    2. Én könyves blogot írok, ezért úgy döntöttem, nem szeretnék más témában nyilatkozni, és a könyves témában sem szeretnék mindenről írni, időm sem lenne mindennel foglalkozni. Van egy kolléganőm, aki szintén nagyon szeret olvasni, mondta, hogy ő regisztrált tag a Goodreads-en, de csak az olvasmányait vezeti ott, és nem szeretne értékeléseket írni, mert nem akarja másokkal megosztani az véleményét. Ugye, milyen furcsán hat ez a mai világban? Pedig szerintem nincs ebben semmi.

      Törlés
    3. Ez mindenkinek a saját döntése, és szerintem pont azok miatt, amiket elemezgettünk feljebb, teljesen érthető, hogy nem akar mindent elmesélni az ember, hogy aztán magyarázkodhasson, vagy mások céltáblájává válhasson. Én annak idején saját magamnak hoztam létre a blogot, olvasónaplóként kvázi, de mivel ennél nagyobbra nőtte ki magát, és nem a fióknak írok, én is inkább szelektálok sokszor, nem minden való ide, csak leginkább a tényleg könyves tartalom. :)

      Törlés
    4. Az lemaradt, hogy pont a témázás általában ami határmezsgye, de pont mint most, a könyvdarálással kapcsolatban, lehet úgy dönteni, hogy akkor én ezt most nem érintem.

      Törlés
    5. Persze, akinek igénye van rá, hogy mindenféle könyves témáról írjon, nyilván tegye meg, de ha valaki valamiért nem szeretne nyilatkozni valamiről, akkor azt is tiszteletben kell tartani. Főleg azért, mert senki nem tudja az e mögött húzódó okokat.

      Törlés
    6. Igen, nem kell kicsikarni mindenről mindent.

      Törlés
  6. Itt folytatom, mert bizonyos karakterkszámnál nem tudok többet írni.

    Emlékszem, hogy amikor George Floyd meghalt, akkor rengeteg olyan poszt született, hogy a hallgatás sértő és rasszista. Én ezt nem így gondolom. Ahogy az embernek joga van a véleménynyilvánításhoz, úgy joga van ahhoz is, hogy ezzel ne éljen, ha nem akar. És senkinek semmi köze hozzá, hogy valaki egy adott témában miért nem szólal meg, de persze egyszerűbb és kényelmesebb rásütni az illetőre valamilyen bélyeget (adott esetben pl. a rasszistát). Mondjuk az USA-ban máshogy állnak ehhez a kérdéshez, ott nagy divatja és múltja van a nyilvános véleménynyilvánításnak, ott nem nagyon szokás hallgatni, mindenki folyamatosan ontja magából a mondanivalóját, és a közhiedelemmel ellentétben nem csak Magyarországon ért mindenki mindenhez (is), hanem pl. az USA-ban (is).

    És eszembe jutott egy idézet Almási Kitti legújabb könyvéből is:
    „Valójában ma már csak két lehetőségünk van: megkeményítjük magunkat, hogy el tudjuk viselni a véleményünk nyilvános képviseletével együtt járó agressziót, vagy hátralépünk és befogjuk a szánkat. Emiatt rengeteg érzelmes és érzékeny lelkű ember kényszerűen visszahúzódik a megnyilatkozástól, mert elrémül attól, hogy ilyen tömegű primitív, személyeskedő, bántalmazó indulat zúduljon rá. Ők már legfeljebb csak szűk, biztonságos körben mondják el, hogy mit gondolnak valamiről. Ezzel azonban a közösség rengeteget veszít, mert éppen azokat a tagjait hallgattatja el, akik érdemi szempontokkal tudnák gazdagítani a diskurzust.”

    Lehet, hogy sokaknak azért nincs kedvük beszélni, mert nem akarnak minden mondatukért magyarázkodni, bocsánatot kérni, aztán meg vérpadra kerülni, ha a tömeg szerint nem elfogadható a gondolkodásuk.

    Egy kicsit megint elkanyarodtam, de a lényeg tényleg az, hogy nem kell mindig járatni a szánkat. Persze, aki akarja, járassa, de ez ne legyen már kötelező elvárás. És az, hogy valaki nem szólal meg, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs véleménye. Bár nyilván jelentheti azt is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel én is egyetértek. Durva, de Stephen King a 11.22.63-ban írta: a vélemény olyan, mint a segglyuk; mindenkinek van, de senkit nem érdekel :D Mondom ezt bloggerként, de hallgatással olykor többet érek el. Én is csak megfigyelője vagyok sok dolognak, és szerintem van az a vélemény, amit elég ha a körülötted lévőkkel beszélsz meg, mert bloggerként kb. kinyilatkoztatsz, állást foglalsz.

      Az amerikai vonatkozás kapcsán meg eszembe jutott, hogy ott mennyire máshogy állnak ugye a politikához is. Sok sztárt/írót követek, és mindenki posztolja, hogy szavazzanak, sokan már azt a kis kitűzőt is fotózzák, hogy ők szavaztak. Valaki meg megjegyezte, hogy ő bizony nem fogja kitenni, mert minek? Ugyanúgy szavazott.Egyből lehurrogták. Szomorú amúgy ez is, hogy a csapból is a fogadjuk el egymást duma jön, de ha valakinek más a véleménye (és még nem is bántóan), akkor az már nem kell, kivetik a csapatból.

      Törlés
    2. Igen, a Floyd körüli tömeghisztéria meg a mindenhol felbukkanó BLM mozgalmak is... Erről is hirtelen mindenkinek állást kellett foglalni. Mondjuk részben azzal is magyarázható, hogy mindenki akart már valami másról is beszélni, mint a covidról.

      Remek az Almási Kitti idézet, és sajnos a levont konklúzió is...

      Avilda, jaj tényleg, nekem is eszembe jutott mostanában ez az idézet, csak nem tudtam honnan is származik. :) Na igen. Én még mindig főleg könyvekről szeretek itt megnyilvánulni, beszélni. Van véleményem mindenféle nehéz témában is, sőt, politikai beállítottságom is, de úgy gondolom ez már nem tartozik másra/mindenkire.
      Ja a fogadjuk el egymást PC-ség mindenáron, és az egyébként senkinek nem lehet a véleménye más, mint az enyém alaposan ütik egymást...

      Törlés
    3. Avilda: Nos, igen, ebben egyetértek Mr. Kinggel. :D Viccet félretéve, nyilván nekem is van véleményem mindenről (na jó, az atomfizikáról talán nincs), de ha nem érzem magam kompetensnek valamiben, nem fogok okoskodni. És ha még az is vagyok, akkor sem vágyom arra, hogy mindenkivel megosszam a gondolataimat. De ez már tényleg csak alkati kérdés... Az USA-ban valóban teljesen máshogy állnak ehhez a kérdéshez, ott sok mindent közügyként kezelnek, a politikáról is sokkal nyíltabban beszélnek, nyilván megvannak a különbségeknek a történelmi gyökerei, náluk pl. soha nem volt egypártrendszer (meg sok minden más is befolyásolta ezt), de ebbe most inkább nem mennék bele. Engem egyébként nem az zavar, ha valakinek mindenről van véleménye (ahogy írtam, nekem is van), hanem ha azt hiszi magáról, hogy mindenhez ért, és az is furcsa, amikor sokan nagy nyilvánosság előtt (ez ugyebár alapvetően az internetet jelenti) adnak hangot olyan témában a véleményüknek, amiben nem kompetensek. Persze mindenkinek legyen véleménye, de biztos, hogy minden mindenkire tartozik? A sztárokon csak jót mosolygok, azért mert valaki ismert, számomra nem ér többet a véleménye semmilyen (közéleti) témában. Bevallom, én senkit nem követek, nem is vagyok fent semmilyen közösségi oldalon, csak a Molyon. Ha valami konkrétan érdekel, annak utánanézek. És ahogy PuPilla is írta a posztban: nem biztos, hogy mindenkinek mindenről kell nyilatkoznia, csak azért mert van rá platform.

      PuPilla: Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy ne csak a vírus legyen a téma, de azt is éreztem, hogy ki akarják erőszakolni a véleménynyilvánítást mindenkiből. Pedig számos oka lehet annak, ha valaki nem nyilatkozik valamilyen ügyben, és ezt tiszteletben kell(ene) tartani.

      Politikai beállítottsága is nyilván mindenkinek van, de ez szerintem sem közügy. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy ezt kivel osztja meg. Ezzel kapcsolatban nekem az a tapasztalatom, hogy sokan máshogy néznek a másik emberre, amint kiderül, hogy eltérő a világnézetük. Ha valaki kedvelte is az adott illetőt, valahogy ezt hajlamos elfelejteni, csak mert bizonyos dolgokról más a véleménye, és már nem egy kedves ismerőst lát benne, hanem ellenfelet, vagy nem is tudom mit. Nos igen, a PC-vel is az a helyzet, hogy amíg bizonyos elveket vallasz, addig elfogadható vagy, de elég csak egy dologban máshogy gondolkodnod, már minden vagy, csak ember nem, szóval igen, a PC mozgalom addig fogad el, amíg ugyanolyan vagy, hiába hirdeti, hogy mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen. És nem kell feltétlenül nagy ellentétekre gondolni, sokszor apró véleménykülönbségek is okot adnak a kirekesztésre. Sokan szerintem emiatt nem is őszinték, hanem inkább beállnak a sorba, és feladják a saját elveiket az elfogadásért cserébe.

      Törlés
    4. Ami még elég nagy baj, hogy a vélemény és a tény fogalma keveredik, és persze ez is nagyrészt okoskodásból fakad, de aztán pletykaszinten elkezd terjedni minden marhaság, mint "tény", mert az interneten olvasta valaki egy kommentben... -.- És az ilyesmi rengeteg félreinformálást, pánikkeltést, a tényleg hozzáértők számára meg magyaráznivalót hoz...

      Számomra sem nyom sokat a latban, ha egy sztár nyilatkozik valami közéleti dologról.

      Bizony, sokszor van, hogy csalódást okoz a világnézet, vagy politikai beállítottság, és hirtelen elfordul az ember a másiktól...
      A PC-ség nagyon túl van túlva, és ezzel párhuzamosan a PC-ség ellentettje is. Én jobban szerettem a 90-es éveket ebből a szempontból...

      Törlés
    5. Igen, és sokan nehezen emésztik meg, hogy az internet még mindig nem a leghitelesebb információforrás, mivel bárki bármit írhat, és nem mindig visszakövethető, míg egy folyóirat, egy könyv, egy szakkönyv esetén igen. Ami nem jelenti azt, hogy minden szakkönyv egyformán helytálló, ahogy nyilván az interneten is lehet értékes információt találni, de csak az internetre támaszkodni szerintem nem szabad. Szelektálni is tudni kell, ami nem könnyű. Na meg előtudás nélkül sokkal nehezebb hiteles állásfoglalást kialakítani bármiben is. Aki pl. soha nem tanult pszichológiát, az két pszichológiai témájú cikk vagy könyv elolvasása után nem fog olyan mélyreható tudással rendelkezni, mint aki tanulta, vagy hosszabb időn keresztül mélyrehatóbban foglalkozott vele.

      Ó, én nagyon szerettem a 90-es éveket, nem csak emiatt, én akkor voltam gyerek, és teljesen más világ volt, szerintem sokkal minőségibben tudtuk megélni akkor a mindennapokat, mint most. Nehéz ezt elmagyarázni, mindenestre sok okból kifolyólag én is jobban szerettem.

      Törlés