2018. december 14., péntek

Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

Matt Haiggel idén ősszel ismerkedtem meg, és bár a meséjével akartam kezdeni, mégis ez csúszott év végére. Mivel szezonális a téma, talán így a legjobb. A fiú, akit Karácsonynak hívnak már a harmadik köteténél tart, és töretlen lelkesedéssel olvassák és szeretik. Én meg itt ülök, és grincsesen savanyú képet vágok kicsit.

A fiú, akit Karácsonynak hívnak nekem egyrészt elég gyengécskének tűnt, másrészt sajnos én is beálltam abba a sorba, akik a benne levő kegyetlenkedős, morbid részt kifogásolják. És persze persze, jöhet az ellenvélemény, hogy de hát a Grimm mesékben is mi van, és hogy a gyerekek igenis fel tudják ezeket dolgozni, hovatovább vihognak rajta, de azért ezt lehet, hogy át kéne gondolni. A gyerek is lehet, hogy azért vihog, mert mást nem tud kezdeni ezzel a jelenettel, de én inkább tudnám elképzelni, hogy megijeszti. Sőt, igazából el sem tudom képzelni, hogy én ezt jó szívvel felolvasnám gyereknek. Inkább ugornék pár oldalt, vagy átkölteném. 

Bár a könyv első fele nagyon tetszett, és élvezettel figyeltem a szegény kis sanyarú sorsú Nikolas történetét, aki favágó apjával él az erdőben, és semmi játéka nincs, csak egy kis répából faragott baba, a második felében több hiányosság is felütötte a fejét. Egészében azt éreztem, hogy a történetnek nincs rendes íve. Kicsit hebehurgya. Nem volt átgondolva, ki mikor mit akar, és hova megy. A koboldok egyszer ezt gondolják, aztán azt, miközben egy langyos semmittevés néha egy-egy egész fejezet. Összességében elég bárgyú a megfogalmazás is, ennél én szívesebben traktálnám a gyerekemet igényesebb szöveggel, ha már olvasunk valamit... Sokszor akadozó a megfogalmazás pl.: "Ez történt. És azután ez is történt. És elrepültek, nézelődtek. Majd pedig visszarepültek." Nyöhh. 
Ahol pedig nem a szöveg volt ilyen szögletesen előrehaladó, ott magát a történetszálat akasztották meg egy teljesen felesleges pisis-kakis poénnal, úgy, hogy annak igazából semmi értelme nem volt. De ezt még valahogy megbocsátanám, mert a gyerekek tudnak ezen nevetni, oké - csak szerintem nem kell ezt pluszban nyomatni nekik, ráadásul nyomtatott szövegben, hogy ez milyen baromi szórakoztató -, de akkor is elég lett volna mondjuk a gonosz Karola nénire rápottyantani ama bizonyos rénszarvaskakit megtorlásként, és slussz. A többi ilyen jellegű poén nem volt vicces, infantilis volt. Normális gyerekneveléshez normális mese kell, nem idiótaság - szerintem. Azt csinálják maguktól is.

Na de a lényeg: tényleg nem értem, hogy került bele az fejet szétrobbantós rész. Teljesen mindegy, hogy a troll gonosz volt-e, ez nagyon morbid volt. Kirepülő szemgolyó, vihorászásában bepisilő (mármegint, igen) Glimpilány - aki mellesleg eléggé pszichopata vonásokkal rendelkezett -, kifröccsenő agyvelő... Azért tegyünk már különbséget a Grimm mesék ehhez képest konszolidáltan előadott gyilkolászásaihoz, gonoszkodásaihoz képest (és ne az eredeti Grimmekre gondoljunk, nem azt meséljük el a gyereknek se, hogy a mostohatestvérek levágtak darabokat a lábukból, hogy beleférjenek a cipőbe...). Egy szeretetről, jócselekedetekről szóló könyvhöz képest túl sok volt benne az erőszak és a szomorúság is - azért valljuk be, kicsit durva a szülők elvesztése is. Ja és a koboldok is fejszével dobálják Nikolast. :D Nice. :D
Az erőszakos jelenet mellett teljesen hiteltelenné váltak az ilyen mondatok, hogy "nincs csodásabb, mint helyesen cselekedni." What?! Üres frázisok maradtak a jószándék, a boldogság, és üresen kongtak a varázslatok is. 



Nem tudtam hova tenni ezt a könyvet, és ez részben azért volt, mert a könyv sem tudta hova tegye magát... A Mikulás eredettörténetének elmesélése, gyerekkorának bemutatása, és a különféle klasszikus elemek bevezetése (bedobálása!), mint szán, repülő rénszarvasok, koboldok, játékok, kéményen való átférés és a zokniba rejtett ajándékok remek ötlet, de szerintem az ötlet mögött nincs rendes koncepció. Lélektelen maradt kicsit, akárhogy is próbált belepasszírozni érzéseket Haig. És csak azért mert mese, még nem kell megelégedni azzal, hogy egyszerű is legyen. Abban meg pláne nem kellene beletörődni, hogy még fárasztó is. 

A rajzok - amiket Chris Mould készített a könyvhöz - nagyon aranyosak, szerintem jól ábrázolták a szereplőket, és illettek a karácsonyi-havas hangulathoz is, bár összességében nekem kicsit sokat ismétlődtek a csak fenyőfás, fenyőerdős képek. A könyv kivitelezése egyébként csillagos ötös, kívül belül szép a cím csillogó betűivel és a fedlapok belsején lévő színes rajzokkal együtt.



Gyereknek nem olvasnám, felnőtteknek viszont ez kevés, sztoriban, elmésségben, nyelvezetben. Nem didaktikus a tanulsága, de sok üzenete totál félrement. 
Jó alapanyag lenne, de véleményem szerint teljesen át kéne írni, kihúzni belőle egy csomó mindent, ráfeküdni a kedves poénjaira (Képes Koboldhírek, varázslátóka, de akár Mika egér is, aki szegény szerencsétlen azért  megérdemelt volna egy kis agyat könyörgöm...) és hanyagolni a bénázást, toporgást és az erőltetettséget a történetvezetésben.

A könyvvel kapcsolatban a legjobb dolog marad tehát a tavaly ilyenkortájt elfogyasztott páratlan Könyvbáros menü. ;) 

Matt Haig nemrég megjelent Truth Pixie-jéről ez alapján az élmény alapján lemondok (ő az Igazmondó Glimpi), örülök, hogy nem rendeltem meg, nagyon csábított pedig. 

20 megjegyzés:

  1. el akartam olvasni, de akkor most már nem fogom, köszi, Pupi.:D
    biztos, hogy ezt gyerekeknek szánta?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan gyerekeknek szánta, csak szerintem nem érezte jól, hogy mi lenne ebbe jó, és mi nem... Meg mondom, szerintem a koncepciója sem volt meg. Nagyon nem tetszett, hogy nem ad indokot arra, hogy is van ez, hogy Nikolasból egyszercsak Mikulás lesz, mert "megtalálja önmagát". Szinte csak ilyen new age-es marhaságként. :/
      Szerintem kezdettől túl sok egyértelműen pozitív visszajelzést kapott, de nem értem, mire fel.

      Törlés
  2. Köszi, Pupi, köszi, köszi, köszi! :D Végre valaki, aki nincs elájulva ettől a könyvtől, és aki kiakadt a Glimpin. Komolyan nem értem, a többiek mit olvastak. Sok értékelésben volt, hogy ez nekik fel sem tűnt, vagy nem is emlékeznek rá. :O

    Meg az a nyomorult répababa, ott éltek az erdő közepén, nem tudott volna az apja fából faragni neki valami játékot? Hogyan nem rohadt meg az a répa egy idő után? A második fele aranyos volt, de sosem tudtam megbocsátani neki az első felét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igazán nincs mit! :D Emlékszem még tavaly beszéltük, hogy majd kíváncsi leszel mit szólok hozzá - nem gondoltam én sem, hogy nagyon kiakasztó rész lehet benne, mert ugye mindenki annyira imádja. De a trollon kívül is voltak kifogásolható dolgok. :/ Az, hogy valakinek ez fel se tűnt, vagy szemrebbenés nélkül olvasta fel a gyerekének, hát el sem tudom képzelni...
      A répababa amúgy tényleg meg is rohadt, volt erről egy fél mondat. Szerintem is sokkal jobb lett volna valami fajáték, amit emlékként megőrizhetett volna, vagy ha annyira fel akarták áldozni, akkor Karola néni mondjuk eltüzelhette volna. A második fele nekem azért nem volt aranyos, mert egyre bárgyúbb lett, és nehezen sikerült valahova kifuttatnia a sztorit Haignek... Gyenge indokok voltak arra, hogy miért is akar Mikulás lenni Nikolas, még ha írta is, hogy jaj hogy valami jót átcsempésszen az emberek világába is, olyan üresen kongott ez az egész. Nem éreztem miért lett volna erre neki bármi indíttatása, aztán meg hopp megöregszik, és hopp jaj végre rájön mit akar kezdeni magával. Ehh.

      Törlés
    2. Én fel nem foghatom, hogy olvashatja fel valaki a gyerekének jó szívvel azt a részt. Minimum átugornám.

      Érdekes, nekem a 2. feléről nincsenek ilyen rossz emlékeim, talán mert örültem, hogy nincs fejrobbantós Glimpi. :D

      De mazochista hajlamaim lehetnek, mert fontolgatom a 2. rész elolvasását. :D Állítólag abban már nincsenek ilyen durvulások.

      Törlés
    3. Igen, csak a második fele meg picit lapossá vált.
      Húha! :D Hát hajrá, nézd meg milyen, simán lehet, hogy jobb. :)

      Törlés
  3. Én nagyon szerettem mind a három kötetet és három éve a 9 éves fiam is imádta ezt a részt :) Igazából talán csak az angol mitológiai alakok (elf, pixie) magyarításába tudnék belekötni, de mivel ez egy elhúzódó és több könyvben se konzekvens dolog, hagyjuk (talán a Temető Könyve gohul-vámpír volt a legdurvább magyarítás eddig).

    Szerintem a Glimpi pont vicces mert mégis mennyire rossz, hogy állandóan igazat kell mondanod, még egy kevés kedves hazugság se megengedett, márpedig brutál tud lenni ha kénytelen vagy belemondani mindenkinek a tutit az arcába, szóval ha emiatt nem szeretnének én is totál befordult és undok lennék :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És téged, vagy őket nem zavarták a troll fejének szétrobbantásáról szóló részek? Tényleg kíváncsi vagyok rá. Tudom, hogy mindenhonnan dől az erőszak, meg hogy van amelyik rajzfilmhez képest ez kismiska, de én nem szeretnék ilyet olvasni a gyerekemnek. :/

      A Glimpivel nem ez volt a bajom, az tényleg jópofa lenne, ha ez jellemezné csak, vicces szituációkat lehetne kihozni belőle - ezt a magas labdát azonban teljesen kihagyta Haig.

      Hadd idézzek, hogy én miért is kifogásolom nagyon a Glimpit:
      (SPOILER annak aki nem olvasta!)

      "- Daruháj?
      - Igen. Ebből főzött levest adtam egy koboldnak, akinek felrobbant a feje. De annyira vicces volt, hogy esküszöm, megérte a börtönt. (...) Jaj nem tehetek róla, de annyira imádom nézni, amikor valakinek szétrobban a feje!"

      o.O

      "Mindjárt robban! - visította az Igazmondó Glimpi. - Karácsonyi különkiadás!
      A dörgedezés mintha egyre fentebbről jött volna, és most már a troll feje búbja felől hallatszott. Az orcái rángatóztak, a homloka lüktetett. A szája feldagadt, a füle dudorodott, s bár eleve nagy feje volt, most még nagyobb, és még nagyobb lett, hamarosan széltében túlnőtt a vállán, és már alig tudta a nyakán tartani. Az Igazmondó Glimpi egy percre sem hagyta abba a tapsikolást.
      - Ez oltári lesz! Érzem, hogy nagyon jól sikerül!"

      o.O

      "A szeme úgy kidülledt, hogy alig fért el a szemüregében. Ami azt illeti, az egyik ki is ugrott a helyéből, és végiggurult a padlón, majd megállt Nikolas előtt, és felnézett rá, ami elég gusztustalan volt.
      Ahogy ezt az Igazmondó Glimpi meglátta, hisztérikus nevetésben tört ki.
      - Hát ez óriási! Jaj, nem szabad nevetni. Rossz, rossz glimpi! De hát annyira, annyira...
      A glimpi ekkor egy pillanatra megmerevedett.
      - Mi van? - kérdezte Nikolas.
      - Bepisiltem - közölte a glimpi és folytatta a vihogást."

      o.O

      "(...) Nikolast és az Igazmondó Glimpit összespriccelte a troll lila vére és agyveleje.
      - Bá-mu-la-tos - mondta az Igazmondó Glimpi, és tapsolt."

      o.O

      Szóval igazából nem tudom mi a vicces ezen a glimpin, mert szerintem szimplán pszichopata... nem befordult, és undok, hanem egyszerűen gonosz és elmebeteg, és én még hasonlót nem láttam mesében. :/

      Törlés
    2. hát ez elég borzadályos.

      Törlés
    3. Én is tök komolyan kíváncsi lennék, hogy mit szólt ehhez egy 9 éves gyerek.

      Törlés
    4. Amúgy ezt már nem én olvastam neki, hanem saját maga. Valószínűleg egy 9 évesnek ez pont a lila miatt vicces volt, elvégre kb. így néznek ki a dolgok a rajzfilmekben is ahogy mondod. Amúgy Glimpit az elsőben nem annyira szerettem de a másik két részben főleg az utolsóban tényleg ki lett aknázva a mindenképp igazat kell mondanom rész, lehet az jobban él most még az emlékezetemben mint ez a rész :)

      Persze ízlések és pofonok, nekem kedves könnyű emlék maradt az első Karácsony após könyv, én már ilyen részletekbe menve nem tudok visszaemlékezni.

      Ja és akkor szerintem David Walliams-et se olvassatok :)

      Törlés
    5. Na igen, mondjuk a 9 éves már olvashat simán magában, magának. :)
      Elképzelhető, hogy más tetszik, meg más vicces, én nem tudok nem felnőtt szemmel nézni rá, és lehet, hogy nem kéne meséket olvasnunk, de na, egyrészt szeretek mesét olvasni néha, másrészt meg a gyereknek is én lennék a szűrő a könyveknél úgy gondolom.
      Lehet, hogy túl sűrű rosta vagyok, de nekem ez a könyv pl. nem menne át.

      Talán épp a kritikák miatt finomított a Glimpin Haig a következő kötetekre. Hát, mindenesetre én inkább kihagyom őket.
      Persze, nekem még nagyon friss, meg valaki mással is beszéltem ezeket a részeket, amiket beidézgettem, azért tudtam ennyi példát hozni.

      Na, képzeld, pedig Nimával pont David Walliamsot is felemlegettük. :D Én tennék vele egy próbát, olyan jópofának tűnnek... de már nem tudom merjek-e tényleg. :) Még Nesbo is előkerült a beszélgetésben, meg a Doktor Proktor sorozat, azt olvastátok, neked arról mi a véleményed, ha igen?

      Törlés
  4. Igazmondó Glimpinek fordították? Jé. Nos az önálló kötetben nincs eröszak, csak pont egy troll dobja el a pixiet messzire, mert azt mondja neki, hogy büdös.
    Szerintem amúgy a gyerekek nem reagálnak ilyen kiakadóan a rémségekre, megszokták a rajzfilmekböl. Gondolj csak Tom és Jerry-re.
    Az angol kultúra egyébként is robbantós, Guy Fawkes óta :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, annak. Nekem először nem is esett le, hogy ez ugyanaz, mint az önálló kötet Truth Pixie-je. :) Örülök, hogy a következő részek jobbak lettek, de mivel nem rángatja a szoknyámat egy gyerek sem, hogy vegyük meg, meg olvassuk tovább, én nem folytatom. Haig nem rossz szerző szerintem, de én pont úgy érzem, hogy a nekem tetszőtől elindulva egyre lejjebb jutottam csak vele sajnos.
      A Tom és Jerry nekem még mindig más kategória, és nem vagyok a gyepálós mesék ellen minden erőmmel. :D De a szétrobbanó fej nekem precedens értékű mesében, és nem tudtam egy legyintéssel túllépni rajta. Olyan volt ez a rész, mint a Trónok harcában Oberyn. :O
      Éljen Guy Fawkes, őt csípem! :D :D

      Törlés
  5. Én is csatlakozom a 'hálás várólistáról ledobók' köréhez! :D

    VálaszTörlés
  6. Én javarészt magamnak vettem öket :))

    VálaszTörlés
  7. Ó, sajnálom, hogy ennyire nem tetszett végül. Engem pont jókor meg jó helyen talált meg, én nagyon megszerettem - plusz én nem éreztem amúgy durvábbnak ezeket a robbantós részeket, mint mondjuk a Kengyelfutó gyalogkakukkban :D
    Mondjuk a Glimpis jelenetek nekem se voltak a kedvenceim, de inkább csak azért, mert kicsit laposnak találtam őket. Nekem a humora amúgy inkább a narrátor stílusában jött át, én nagyon bírom, amikor kiszólogatnak az olvasóhoz.

    De amúgy szerintem ez mindenkivel előfordul párszor, hogy értetlenül áll egy-egy könyv népszerűsége előtt. Gyerekkönyvet felnőttként olvasni meg mindig kockázatos szerintem - mármint vagy előhozza a gyermeki énjét az illetőnek vagy pont nem. Nekem is vannak ilyen gyerek- vagy ifjúsági könyvek, amik valahogy nem jönnek át, de attól még próbálkozni mindig jó, mert én is szeretek alapvetően gyerek- és ifjúsági könyveket olvasni. :) És olyan jó aztán kincsekre lelni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Láttam, hogy neked tetszett, örülök neki, hogy jó hangolódás volt. ;) A kengyelfutó gyalogkakukkot pedig én is imádom, szóval nem vagyok begyöpösödve, csak egyszerűen ez nem jött nekem be, ahogy ebben előadják a dolgokat. :/ Na én például nem szeretem az olvasóhoz való kiszólogatást se igazán. Több sebből vérzett így. :D Valóban kockázatos felnőttként gyerekkönyvet olvasni, meg máshogy csapódik le sok minden. Ettől függetlenül én sem adom fel a meséket. ;) Mindig vannak kis gyöngyszemek.

      Törlés
    2. Jaj, hát persze, hogy tudom, hogy nem vagy te begyöpösödve :-* ilyet egy percre se gondoltam. :) Ez szerintem tényleg annyira ízlések és pofonok kérdése - gyerekkönyv esetén meg főként kinek így, kinek úgy csapódik le egy-egy dolog.
      Mondom, nekem is szoktak lenni olyanok, hogy képtelen vagyok megérteni, mégis mit esznek rajta. YA regényeknél meg az utóbbi években szinte mindig #TeamParents oldalon vagyok :D gondolom, ez se annyira szerencsés :D

      Igen, és azokért a gyöngyszemekért tökre megéri kutatni! :) mégha sok csalódás is jön szembe az emberrel.

      Törlés
    3. :*
      Hajaj, én is sokszor voltam már #TeamParents a ya-regényekben, ahol a tini főhösöknek kéne drukkolni. :D
      Remélem idén lesz valami jó mese, amibe beleakadok. ;)

      Törlés