2016. november 29., kedd

Steven Rowley: Lily és a polip

A hírverés is nagy volt ekörül a regény körül, és bevallom a külseje és címe is megragadott rögtön, így nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni, igaz, csak kölcsönben. A Lily és a polip azonban nekem nem adott sem felhőtlen szórakozást, sem olyan élményt, amit annyira ígérget: hogy ezt a könyvet el akarom majd olvastatni mindenkivel a környezetemben. Őszintén szólva egy elég lapos történetről van szó, ami persze megpengeti az érzelmi húrokat, főleg azoknál, akik imádják kis házi kedvenceiket, de ezen túl egy lufi csak.

Lily egy tacskó, a polip meg, nos, nem más, mint egy eufemizmus a daganatra, ami a fején nőtt. Betegség, megoldáskeresés, orvosok, hideg vizsgálóasztalok, tusa. Ééés ennyi. Illetve pardon, nem ennyi, mert még ehhez hozzájön a rendkívül terhelt elbeszélő is, Lily gazdája Ted, aki meleg, épp szingli és sajnáltatja magát, totál önbizalomhiányos, antiszociális és még ráadásul depressziós is, pánikrohamai is voltak/vannak, meg bekapkod néha egy Vicodint vagy Valiumot némi vodkával... Hogy számomra még antipatikusabb legyen, dől belőle a sok popkult reference: filmek, színészek, zenék, versek, idézetek... aaaaaaaaaaaaaa. -.-"
Aztán voltak még elszállt metaforák és frusztráló, hosszú álomképek, ami egyszerűen túl sok volt nekem. A végén elsülő  giccs-ágyúról már nem is beszéljünk.
Ezen túl még ha befigyel pár typo és fordítási hiba (beleboxol a karjába? bolhát csinál az elefántból?), akkor engem ott eléggé elveszített a könyv, mert már bőven nem az élmény pozitív része marad túlsúlyban. 

Forrás.
Ami tetszett, az az, hogy szépen mutatta be az ember-állat közti köteléket, ami nagyon-nagyon szoros lehet, és tényleg úgy beszélünk sokszor a kutyához, macskához, hogy hallani véljük válaszait, számítunk a beleegyezésére, a helyeslésére, a véleménynyilvánítására. Érezni azt is, hogy részben igaz történet az alapja, a kutyát, a kutyás viselkedést, szokásokat precízen prezentálja, szinte láttam magam előtt Lilyt és minden kis mozdulatát végig, pedig sose volt tacskóm. Szomorú és kicsit megszorongatta a torkomat, de olyan érzésem volt, hogy olvashattam volna ehelyett valami sokkal jobbat ebben az időben, amit rászántam. 

Értékelés: 10/4,5 Szívtelen és érzéketlen vagyok biztos. :) Szerintem túlértékelt a sztori. De Lily egy cukorfalat benne. Dögönyözzétek meg inkább a házikedvenceteket, írjátok össze az összes becenevét egy lapra, hogy meglegyen, és olvassatok valami mást. 



14 megjegyzés:

  1. Nem vagy szívtelen. Attól még, hogy kutya van benne, nem automatikusan jó.
    Huh, engem nem vonzott ez a könyv, de legalább most megerősítettél ebben. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most hogy mondod, tulajdonképpen így van, attól még, hogy van benne kutya és szomorúság és betegség, nem biztos, hogy olyan jól is van megírva.
      Olvass mást! :)

      Törlés
  2. "Dögönyözzétek meg inkább a házikedvenceteket, írjátok össze az összes becenevét egy lapra, hogy meglegyen, és olvassatok valami mást." -ezzel annyira nagyon jól összefoglaltad a lényeget. A borító tök szép amúgy (a külföldiek is egyből vonzzák a szemet), és a tacskók nagyon cukik, de úgy tűnik ez kevés a jó könyvhöz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A könyvben volt egy fejezet, ami csak egy lista volt Lily beceneveiből, és ez tetszett is. :) Én is ezerféleképp hívom a cicáimat a nevükön kívül is, a Dögsitől a Manyókáig. :D
      Nekem is bejött a borító, de a történet megismerése után, már inkább taszít a hideg színeivel.

      Törlés
  3. hát én teljesen el voltam tájolódva, hogy miről szólhat ez a könyv. a polip miatt valami steampunkos cuccra asszociáltam.:D mondjuk feltűnhetett volna a borító, hogy az meg egyáltalán nem az.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úha, nagy meglepetés lett volna neked ez a könyv. :D Nimamosttudtameg!... :D

      Törlés
  4. Miért lennél szívtelen? Azért mert valami elméletileg megható, lehet rossz stílusban tálalni. Nekem a Haatchi és Kicsi Pé volt ilyen. A történet fájdalmas, gyönyörű (egy szörnyű támadást túlélő kutya és egy beteg kisfiú egymásra talál), de túl tárgyilagos volt a leírás, tele volt a könyv különböző márkák és szervezetek reklámozásával, ahelyett, hogy a lényegre koncentrált volna.
    Ezt azért el fogom olvasni, mert már megkaptam, de nem fogok kapkodni... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hasonlóképp rondítottak bele akkor ezekbe a kutyás történetekbe, amiket olvastunk. :/ Valóban, a körítés nem volt elég jó, nem fogott meg, vagy frusztrált. Remélem neked jobban fog tetszeni.

      Törlés
  5. Ez könyvtári könyv marad, úgy érzem :D Inkább megdögönyözöm a tacskóimat :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak tacskóid? Dejó! :) Óvatosan a könyvvel, a könnycsatornáid neked jobban veszélyben lesznek! :)

      Törlés
    2. Vannak hát.. és én tartom azt, hogy azért ilyen kicsik, mert húzza az Ördög a bokájukat :D Imádom őket, de a tacskó az nem kutya. Az tacskó :D

      Törlés
  6. Oké, végképp meggyőztél róla, hogy ez nem kell nekem, hál istennek. :D

    VálaszTörlés
  7. első vélemény ami nem szuperlatívuszokban beszél a könyvről, sőt kifejezetten a másik odlalon van és megkönnyebbültem hogy nem velem van a baj. ennél mondjuk én sokkal negatívabban éltem meg a könyvet, valahol 3/10 körülre tenném. én sajnos megvettem. és egy élet is kevés lesz rá hogy megértsem azt aki a libriben a scifi/fantasy polcra tette. ez volt nálam az egyik selling point. úgy látszik ami agavé az már automatikusan arra polcra kerül

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha színesítettem kicsit a dicsérő posztok palettáját az enyémmel. Az állatkák szeretete miatt pontozódott fel nálam is talán, de elég középszerű, sőt, abból inkább negatívba hajló élmény volt összességében. Sajnálom, hogy te meg is vetted, a kölcsönzéssel én jobban jártam.
      Azt bizony én sem értem, hogy került a scifi/fantasy polcra... :O Annyira egyébként nem illik az Agave profilba ez a könyv... kilóg.

      Törlés