2012. december 10., hétfő

Ljudmila Ulickaja: Szonyecska

Első Ulickajám, de biztosan nem az utolsó.

Kisregény egy nőről, egy női sorsról, ami konyhaszagú és tragikus, de mégsem "nehéz", mint a kő. Szép írás, de mégsem a szép a legjobb szó rá.

FülszövegA Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell…

A fülszöveg kicsit megtévesztő, mert Szonyecska irodalmi kalandozásai leginkább csak a könyv legelején szerepelnek és a későbbiekben kissé hiányoltam is a dolgot, vagy legalább annak hangsúlyozását, hogy az olvasásra szánt idő, a könyvek hiányoznak neki. 
Robert Viktorovics, a férj, érdekes alak, bár nem teljesen tudtam megérteni, nekem kicsit túlságosan is művészlélek volt. Jászjáról alkotott sorozatait, képeit, viszont szinte magam előtt láttam, és nagyon tetszett ez a fehér-mánia, a fehér különféle árnyalatainak vászonra vitele. 

Tánya és Jászja kapcsolata kidolgozatlannak tűnt, az egész család szövevényes kapcsolatrendszere életszerűtlen, de mégis elhittem, hogy így volt. Mert vannak furcsa dolgok, és furcsa "családok". Amennyire diszharmonikus volt mindez kívülről, olyan harmóniában zajlott a mindennapok szürkesége. 
A szürkeséget pedig nehéz színesen megírni - de Ulickajának sikerül: jó jellemrajzok, nem cifrázott stílus. 

Értékelés: 10/9 Nehéz róla írni, és nehéz arról írni, hogy mitől olyan jó. Tömören, velősen kísér végig egy egész életet. El kell olvasni, hogy átéljük Szonyecska mindennapjait, változásait, életútját. 


3 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy neked is tetszett. Mikor olvastam, és meg kellett volna tippelnem, hogy neked fog-e háááát, nem vettem volna rá mérget :)

    A könyvek kisebb szerepe engem is bántott, mert a fülszöveg úgy beharangozta...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig tudunk egymásnak meglepetést okozni! :D

      Törlés