Tizenkétezer vessző és a Jóisten haragja

Edward Lee – Wrath James White: The Teratologist

Figyelem! Csak erős idegzetűeknek és 18 éven felülieknek szánt olvasmány! A poszt nem tartalmaz részleteket, de cselekményleírást helyenként igen! 

Anélkül írni erről a könyvről, hogy az megbotránkozást, vagy felháborodást keltene, azt hiszem lehetetlen. Az írópáros horrorja vagy rémregénye olyan filmek forgatókönyveit idézi, amit az ember lehet hogy megnéz és borzong, de igazából talán nem is akart látni, vagy belegondolni. Egynémely hitgyalázó, vámpírokkal, durva szexualitással és vérrel teli filmek nyomvonalát követi a történet, és hajaz valamelyest a Fűrész filmekre, amiket egyébként kedvelek a feszültségük és ötlettáruk miatt, de persze ijesztő, gonosz és undorító ami történik bennük. Emlékeztetett a Tágra zárt szemek című filmre is, ami telis-tele volt egy kúrián játszódó vad erotikával, csak itt minden betegebb ennél. Tulajdonképpen a szint már appolinaire-i. Csak a Tizenegyezer vesszőben találkoztam hasonlóan graphic és aberrált dolgokkal.

Szóval mi is ez a könyv? Tágra zárt szemek Fűrészes bezártsággal, a Tizenegyezer vessző szexuális poklával - ez már a Tizenkétezer vessző ha úgy vesszük :) - , plusz, ha mostani, nagyon aktuális példát akarok írni, ez a Fifty Shades of Grey valódi hardcore változata, ahol a szerződés nem egy kislány és egy jó hapi közt köttetik, hanem ahol egy magát istennek képzelő alak – habár, még az is stimmel, hogy milliárdos, és hogy tökéletesen jól néz ki – magával Istennel akar diskurálni és vitázni, sőt, ő akar lenni az Isten. Ha ehhez még hozzáteszünk néhány szörnyet, akik tulajdonképpen csak a genetika áldozatai – avagy a Jóistené? – … hát, abból nem is tudom minek nevezhető egyveleget kapunk.

Ebből a pár mondatból azt hiszem le lehet szűrni, érdekel-e valakit az „alkotás”, de azért röviden a cselekmény veleje a következő: Egy milliárdos, Farringsworth szeparált kúriájában genetikailag deformált, torz embereket „gyűjt”, valamint ismert, elismert vallási vezetőket. Hogy miért? Vagyona nem ismer határokat, egy erős afrodiziákumot fejlesztett ki saját gyógyszercégével, amellyel könnyedén ráveszi a papokat, apácákat, szerzeteseket, hogy különféle szexuális aberrációkba bonyolódjanak az emberi testekre néha már csak haloványan emlékeztető, beteg, sokszor magatehetetlen emberekkel. A drogot persze adagolja a torzszülötteknek is. Mindezzel Farringsworth ki akarja vívni Isten haragját, olyan szinten, hogy Isten meg is jelenjen nála. (kip-kop, ki kopog? A Jóisten vagyok és dühös… ehh...)

A szodómia és a szadomazochizmus csak a kezdet, a könyv vége felé kannibalizmus és halál is előfordul.

Nem szemét egyébként, bármilyen gross is az egész téma (mondjon már valaki jó magyar szavakat is, minden angolul jut eszembe :D), mert normálisan van megírva, van eleje, közepe, vége, a prológusból még talán másra következtetne az ember mint ami kisül belőle, az egész filmszerű, és hála az égnek azért bár a szexualitás a Tizenegyezer vesszőnél is egészségtelenebb, barbárabb és gusztustalanabb, a mennyisége nem annyira sok (mint ha kétszer ennyi lenne).

A vége nekem túl elrugaszkodott volt.

Értékelés: 10/5,5 Azon gondolkodom el ilyenkor, hogy mi zajlik azokban az emberekben, akiknek ilyen ötlet pattan ki a fejükből megírásra, és nem szégyellik kiadatni sem :D Amúgy értem a filozófiáját, és legalább annak van értelme.

U.i.: Tegnap éjjel elalvás előtt még volt pár jó gondolatom, amit bele akartam szőni a bejegyzésbe, de sajnos semmivé lettek... :) Mindenesetre örüljetek hogy ezen az alsó borítón nem látunk az albínó ikrek lába közé. Ámen.

U.i.2.: Nagyon zavart, hogy a milliárdos neve hol Farrington volt, hol meg Farringsworth.

A borostyán hárfa

 Baráth Katalin: A borostyán hárfa
 

"A kapitány nem igényelt ülőhelyet: szokása szerint föl-alá járkált a grófné szobájában, hangos hümmögésekkel és mormogásokkal jelezve, ha valamely megállapítással egyetértett vagy ellenkezett, amitől Veronnak olyan érzése támadt, mintha egy éhes medve csörtetne folyton a háta mögött…"

Amikor már előre lelkendeztem a következő Veron-regény megjelenésén, nem is sejtettem, hogy a sorozat eddig legjobb darabja következik, amit méltán lehet az eddigi csúcsnak nevezni Baráth Katalin művei között. A fekete zongora és A türkizkék hegedű után most itt harmadik rész, A borostyán hárfa, az Agave kiadásában, csodásszép külsővel (tapéta, fénykép, tusírás, jaj de imádom!) és még annál is jobb történettel.

Veron ebben az epizódban hazautazik Ókanizsára Annuska barátnője esküvője miatt. 1912-ben járunk, a városkában azóta filmszínház nyílt, amelyet Sáry Móric igazgat. Az a Sáry Mór, akinek húga igen kellemetlen meglepetést szerez Veronnak, igaz, csak közvetve. Hamarosan kiderül ugyanis, hogy Remete Pista nem kitörő örömmel és újabb leánykérési ajánlattal fogadja a két éve Budapestre költözött zsurnálhölgyet, Veronunkat hanem a hírrel: eljegyezte Sáry Irénkét...

„…férfiembernek pontosan annyira otthonos tájék a női lélek, mint magyar politikusnak a diplomácia.”

Sáryékon kívül több más idegen is megjelenik, például a Mosolygó dinasztia, akik Annuska és Péter esküvőjén teszik tiszteletüket, és a vőlegényének szegről-végről rokonai, és Peiacu Traján, aki Dujmovics Lázót hivatott "helyettesíteni" annak bokros teendői miatt, amik elszólították a városból. Csoda, hogy minden fenekestől felfordul, amikor nincs otthon a kapitány? :)

Mérgezés, haláleset, lopás és Veronra terelődő gyanú következik ezután, ami egy szinte kibogozhatatlan nyomozásba torkollik, hogy végül csavar csavar után felfedje az igazságot.

„A túlzásba vitt hallgatásnak gyomorfekély a vége. Higgyen nekem, már legalább ötven titoktartó betegemet tette sírba ez a ritka férfierény.”

Izgalmas, nagyon mozgalmas, rengeteg apró részletből álló kisasszonyos krimi kerekedett a sztoriból. Olyan sok minden zajlik, hogy a feléről kis híján megfeledkezik az ember olvasás közben, ahogy haladnak az események, és ebből persze óhatatlanul is homlokra csapós rádöbbenések következnek. A karaktereket már régi ismerősként köszöntheti az olvasó, és üdítő visszatérni Ókanizsára is. Mintha minden most állt volna össze, a szereplők, a viselkedések, dialógusok, események, és maga a stílus is. Teljesen kiforrott az egész. Bevallom féltem, hogy megint döcöghetek hosszú oldalakon keresztül a cikornyás mondatokon, mint annak idején A türkizkék hegedűvel, de szó sem volt ilyesmiről. Kellemes egyensúlyban volt a régies nyelv és szép megfogalmazás a pörgős, gördülékeny mondatokkal, és nem volt sosem túlságosan tekervényes vagy agyonzárójelezett.

„Odakint teljes sötétségbe borult a táj. Csupán a gyönge holdfényben fölsápadó hómező törte meg a feketeséget, a látóhatárt szinte pontosan középen kettészelve. Csak fekete, csak fehér, semmi más. Veronnak mégis úgy tűnt, csupán a hold fénye tartja vissza a sötétséget attól, hogy fürge és hangtalan póklépteivel birtokba vegye a fehérséget.”

Isteniek voltak a helyzetkomikumok, a karakterábrázolás, egyáltalán az egész történetvezetés, atmoszférateremtés. Köszönöm hogy ez a könyv így lett megalkotva, ahogy, ennyi réteggel ennyi rejtéllyel, ennyi izgalmas és néha szívdobogtató momentummal. Tökéletesek voltak az átváltások, függő jelenetek, a homályban hagyott részek.
Kellően volt szellemes, ironikus, és ettől megmaradt könnyednek is, ugyanakkor nagyot dobtak rajta a kulturális, filmes, irodalmi utalások, amik mégsem nehezítették el, és ha ehhez még hozzávesszük a detektívkedést, gyilkosságokat, s a poirot-i végjátékot, akkor el kell ismerni: remekbe szabott könyvet tartunk a kezünkben.

Imádtam nem csak a karaktereket, de ismét a neveket is. A régieket ugyanúgy, mint az újabbakat. Mosolygó Médi, Peiacu Traján, Purger Sanyi, Vass Amádé de akár Vékony doktor, Dávid Szilveszter vagy Kökény Lizi néni neve is már rögtön mosolyt csalt az arcomra.

„Legelőbb is sikerült visszaparancsolni a csélcsap Jovánkát a házitűzhelyhez. Igaz, rábeszélés közben elcsattant néhány pofon, de ezen a kapitány hamar túltette magát.”

Mit tagadjuk, Dávid Veron és népes csapata fogalom lett.

Értékelés: 10/10 Magához láncoló és mégis bájos, kisasszonyos és mégis véresen komoly, békebeli és ugyanakkor nagyon mai. Kérem a következőt!

U.i.: Ha már színes hangszer, ötleteltem én is kicsit, és az én jelöltjeim Veron következő, vagy ha annak már megvan a címe, akkor az utáni kalandjaihoz (mert ugye lesz még több is?):
- A bíbor citera / A bíborszín citera
- Az ezüst cimbalom / A színezüst cimbalom
- A bronzos fuvola
- A bíbor harmonika / A lila harmonika

U.i. 2.: Két kérdés: Hogyan lehetséges másolatot készíteni egy levélről 1912-ben? --> Baráth Katalin válasza: a levelet kézzel másolták le, egyéb "másolat" nem készült :)

És ki van a címlapon? Veron? Netán Irénke? :)

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak! 

És köszönöm ismételten, hogy véleményemmel belekerülhettem az előző köteteket ajánlók sorába az első oldalakon! :)))

(A képek illusztrációk, források: dawnschickflicks.blogspot.com, mbouffant.blogspot.com, telephonearchive.com)

Once a Witch

Carolyn MacCullough: Once a Witch

Megállíthatatlan és rapszodikus habzsi-dőzsibe kezdtem könyvek terén, így esett a "választás" minden különösebb előzetes tervezés és gondolkodás nélkül a Once a Witch című könyvre is a múlt héten. Szerencsés választás volt, mert egy kikapcsoló, könnyed, de ne egyáltalán nem bugyuta boszorkányos történetet kaptam. :)

A történet főszereplője Tamsin Greene, aki egy régi boszorkány-dinasztia legfiatalabb tagja. Nagyanyja nagy terhet ró rá, amikor már születésekor megjövendöli, Tamsin lesz a legerősebb. leghatalmasabb mindőjük közül. Amikor azonban elérkezett a kislány nyolcadik születésnapja, Képessége nem mutatkozott meg, ahogy annak rendje és módja szerint történni kellett volna. Tamsin ettől fogva kirekesztettnek, családjába nem illő fekete báránynak érzi magát. Átlagos életet próbál követni, átlagos iskolába jár, hétköznapi dolgokat tesz, próbálja magát távolabb tartani a családjától, mint az náluk szokásos. Nyáron besegít nagyanyjának a családi könyvesbolt igazgatásában. Ekkor történik az első nem hétköznapi dolog az életében: Alistair Callum látogat el a könyvesboltba, és Tamsint összetéveszti nővérével, az igen elbűvölő, mindenben jobb, és jó Képességekkel rendelkező Rowenával. Tamsint megbízza az idegen egy régi családi ereklye, egy óra megtalálásával. A nemrég a családi fészekbe visszaköltözött Gabriel - aki Tamsin gyermekkori barátja volt, amíg el nem költöztek, és amíg ki nem derültek Tamsin"hiányosságai" -, segít a lánynak, méghozzá nem is akárhogyan... Hamarosan időutazunk a múltba, és megbolygatjuk vele a jelent és a jövőt. Tamsinról meg persze kiderül, hogy nagyanyja szavai igaznak is bizonyulhatnak...

"Several framed photos and sketches line the walls of his office, and as I move farther into the room, I step onto a worn antique rug. I smile to myself. It's as if someone looked up the term professor's office in the dictionary and then decorated according to the definition found there."

A könyv sok téren kellemes meglepetéseket nyújtott. A sztori izgalmas volt, és eredeti, az időutazás témája megunhatatlan, főleg az ebből eredő gondolkodnivalók, és furcsa összefüggések, a karakterek pedig érdekesek voltak és élők. És ami még ennél is fontosabb, kellő humor és irónia került a szavaikba, így szerencsére nem volt száraz és döcögős. Gabriel és Tamsin dialógusai, kapcsolata különösen tetszettek, és örültem annak is, hogy nem került középpontba az érzelmi szál, és nem volt "túlspirázva". Élveztem megfigyelni a családi kapcsolatokat is, különösen a Rowenával, és a nagyanyjukkal való beszélgetéseket.

Jóféle Képességeket talált ki a szerző, és tetszett, hogy nem csak a nők boszorkányok. :)

Az egész cselekmény filmszerű volt és pörgős. Szívesen megnézném a filmváltozatot is, de ami még fontosabb, kíváncsi vagyok a következő epizódra is, az Always a Witchre, aminek még jobban tetszik a fülszöveg alapján előrevetített története, mint ennek a kötetnek. :)

(A képen a szerző, forrás: authorbuzz.com)

„I can't dance,” I mutter.
„This is a waltz,” Gabriel says in the exact same way you'd say, This is an orange.
„I still can't dance.”

"He steeples his fingers in the classic professor's pose. It makes me wonder if they teach that little gesture before you're allowed to get a PhD."

Érdekes szavak, kifejezések:

- trepidation: felindulás, izgalom, remegés
- thistle-thin voice - ennek nem találtam pontos megfelelőjét, de érdekes, még nem hallottam, így, hogy vékonyka hang.
- coverlet: ágytakaró
- brackish water: kissé sós víz
- kindling: fellángolás vagy aprófa
- florid: pirospozsgás
- beatifically: üdvözülten
- ensconce: behúzódik, betelepszik
- precipice: szakadék

Értékelés: 10/10 Hiánytalanul teljesítette, amit egy könnyedebb boszorkányos-időutazós könyvtől várok. :)

„How's it going in there?”
„Okay,” I gasp. „I can't really breathe, but other than that, okay.”
„Breathing's overrated,” Gabriel advises me. „I'm discovering that right about now with this damn tie.”

Joanne Harris hírdömping!

Hajnali vircsaftom (értsd: szépen kidobott az ágy 5:51-kor - és ha már kidobott hát mit csináljon az ember lánya, molyol...) eredményeképpen teljesen véletlenül belebotlottam egy Joanne Harrises hírbe, aminek egyenes következménye lett, hogy kis utánaböngészéssel még három másikat találtam, ami érdekes, sőőőt, örvendetes lehet nekünk, rajongóknak.

1. Hamarosan megjelenik az Ulpius gondozásában a Csokoládé széria harmadik része - ez persze nem újdonság, hiszen az angol megjelenést már beharangoztam nemrég, és a magyarról is voltak suspusok - aminek a borítója és végleges címe is végre napvilágra került: Csokoládés barack (és szerencsére nem Csokoládé és fátyol, ahogy először hallottunk róla). A borítóterv követi az eddigi hagyományokat, a Csokoládé című filmre hajaz. Sokaknak nem tetszik ez, már a Csokoládécipőnél sem aratott osztatlan sikert, nekem igazából mindegy, mert egyrészt szerettem a filmet is, nem bánom ha Johnny Deppet  kell nézegetni egy könyvborítón (:D), és ha már ezt kezdte el az Ulpius, nyilván nekik is jobb marketingfogás ugyanígy folytatni, hiszen mindenki könnyebben "ráakad" a folytatásra. Ja és mert persze én úgysem magyarul fogom megharapdálni eme Csokoládés barackot - eredeti címén Peaches for Monsieur le Curé...

2. ... Illetve nem is csak ez az eredeti címe. A könyv ugyanis meg fog jelenni/már megjelent a következő címen is: Peaches for Father Francis. Akárcsak annak idején a The Lollipop Shoes/The Girl with No Shadow variáció.

3. Amíg a Csokoládé harmadik kötete a Sunday Times sikerlistáját mászta, Joanne nem tétlenkedett, és hamarosan újabb könyve jelenik meg, ami ezúttal ismét egy novella válogatás lesz (juhúúú, Miamona!), és a címe: A Cat, a Hat and a Piece of String. Ahh, és minő csodás borítókkal jön ki a drágaszág, lássátok :))):

"'Stories are like Russian dolls; open them up, and in each one you'll find another story.'

Conjured from a wickedly imaginative pen, here is a new collection of short stories that showcases Joanne Harris's exceptional storytelling art. Sensuous, wicked, mischievous, uproarious and wry, here are tales that combine the everyday with the unexpected; wild fantasy with bittersweet reality."

Megjelenés: 2012. december!

4. A Runemarks (Rúnajelek) folytatása, a Runelight már megjelent egy ideje, és érkezik a harmadik kötet is, bár azt még nem tudni, hogy mikor, erről egyenlőre nincsenek még pontos információk. Arról viszont igen, hogy Joanne-nek és a rajongóknak sem tetszik, hogy a Rúnajeleket gyermekkönyvként kategorizálják és árusítják a boltokban, ahelyett, hogy a fantasy részen kapna helyet. A helyes besorolás érdekében a Runelight két új köntösben fog megjelenni, az egyik young adultos, a másik felnőtt verzió. Egyenlőre ezt a borítót találtam, ami bennem Trónok harca érzetet kelt :) :

Az információimat innen és innen szereztem.

Úgy látom hamarosan én is folytatni fogom Joanne életművét, rég is olvastam már tőle, és bizony még van bőven, pl. a Gentlemen and Players, és a Blue-eyed-boy. Valamint tervezem újraolvasni a Csokoládé első két kötetét, mielőtt nekivágok a harmadiknak! :)

Békés Pál: A kétbalkezes varázsló

Első és legfontosabb pont és kérdés: vajon nekem miért nem olvastak fel Békés Pált kiskoromban? 

Második, legkevébé sem kevésbé fontos sarkalatos pont: ez a mese tündéri.

Fitzhuber Dongó, a mi kis kétbalkezes varázslónk az iskolából kikerülve egy unalmas körzeti varázslóhivatalba kerül (Istenem, mit derültem ezen, hogy körzeti varázsló van :D...), ahol előreláthatólag vagy meghal az unalomban, vagy még a porszemeket is méret és fényben való csillogás szerint rakja növekvő, majd csökkenő sorrendbe, esetleg elmenekül minél messzebbre, de hogy varázslótudományát nem fogja senki felkutatni, az ziher. Dongó azonban találkozik Éliás Tóbiással (egggggy tál dödölle..., jutott eszembe nevének minden egyes elolvasása után, az összesen legalább 100 tál dödölle lesz :))), és a kétbalkezes varázsló és az égszínkék pizsamás kisfiú együtt indulnak útnak egy többé-kevésbé megbízható varázskódex társaságában, hogy mesét keressenek. Bizony. Valódi mesét, ami megtörténik. :)

A lakótelep emeletes házában átélt nem mindennapi kalandok egyszerre aranyosak, és elgondolkodtatóak. Imádtam a nyelvezetét, a humorát, és azt, hogy úgy tudott bájos lenni és homlokomra csapósan bolondos, hogy nem éreztem erőltetettnek. Hamisítatlan mese, a meséről.

"Nincs szomorúbb dolog a világon, mint amikor egy kezdő iskolás fiú, akit csúfolnak a neve miatt, meg egy kezdő varázsló, akiről az a hír járja, hogy kétbalkezes, együtt üldögélnek egy lakótelepi ház ötödik emeletén, és egyikük sem tudja, hol találhatna egy iciri-piciri mesét."

Nagyon tetszett Békés Pál, el fogom olvasni a többi könyvét is, A félőlény és Doktor Minorka már így is tervben voltak.

Kedvenc nevek: Fitzhuber Dongó, Drótorján család. :)

Értékelés: 10/10

Megj.: gyermeknek majdan felolvasandó. :)

Árvaház a szigeten

Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children

Hirtelen felindulásból kezdtem el pont ezt a könyvet olvasni a várólistámról, és nem is sokat tudtam róla, csak hogy úgy általában szereti az olvasóközönség, de ne számítsak nagy durranásra, mert mégiscsak inkább ifjúsági, és hogy vannak benne régi fényképek, képek.

Ezen információk birtokában vetettem magam bele Jacob történetébe. Jacobnak nagyapja, Abe gyerekkorától kezdve ugyanolyan történeteket mesél különös gyerekekről, egy szigetről, ahova a zsidóüldözés során került a világháború alatt, fényképeket is mutogat, és időről időre felemlíti a szörnyeket is... Jacob gyermekként tátott szájjal hallgatja a mesét, később azonban már egy háborodott elme fantazmagóriáinak tartja a dolgot, és próbál el is feledkezni róluk. Amikor azonban a nagyapa furcsán kezd viselkedni, és hamarosan igen különös módon veszti életét, Jacob megpróbál értelmet keresni látszólag zavaros utolsó mondataiban. Ezeknél is aggasztóbb viszont a látomás - vagy talán valóság lenne? - amit Jacob az erdőben látott, ahol nagyapját megölték. Hogy vad kutyákra fogják a gyilkosságot, az egy dolog... Jacobot nem hagyja nyugodni a többi rejtélyes eseményszál, egy különös levél,újabb fényképek.

Hamarosan Wales mellett, azon a szigeten találja magát az édesapjával, ahol annak idején nagyapa is tartózkodott gyermekként. Vándorsólyom kisasszony házának helyén viszont csak egy szétbombázott, gazzal benőtt, üres rom várja...Az elhagyatott árvaház túlságosan is elhagyatottnak tűnik. Tetézendő az elszigeteltséget, nem működnek a szigeten az elektromos berendezések, és egyetlen vezetékes telefonvonal van csak, az is persze a kocsmában.

"I slammed out of the Priest Hole and started walking, heading nowhere in particular. Sometimes you just have to walk through a door." 

Hogyan találhatja meg a válaszokat, és talán annál sokkal többet is, a sorsát nagyapja múltján keresztül Jacob?

Őszintén szólva lehűtöttem magam amikor hallottam hogy hát jó jó ez a könyv, de többet is ki lehetett volna hozni belőle, meg jók az alapok, de... Ehhez képest igazán pozitívan csalódtam. Nekem nem kellett ebbe a könyvbe több. Az elején jól be is fosatott, amíg nem tudtuk, hogy kik hol és mi, én nem is mertem sötétben olvasni. Különösen jó volt a jelenet amikor Jacob az elhagyatott házban kutat, és megtalálja a ládát, de a nagyapa halála is elég hátborzongató.

"He wore a bartender's apron and had a bushy unibrow and a caterpillar mustache that made his face look striped."

 

A kötetben lévő képek nagyon jók, kellően groteszkek, morbidak, furcsák, valóban jó hangulatalapozók. Egyik kedvencem Olive, aki a könyv címlapján is van, és elsőre nem is tűnik talán fel, de nincs talaj a lába alatt, lebeg. De tetszettek a borzongatásmentes képek is, főleg amiken Abe volt.

Hibaként lehet felróni, hogy a karakterek elég kidolgozatlanok, talán van néhány időcsavaros pontatlanság is, és a párbeszédek főleg Emma és Jacob közt néha akadoztak, néha kicsit túl gyermetegek voltak a reakciók. Az élményből viszont ez összességében nem igazán vont le, legalábbis számomra. :)

 

A könyv eredetileg egy képeskönyvnek indult, de rábeszélték Riggset, hogy a képek csak irányadók legyenek egy történethez amit köréjük fűz. Igazán érdekes volt a végén megtudni a fotók forrását is, és hogy ezek valóban igazi vintage képek. Az ember elgondolkodik kicsit, hogy vajon hogy is lehetett ez, volt ebben trükk, mi volt a képek készítésének hátterében, kik vannak a képeken?

Kedvenc karakter: nagyapa, Bronwyn

Értékelés: 10/10 Nem szeretnék levonni, mert nekem ez így egyben megért egy tizest, végig élveztem és kíváncsi voltam rá, volt benne elég misztikum, rejtély, félelem, izgalom, és kellően befejezetlen, de mégis egy része szépen lezárt. A birkákért és a walesi elhelyezésért külön pluszpont :)

Várható egy folytatás is, amiről még nincs egyenlőre info, és jön a filmadaptáció is, ami szerintem ennél a könyvnél szinte kötelező. Olyan Más világ hangulatot tudok hozzá elképzelni.

Itt megnézhetitek az igen jól sikerült könyvtrailert is!
Magyarul a könyv Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei címen jelent meg.

A könyvről a Wikipédián (spoileres!).

Meg kell említeni hogy a nyelvezete igazán szép, és sok régebbi kifejezés, meg érdekes szó volt benne:
- moniker: név, elnevezés
- cul-de-sac: zsákutca
- dust jacket: könyvborító
- guzzle: fal, lakmározik
- recluse: remete
- perpetuate: megörökít, állandóvá tesz
- threadbare: foszlott
- brine: sósvíz, tenger
- vanity table: fésülködőasztal :)
- padlock: lakat
- tarpaulin: vízhatlan ponyva
- wainscoting: lambéria
- topiary: kertészi, bokorból, fából metszett alak
- ingress point: bemeneti pont
- halycon days: régi idők
- impunity: büntetlenség
- bunkum: ostobaság, lárifári
- rambunctious: izgága
- brawny: erős, fejlett izomzatú
- tourniquet: érleszorító, nyomókötés
- wherewithal: anyagiak, szükséges összeg valamihez
- mollycoddle: babusgat, édesget / anyámasszony katonája
- doorjamb: ajtófélfa

(A képek a könyvből valók, illusztrációként szerepelnek)

A Maxim utat tör

Nem új kiadó tűnt fel a láthatáron, csupán arról van szó, hogy az eddig  tankönyvekkel és nyelvkönyvekkel foglalkozó Maxim Kiadó új irányokba kacsintgat, és Dream válogatás fedőnév alatt jó kis regényeket fognak megjelentetni. Érdemes tehát kinyitni a szemünket nekünk is, mert az újdonságokon kívül folytatódik egy sortozatuk, az Angyalsors, és mert az Alice Hoffman rajongók nagy örömére jön Alice legújabb könyve a The Dovekeepers, aminek magyarul a nagyon lírai Galambok őrizői címet adták. (mennyivel jobb, mint ha őrzői lenne, nem? :)) Hoffman-nak én is imádom olvasni az írásait, de a kínálatban van még pár másik könyv is, ami érdekelne, pl. a Gyönyörű sorscsapás az ő gyönyörű, pillangós borítójával, és a Kezünkben a jövőnk.

Lejjebb görgetve végignézhetitek az érkező újdonságok borítóit és fülszövegeit.

Cynthia Hand: Angyalfény

Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy a valóságban is szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, azonban a végzetes napon hozott döntésével önmagának is sikerül meglepetést okoznia. A feladatot közel sem olyan egyszerű végrehajtani, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre mélyebbre száll a részangyalok világában, a Fehér Szárnyak és Fekete Szárnyak közötti harcban, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.

Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második regényében fokozza az első részben elkezdődött izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják.

A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.

Fordította: Komáromy Rudolf
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 416
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.

1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába küldik őket. Lina apját a családtól elszakítva viszik el, és halálra ítélik egy munkatáborban. Minden elveszett.

Lina félelmet nem ismerve küzd az életéért, és megfogadja, hogy ha életben marad, a családja és a hozzájuk hasonló ezrek iránti nagyrabecsülésből az átélt szörnyűségeket írásban és művészeti alkotásokban örökíti meg. Mindent kockára tesz, hogy a művészetével üzenjen, mert azt reméli, hogy alkotásai eljutnak az apjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja él.

Lina és családja hosszú és szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erejük, szeretetük és reménykedésük segít nekik minden napot keservesen túlélni. De elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?

A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós alapokkal rendelkező regény egy tizenéves lány szemszögéből a II. világháború kegyetlenségeit mutatja be, annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának az élére került.

Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 344
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok voltak, és a legjobb barátok is. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük, amikor Josh családja postán megkapta az Amerikai Online Cég (AOL) CD-jét, és az édesanyja átküldte Emmához, hogy a lány feltölthesse az anyagot az új számítógépére. Amint bejelentkeznek, automatikusan a Facebook oldalára lépnek be – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Legnagyobb döbbenetükre feltárul előttük a tizenöt évvel későbbi életük. Később valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük is megváltozik. Miközben az életükben bekövetkező eseményeket próbálják feldolgozni, kénytelenek szembenézni azzal, mit csinálnak jól és rosszul – a jövőben.

A nagy sikerű Tizenhárom okom volt... szerzőjének új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és bebizonyítja, hogy minden döntésünk hatással van az életünkre. Facebook-függőknek kötelező olvasmány!

Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Borító: füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 356
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Alice Hoffman: Galambok őrizői

Az időszámításunk előtti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Maszadában. Az ókori történész, Josephus szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Maszadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néha pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.

Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.

Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket.

Fordította: Bozai Ágota
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 512
Várható megjelenés: 2012. október 18.

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?

A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott.

Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é  pedig a 18A-ra.

A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőz arról, hogy az igaz szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá.

Fordította: Komáromy Zsófia
Borító: füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 256
Várható megjelenés: 2012. szeptember 18.

Luca Di Fulvio: Álmok bandája

Cetta és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen.

Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni” egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni.

Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük.

Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók – de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének – születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.

Fordította: Hajdúné Vörös Eszter
Borító: keménytábla, védőborító
Formátum: A5
Oldalszám: 571
Várható megjelenés: 2012. szeptember 28.

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.

A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.

Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.

A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet garantáltan fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban.

Fordította: Sóvágó Katalin
Borító: füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 320
Várható megjelenés: 2012. október 18.

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.

Travis vézna testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.

Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?

Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Borító: keménytábla, védőborító / füles, kartonált
Formátum: A5
Oldalszám: 444
Várható megjelenés: 2012. szeptember 28.

Amber Argyle: Witch Song

Gyorsan kell írnom erről a könyvről, amíg még az eszemben van, hogy mit is akartam írni róla. :) Már elég régóta el szerettem volna olvasni, és megvallom csupán a borító szépsége és a cím fogott meg, nem néztem utána semmi egyébnek. 

A könyv főszereplője egy fiatal boszorkány, Brusenna, aki anyjával él az erdőben, igen elszigetelten. A boszorkányokat üldözik még mindig, de nem sok maradt már belőlük. Az emberek nem tudják, hogy igazából a boszorkányokon múlik a természet rendje, az időjárás, a termés, a növényzet alakulása. Dalokkal tudják irányítani ugyanis a szelet, napot, növényeket, magvak növekedését.

A bajt nem csak az aszály okozza, hanem egy gonosz boszorkány is, Espen, aki elfogta, és védekezésre képtelenné tette a többi boszorkányt, Brusennán és anyján, Sacrán kívül így alig maradtak maroknyian.
Amikor aztán Sacra is útra kel, hogy segítsen a föld, a nap, a víz és növények egyik őrzőjeként, és nem tér vissza, Brusenna magára marad, és szinte egyedül kell kitanulnia a boszorkányságot, amitől anyja viszonylag távol próbálta tartani egész életében. Hamarosan megjelenik két boszorkányvadász is, Ward és Garg, és Sennának menekülnie kell. Barátokra is akad, akik értik, hogy a boszorkányokra nagy szükség van és lenne, köztük Joshenre, aki hamarosan az Őrzőjévé válik.

Senna marad az egyetlen és utolsó boszorkány, és meg kell találnia a titkos menedéket, miközben Espen hatalma nőttön nő: a köd már fel sem száll a kikötőkből, szemernyi szél sem fúj, és pusztít a szárazság...

Vajon sikerül-e egy "autodidakta boszinak" megmenteni az összes többit, megdönteni Espen hatalmát, és visszaállítani az időjárás rendjét?

Nooos, ennyit a történetről dióhéjban, szerintem nem árultam el túl sokat, ez csak nagy vonalakban mondja el a sztorit, és tulajdonképpen elég jól hangzik, de ott van az a DE. Hogy olvasni mégsem volt olyan jó. Vannak benne jó ötletek, de van ahol túl hosszú, sete-suta az átvezetés vagy a "csavar", kicsit csöpög a nyáltól is emiatt a Joshenes szerelmi szál miatt, ami nekem hányinger, és a dalok miatt meg olyan szekta-feelingem lett, nem boszis...

Az utolsó oldalakat kínszenvedés volt már olvasni, négy  napig próbáltam végre befejezni, de már annyira untam, és vártam már a naaagy mindent eldöntő párbaj után, hogy legyen már vége, de az még csak a könyv 70%-ánál van.

Nem akarom lehúzni, egynek elmegy, de senki ne egy tökéletes kis varázskönyvre gondoljon. Nagyon érződik az elsőkönyvessége, és bár látszik, hogy jó a fantáziavilága a szerzőnek, azért még én pofozgattam volna a helyében ezt a könyvecskét. A szereplők túl egyszerűek, a történetvezetés és egyáltalán a cselekmény ha leforgatnák, egy a film+-on játszott nem tudom Z kategóriás filmre jönne ki, amit délelőtti matinéban adnak.

(A kép illusztráció, forrása: www.tumblr.com tree_scape_by_autumnsgoddess-d41d7wu_large)

Jó ötletnek tartottam / szerettem olvasni róla:

- egyedül maradt kisboszorkánynak kell megoldania a világ problémáit és kiszabadítania a boszorkányokat, jó a küldetés és a körülmények is jól lettek alakítva hozzá
- békaemberek - vagyis már csak egy, aki maradt. :) Poggnak hívják, és fura kis lény, de nagyon aranyos :)
- a növények irányítása dalokkal, ráolvasásokkal
- mag-öv (seed-belt): a boszorkányok párbaj-fegyvere, amiben különböző magvak vannak, és a talajba nyomva villámgyorsan védő vagy támadó növényekké lehet őket énekelni. :))
- az IOA bájital, amitől az ember állattá tud változni egy rövid időre :)
- az egymásba passzoló félhold és telihold medál, ami a boríón is látható. Kár, hogy csak a könyv elején votl szerepe.
- a boszorkányok könyvtára
- Bruke, Senna hűséges kutyusa

"Still in awe Senna followed Pogg to the other side of the clearing to an enormous tree house. Inside, she found walls covered from ceiling to floor with books."

És egy kedves kis baki: amikor megpróbálnak észrevétlen átjutni egy városon (vagy bejutni, nem is tudom már) Joshennel, Senna a boszorkányok tradícionális ruháját viseli, világoszöld ruha és sötétzöld köpeny hozzá. Most nem azért, de ennyiből kiírhatta volna a homlokára is hogy boszorkány. :D

"Garg released her and stumbled back. Twin ribbons of blood flowed from his nose, forming a crimson mustache."

Értékelés: 10/6,5 Hiába kedveltem az elképzelést, annyira nem maradt meg kiemelkedő jó élményként, nem maradandó, és nekem túl sok volt ez a bizonytalankodó szerelmi szál is, nem szerettem Joshen és Senna egymással való viselkedésést és esetlen párbeszédeit, és nem hiányzott az utolsó részbe benyomorított "csata" ami már az emberek és boszorkányok között zajlott.

Update: jön a könyv folytatása ősszel, Witch Born címmel. Engem annyira nem érdekel.

Érdekes szavak, kifejezések:

- porpoise: delfin
- ignominy: aljasság, becstelenség, szégyen
- sorrel: vörösessárga (ló színe)
- buckskin: szarvasbőr
- bay: pej (ló)

Életkép

Schäffer Erzsébet: A temesvári lány – Anyuval az élet

Drága barátnőm, Miamona ajándékozta nekem ezt a könyvet, méghozzá dedikálva, amikor nem is olyan régen – bár már régnek tetszik – részt vett egy Schäfferes író-olvasó találkozón. Azzal az útravalóval kaptam, hogy csak óvatosan, nem lesz könnyű, majd ha igazán úgy érzem, most ilyen kell.
Így éreztem, ki tudja miért. Most kellett.

Lehet, hogy lett volna, vagy lesz is még, amikor jobban megmozgat és meg is ríkat, de most is maradandó nyomot hagyott.

Schäffer Erzsébet otthonukban ápolta nagybeteg édesanyját három éven át. Ebből a keserves-szép három évből láthatunk részleteket képekben és szövegben, és kicsit összefonódik a múlt és a jelen, a régi és új fényképek, régi és új történetek, párhuzamok, néhány szívhez szóló vers, és az élettöredékek – amikből mindenki magáénak érezhet valamit, még ha nem is ápolt soha senkit, még ha nem is vesztett el valaki közelit –, egy színes mozaikká, amire fájdalmas, de nosztalgikus, és talán derűs mosollyal is nézhetünk, ha képesek vagyunk rá.

Schäffer Erzsébet a tőle megszokott finom szószövéssel írta ezt a művét is, és a könyvben is oly sokszor emlegetett derűvel, legyen bármilyen nehéz is a téma, és bármennyire olyan is, amiről mindenki inkább mélyen hallgatna, de legalábbis jó messziről elkerülne ha csak teheti.

Senki nem akar belegondolni hogy meghalunk. Hogy megöregszünk. Hogy lehet hogy rászorulunk majd valakire. Vagy valaki miránk lesz utalva minden mozdulatában. Hogy mi az igazán lényeges mielőtt idejutnánk, és mi még amikor már ide jutottunk.

Értékelés: 10/10

Pierre Lemaitre: Téboly

Két napja, amikor befejeztem a könyvet, már félálomban eszembe jutott, hogyan fogom ezt a bejegyzést elkezdeni, és emlékszem nagyon tetszett is a gondolat, csak úgy folytak egymásba a jó mondatok. Na, majd másnap reggel leírom. Mondanom sem kell, egyetlen szóra nem emlékszem az egészből. De ezernyi más jutott azóta az eszembe, és ezt bizony csak jó könyvek tudják elérni. Remek könyvek. És ez az. 

Nagyon régen merültem már bele ilyen módon egy történetbe, hogy azt tényleg ekkora léptékkel, szinte egyszerre olvassam el, ismerjem meg, és hogy végig ennyire lázban tartson, érdekeljen, minden sorát faljam egymás után.

A történet elején megismerünk egy fiatal nőt, Sophie Duguet-t, aki depressziós, zavart, nem emlékszik dolgokra, homályos számára életének nem egy mozzanata, és bizony cseppet sem lesz szimpatikusabb amikor minden jel arra mutat, vér tapad a kezéhez, nem is egy ember vére. Hullák szegélyezik az útja nyomát, ami hamarosan egy menekülési vonal lesz, ahol személyazonosságának, kinézetének, tartózkodási helyének változtatásával próbál lavírozni, és megmenekülni a rendőrség és a börtön elől. Közben mindig fáradt, levert, zavarodott, és a tetejébe láncdohányos is (meg lánckávés).

Nyomasztó környezet, hangulat, nyomasztó főszereplő, nyomasztó tudatlanság arról mi hogyan is történt, bizonytalanság… Sophie végül egy házasságba menekülve próbál új, feddhetetlen személyazonosságot szerezni magának. De ki az az őrmester, akivel összehozza a sors?

A második részben aztán fordul a kocka. Megjelenik egy férfi elbeszélő, és kiderül, ami beborul… Ennél nem árulok el többet, hiszen egy igazi pszichothrillerről van szó, a lényeg rögtön világossá úgyis, ahogy a második rész elkezdődik, de nem is ez a fontos, hogy tudod onnantól kezdve hogy mi van és nagyjából mi lesz, hanem az őrjítő feszültség, a nyomon követés, a félelem, a nem-tudás, a borzasztó űrök kitelítése valami még borzasztóbb, megfoghatatlan gonosszal…

Imádtam. Nyomasztott, szorongatott, kirázott a hideg és én mégis csak pergettem a sorokat, és nem akartam ezt tudni és mégis az egészet tudni akartam, és szomjaztam a bosszút, és hogy minden rendbe jöjjön, de az lehetetlen, az már túlságosan tönkre lett téve, el lett lopva...

Sophie-t nem szerettem az elején, nagyon nem tudtam hova tenni. Mit fogok én kezdeni egy ilyen nehéz pszichés esettel, egy depressziós, gyilkos hajlamú bigével? Milyen jó, hogy nem ez lett belőle.

A könyv egy igazi rémálom. Annyira plasztikusan valóságos volt a második rész eseménynaplója, hogy többször szó szerint lesápadtam, vagy meg kellett pihennem egy percre, a könyvet az ölemben összecsukva, hogy megemésszem, mit tett itt egy emberi lény, egy másik emberi lénnyel, és közvetve vagy közvetlenül még sok másikkal. És hogy miért is… Mennyi ilyen tébolyodott ember lehet a világban, ahol mi is élünk...

Sosem olvastam thrillert. Filmben láttam már borzalmakat, bár a horrorok legtöbbjén inkább nevetek. Kiszámítható és inkább csak véres, gusztustalan, vagy túl mű. Ami igazán befosat az az ilyen jellegű ijedtség, az ilyen zsigeri rettegés, ami megfoghatatlan, mert az apróságokban rejlik, például egy nyitva felejtett ajtóban egy elveszett kis tárgyban... de racionális alapjai vannak és a legeslegrosszabb, hogy a tudatod mélyén ott van, veled is megtörténhetne, nincs benne gumiszörny, digitálisan szerkesztett, súlytalanul lépkedő dinoszaurusz meg mű-levágott fejek, csak olyan vesédig hatoló téboly és borzadály, és életek feldúlása, elmék megbomlása és megbontása, hogy kimondani nem lehet. Kegyetlen.
Az ilyen jellegű filmeknél annyira pattanásig tudok feszülni a pszichés háttér túlzott átélése miatt, hogy gyakran átkapcsolok a vége előtt, de már a feszültebb jeleneteknél. Úgy látszik viszont könyvben ez igazán az én műfajom.

Az eredeti cím: Robe de marié, azaz esküvői (menyasszonyi) ruha. Ez magyarul nem hangzott volna valami jól és nem is a megfelelő célközönséget vonzza. A Téboly jó választás volt.
Nima, hálás köszönetem, hogy utazó könyvvé tetted, felhívtad rá a figyelmet és eljuthatott hozzám is. :)
Kedvenc lett.
Kíváncsi vagyok megfilmesítik-e. És kell Lemaitre többi könyve is.

Értékelés: 10/10