2015. március 29., vasárnap

Joe Abercrombie: Half a King - Az uralkodó

Az a helyzet, hogy én még ezelőtt nem olvastam Abercrombie-t. Tudom, hogy milyen sokan szeretik a könyveit, de mégsem került nálam terítékre. Úgy alakult, hogy én ezzel a kicsit ifjúságibbnak mondott high fantasy sorozatával kezdtem, a Szilánkos Tenger első részével, ami nemrég jelent meg az Athenaeumnál. 

Fülszöveg: "Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése teríti le. Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…"

Elég rosszkor vágtam neki ennek a könyvnek, egy olyan periódusban, amikor munkamunkamunka után estére kb. 3 oldal olvasás után az ember elalszik, és arra a 3 oldalra sem emlékszik másnap. Így döcögősen indult az eleje, és kicsit unalmasnak is éreztem, de aztán szerencsére egyszerre lett időm is, és lett sokkal izgalmasabb és fordulatosabb a könyv is. :) Remek egybeesés!

Eleinte volt egy kis Trónok harca utánérzésem, mivel nemrég ismertem meg a Martin regényeiből készült filmsorozatot, és felettébb vicces volt, ahogy az agyam elkezdte behelyettesíteni Laithlin királynő helyére Catelyn Starkot, a "félember", nyomorék király helyére Tyrion Lannistert, de néha még Jaime-t is :D, Szilánkos Tenger - Keskeny Tenger, és még sorolhatnám. Persze igazából semmi hasonlóság nincs, és ahogy tovább olvastam és szépen kibontakozott a világuk, elmúlt ez az érzés.

A szerző
Yarvi, amikor megismerjük, nem igazán szimpatikus, de nem is félembersége, hanem kiforratlansága, határozatlansága miatt. Na meg érzi az olvasó is, valahogy nem a trónra teremtetett, sokkal jobb lett volna, ha szépen menetelhet a miniszterkedés előre kijelölt útján. Esküje gyerekesen túlvállaltnak hat, és őszintén szólva, nem is reméltem, hogy felnő majd a feladatokhoz, amit az istenek neki szántak. Legnagyobb meglepetésemre mégis Yarvi lett a végére a kedvenc és legkedvesebb szereplőm. Rég olvastam ilyen jól bontogatott személyiségfejlődést, jó karakter volt, és érdekes utat járatott be vele Abercrombie. Megszenvedett, de kikupálódott.

A bevezető részek után, nagyon olvasmányos, gördülékeny és mozgalmas volt a regény, mindig történt valami, változatos és színes szereplőket sorakoztatott fel, és nem lehetett kiszámítani, mi fog történni. Minden nagyon képszerű, sőt néhol még erőteljesen szagos is volt! De ez csak azt mutatja, hogy milyen érzékletesek voltak a leírások és a megrajzolt világ szinte megelevenedett. Fordulatokban sem volt hiány, bár nem mindegyik tetszett, de egy borzasztó elégedett fanyar mosollyal, félhangos nevetéssel fejeztem be az utolsó sorokat, és gondolatban megveregettem Yarvi vállát.

A humor és némi morbid humor sem hiányzik a lapokról, az evezőslegénység, majd később a vándorlók is megeresztenek egy-egy szatirikus beszólást, még a legnagyobb pácban is. Ez tetszett, mert szerintem fárasztó tud lenni egy idő után a sok acélos és kemény tekintet, ami csak halad a végcél felé (ehhem, Gyűrűk ura és a véget nem érő vándorlás a hajnali fények leírásával). A humor ezen lágyított egy kicsit, és szerintem épp a megfelelő mértékben.
Egyedül talán Sadiksirram karakterét éreztem túlzónak. Ő már áthajlott komédiába.

Meglepő volt, hogy mennyi női főnök, női vezető szerepelt a könyvben, és bár az elején úgy tűnt nagyon is a férfiak irányítanak ebben a világban, a király halála és temetése után egyre csak jöttek és jöttek az erősebb női karakterek is. Sadiksirram is az, pedig ő a hajóskapitány (mindig kalózkapitányt akarok mondani) - nem tudom olvastam-e már hajóskapitányról, és rabszolgatartóról, aki nő lett volna :D És a miniszterek is okos, fondorlatos nők voltak a vezető szerepű férfiak mellett és mögött.

Értékelés: 10/9 Igazi kalandokkal teli fantasy, kicsit ifjúságibb változatban, mindazonáltal nem hiányzik belőle a vérengzés, halál, és ármánykodás. Annyira nem finomkodik, és jól van megírva, tehát nem kell beskatulyázni YA-nak. Árulás, rabszolgaság, hosszú vándorlások, kemény próbatételek és a barátság fontossága is helyet kap. Ami meg még fontosabb: se nyál, se szerelmi háromszög, éljen! :D Jól megírt nagyon mozgalmas, karakterközpontú. Remélem hamar jön a második része is. :) 

Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

A következő kötetek címe: Half the World, Half a War

12 megjegyzés:

  1. Én is szerettem, három nap alatt kiolvastam, ami a mostani időszakomban, suli mellett nagyon jónak számít. Olvastam Abercrombie másik sorozatát, az Első törvény trilógiát, az durvább volt, bár ez érthető, hiszen az felnőtteknek íródott. (Ifjúságinak azért ez is durvább.)
    Elolvastam a 2. rész fülszövegét, ott egy Thorn nevű csaj lesz a főszereplő. Yarvit csak egyszer említik benne. Pedig az első rész vége után már nyúltam volna a második után, de ez most elvette a kedvem.

    *Spoileres rész*
    A csavarokra rátérve: neked melyik nem tetszett? Én Gundring anya árulását éreztem soknak, Uthil felbukkanása tetszett. Kíváncsi vagyok, Yarvi és Szumael útjai kereszteződnek-e a jövőben (bár nagy valószínűséggel igen).
    Ami nekem túlvállaltnak hat, az Isriun esküje a végén. Nem tudom, hogyan tudná kivitelezni, nincsen semmije.

    A humort én is szerettem benne. :) A penge maga c. köteten dobott egy nagyot a humora, azt azért szerettem nagyon. A királyok végső érve pedig az érdekes lezárás miatt volt nagyon emlékezetes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azta, tényleg gyorsan elolvastad, pedig majdnem 400 oldal. :) Persze ha tetszik valami, akkor elsodorja az embert. :)
      Én még nem kukkantottam a többi fülszöveg felé, érdekes, automatikusan feltételeztem, hogy továbbra is Yarvi lesz a középpontban, de végül is én nem bánom, ha nem. :)

      !!!SPOILER!!! Én pont fordítva voltam, mint te... Semmi-Uthil nekem kicsit túl... nem is tudom, mesei volt. Meg Semmi valahogy úgy volt jó szakadt, sokat szenvedett semmiként, nagyon nehzen emésztettem meg, hogy ő a törvényes király. Persze mindazonáltal jó fordulat lett ez is. A Gundring anya árulása szál nekem nagyon bejött, és imádtam azt a kifejezetten Trónok harcásan gonosz ki véget. :D
      Isriun esküje annyira nem hagyott mély nyomokat, de biztos lesz még belőle valami, és újra kereszteződnek az utak, csak közben meg több szereplő fog felvonulni még gondolom.
      !!!SPOILER VÉGE!!!

      Érdekel A penge maga is, meg a többi. Örülök, ha tényleg helyet kap ott is a humor. :))

      Törlés
    2. Én is feltételeztem, azért is lepődtem meg.

      SPOILER!
      Hehe, volt egy olyan érzésem, hogy te pont fordítva gondolod majd. :D
      A mérgezés nekem is tetszett, erről eszembe jutott, hogy Tyrion is ugyanezt csinálta (remélem, már tartasz ott és nem spoilereztem :P).

      Igen, bár a legjobban az első részben. :) Remélem, eljutsz odáig, hogy olvasd.

      Törlés
    3. Ööö, hát igazából nem tudom most mit spoilereztél Trónokból, én csak a filmet láttam, abból mind a négy évadot, a könyveket nem olvastam, de lehethogy akarom, úgyhogy szót se többet Tyriontól :D

      Törlés
  2. De jó, ahogy nézem kottára ugyanolyan élmény lett. Trónokban, nőkben, pontokban, mindenben. :) Talán én jobban szerettem Yarvit már az elején is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, hasonlóan csapódott le, a Trónok-hasonlóság most elkerülhetetlen volt, ilyen friss élménnyel. :) Yarvi az elején nekem nem volt elég jó karakter. Ha ilyen marad és csak a körülmények sodorják előre, meg a szerencse viszi a hátán, akkor nem tudtam volna megszeretni.
      Szerintem viszont te mesésebbnek érezted. Én nem éreztem benne semmi meseit, de lehet, hogy ez azért van, mert több fantasyt olvasok - bár nem olyan sokat én se.

      Törlés
  3. Húú, mostanában nem nagyon néztem a friss megjelenéseket, szóval ez a könyv totálisan elkerült. Eddig.
    És nagyon jól hangzik! - Abercrombie-tól még én sem olvastam semmit korábban (bár a London folyóit egyszer majdnem :D de aztán más könyv elétolakodott valamiért...). Olyan kedvcsináló bejegyzést írtál róla, hogy el is határoztam, hogy kedden be is szerzem majd :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A London folyói nem Abercrombie, hanem Ben Aaronovitch. :)
      Örülök, ha kedvet kaptál, szerintem neked is tetszene, jó fantasy, és tényleg érdekes a személyiségfejlődés. :)

      Törlés
  4. :D :D na, ezt totálisan benéztem :D Valamiért amúgy úgy maradt meg, hogy azt ő írta. Ez a sok A betűvel kezdődő név...:D
    Tééényleg! Akkor ő A penge magát írta, nem? (vagy nem? Az sem ő? :D Most már totálisan elbizonytalanodtam :D ) Ó, viszont az nagyon pasis fantasynak tűnt - bár ott még fülszöveget sem olvastam, csak címből ítéltem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van ilyen :D Igen, A penge maga az Abercrombie, de nem ismerem, nem tudom vajon mennyire pasis, vagy nem pasis. Meg ugye kinek mi a pasis :D Én szerettem ebben is, hogy inkább az árulás, harc, szövetkezés és ilyesmik voltak a középpontban, nem a szerelmi szál. :)

      Törlés
    2. Jah, hát igen - ezek a szerelmi szálas-nyálas izék engem se érdekelnek. Nem tudom, mitől pasis egy fantasy amúgy :D de A penge magánál tökre erre asszociáltam mindig, totálisan ismeretlenül is :D
      Azért is gondoltam - többek között- , hogy ez a könyv jól hangzik meg a jellemfejlődést is nagyon szeretem egy könyvön belül (főleg ha tényleg jól megírt). Kedden rá is nézek, hogy megvan-e a boltban :)

      Törlés
    3. Érdekes, de egyébként én is, lehet hogy a cím+külső megjelenés együtt valami férfiasabb lelkület könyvet sejtet. :) Most viszont, hogy ezt már olvastam tőle, érdekel a többi írása is (affene :D )
      Nagyon szép kiadás, el fogsz ámulni, a kép nem adja vissza egyáltalán. :)

      Törlés