2018. május 10., csütörtök

Annihilation - megsemmisítő két óra


Jeff Vandermeer Déli-Végek trilógiája (Expedíció/Annihilation, Kontroll/Authority, Fantomfény/Acceptance) egy igazi agyszennyező, szürreális környezetben játszódó, borzongató sci-fi és fantasy elegy, amiben több marad a rejtély, mint a megválaszolt kérdés. A sorozat igazi különleges csemege, amiben mindent misztikus, titokzatos, fojtogató légkör övez - különösen az X Térséget és annak közvetlen környezetét. Az X Térség egy környezeti katasztrófa sújtotta terület, amelynek feltérképezésére évek óta küld csapatokat a Déli Végek nevű titokzatos cég. Aki bemegy, soha többé nem tér vissza. A tizenkettedik expedíció négy nőből áll: egy biológusból, egy pszichológusból, egy antropológusból és egy geodétából. A könyvben legalábbis. Az Annihilation filmváltozatában öt főt számlál a csapat, és ez a változtatásoknak csak a kisebbik része. 


Abszolút felvillanyozott a hír, hogy ebből a gazdag képzeletvilágú, rendkívül érdekes könyvből filmváltozatot készítenek. Az sem szegte kedvemet, hogy végül nem került mozikba, csak a Netflixre. Natalie Portman mint főszereplő is jó választás a kissé távolságtartó, független, önálló biológus megformálásához, úgy gondoltam. Azon gondolkodtam, vajon hogy fogják megoldani azoknak a dolgoknak a megjelenítését, amikhez a könyvben inkább csak egy kósza érzés tartozott, egy libabőrös félelem, egy sejtés, egy sugallat, egy kósza pillantás a hátunk mögé valami megmagyarázhatatlan zsigeri félelem miatt. Nem tudtam elképzelni, hogy vissza tudják adni azt az érzést, ahogy a könyv hangulata, világa belénk tudott mászni. Nem is tudták igazán... 


A film szép iparosmunka, amiben nagyon odatették a látványvilágot szemkápráztató színekkel, buja növényzettel és szürreális, álomképszerű tájakkal. De a látványvilág által keltett furcsa szorongás, a szinte zsibbasztó érzés, hogy valami nem evilágiban vannak a szereplők, hogy bármi megtörténhet és talán meg is történt... ez az érzés nem mindig jött át. Talán a legjobb példa rá, hogy amikor a csapat behatol az X Térségbe, szinte kiesik nekik néhány nap, úgy, hogy az élelmiszer-készletük is megcsappan, tábort is vernek, de nem emlékeznek ebből semmire. 
Jó volt a memóriakártyán talált undorító felvétel is ebből a szempontból.


Sajnos a megfoghatatlan miatti iszonyatot többször cserélték fel az alkotók kézzelfogható és látványos támadásra és fenyegetettségre különféle szörnyszerű állatokkal. Ezek a jelenetek persze jól mutatnak a képernyőn, és akciódúsabbá teszik a filmet, érthető. Azt viszont nagyon nehezményeztem, hogy a "tornyot" vagy "alagutat" kihagyták, de teljes egészében. Már a könyv olvasásakor érezni lehetett, hogy ez az egyik legfontosabb állomás, nem csak a tereptárgy furcsasága miatt - csak a biológus látta toronynak, a többiek alagútnak vélték -, hanem az "élő" felirat, és a felirat készítője, a Mászó miatt is. Vártam is, hogy mikor kerül elő ez a rész, de a filmben csak bolondul tepertek a világítótorony felé... Pluszpont azért, hogy legalább az ember alakú növényzetet nem hagyták ki.


Viszont a világítótoronynál ismét összezagyválták az addigiakat... Itt aztán jött egy alagút, ami mégsem az volt, aminek először véltem, míg az emelet és annak borzongató titkai kimaradtak. Hol voltak a fényképek a falon, a naplók sokasága a veremben a korábbi expedíciókról? És hát mégis mi volt ez az egész túlnyújtott, és nehezen érthető viaskodás az igazi Natalie Portman és a doppelgangere közt?! Emlékszem ugyan, hogy a regényben is kicsit spirituális jellegű volt a végkifejlet, de nem ennyire elvont... A férjnek is túl sok szerepet adtak a filmváltozatban, mintha nagyon happy endre akarták volna kihozni kettejük csodaszámba menő megmenekülését - holott szinte egyértelmű volt, hogy míg egyikük győzedelmeskedett az ismeretlen entitással való harc során, a másikuk vereséget szenvedett, így feltehetően nem is ugyanaz a céljuk.

A könyv direkt távolságtartó, dokumentarista jellegű volt, és a szereplők névtelensége sem volt véletlen. Sajnáltam, hogy ezt feláldozták csak azért, hogy valaminek hívhassák egymást ezek a nőszemélyek...

A felderítőút során rengeteg furcsa hatás és ismeretlen impulzus érte a csapattagokat, ami miatt kifordultak önmagukból és néha azt sem tudták mit csinálnak. A vezető, a pszichológus ment át talán a legtöbb ilyenen, hiányoltam, hogy ő is kicsit több szerepet kapjon, és hogy viszontlássuk a világítótoronynál. A csapat fogyatkozása menetrendszerűen zajlott, de még mindig nem értem, minek kellett megnövelni a számukat eggyel. 


Forrás.
A filmet Alex Garland rendezte, az ő nevéhez fűződik A part című film is, amit kedvelek. Azt olvastam az Annihilation megnézése előtt, hogy pihenten üljünk neki, és akkor, amikor tudunk is gondolkodni rajta... Érdekes, hogy egy ilyesmi jellegű, már-már Z-kategóriás szinten kullogó filmre azt mondják többen is, hogy koncentrációt és odafigyelést igényel... Szerintem az elkészítéséhez kellett volna ezeket jobban bevetni. Szép látványvilág, de mindez papírmasé díszlet maradt. A gondolatisága kusza, mondandója nehezen értelmezhető és nem ad hozzá érdemben a különböző időben játszódó jelenetek összevágása sem. 

Ahogy láttam a külföldi értékelésekből, ezt a filmet vagy nagyon utálják zagyvasága és elvontsága miatt, vagy az egekbe dicsőítik, mondván, hogy mennyire zseniális a zsánerben, és mennyire nem kommersz, hanem gondolatébresztő sci-fi. Nekem sajnos alulmúlta a várakozásaimat és nem tudta megteremteni a könyv nyomasztó, "fehérzajos" atmoszféráját. 


10/4,5 Egyszer meg lehet ugyan nézni (csak ugye minek?), de aki olvasta a könyvet, szerintem túl sok mindent fog benne kifogásolni, aki pedig nem olvasta... nos, annak melegen ajánlom, hogy inkább merüljön bele a szavak iszapos és nyomasztó rettenetébe, mint ebbe a kétórás, felturbózott és túlságosan elvont képi megjelenítésbe.

A könyveket az Agave adja ki. Rendeld meg a köteteket >innen<, vagy csomagban az egész trilógiát >innen<! :)


A film trailere:



7 megjegyzés:

  1. Én is nemrég néztem meg a filmet, s úgy volt, ahogy írtad - rengeteg kifogásolt elem volt benne, ami már az elején elvette a kedvem a filmtől. A barátném nem olvasta a könyvet, de neki sem tetszett, mert túlságosan értelmetlennek találta (amit meg is tudok érteni).
    Az alagutat/tornyot én is vártam volna, akárcsak a naplókat. A naplók megtalálása volt ugyanis számomra a pillanat, mikor igazán megkedveltem a könyvet.
    Nem írok listát arról, hogy mi minden nem tetszett, de a 4.5* igazán jóindulatú volt tőled. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor hasonló a véleményünk, de én valóban túl jóindulatú voltam ezzel a 4,5 ponttal... :D Lejjebb is veszem.
      Hát, mindenesetre szép egyensúly: aki olvasta, annak kifogásolható, aki nem olvasta, annak értelmetlen, szóval mindenkinek rossz! :D
      Az alagút/torony és a felirat annyira központi rész volt, nem is értem, hogy maradhatott ki... A naplók megtalálása szintén szuper volt szerintem, kár érte.
      Szerinted megcsinálják a következő részt?

      Törlés
    2. Ez jó kérdés! Nem tudom, de mivel nekem komoly gondjaim voltak ott a könyvvel is, el sem akarom képzelni, mit gondolnék a filmverzióról.
      Bár, ha folytatnák ezt, bele kéne venni ennek a végét is, s az megint felborítana mindent.
      Szerinted lehet ennek még folytatása?

      Törlés
    3. Szerintem bármi lehetséges, de nem biztos, hogy jól fog elsülni... Főleg ezt az első filmet elnézve... Hát igen, elég furán zárult, meg nem úgy, mint az első kötet, szóval igen sok mindent kellene gyökeresen megváltoztatni.
      De nem is hiszem, hogy megnézném, inkább akkor egy újraolvasás ;)

      Törlés
  2. Hú pedig vártam ezt a filmet, Natalie Portman miatt főleg. Akkor inkább nekiülök egyszer kiolvasni a sorozatot, a filmnézés helyett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Natalie játékával mondjuk szerintem semmi gond nincs, ha kedveled a filmjeit, akkor nézd meg ezt is őmiatta. :) De ajánlom a könyvsorit olvasásra inkább, vagy előtte. ;)

      Törlés
  3. Teljesen egyetértek, bár én nem olvastam a könyvet.

    VálaszTörlés