Ilyen, olyan, és amolyan olvasmányokról - zanza

És következőnek megint egy zanzaposzt jön, hogy összegezhessem kicsit a sok szétszórt jegyzetemet és gondolatomat azokról a könyvekről, amiknek semmi közük egymáshoz, csak az, hogy mostanában olvastam őket.

J.D. Barker: The Fourth Monkey 

Azzal a feltett szándékkal vágtam bele Barker trilógiájába, hogy én most azonmód belepistulok a szerzőbe, és ott fogok toporogni a Könyvfesztivál díszvendégéhez kígyózó sorban a hó végén, hogy dedikáltathassak vele... Nem így alakult. Barker engem egyáltalán nem győzött meg, és őszintén nem tudom vajon mit esznek rajta, ennyi alapján. Nem túl maradandó olvasmány, és sokszor feleslegesen naturális. A szemkivájás nem az én terepem, bocsi, adjatok hozzá értékelhető cselekményt, valódi izgalmat, és ennél kevésbé tesze-tosza, és érdektelen nyomozókat... A vége picit felhúzta, való igaz, de nem annyira, hogy folytatni akarjam. 

A férjem szereti Barkert, hát meghagyom neki. ;) 

Hegyi Zoltán Imre: Tkp. ugyanaz

Aki követi a blogot, az tudja, hogy nagyon kevés verseskötetet olvasok, de Hegyi Zoltán könyveit mindig elolvasom. A Tkp. ugyanaz címűt is ismét a szerzőtől kaptam meg. 

Még mindig a Shizoo a kedvencem a könyvei közül, személyessége, szép fotói, szerkesztése miatt egyaránt. A rövidke Tkp. is tetszett, de első felében kevésbé igazodtam el, a Papírrepülő című második rész viszont már emészthetőbb, könnyebben értelmezhető volt számomra. Nézzétek el nekem, nem vagyok egy nagy műértő, és nem biztos, hogy mindent "jól" értelmezek, de nagyon kedvelem Zoli szóbodorításait és egyszerű kinyilatkoztatásait egyaránt.

"Szabály

Örömjutalmat 

hordoz magában minden 

elkészült perced.

Kivétel 

Papírrepülő

pottyan az öledbe - szél 

hátáról. Csak úgy."

Ezeket nagyon szerettem a kötetből: Temetés, Mindenszentek, Szürke árnyékot fázik, Két attitűd.

"Csend faragódik a tájra.

Mintha a táj is befelé fúlna, magába."

Shizoo versek még: >itt<. 

Köszönöm az élményt! :) 

Amy Harmon: The Unknown Beloved

Amy Harmon neve már ismerős volt, 3 éve ugyanis meghallgattam a What the Wind Knows című regényét is. Most lecsaptam egy másik sztorijára az Audible-ön. A WtWK tetszett, de nem volt világrengető, és valami hasonlóra jutottam a mostani történettel is. 

Harmon nagyon jó abban, hogy andalító és misztikus hangulatot teremtsen, jó hátteret írjon a karaktereinek, és képes arra, hogy úgy írjon meg szerelmeseket, hogy tényleg érezhető legyen köztük a kémia. Ez utóbbiért extrán hálás vagyok, mert ez a romantikus irodalom alapköve kellene hogy legyen. 

Szép az írás, elringatnak a szavak, érdekes a varrónő képessége, és ennek összekötése a gyilkosságokkal, de a bűntény maga annyira végülis nem volt izgalmas, nem jött igazi katarzis a tettessel kapcsolatban. De talán nem is ez a lényeg, hanem csak Dani Flanagan és Michael Malone együtt. :)

Magyarul is megjelent, Az ismeretlen kedves címmel, és talán kivételesen a magyar verziónak jobb lett a fülszövege. A borítók viszont valahogy kevéssé passzolnak, én egyik nőben sem látom Danit. 

John Marrs: The Vacation

És végül, ismét hallgattam egy John Marrsot is, amit a címe és a borítója miatt nyárra terveztem, de sajnos végül csak ebben a kicsit szürkés, őszi időben sikerült befejeznem. A nyárias borító(k)nak egyébként nem sok köze van a tartalomhoz, szóval sebaj. 

A Vacation érdekes egyveleg, ami emlékeztet a Part című filmre (és könyvre, de én csak a filmet láttam), amit egyébként az egyik szereplő is kedvel, és többször említenek is, illetve a Nine Perfect Strangersre, Liane Moriartytól. Marrs könyvei közül pedig a The One-t, az első olvasásomat idézte vissza a szerzőtől a sok vágással, ugrással, sokszereplős narratívával. 

Amikor sok ember összegyűlik egy szállón, és mindenkinek van egy rakás titka, az rengeteg bonyodalomra ad okot.... A szereplők nagyon sokszínűek, és bár eleinte nehéz köztük eligazodni, sok a váltás, lassan indulnak be az események, mire mindenkivel megismerkedünk, de később szépen letisztul, és Marrs igen jól köti össze a szálakat - néha egész váratlan helyeken. 

Feszes a tempó, csomó rövid fejezet van, szokás szerint sokszor lógva hagy az egyes fejezetek végén, és más szálra tér át, hogy aztán rághassuk a körmünket, mi történt az aktuálisan izgalmasabb szálon. 

Gyémántvadaszat, betegség, énkeresés, barátság, vallási szekta, fanatikus rajongás, gyilkosság, baleset és más tragédiák... Ebben a sztoriban mindenből kijutott. 

A könyv megjelent Welcome to Wherever You Are címen is, ami talán jobban is illik hozzá.

Stay tuned, hamarosan jövök újabb havi zárással és könyves posztokkal is! :) 

Július-augusztusi összevont zárás

Saját képek. Egyik júliusi szerzeményem. :)

Sosem hagytam még ki ennyi időt posztolás nélkül szerintem, de sajnos egyszerűen lehetetlen volt, hogy visszajussak a bloghoz. Tudom persze, mindenkit sodor az élet, így aztán még akik követik is a blogot, azoknak sem tűnik fel, de nekem annál fájóbb egy-egy, relatíve hosszabb időszak, amikor nem tudom magamból kiírni az olvasmányélményeimet, sőt, sajnos néha végiggondolni sem tudom őket. Talán nem is csoda, hogy idén annyira elkerülnek az igazán kiemelkedő könyvek, és hogy többször fordulok komfortolvasmányokhoz. Leginkább a kedvencek újraolvasásához lenne talán kedvem, mint bármi újjal kísérletezni. 

Ha már visszatértem, egy gyors összegzést hozok a július-augusztusról (szeptember közepén, ehh). 

Csináltam megint egy kis helyes táblázatot, aminek a tartalma persze valószínűleg csak nekem olyan érdekes, vagy esetleg kirívó bizonyos szempontból, de egy áttekintésnek éppen megteszi. 

Kattintásra megnő!

Mint látható, elég egyenlőtlen lett a két hónap, míg július aktívabb volt a blogolás és a beszerzések szempontjából is - sőt, még egy adag könyvemet el is adtam akkor -, augusztusban mondhatni a fű se nőtt. A vcs-vel viszont jól haladtam: három kötetet leolvastam a listámról, és már épp az utolsó, 12.-et fogyasztom, hamarosan teljesítettnek mondhatom a kihívást! :) Hurrá! 

A könyveladások azért lódultak meg júliusban, mert egy antikvárnak sikerült egyben eladnom 9 könyvemet, és bár kissé csalódott vagyok, hogy csak ennyit - mert kb. egy 80-90 könyves listából csak ennyit választottak ki -, de ám legyen, legalább ezek is elmentek, új gazdát találni. :) 

A mesearány elég nagy sajnos; önmagában nem baj, olvastunk a fiammal néhány újabb mesekönyvet, de mint tudjuk azért Bot Benőből, meg Dömper Daniból nem lesz top5 kategóriás jelölt, az fix. 

Egy kupac új könyv. 

Míg júliusban sikerült irkálni, augusztusban sajnos tényleg egyáltalán nem tudtam blogolni. Utoljára 2021. novemberében volt üres hónapom, mondjuk akkor is jól összejött minden. Sajnos a szeptember se indult könnyen, van most minden, de úgy érzem ez valahogy állandósult, és hiába tervezgetnék, sose úgy sül el, ahogy gondoltam. Pedig tervezgetős, listázós típus vagyok... Hiányzik a konkrét íráson kívül az olvasmányok lapozgatása, olvasások tervezgetése is, de egyszerűen nincs időm még évszakos listákra sem, és mostanság nem különösebben terveztem az egyes hónapokra sem. Lassan megy az idő minden nap, és közben mégis kettőt pislogok és megint eltelt 2-3-4 hét. 

De reméljük szokásosan, most, hogy elpanaszkodtam magam, egyszercsak jön újra egy posztzuhatagos időszak. ;) Úgy legyen! 

Júliusban azért sikerült megírnom a Félévzárást, meséltem a júniusi könyvheti élményekről, és megünnepeltem a blog 15. szülinapját is. 

És végül ki ne maradjon a 10, júliusban beszerzett új könyvem: 

- Gareth Brown: Az ajtók könyve - ajándék. Már szemeztem vele a Könyvhéten is, nagyon örülök, hogy megkaptam, csodaszép kötet. :) 
- Linn Skåber: A szél most a legigazabb - szintén ajándék, és szintén csodás! 
- Baktay Zelka – Csányi Vilmos – Horváth Zoltán – Popper Péter: Az önmagát kereső ember
- A. J. Christian – Mérő László – Popper Péter – Sas István: Hazugság, önámítás, érdek
- Fiáth Titanilla – Heller Ágnes – Popper Péter – Réz András: Hová tűnt a nyugalom?
- Popper Péter – Rihmer Zoltán – Tringer László: Rosszkedv, szomorúság, depresszió
- Kalo Jenő – Paulinyi Tamás – Popper Péter: Vezetnek vagy megvezetnek? - ezeket a pszichológiai köteteket akcióban vettem a Könyvudvartól, megtetszettek a témák, még ha nem is mindegyik előadó írása fog érdekelni, azért általában összességében jók szoktak lenn ezek a könyvecskék.
- Kántor Zsuzsa: Anonymus diplomatatáskával
- Madeleine Gilard: Gálaest a Miniklubban
- Dániel Anna: Hiányzik Szecső - ezt a három lányregényt pedig antikváriumban zsákmányoltam magamnak, és szokás szerint: nem bánok semmit! :) 

Minden egyben.

Hogy mi várható? Jó kérdés. Augusztusban bizonyos alkalmakkor arra jutottam, hogy talán be is kéne zárni a blogot, annyira nem érdemes ilyen szórványosan írni, meg annyi minden elvész, ha sokáig ülök egy könyvön, az értékelésén meg pláne. De aztán újra arra gondoltam, senkinek nem tartozom magyarázattal meg úgy egyáltalán semmivel, se poszttal, se azzal, hogy behozzam magam, ezek maximum belső kényszerek, és leginkább saját szórakoztatásomra írok, szóval majd írok ahogy sikerül,, amikor sikerül, és amennyit sikerül, de remélem azért nullás hónapok nélkül. :) És váljon be a jóslat, hogy panasz után mindig posztzuhatag jön! ;) 

Egy kis zanza

Néhány gondolat a mostanában olvasott könyveimről, amikben legfeljebb annyi a közös, hogy angol  nyelven olvastam őket. Kapnak pár mondatnyi gyors értékelést ebben a zanzaposztban.

T. Halaburda: The Basic Book of Budgerigars Look-and-Learn

A 2014-es zsákmányom része volt ez az angol használt könyves oldalról beszerzett papagájos kötet, és sokszor előfordult már, hogy majdnem kinyitottam, de aztán csak visszakerült mindig a polcra. Idén a várólista csökkentős könyvek közé tettem, és kellemes kitérő volt a regények világából; igazán jólesett némi ismeretterjesztő adalék, könnyed formában. Bár már három évtizede tartok madarat, megtudtam néhány újdonságot is. Például, hogy a hullámos papagájok Ausztráliából származnak, és az őslakók szava rájuk  a "betcherrygah", ebből származik az angol budgerigar szó. :)  Jelentése "good to eat". :D 

Szép kiadvány, nagyon sok képpel.

Néha kicsit önismétlő volt. Bevezet a tenyésztés alapjaiba, de a kedvencként tartás jobban érdekelt volna. 

Hasznos szavak, kifejezések: 

aviary - madárkalitka, madárház 

molt - vedlés

down - pihe

spray millet - fürtös köles (fürtöcske)

John Marrs: Her Last Move 

Hát nem ez a legjobb John Marrs, az biztos. Így néhány hét távlatából már elég halványak az emlékeim.

Naturálisabb volt és kevésbé a pszichothriller vonal, egyben lineárisabb is volt a történet, nem volt sok elágazás, kanyar, kevés volt a meglepő fordulat. A super recognizerek nagyon érdekesek voltak. A lélektan és a motiváció tetszett a sorozatgyilkos mögött, de egyébként valahogy eddig nem ezt kaptam John Marrstól. 

Nick Hornby: How to Be Good

... és Hornbytól sem. A betoncsókot imádtam, a Cicikrisztus is érdekes volt, és tetszett a prózája, ebben a kötetben viszont nem találtam meg a Hornbyt, akit megkedveltem. Érdekes téma - házasság, válás, világmegváltás, miegymás - meglepően érdektelenné váló boncolgatása volt ez a könyv, csomó abszurd elemmel, és egy katarzist mellőző véggel. Se világmegváltás, se válás, se megoldás? Kár érte, pedig a felütése, első néhány oldala alapján azt hitten valami angol verzióját kapom majd Ferrante Amikor elhagytak és Domenico Starnone Hurok című könyvének. Nem így lett. Fura volt, demagóg, és nem találtam szórakoztatónak, sem humorosnak. Nem volt meg az a lendület sem, ami az eddigi történeteiben vitt magával, pedig azok is hétköznapi történések voltak főleg, mégis valahogy sokkal jobban megírva. Ez egy gyenge Hornby. 

Félévzárás 2024

Forrás.

Ahogy visszanéztem a korábbi félévzárásokat - korábbi nevén Mid-Year Book Freak Out Tag -, megnyugodtam. Ugyanis szinte sosem írtam meg idejében, vagyis június végén, mindig, még a gyerek előtti években is inkább augusztusra csúszott. :))

A félévzárás egy irányított kérdéssor, book tag, amit sokan kitöltünk ilyenkor, hogy áttenkintsük, az év első felében miket is olvastunk, mi volt a legjobb, illetve, hogy mit tervezünk még az év hátralevő részére.

Lássuk, hogy nálam hogy alakultak a dolgok idén:

Júniusi zárás és könyvheti élmények

Saját képek.

A június mindig könyves hónap a Könyvhét miatt, és most sem volt ez másként: az eddigi idei beszerzések nagy hányadát teszi ki a hónapban beszerzett 7 új könyv. Nagyon örülök, hogy kijutottam a Könyvhétre, és böngészhettem kicsit nyugiban a sok szép új kiadványt, sétálgatva a standok között. Pénteken tudtam kimenni, és szerencsére már jó korán ott voltam. Sajnos 1-1,5 órán belül viszont kezdett tömeg lenni, és nehezebb volt nézelődni, odaférni a könyvekhez. Bár egyedül mentem, egy időre akadt társaságom is: Sisterrel futottunk ugyanis össze, és beszélgettünk, korzóztunk egyet együtt is. :))

A kedvezmények a szokásosak voltak, és mivel egyre kevésbé vagyok kapható cipekedésre (lapos cipő és hátizsák ide vagy oda, a hátizsákban is inkább csak a kulacsom volt...), és tudok számolni is, a kinézett könyveket végülis a Book24-ről rendeltem meg a Könyvhétről hazaérve... Nekem így volt most a legjobb. Egy ajándékba vett könyv volt csak, amit ott helyben vásároltam meg. Ennek ellenére azért jó volt kimenni, és körbenézni, még mindig van egy hangulata az egésznek, hogy egy óriási könyvesbolttá változik ilyenkor a tér, és szuper volt élőben megszemlélni a könyveket, megforgatni a kezemben, megsimogatni őket. :) A kisfiamnak is vettem két könyvet, és megnéztem mindenféle más apróságokat is a standokon, de nem sok mindenre csábultam most el.

A következő könyvekkel gyarapodtam júniusban a könyvheti randalírozásnak hála:

- Szabó Magda: Diana tükre - Válogatott írások a szépségről - bár sokan írták, inkább nem kellett volna kiadni, azért kíváncsi lettem rá

- Baráth Katalin: Detektív kacér kalapban - meglepően karcsú kötet 

- Anne Stern: Három nap augusztusban - azt hiszen Nikkincs miatt kezdett érdekelni

- Sarah Perry: Megvilágosodás - Az essexi kígyó szerzőjétől szívesen olvasnék újra - igaz, a Melmoth is itt vár már évek óta tőle... 

- Kertész Edina: A fotográfuslány - annyira tetszik ez az új sorozat, gyönyörűek a kötetek, és ez a történet kifejezetten izgalmasnak ígérkezik!

- David Safier: Gyilkosság Uckermark sötét szívében - Bea bujtott fel, hogy ezt a könyvet magaménak akarjam tudni, annyira jót írt a krimiről, amiben nem más, mint Angela Merkel a nyomozó! 

Ezeket a gyereknek zsákmányoltam.

- Anne Cathrine Bomann: Kék - rendkívül érdekes és mély téma a gyászról

Júniusban 6 könyvet fejeztem be, ebből 4 volt mesekönyv. Az elolvasott két könyv-könyv mindkettő várólista csökkentős olvasmány volt, hurrá! :) Kicsit újra belendültem, bár azt már elengedtem, hogy újra korán (számomra korán, vagyis még nyáron) teljesítsem a kihívást. 

Mindkét olvasott regényről írtam posztot is, sőt, a mélypont után végülis tényleg tudtam szakítani némi időt a blogra és a gondolataimra, és minden eddiginél több bejegyzés került ki a hónapban, szám szerint 6! :) Pótoltam az összes elmaradt ajánlót is. :) 

Júliusra azt terveztem, és tervezem, hogy szépen haladok tovább a vcs-s olvasmányokkal (már egy újabbat ki is pipáltam a hónap első napjaiban), mindenképp meg akartam emlékezni a blogszülinapról a napján, és ez is sikerült, illetve szeretném megírni még augusztus előtt a félévzárást is. :) Remélem összejön! Most egyébként két vcs-listát olvasmányt olvasok éppen, Hornbyt és Csernust - micsoda páros! -, de sajnos napok óta nem sikerült igazán belemélyedni semmibe, most megint a betegségek jönnek-mennek nálunk. Legalább nyáron lehetne ebben egy kis szünet. :') 

Az instámon találtok még néhány képet a Könyvhétről. :) 

A többiek júniusa: 

Dóri, Sister, Bea, 

15 éves a blog!

Örömmel és nem titkolt büszkeséggel jelentem be, hogy a mai napon TIZENÖT ÉVES lett a PUPILLA OLVAS! 2009. július 3-án délután született meg az első bejegyzés, igaz, akkor még a jó öreg freeblogon. 

Forrás.

A hagyományokhoz híven rögzítek egy kis statisztikát, mert ez máshol nem marad meg: ezzel a poszttal együtt 1.337 bejegyzés található a blogon, csaknem 10.000  komment, és van 118 feliratkozott olvasó is. A látogatottsági számláló 727.286-on áll.

Sokan kezdtük együtt, körülbelül egy időben a blogolást, pl. Dóri is. Sajnos nekem nincs most időm összerakni hozzá hasonló posztsorozatot, de ő évenként is értékelte, összegezte most újra az elmúlt 15 évét, lessétek meg! :) Szinte hihetetlen, de már annak is csaknem 10 éve, hogy többen személyesen is ismerjük egymást a blogger körből, és szuper barátságok, igazi kapcsolatok alakultak ki a netes irkafirkáláson túl. :) ♥

Köszönöm, hogy ellátogattok hozzám, böngésztek, olvastok és kommenteltek! Igyekszem továbbra is minél többet írni könyvekről és könyves élményekről, tartsatok velem a következő 15 évben is! :D

Boldog 15. szülinapot blog! :) 

Forrás.

Georges Simenon: Maigret és a hazudós szeretők

Újabb Maigret kötetet pipálhattam ki az olvasatlanok közül és a vcs-listáról is, méghozzá nem is akármilyet! A Maigret és a hazudós szeretők igazán remek olvasmány volt, ami kis híján kedvenc is lett, néhol úgy elandalítottak a mondatai.

"A főfelügyelő arca komor volt. Nagyokat szívott a pipából, sercegett a dohány. Csend vette körül őket, nem hatolt be zaj a kivattázott kinti világból."

Párizs, január tizennegyedike, mínusz 12 fok, vastag hó és fényes jégpáncélok... 

Egy spanyol férfi és egy északi nő szegény Pardon doktort találja meg az éjszaka közepén, és a nő hátán egy lőtt seb van. A doktor persze segít, de jóhiszeműségét kihasználva, a párocska angolosan távozik, hogy ne hagyjanak maguk után nyomot... A golyó azonban ott van a rendelőben, és Pardon első dolga felhívni Maigret-t... Érdekes ügy bontakozik ki, és egész Amszterdamig vezet a nyomozás, amikor a nő férjét holtan találják dolgozószobájában. Lelőtték. A Pardonnál levő golyó pedig szintén egy, a szobában levő kis pisztolyból származik. Mi történhetett pontosan azon az éjszakán, abban a szobában? És pontosan kik voltak jelen? Ahogy Maigret nekilát rekonstruálni az eseményeket, lépten-nyomon akadályokba ütközik: a házvezetőnő, a szobalány, és a furcsa inas is kitérő válaszokat ad neki. Biztos, hogy van, aki hazudik, akár több ponton is.

És miközben a szeretőket előkerítik, még mindig sok kérdés marad megválaszolatlanul ebben a szerelmi háromszögben...

A nyomozás közben fogynak a pohár sörök, egy kis lélekerősítő whisky, burgunditörköly, és kávé. Ami pedig az étkezést illeti, már az első oldalon fűszeres, töltött birkalapockával találkozhatunk, később pedig hidegtál és elzászi káposzta is felbukkan.

"Húsz perccel később Maigret ott ült az ebédlőasztalnál a feleségével szemben, és kóstolgatta a felséges elzászi káposztát, amelyhez fogható legfeljebb ha két párizsi vendéglőben kapható. Az oldalas egészen különlegesen jól volt „fölfüstölve”, és pompásan csúszott rá a strasbourgi sör."

És az elmaradhatatlan pöfékelés: 

"Maigret csak azt sajnálta, hogy nem tudja úgy tartani a telefont, hogy közben megtömjön egy pipát és vágyakozva nézte az íróasztalán szép rendben sorakozó csábító pipákat." 

"Lustán telt a délután a túlfűtött irodában, és az íróasztalra kitett hat-hét pipa mind sorra került."

Az amszterdami gyilkossági csoport vezetője, Jef Keulemans is segít Maigret-nek, persze csak "félhivatalosan". Telefonbeszélgetéseik nagyon humorosak voltak. :) 

"Jó volt a kényelmes szalonban, jó volt belesüppedni a puhaságba. Még Lucas is úgy nézett ki, mint egy doromboló, kövér macska."

Tényleg majdnem kedvenc lett, kár, hogy valahogy kiesett a lendületből a második felére, és hogy olyan kapkodósan lett vége, pedig ott még egy évet felölel a tárgyalás.
Sokáig húzódott az olvasása, egy ponton újra is kezdtem a már elolvasott 50 oldalt, olyan soká tettem félre.

Érdekesek a karakterek, jó húzás volt Pardon doktor bevonása a cselekménybe, tetszik a kettős jelentésű cím, a megoldás is, a hazugságok hálójának kibogozásával, és persze a szokásos kellemes elemek az ételekkel-italokkal-pipafüsttel, humorral, ezúttal a behavazott, "kivattázott" Párizsban. :) 

Dorothy Koomson: The Ice Cream Girls

Dorothy Koomsontól már korábban beszereztem néhány regényt még a könyvharács időszakban, most mégis egy másikat fogtam, mert Anettal közös vcs-olvasmánynak választottuk a The Ice Cream Girlst (Az utolsó csepp). A könyvnek nyárias, rózsaszínes, chick-liteket idéző a borítója, a történet azonban egyáltalán nem ilyen, inkább kriminek/thrillernek mondanám, de nem a "lerágom a körmöm"-típus, hanem a "mesélős" jellegű.

Két tizenéves lányról, Poppyról és Serenáról szól a történet, akik viszonyba keverednek a tanárukkal, és aztán szembe kell nézniük egy gyilkossági váddal is, sőt, egyikük börtönbe is kerül... A történet váltakozik a tinikori események, és a börtönből való szabadulás időszaka között, és így rajzolódik ki lassan, mi is történt Marcus-szal, a tanárral, és hogy ki a bűnös. 

Nem voltam különösebben lenyűgözve a történettől, pedig akár jó is lehetett volna. Annak örültem már az elejétől, hogy nem olyan könnyed tartalom, mint a borító sejteti, és hogy sok fontos témát felvonultat, pl. a bántalmazást, a börtönviseltség társadalmi megítélését stb. A kibontása azonban nem tetszett, túl lassúnak találtam, és mindenki távoli, érdektelen maradt benne. A megoldásra nem jöttem rá, de amikor kiderült, akkor sem csapott annyira képen, és nem tudta pikkpakk helyrehozni, hogy az előtte való többszáz oldalt nem igazán élveztem. Egy ilyen történetnek, egy ilyen könyvnek bele kéne férnie 250-300 oldalba, hogy feszes is tudjon maradni. Nem muszáj megpróbálni "nagyregényt" gyártani belőle. 

KIS SPOILER! Azt hittem egyébként, hogy lesz jelentősége az emlegetett emlékezetkieséseknek, kár hogy nem volt... Amikor a lányok a végén visszaidézik a gyilkosságot két külön nézőpontból, azt gondoltam, egyszercsak bevillan valamelyikőjüknek, hogy talán végig a másik nézőpontjába képzelte bele magát a sokk miatt? De nem történt ilyesmi, és nem emlékezett "rosszul" egyikőjük sem, pedig úgy festett, ilyen irányba építgeti a szerző a cselekményt. 

Serena férjét amúgy miért kellett vajon ilyen félhülyére megírni? Mi értelme volt ennek, hogy elküldi meg legyilkosozza a feleségét, ahelyett, hogy leültek volna beszélni? Utána ehhez képest igencsak támogató lett, teljesen inkonzisztens. Hihetetlen az a rész is, hogy Serena a családjával ugyan miért nem beszélte meg ezt jobban az elmúlt 20 évben? 

KIS SPOILER VÉGE! 

Zavarónak találtam, hogy mennyire nem voltak jelen a szülők, hogy nem vették észre, hogy a lányok hányszor szenvedtek el valami sérülést? Pl. akár bordatörést is. :(

Marcus igazi arrogáns, beteg pöcs. Serena és Poppy kissé szürkék maradtak, különbségeik ellenére egyformák; a logikai bukfencek, a tárgyalást néhol jótékonyan fedő balladai homály miatt pedig a történet nem állt olyan szilárd alapokon, főleg nem a krimi része. Csak néhány jól irányzott keresztkérdés kellett volna, illetve tanúként még egyvalaki, akit teljesen ki is hagytak a kihallgatásból... 

Nem győzött meg annyira, hogy elolvassam a következő részt, amiben azt hiszem, Serena lánya, Verity van a középpontban.  

Abban sem vagyok sajnos már biztos, hogy az itthoni, régebben vett Koomson-könyvek vajon kellenek-e nekem? ... 

Bár sokszor hatásvadász, és sablonokat használ, mégis úgy érzem mérföldekkel jobbat írt volna ebből Jodi Picoult, valódi tárgyalótermi feszültséggel, folyamatos dilemmázással, hogy ki lehet az elkövető, és sokkal árnyaltabb karakterábrázolással. Jó lenne ilyenkor ténylegesen megbízni egy másik szerzőt a könyv "átírásával". :D Lehet, hogy az AI képes lesz majd erre is? Avagy "Hey Siri, write this story as if it was written by Jodi Picoult"?

Magyar Katalin: Jeripusz

"Balambér azokban az időkben élt, amikor még napirenden voltak a csodák, és az emberek el sem tudták képzelni, hogyan lehet a világban létezni csodák nélkül."

Magyar Katalin Jeripusz című könyve 1987-ben jelent meg először, méghozzá a pöttyös könyvek között, kék pöttyösként. A Móra idén újra kiadta a kötetet, Nemes Anita illusztrációival. 

A borító azt hirdeti, hogy a történet "A magyar népmesék és Tolkien világának találkozása". Nos, ez valamennyire igaz is, én mégis két másik, méltán népszerű szerző és könyv stílusához hasonlítanám inkább. :) 

Eleinte nekem Baráth Katalin ugrott be az írásmódról, a szép mondatokról, régies magyarságáról. Később, ahogy a kalandok következtek, A tél jegyesei jutott még eszembe róla, annak kellemesen kusza, szövevényes szálai, és  fantáziavilága. 

A Jeripusz nem is ifjúsági regény, talán inkább meseregény, egy kiskamaszos fantasy. 

Egy aprócska faluban, Kosáncon játszódik a történet, ami a gonosz Jeripusz birodalmának közelében, a hegy lábánál található. Százévente felébred a gonosz, és elrabolja a falu legszebb lányát, irigységet, haragot, bánatot hozva a falucska lakóira... És természetesen meg is történik a baj: Virág Esztert elragadja Jeripusz... Balambér, az ifjú hős indul el megmenteni a szépséges - ámde hűvös - lányt, és útközben furcsábbnál furcsább útitársakba botlik, és számtalan kalandba bonyolódik. 

A lények, a mágikus elemek, varázslat szépen belesimul a történetbe, és még humort is csepegtettek bele. 

Balambér tesz néhány kitérőt útitársaival ugyan, de semmi sem tántorítja el céljától, és szerencsére a történet folyamán rádöbben arra is, hogy kit is szeret igazából. 

Nagyon tetszett a mesés elbeszélésmód, és a régies, szép fogalmazás, a nyelvi lelemény. Imádtam az ilyen szavakat, mint furtonfurt, drimbol, bócorgott. :) Hogy "leköhintette hangszálairól a rekedtséget" a szereplő, vagy, hogy úgy betette az ajtót, hogy kezében maradt a vaskilincs! :) 

Talán egy leheletnyit lehetett volna kevesebb kanyart tenni a kalandozásokban (kicsit szerteágazónak találtam, meg sok mindenkinek az egyéni problémáját is próbálták a lánymentés és a falu békéjének visszaállítása mellett megoldani), illetve nem szerettem a neveket benne, mindenkinek túl furcsa neve volt, Annán kívül. De a fantasyban szokásos furcsa neveket használni, mind a szereplőkre, mind a helyszínekre. :) 

Gyerekeknek és kiskamaszoknak, akár olyan 8 éves kortól ajánlom, a hátoldalon lévő 12+ ellenére is. Meg persze gyermeklelkű felnőtteknek is, azoknak, akik szerették Dabos-t és Baráth Katit, és persze Tolkien világát is. A magyar népmesékhez talán kellett volna még néhány klasszikus mesei elem, meseszám, klasszikusabb fordulat. Itt sokkal merészebb azért a történet vonalvezetése, és kevésbé kitalálható. 

A könyvet kedvezményesen megrendelhetitek >INNEN<. 

Beleolvasót pedig >ITT< találtok. 

Köszönöm a Móra Kiadónak az olvasás lehetőségét! :)

A régi kiadás.

Fülszöveg:

"A magyar népmesék és Tolkien világának találkozása

Kosánc egy igazi mesebeli kis falu, ahol jóravaló emberek élik derűs mindennapjaikat. Azonban a legenda szerint a Kosánc felett magasodó Jeripusz hegy szívében alvó gonosz százévente felébred, és elragadja a falu legszebb lányát. Történetünk épp egy ilyen időszakra esik – ám mikor a szépséges Virág Eszter eltűnik, többen is megmentésére indulnak, köztük Balambér, a falu legkedvesebb fiatalembere, és a belé reménytelenül szerelmes Anna. Kalandos útjuk tele van furcsa lényekkel, véletlen találkozásokkal, rejtélyekkel és meglepetésekkel. Vajon Balambér kiállja a próbákat? Anna áldozatai megmenthetik a fiút és a küldetést? S mit csinál eközben a Jeripusz hegy szívében Eszter?

Magyar Katalin magával ragadóan izgalmas története először 1987-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, most új köntösben, Nemes Anita illusztrációival fedezhetik fel az olvasók ezt a rejtett kincset."

Nina Simon: Mother-Daughter Murder Night

A felsorakozott posztok kipörgetésének érdekében, íme, álljon itt nyúlfarknyi véleményem egy nemrégiben félbehagyott audiobookról is.

A Mother-Daughter Murder Night PONT olyan jó, mint az Ahol a folyami rákok énekelnek. ;) És ebben is egy mocsárban próbálnak felgöngyölíteni - rétestészta módra - egy gyilkosságot! ...

Lapos, üres, eseménytelen; kriminek és lélektani/családregénynek is halotthalvány, pedig azt hittem legalább az anya-lánya-unoka kapcsolatot jól fogja boncolgatni, szövögetni. 60%-nál hagytam félbe.

Azt hiszem sokkal óvatosabbnak kell lennem a Reese Witherspoon Book Club könyveivel, ez is az volt... Miért kedveli ennyire Reese ezeket a dögunalom könyveket vajon? 

 Amilyen a szerencsém idén, még lovak is voltak benne... :")