2020. április 10., péntek

Krízishelyzetben


Hajduska Marianna, Lukács Béla, Mérő László, Popper Péter: Krízishelyzetben 



Ismét egy Nyitott Akadémiás pszichológiai kötetet vettem kézbe, ami témájában is aktuális most - igaz, egyébként a 2008-as válság után íródott, és ezt többször is említi. Négy nagyon eltérő krízisértelmezést hoz, ennek oka talán az lehet, hogy ezúttal igencsak heterogén társaság előadásait válogatták össze. Nem csupán pszichológusok, pszichiáterek szólalnak meg benne, hanem egy elméleti fizikus és egy matematikus is, amitől színes, és néha kicsit elkalandozó lesz a mondóka. A fizika-biológia irányába tévelygő részek persze egyáltalán nem rosszak, sőt, csak másfelől és más stílusban közelítenek; pl. nem biztos, hogy nekem krízishelyzetként ugrana be a dinoszauruszok kihalása. :) 

Hajduska Marianna ragaszkodott leginkább a konkrét, mindennapi, emberi krízishelyzetek leírásához, ismertetéséhez, megoldási lehetőségeihez, és vette sorra a párkapcsolati válságot, az egyedülléttel való megküzdés krízisét, a betegséget, az elveszített személy miatti gyászt, a karriertörés következményeit, és az ezekből való kilábalást, gyógyulást. 
Bár kissé általánosan és röviden jellemezte az egyéni válságokat, jó néhány mondatot bejelöltem ebben a részben, és tetszett a sallangmentes stílusa, még ha kicsit személytelen volt is. 

Lukács Béla aranyosan professzoros, de nem kellett volna százszor elismételnie, hogy ő fizikus. :) Vettük a lapot elsőre is. Nagyon lehetett érezni, hogy nem tudja lelki síkra vetíteni a dolgot, tényleg csakis tudományos aspektusból közelített. Kérdés, hogy mennyire illik egy ilyen kötetbe olyan megállapítások sora, mint hogy "a Föld egy nyílt termodinamikai rendszer". :) 

Szegény Mérő Lászlón egy pillanatra keserűen felkacagtam, amikor a Föld gömbölyűségéről beszélt, és, hogy bár nem volt könnyű azonosulni ezzel a szemlélettel, ma már nem okoz különösebb problémát... Nos ma már problémát okoz... de hol voltak még 2009-ben a laposföld-hívők?!

Érdekes, mert annyira kakukktojás ez a kötet, hogy még Popper Pétertől sem a megszokottat kapjuk, de ő maga is azzal kezdi a mondandóját, hogy megtöri a hagyományt, és nem ő lesz az "ördög ügyvédje" ezúttal, sőt inkább most ő közelít ezoterikus szempontból a kérdéskörhöz, és pont azért, mert nem akar olcsó, általános tanácsokat osztogatni krízishelyzetekre nézve. Na persze amolyan popperesen számtalan gondolatot indít el az emberben, és remek kérdésfelvetéseket hoz, még ha nagyrészt vallásfilozófiai vonalon indul is el. Rengeteg példát, történetet mesél el, mindig jó a gondolatmenetébe belebonyolódni, és mindig van ezek között valami új, szerintem napokig tudott mesélni úgy, hogy nem ismételte magát... 
Nem tudtam a vakságáról eddig, nagyon őszinte és kitárulkozó ezzel, és a műtét előtti érzéseivel kapcsolatban... Az örökmécsesről szóló történet, és a Káin-Ábel magyarázat is nagyon tetszettek, de Buddha bölcsessége is, mely szerint a saját cselekedeteink rabszolgái vagyunk. "Ami velünk történik, azt mi idézzük magunkra, nem más. Ezzel ellentétben egy társadalmi méretű elhárítás működik, amit úgy hívnak, hogy panaszkodás." Egy merész átkötéssel itt aztán bejön a képbe még Szabó Magda is, aki egyszer azt mondta, "hogy tudomása szerint egy nép van a világon, amely irodalmi műfajra emelte a panaszdalt: a magyar. Nálunk mindig mindenki panaszkodik, még akinek a legjobban megy a sora, az is." És hogy én mennyire utálom a sopánkodást, panaszkodást és a felelősség átkenését mindig másra, bármi és bárki másra...

Ami a mostani időszakra is teljesen ráhúzható, az pedig az, hogy a bizonytalanságot nagyon nehezen viseljük... 
"A valóság ugyanis állandóan változik, a világban nincs és soha nem is volt állandóság. Ezt az emberek nagyon nehezen viselik, rettenetesen küzdenek a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság ellen. Bizonyosságot akarnak." 

"Sosem tudhatjuk, hogy a kríziseinkből mi sül ki végül, hogy rosszat hoznak-e nekünk, vagy jót."

A válság mint esély alcím nagyon is passzol a kötethez. Akármennyire sokfélék is az előadások, mindegyik szekcióban ott lapul a bátorító üzenet: a krízisek után lehet, hogy valami sokkal jobb jön. A válság néha nem más, mint lehetőség a változásra, változtatásra... Ez sosem könnyű, de könnyen lehet, hogy valami kedvezőbb helyzetbe visz majd.  

7,5/10

5 megjegyzés:

  1. Ezt a Mérő László utalást nem értem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt említi fel a könyvben, hogy a régi elképzelésekkel ellentétben ma már milyen elfogadott nézet, hogy a Föld igenis gömbölyű. Csakhogy szegény könyv 2009-ben íródott, mára már ismét nem igaz, hogy annyira elfogadott lenne hogy a Föld gömbölyű, mert megjelentek azóta az idióta laposföldesek. :/

      Törlés
    2. Ja, értem! Azért remélem, hogy ezek a laposföldhívők nem egy jelentős tömeg. Bár nem tudom, mennyien vannak.

      Törlés
    3. Sajnos többen vannak, mint hinnénk, és komolyan is gondolják... A világ elég sokat butult az elmúlt 10 évben.

      Törlés
    4. :( Jó ég! Szánalom. Csak el ne jussunk addig, hogy máglyára kerülünk, ha azt merjük állítani, hogy gömbölyű.

      Törlés