Joe Hill: Heart-Shaped Box

Ha már a komfortzónából kilépésről diskuráltunk nemrég, és mivel várólistacsökkentős is volt ez a könyvem, mert már 2010 óta várja a polcon, hogy lekapjam, és elolvassam, hát most hirtelen felindulásból lekaptam. :) 

Azoknak, akik még eddig nem tudták, Joe Hill nem más, mint Joseph Hillstrom King, Stephen King fia. 

Kicsit bizarr dolog, hogy a nagymester helyett a nagymester fiával kezdtem, de ami késik nem múlik, King regényt is szeretnék olvasni a közeljövőben. 

A szív alakú doboz és az én kapcsolatom, nos, meglehetősen bumpy ride.

Te jó ég, hogy én mit összeszenvedtem ennek a könyvnek az elejével... Aztán a második részét és a pörgősebb finálét már élveztem, és furcsálkodva vettem tudomásul, hogy mindenki pont fordítva volt ezzel - már akinek nem tetszett annyira - mert a többségnek valamiért igen nagyon tetszett.
Szóval teljesen összezavarodtam, mit esznek ezen a könyvön ennyire, és miért pont azt a felét nem szereti senki, ami nekem bejött? :D Kinek a pap, kinek a ... 

A magyar borító

A történet röviden annyiban összefoglalható, hogy Judas Coyne idősödő rocksztár vesz az interneten egy szellemet, ami meg is érkezik hozzá egy szív alakú dobozban, és elkezdi kísérteni. Az persze a slusszpoén, hogy a szellem kifejezetten őrajta akar bosszút állni egy múltbéli sérelem miatt, ami a nevelt lányát érte... 

Az ötlet alapvetően egészen eredeti. Judasnak amúgy is van egy érdekes és okkult tárgyakból álló gyűjteménye, amibe beleillik a fekete öltöny, és a szellem ami vele érkezik. Mégis, mégis, valahogy körülbelül így éreztem mindennek a bevezetését: 

Joe Hill(strom King)

- Főnök, főnök! Valaki árul egy szellemet a neten, nézze már meg! 

- Hm, tényleg, zárjuk rövidre az aukciót, itt van 1000 dolcsi, vedd meg nekem!
...
és hopp, meghozza a futár a csomagot, szív alakú doboz, benne egy elegáns fekete öltöny.

Szóval kissé sántikálva indult ez nekem.

Kifejezetten utáltam benne, hogy nagyon sablonosak, sztereotipizáltak a szereplői: a szakállas, szőrös rocksztár, aki néha egyszercsak metálos lesz, és a vékony goth csaj, akinek mindene fekete... haja, a körmei, a bugyija, de ezen kívül Judasnál is legalább 50-szer kell elmondani hogy fekete gatya, fekete bakancs... hülyét kaptam ettől. Rá kéne keresni, hányszor szerepel a könyvben a fekete szó - merthogy még a nyamvadt öltönynek is feketének kellett lennie. :D
Aztán idegesítő volt a sok ismételgetés, a hülye penge mint inga, a kisatírozott szemek, a géz, és a kötözés , vagy épp a "fehér és ráncos volt az ujja, mintha mióta vízben ázott volna" állandó ismétlése, mintha annyira szájba akarta volna rágni ezeket a részleteket.
Sablonos volt valahogy, nagyon amerikaias, mindemellett vázlatszerű, és az első felében csakis az motoszkált a fejemben, hogy öregem, miért nem adott Stephen King egy tockost ezért a fiának?! :)

Bár nem olvastam az apjától, mégis, a filmek alapján amiket láttam, és a témák alapján, nekem eléggé úgy érződött, hogy az ő munkásságából merítette minden ötletét - kutyák, kutyaszellemek, szellemjárás, farmház, rejtélyes autók v. ö.: Cujo, Christine, Állattemető, Ragyogás.

Ahogy mondtam, a véleményem a végére azért némileg megváltozott, és bebizonyította nekem Hill, hogy néha nem biztos, hogy a falhoz kell vágni egy könyvet, még akkor se ha már a felénél járunk, és még mindig utáljuk, de azért nem vagyok odáig, meg vissza érte, egyszer jó volt, strandkönyv, és igazából.. egyáltalán nem befosatós - márpedig én azt vártam volna tőle.

Esküszöm félelmetesebbnek találtam ezeket a firkákat az antikvár példányom utolsó lapján, mint a nagy szellemjárást ;) :

Jegyzetelős előző tulajdonosa kitépkedte az első-utolsó üres lapot is a könyvből. 

Értékelés: 10/5,5 Az eleje gyenge, a közepe elmegy szódával, utána viszont izgalmas lesz a finálé. Bizarr és misztikus.
Megnézném filmen.

Kedvenc szereplők: a kutyák: Angus és Bon.
Teljesen érthetetlen adalék: a mexikói halálpornó videó - ez minek kellett egyáltalán bele?
Utálom-motívum: pedofília.