A fordításokról

Forrás.

A Témázunk csapat ehavi választottja a Kedvenc ferdítések - a jó és rossz fordítások setét erdeje című téma lett, amit bevallom, már régóta vártam, de most, hogy írni is kéne róla, döbbenek csak rá, hogy ez bizony nem egy egyszerű menet.

Rendszerint a "rossz" és hibás fordítások hagynak nyomot az emberben sajnos, míg a jól átültetett szöveg kevésbé emlékezetes, ami egy igen sajnálatos aspektusa a témának, és a fordítók örök keresztje... Amikor viszont a hibákat vennénk sorra, akkor az emlékezet a mumus: hogy is volt, hol is volt ez? Miben is fordították félre a mit? Az ilyen-olyan nehézségek ellenére megpróbáltam összeszedni a gondolataimat egy poszt erejéig, és kissé kutakodtam a memóriámban, meg a blogon, a régebbi posztok fordítási kukacoskodásai közt is (miért nincs még ennek külön címkéje?).

A grammar naziságom és a vesszőhibákat is rendre észrevevő szemem (khm, most majd biztos bőven lesz ebben a posztban, hogy ezt leírtam magamról...), párosítva azzal, hogy mennyire imádom az angol nyelvet, rögtön ki is adja a véres tollú fordítás-kritizáló személy prototípusát. 

Nagyon tud idegesíteni, ha valaminél azonnal látszik, hogy az illető fordító a leghalványabb erőfeszítést sem tette arra, hogy utánanézzen annak, amit nem ért. A tükörfordításoktól feláll a hátamon a szőr. A hibás szövegek, bénázások, unokaöcsém lefordítja, rakjátok ki nyugodtan, tud angolul - jellegű feliratok néha persze elszórakoztatnak, de amikor a könyvekben találkozom fordítási hibákkal - sok apróval, vagy egy-egy ordítóval -, amik már az olvasás élményét is elrontják, akkor a trehányság bosszant, sőt, néha egyenesen dühít.

Még több Tótiszos mém >itt<.

A rossz fordítások állatorvosi lova néhány évvel ezelőtt A szürke ötven árnyalata lett, ami az azóta elhunyt Tótisz András kezei közül került ki. A legtöbbet emlegetett példa belőle a Kings of Leon Oroszlánkirálynak való fordítása volt, de ezen kívül is elég sok "érdekességet" találtak benne a szemfüles (és még a kevésbé szemfüles) olvasók is. Tótisszal annyi mém született akkor, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. :)

Úgy láttam egyébként, hogy azóta készült új fordítás, Babits Péter jegyzi. Nem tudom, vajon mennyivel lett jobb. Valaki volt olyan elvetemült, hogy elolvasta mindkét verziót? :) 

A fordítási hibák az egyszerű figyelmetlenségektől, a hihetetlen, hogy ezt nem tudja - kategóriáig igen széles skálán mozognak, és mindenkinél más veri ki inkább a biztosítékot. 

Forrás.

A leiterjakabságok közül, amikbe belefutottam már, a nemrég olvasott Naomi Alderman könyvből jut eszembe egy példa, amikor is a fordító (Borbély Judit Bernadett) a spidey sense-t fogta, és pókérzéknek fordította le... (voltak más gondok is...). 

Amitől tikkelni kezdek mindig, de nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy hibás (csak a pókérzékem súgja, na!), az a "beengedtem magam", amit már több fordításban is láttam. Nem nehéz kitalálni, hogy ez az "I let myself in" csudás magyarításáról van szó, ami szerintem rémes... Sokkal előbb hagynám ezt egy egyszerű "bementem"-nek, mint hogy a beengedtem magam jusson eszembe... A kérdésre, hogy ez valójában helyes-e, még mindig keresem a választ. Hogy szép-e, arra tudom: nem.

Elég nagy port kavart pár éve Salinger könyvének újrafordítása, és az új cím a Zabhegyező helyett: Rozsban a fogó (rendszeresen forgónak látom eleve...). Bár nem olvastam a regényt, figyelemmel követtem akkor a híreket róla, és bevallom, nekem is bántotta a fülemet ez a cím-változat... Még ha a modernizált fordítás a jobb megértést szolgálta is, egy nagy klasszikusnál talán érdemesebb lett volna meghagyni a "nagy, klasszikus" címet is.

Gyakran találkozom olyan esetekkel, amikor az egyébként magyar megfelelővel is rendelkező szó, vagy netán cím nincs lefordítva, hanem úgy hagyják az eredetit, mintha valami lehetetlen feladat lenne megnézni, mondjuk milyen címen is fut az említett sorozat magyarul... A Chesire Cat remek példa, sokszor marad angolul pedig simán le kellene fakutyázni (thanks to Kosztolányi, akihez a műfordítás köthető).

Néhány fordítói baki, amikre emlékszem, vagy amiket megtaláltam, korábbi olvasmányokból:

Forrás.

• Ezekiel Boone: Kirajzás - a seismic patterns szeizmikus minták lett a fülszövegben... (elvileg a szeizmikus kép, vagy esetleg a szeizmikus tevékenység a helyes).
• Katherine Howe: A boszorkányoskönyv - Sóvágó Katalin "remekel" ebben, és fáj újra látnom, amiket kiírtam belőle...: "A nő szempillái repestek", "varratmentes arrogancia" (seamless? :D), "... (a) megtestesült ötlet már a szemgolyói hátulját verte" Te jó ég... , "beszívta bőrének tengerszagát, amelynek sója felhígult a lófarokba tapadt festékszeplők kémiai zománca alatt" "szorongásának világnagy lasszója visszahúzódott önmagába, és azóta, mint egy számítógépes jelzés, folyamatos süvítéssel kísérte minden lépését." Ez a kettő utóbbi tipikusan jó példa arra, amikor a fordító egyszerűen képtelen kibogozni és jó szórenddel megalkotni az angol mondat magyar verzióját.
• Jeff Vandermeer: Borne című könyvében is vannak ilyen melléfogások: "Csak egy zöldségágyás kísérletének sárguló maradványait lehetett látni, és néhány ruhaszárító kötelet az utcáról nem látszó helyeken, amelyeknek a feszessége újnak tűnt, nem réginek.", "hatalmas megkönnyebbülést hozott abba a megszokásba"... Mondjátok, hogy ti is sírtok belül... Ja és van benne még "kigyúrt térkép" is, azt nem tudom mi lehetett... (Farkas Veronika a fordító)
• Grady Hendrix: Horrorstör - a "pins & needles" kifejezést sikerült így fordítani: "megannyi tű és szög fúródott ujjaiba és lábujjaiba".  -.-' Valamint szerepel benne "konzervzene" is, amit bár nem láttam eredetiben, de a nyakamat rá, hogy "tinny music" volt és mobiltelefon elnyomott csöngésére vonatkozott. Lehetett volna "bádoghangú", "fémesen rezgő", "berezonáló" stb. (Kemenes Iván a fordító)
• Rhetorical question mint szónoki kérdés... :/ Költői? Sok helyen előjön sajnos, nem jut eszembe viszont konkrét példa rá. 
• Beth Hoffman: Déli álmok - Felváltva sikerült ebben a regényben lefordítani, amit nem kellett volna, és úgy hagyni, amit pedig le lehetett volna fordítani... A chocolatechip cookie nem csokolásécsipszes sütemény (jujj), hanem csokidarabos keksz. A pezsgősdugó pop hangja magyarul pukkanás, ahogy a cheeseburger meg sajtburger. . Ellenben a Long Island Iced Tea egy koktél neve, azt meg pont nem kellett volna lefordítani Long Island jeges teára. (Sándor Adél a fordító)
• A Beszélnünk kell Kevinről-ben is előfordult néhány furcsaság, aminél nem sikerült eldönteni, hogy fordítani kéne-e vagy nem... Pl.: Thumbelinát és XXX-eket is találni benne, aztán később mégis "Mórickát" emleget és "nézünk mint Rozi a moziban" ... Amit le lehet fordítani, azt szerintem fordítsuk le, hadd legyen már Hüvelyk Panna és puszi, nem pedig XXX, az viszont nagyon elüt az amerikai közegtől hogy Rozi meg Móricka beköszönnek. (Komló Zoltán a fordító)
• Mats Strandberg és Sara B. Elfgren A tűz című könyvében (Engelsfors trilógia 2.) is bennmaradtak lefordítatlan kifejezések:  handout, paperback, back-up mentés, stalker, comment, sőt: knäcke-bröd. (Péteri Vanda a fordító - ezeket leszámítva egyébként nagyon gördülékeny a stílus)
• Rory Freedman, Kim Barnouin: Jónő - a fordítás volt itt a legkevesebb bajom, mert amúgy is minden bajom volt a könyvvel, de azért akadt néhány fordítási érdekesség is. Csak annyit mondok "nyer-nyer szituáció" és "baconszalonna". :D (Szieberth Ádám a fordító)
• Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa - "komplett városrészek tűntek el szőrükön-szálukon",

  

  Forrás.

  "a hosszú, széles, keskeny díszítmények"  Oké. :D (Huszár András a fordító)
• S.J. Watson: A másik én - kuka, a számítógépen levő lomtár helyett, és "fehérítős üveg", ami feltehetőleg bleach volt, és ugyebár hypo, vagy hypós tisztítószer... (Gellért Marcell a fordító)
• Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma - túl sok a rossz példa, felsorolni is... a bejegyzés végén összeszedtem, de ami a legjobban fájt talán az "A varga és a tündérek meséje" "A suszter manói" (vagy A suszter és a manók) helyett, illetve az a rettenetes, mindenféle biológiai tudást nélkülöző szörnyedelem, amikor a sperma és a spermium jelentése keveredik... Legalább olyan könyvnél nézzen már utána a fordító, hogy melyik melyik, ahol számít is ez valamit... Ezt egyébként rendszeresen elrontják. (Béresi Csilla a fordító)
• Robert I. Sutton: Kis seggfejkalauz című könyvében a "went viral" kifejezést "virális lett"-re fordították (egy tweetre vonatkozik). Ezen kívül viszont a fordítás kakukktojás ebben a sorban, ugyanis remek stílusú lett, szórakoztató és gördülékeny a könyv, tényleg dicséret illeti Szieberth Ádámot érte. :) 
• Mike és Rachel Grinti Karmok című könyve is hasonlóan kakukktojás, mert akad benne jópár nagyon szuper fordítás a nevek közt, ugyanakkor van benne egy olyan is, hogy "tervezői napszemüveg"... :D Designer? (Sámi László a fordító)

Többet nem volt energiám kibogarászni a blogból, de azt hiszem elég széles palettát hoztam. :)

Ahogy feljebb írtam, sajnos a pozitív példák mindig elsikkadnak, és kevésbé tűnnek ki a jó fordítások, mert egyszerűen csak élvezni tudjuk közben a szöveget, gördülékeny, pontos, nincsenek benne ugrások, nem odaillő szavak, stílusváltozás, furcsa fordulatok, botladozó mondatok. Talán pont attól jó a fordítás, hogy nem vesszük észre, hogy éppen jó, amit olvasunk...? Vagy ez gyakran csak a sztorin múlik, hogy mennyire szippant be? Érdekes kérdések ezek. Nem mindig lehet rátapintani azokra a nüanszokra, amik igazán megmutatják, hogy a fordító odatette magát.

Forrás.

Vannak persze elhíresült jó példák is, pl. Tóth Tamás Boldizsár és a Harry Potterek. Több beszélő név, hangulatteremtő elnevezés köthető a fordítóhoz, bár meg kell mondjam, van amit én sem kedvelek tőle. A Teszlek Süveg, az Abszol út, vagy a házak nevei valóban nagyon szuperek, de én a hatodik kötetnél - amikor már mondhatjuk, hogy kezdtem jobban tudni angolul -, megharagudtam rá néhány név miatt, és úgy éreztem, nem volt elég kreatív. Slughorn professzor Lumpsluck-ká alakítása (why-oh-why?) a mai napig nem tetszik, és nem tudtam megszokni. De sokat számít az is az esetleg mindkét nyelven olvasott műveknél, hogy melyik volt az, ahogy először megismerted. Lehetséges, hogy ha csak angolul ismerkedem vele, most nem tetszenének a gurkók és cikeszek sem, nem hogy a Griffendél meg a Mardekár. :) 

Az igényes, szép, irodalmi fordítások kapcsán meg kell említenem Kleinheincz Csillát, aki pl. a Marija Morevna és a halhatatlant fordította remekül, de az ő keze nyomán kapott lírai, szép fordítást René Denfeld regénye, Az elvarázsoltak is.

Szuper példája a jó fordításnak a Soulless - Lélektelen is, Gail Carrigertől (Napernyő Protektorátus sorozat), amit Miks-Rédai Viktória ültetett át magyarra, és megőrizte a történet minden angolos báját, kacifántosan udvarias és humoros stílusát. :)

A Soullesst volt szerencsém angolul és magyarul is olvasni, de összességében azért kevés olyan példát tudok hozni, ahol az eredetit és a fordítást is olvastam. Egyszer előfordult az is, hogy magyarról átváltottam angolra, és nagyot koppantam a kísérletemmel... Meg voltam róla győződve, hogy jobban fog tetszeni eredetiben a szöveg, és mégsem így történt... Bár a magyar verzió tele volt szerkesztési hibákkal, mégis sokkal élvezetesebbnek bizonyult utólag, mint a stílustalan és sótlan eredeti. Ez a könyv Alan Bradley Flavia de Luce sorozatának első kötete volt, a De mi került a pitébe?

Néhány példa még jó fordításokra: Neil Gaiman: Óceán az út végén (Pék Zoltán), Victoria Schwab: Az archívum (Hudácskó Brigitta :)), David Jones: Szerzetesek az űrben (megintcsak Hudácskó Brigitta :)) Ertl István Maigret fordításai.

Érdekes szituáció, amikor akár a könyvön, akár a sorozaton belül a kötetek közt fordítóváltás történik. Sajnálatos, amikor nem figyel a következő fordító az előző munkájára, szavajárására kicsit... Néha nagyon érezhető a váltás, pl. emlékszem a Pi életét a 2/3-áig Szász Imre, onnan pedig Gy. Horváth László fordította. Nem akartam ilyen apróságokra felfigyelni, de sokkal jobb volt az első rész. A fordítóváltás után Pi néhány mondata túlságosan informálissá vált, furcsa szavak voltak mint pl. toronylott, viaszkozatlan, és amiért nagyon haragudtam: a „sajna” többszöri szerepeltetése. Nagyon kilógott stilisztikailag.

Forrás.

A fordítás összességében nem egy könnyű meló... sőt. A nyelvi fordulatokat, kifejezéseket még csak-csak át lehet ültetni egy másik nyelvre, de a versikék, szóviccek, az igazán lefordíthatatlan szófordulatok bizony feladhatják a leckét... Szóval amikor egy egyszerű kifejezésre születik szörnyű megoldás, mindig arra gondolok, hogy az illető vajon mit kezdene egy ténylegesen nehéz feladattal? Emelem kalapom azok előtt, akik beleölik kreatív munkaóráikat a fordítás fáradságos folyamatába, és nem sajnálják az erőfeszítést, hogy élvezetes szöveget alkossanak.
A fordítói szakma is ugyanúgy hígul, mint a könyvpiac maga sajnos. Pedig ezek olyan dolgok, amit nem lehet elintézni azzal, hogy "jól van az úgyis", mert sok ilyenből aztán megszületik egy kifejezetten élvezhetetlen, stílustalan mű, és ez jó nagy kiszúrás az olvasókkal. A műfordítói munka presztízse ne vesszen el...

Amúgy pedig, ha tudtok valamennyire idegen nyelveken, akkor kezdjetek el olvasni eredetiben. ;) Az a legtutibb! Az eredetinél semmilyen fordítás nem jön át jobban. ;) És mellesleg nem kell olyan marhaságokba botlani, mint hogy szexszel ölő tündér (úristen...) - ami miatt például sose vennék a kezembe Karen Moning könyvet magyarul. ;) 

A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek témázós posztjai a fordítások setét erdejéről:

Bea, Zakkant

Utóvéd (később csatlakozók):

Sister

Forrás.