2020. május 25., hétfő

Címek erdeje

Forrás.
A Témázunk ehavi választottja a Címadások krónikái - félrevezető, nevetséges, vagy épp szuper könyvcímek lett, aminek nagyon örültem, aztán viszont nagyon megrémültem, hogy mennyi minden jutott eszembe róla, és ez vajon milyen hosszúságú posztot eredményez majd... 
A cím és a borító olyan dolgok, amik a grafikai tervvel, betűtípussal együtt akár azonnal bevonzhatnak, ugyanakkor éppúgy el is tántoríthatnak a könyvtől. A kinézet persze a történet szempontjából másodlagos, de egy frappáns cím kétségtelenül hatásos marketingfogás, és gyakran ez az első és egyetlen infónk a könyvről, mielőtt még felemelnénk egy közelebbi mustrára, fülszöveg-olvasásra. A címadás szerintem nem könnyű dolog, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok szerző dolgozik csak munkacímekkel, amiket aztán átvariál, vagy csak a legvégén ad/talál igazán megfelelő címet alkotásának.  A cím árulkodó a témára és a stílusra is akár, ezért tényleg sok múlhat rajta, főként, ha a szerző neve önmagában nem adja el a könyvet - ismert nevek, kedvenc szerzők  előnyben, tőlük valószínűleg egy Kartámasz vagy amit akartok című könyvet is megvennénk, mert tényleg még a bevásárlólistájukat is szívesen olvasnánk. 

Épp egy pár nappal ezelőtt gyomláltam a Goodreadsen a "want to read" kategóriámat, és ez jó alkalom volt arra, hogy áttekintsek egy csomó címet a várólistámról, illetve, hogy el is csodálkozzak némelyik könyvön, hogy mégis hogyan, és miért került oda. Egy csomó címet találtam, amik egyszerűen csak szembejöttek és megtetszettek, gyakran persze a borító kinézete is hozzájárult ehhez, de egyébként semmit nem tudtam ezekről a könyvekről, és most sem igazán emlékeztem rájuk, hogy is kerültek listára. 
Ilyen, számomra érdekesnek tűnő címek voltak: The J.M. Barrie Ladies' Swimming Society, Reasons She Goes to the Woods, és a The Bookish Life of Nina Hill, amik közül az utolsót emelném ki, mert klasszul is néz ki, meg mert egyértelmű, hogy mindenféle bookish címek azonnali triggert jelentenek, hogy legalább pár pillantást vessek az adott könyvre, mert érdekes lehet. ;) 
A könyves címeken kívül még a macskás és a kávés címekre is automatikusan rázoomolok, és meglesem, vajon tényleg érdemesek-e olvasásra.

Szerintem a címeknek többnyire jót tesz, ha rövidek, nem túlbonyolítottak. Egy-egy odavetett szó is elég, és hatásos tud lenni. Persze az, hogy mennyire jól tükrözi a tartalmat is, gyakran csak a puding próbájával derül ki. (Apropó, A puding próbája egy elég klassz sütireceptes könyvcím is lehetne. ;D)
Egyszerű, rövid, odavetett címek, amik tetszenek.: Törésteszt, Párducpompa, Pixel, Vonalkód, Dafke, Ajvé, Slam (Betoncsók) Room (A szoba), Papírsárkányok, Hurok, Macskakő, Csigaház, 1984. Az is jó, amikor egy női név csak a cím, pl.: Vera, Szonyecska

Van néhány olyan könyvcím, amivel mindig küzdök, mert valamiért nem tudom megjegyezni őket... Az egyik ilyen az éppen aktuális olvasmányom, Elena Ferrantétől Az elvesztett gyerek története... Mi ebben a nehéz, kérdezhetnétek...? Az a fránya elveszett/elvesztett gyerek/gyermek kérdése. Állandóan le kell ellenőriznem, hogy is van, és láttam már blogbejegyzésben is, hogy más is elrontja,  de talán megtaláltam a megoldást, hogy jegyezzem meg: az első szó benne az eggyel több betűs verzió. :D 
Sose jut eszembe elsőre Jen Campbell könyvének a címe: The Beginning of the World in the Middle of the Night sem, valahogy lesz belőle, The End of the World is, meg The Beginning of the End is... :D 

Sorozatok címeinél sokféle trendet megfigyelhetünk. 
Sokszor jellemző, hogy a szereplő neve és valami a címe minden kötetnek, jó példa erre a Harry Potter sorozat is, de akár Maigret felügyelő történetei is. Aztán van, aki a névhez mást passzint, pl. Graeme Simsion Rosie-könyveinek címei: The Rosie Project, The Rosie Effect, The Rosie Result
Tetszenek Gail Carriger címei is, annak ellenére, hogy nem minden sorozatával vagyok kibékülve. 
A Napernyő Protektorátus/ The Parasol Protectorate  címei mind valamilyen -lessek, -talan/telenek: Soulless/Lélektelen, Changeless/Változatlan, Blameless/Szégyentelen, Heartless/Szívtelen, Timeless/Időtlen
A Custard Protocol spin-off címei is egy jó kis mintát követnek: Prudence, Imprudence, Compentence, Reticence. :) Mondjuk én ezt feladtam az Imprudence után, de a címeken nem múlt volna, ötletes sor. 
A Finishing School sorozatnál pedig alliterálni kezdett Carriger: Etiquette&Espionage, Curtsies&Conspiracies, Waistcoats&Weaponry, Manners&Mutiny, és ezt folytatta az új, Delightfully Deadly sorinál is: Poison or Protect, Defy or Defend

Sorozatok közül Charlaine Harris True Bloodja (Sookie Stackhouse) jutott még eszembe, amikbe az eredeti címek közt mindbe bekerült a "dead", míg magyarul ezt egy idő után a "véres" váltotta, de ott nem tudtak olyan egységesek lenni a címek.

Forrás.

Van még néhány olyan cím, aminél jobban tetszik az eredeti verzió valamivel, pl a Harry August csodálatos élete, aminek eredetileg The First Fifteen Lives of Harry August volt a címe. 
Aztán itt van az Előttem az élet is, aminek persze semmi baj nincs a címével, de a francia eredeti az egyik legszebb, legdallamosabb cím: La vie devant soi. :) 

Joanne Harris Csokoládé sorozatáből a második kötet eredeti címét különösen kedvelem (meg magát a könyvet is ;)), de sajnos kicsit erőszakosan ragaszkodtak a magyar verziónál a csokoládésításhoz, így lett a The Lollipop Shoesból Csokoládécipő. A harmadik kötetnél is mindenképp csokoládé kellett, ott a Peaches for Monsieur le Curé-ből lett Csokoládés barack (de legalább nem Csokoládé és fátyol, ami az első terv volt...), de halleluja, negyediknek már nem kaptunk Csokoládés epret, hanem maradt a tükörfordítás, és Az epertolvaj (ami mellesleg külsőre is csodás!).

Saját kép.


Rowling Cormoran Strike-os könyvei szerintem remek címeket kaptak, de a fordítás nem mindig tudta jól követni őket. Míg az első két részből egyértelműen következett a Kakukkszó és A selyemhernyó, a 3-4. kötetek szerintem kaphattak volna jobb címet is a Gonosz pályánál és főleg a Halálos fehérnél, aminek így amúgy semmi értelme. Nektek van jobb címötletetek utóbbiakra? 

Karen Marie Moning Fever sorozata nagy kedvencem, de eleinte bajban voltam, hogy sorban megjegyezzem a hasonló címeket: Darkfever, Bloodfever, Faefever, Dreamfever, Shadowfever. Ezután átváltott másik stílusba, és jött az Iced meg a Burned, amik után amúgy Flayed jött volna de aztán átvariálta Moning, és lett helyette Feverborn és Feversong, ismét behozva a fever szót a kötetekbe. A 10. epizód megint új irányt vett: High Voltage, és a 11. meg pláne: The Kingdom of Shadow and Light, ami abszolút Sarah J. Maas címadásaira hajaz. Maas sorozata csupa ilyen címből áll: A Court of Thorns and Roses, A Court of Mist and Fury, A Court of Wings and Ruin (ezt se tudom megjegyezni, mindig Wars and Ruin jut eszembe), A Court of Frost and Starlight, amiket előszeretettel használnak rövidítve a rajongók: ACoTaR, ACoMaF, ACoWaR, és az ACoFaS ami nem hangzik ugyebár olyan jól magyarul... :D Moning új kötete is hasonló felépítésű, és biztos vagyok benne, hogy AKoSaL-ként fogjuk emlegetni. Ez persze nem újkeletű, a HP köteteit is előszeretettel emlegettük régen, rajongói fórumokon a címek kezdőbetűinek betűszavaival: PS, CoS, PoA, GoF, OotP, HBP, DH. :) 

Na de hagyjuk a rövidítéseket, és nézzünk egy pár hosszabb - vagy legalábbis nem egyszavas - címet, amik szintén lehetnek figyelemfelkeltőek. 
Szerintem remek címeket kapott On Sai Calderonjának mindkét része, amik tükrözik a humorát is a köteteknek: 
Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál :)) 

A felkiáltójeles címeket nem kedvelem (pl. Jókai Anna: Ne féljetek!), de a kérdésfeltevés jó lehet, és szintén kíváncsivá tesz. Jó példa erre egyik kedves olvasmányom, a Hová tűntél, Bernadette? 

Forrás.
Akadnak aztán kifejezetten "szép" címek, persze ez ízlés dolga is. Nekem ez a csokornyi könyv jut eszembe a szép címekről: 
The Rose of Sebastopol, Girl with a Pearl Earring, Az essexi kígyó, Az evertoni órásmester, Macska a galambok között, A fülemülepadló, Galambok őrizői, Óceán az út végén.


Azok a címek, amik hordoznak némi ellentmondást magukban szintén rögtön megmozgathatják a fantáziánkat, pl. a Big Little Lies/Hatalmas kis hazugságok, vagy az Eleanor Oliphant köszöni, jól van, amiből azonnal arra következtetünk, hogy valószínűleg nem, nincs is annyira jól ez az Eleanor... 
Illetve az is jó, ha rögtön visszakérdeznél valamit, pl.: Odakint sötétebb - na jó, de miért? Mielőtt a kávé kihűl - mert ha kihűlt? :) 

A ritmusos, vagy rímelő címek is jobban megfoghatnak, persze nem kínrímekre kell gondolni, ha erőltetett, akkor régen rossz. De pl. a Nincsenapám, seanyám, vagy a Csupasz nyulak is tök jól hangzik, ahogy a The Testament of Jessie Lamb is mindig ritmikusan skandálódik a fejemben, ha eszembe jut. 

Aztán ott vannak a fura és még annál is furább címek, amikre azonban mindenképp érdemes figyelni, mert gyakran szuper könyveket rejtenek. ;) 
Vannak olyan fura címek, amik már annyira beépültek a köztudatba, hogy nem is tartjuk már őket furának, ilyen pl. a Családom és egyéb állatfajták. ;) De Durrellnek több ilyen címe is van, és talán pont emiatt tetszett meg, és lettem rá kíváncsi... Az első tőle beszerzett és olvasott könyvem ugyanis nem volt más, mint A halak jelleme. :) De nem kevésbé vicces, jópofa A bafuti kopók, a Fogjál nekem kolóbuszt, vagy A hahagáj. :) 
Az egyik legfurább cím nekem, amiben még az agyam is elbotlott párszor, az a Szikomorfán születtem. Mert a mikormorfán mi? Ja hogy ez egy fafajta tényleg, oké... :D 
De nem szokványos a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság címe sem, mert ugye mégis mi az a krumplihéj-pite. 
További fura címek az olvasott könyveim közül: Kalahári gépíróiskola férfiak részére, Szerencsére a tej/Fortunately the Milk, A sündisznó eleganciája/The Elegance of the Hedgehog, Let's Explore Diabetes with Owls, Milyen egy női mell?, Félemmetes géjpezet, Let's kifli, Május 35. Piktek és mártírok. És máshonnan is: Cicikrisztus (erről ciciperverz jut eszembe a Bridget Jones filmekből :D), A Short History of Tractors in Ukrainian/Rövid traktortörténet ukránul (o.o), Esznek-e a halottak epertortát?, Smorc Angéla nem akar legóba lépni, A citromtorta különös szomorúsága, A prímszámok magánya, Vízilónaptej és más történetek kémiából, Az

Kifejezetten hülye, és taszító címre hirtelen csak egy jutott eszembe, Kiss Ádámtól a Szütyiő, ami szerintem borzalmas. 

Nektek mi a kedvenc könyvcímetek, milyen könyvcímek keltik fel a figyelmeteket? Mi az, amitől furává válik egy cím? Melyik könyvcímtől áll égnek a hajatok? 
Ha tetszik a témaötlet, csatlakozzatok poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben! Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek címes fejtegetései:

Dóri, Kritta

Utóvéd később csatlakozók):

10 megjegyzés:

  1. Hű, tényleg jó hosszú poszt lett! :) Több cím nekem is eszembe jutott, pl. A citromtorta különös szomorúsága, vagy a Bögre azúr (Varró Dani verseskötete), a Jégviráglányok, Az epertolvaj vagy az Ava Lavender különös és szépséges bánata. Ezek a címek olyan szépek már önmagukban is. :)

    Tetszett nagyon a sorozatos rész, különösen a Csokoládés szekció, de szinte mindben találtam vagy ismerős vagy érdekesnek tűnő címeket. ;) Klassz és részletes bejegyzés, látszik, hogy élvezted írni. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éreztem már az elején, hogy sok minden zsong a fejemben címekről, és aztán egyre csak jutottak eszembe újabbak is. :D ... Örülök, hogy tetszett!
      Ava Lavendernek is szép címe van tényleg, a Bögre Azúr pedig különleges, dallamos. :))

      Törlés
  2. De jó gyűjtés!! Van néhány közös pontunk persze - Szikomorfán pl. Gail Carrigernek nagyon tudatosak a sorozatcímei, ez eddig nem tűnt ennyire fel - tetszik! :D
    Tényleg Marina Lewycka könyveinek is érdekes címei vannak, a traktortörténet még várat magára nálam, de pl. a Ragadunk címűt szerettem ;)
    Kiss Ádám könyvét régen mindig Szütyi IDŐ-nek olvastam, mert hát mi értelme az eredetinek? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Hát a Szikomorfán ott kellett, hogy legyen! :D
      A Ragadunk is fura cím, tényleg, eredetiben még érdekesebb talán: We Are All Made of Glue. :)
      Nem tudom amúgy mi értelme a Szütyiőnek, és már annyira régen olvastam - meg annyira nagyon felejthető volt, és ráadásul kölcsönkönyv, hogy fogalmam sincs, benne volt-e a magyarázat a címre/szóra.

      Törlés
  3. Nagyon jó bejegyzés lett, nehéz is egy ilyen remek témát röviden letudni. A Szütyiő szerintem is borzalmas, eszembe is jutott, de mivel nem olvastam így kihagytam a bejegyzésből, így továbbra is rejtve marad, h pontosan mit is takar ez az abszurd címválasztás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyre csak több és több cím jutott eszembe. :D Hát hiába, sokat böngészünk könyvcímeket, az biztos! :D

      Törlés
  4. Basszus, én egészen mostanáig elveszettnek olvastam az ferrante-könyvcímet... Teljesen erre állt rá az agyam. :D Szóval köszi, mostantól tudom, mi a valódi címe. :D

    VálaszTörlés
  5. Na végre itt vagyok! Már elolvastam korábban ezt a bejegyzést, csak reagálni nem tudtam.
    Szuper könyvcímeket gyűjtöttél össze! Haha, nekem annyira a borzalmas könyvcímek keresésére állt rá az agyam, amikből nem sok jutott eszembe (sőt...), ezért nem is írtam végül.
    Én amúgy az egyszavas címeknél mindig a névelővel vagyok bajban, hogy most van vagy nincs? :D képtelen vagyok ezeket megjegyezni.
    Marina Lewycka könyve pedig tipikus példája annak, amikor a cím miatt akarok elolvasni egy könyvet. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor úgy jártál, mint én szoktam! :D nálam amúgy az Eleanor Oliphant posztod van megnyitva (és elolvasva) napok óta, maj igyekszem reagálni is! ;D
      Köszi! Igen, sejtettem, hogy valami esetleg "beakadhatott", és csak egyfélében próbáltál gondolkodni, és abból meg nem jutott eszedbe elég.
      A névelőkkel én is bajban szoktam lenni, tényleg!

      Törlés