2015. július 8., szerda

Surmóriadó! - a Hollófiúk röpte és bukása

Maggie Stiefvater: The Raven Boys


Ez a kötet már elég régen kíváncsiságot ébresztett bennem, hiszen Maggie Stiefvater farkasos könyveit is szeretem (bár még az utolsó kötet olvasásra vár a Mercy Falls farkasai trilógiából), és mert sokaknak nagy kedvence a Hollófiúk története.
Én nem tudom melyik kerekem hibás vajon, de oltári nagy csalódás volt ez a könyv... Megint egy majdnem paprikás poszt, ami megakadályozta a paprikásodást, az az, hogy az egész olyan langymelegen semmilyen lett a végére is, hogy nem bírtam magam felhúzni sem rajta rendesen... Szóval... mégis mi a fene volt ez?!

Itt megkérem Tittit, ne olvasson tovább! :D Tényleg!

Mindazonáltal szeretném Titti posztját felhasználni a sajátomhoz. Így egyszerűbb dolgom lesz. Olvassátok el! Ugyanis homlokegyenest az ellenkezőjét gondolom mindenről, amit  ő leírt az egyébként nagyon aranyosan lelkendezős bejegyzésében. :) 

- "messze messze jobb mint a Shiver.... " - utol sem éri, mintha nem is ugyanaz írta volna, hangulat zéró. 
- " nem a magyar ATV féle telefonos megtévesztést űzik" - ezobizé, tisztánlátók, kártyavetés és igen, teljesen atv-hangulatom támadt, tedd a kezed a tévére! :D
- a karakterek... nem szerettem senkit, sőt... mindenki üres vagy ellenszenves volt. Nem szerettem a konfliktusaikat, az attitűdjüket, az egész surmóságot, ami körülvette őket. Kőgazdag, önelégült, nyegle ficsúrok benyomását keltették, és valahogy azok is maradtak a szememben, olyanféle fiúkák, akiktől menekülök - élőben és könyvlapokon egyaránt. Surmóriadó! Verekedés, bajkeverés és a "küldetés" .. ajj
- Ezzel a küldetéssel is nagy bajom volt, az a helyzet, márpedig ez adja a gerincét a történetnek. Ley-lines, Ley vonalak...  Amikor elkezdték mondogatni, gondoltam semmi jelentősége nem lesz, de a fenének nem akartak lekattanni a témáról, hogy energia vonalak meg egyéb hókuszpókusz, és Gansey nagy terve, hogy megtalálja Glendower, halott walesi király sírját, és feltámasztja... öhm, oké.  Sehogy se tudtam belehelyezkedni ebbe a nevetséges küldetésbe, és nem tudtam komolyan venni, pedig vannak nekem minden bizonnyal fantasy receptoraim, de mégis itt valami olyan enzimek ülnek ezen a könyvön, hogy képtelen vagyok velük kapcsolódni, mind lepattan. Innentől kezdve meg melyik részét vegyem még komolyan a könyvnek? Azt hogy Blue szerelme meghal majd ha megcsókolja. o.O Jaj. Nem tudtam, hogy ilyen szerelmeses vonal is lesz ebben, mellesleg meg nem igazán értettem, hogy jött össze Blue Adammel? Semmi kapcsolódást nem éreztem. 
- A karaktereket nehéz volt megkülönböztetni egymástól, nagyon egysíkúak, antipatikusak. 
- Egy szuperjó nevű kisvárosban játszódik a regény, Henrietta (Virginia), de sajnos semmi kisvárosi, poros hangulatom nem támadt tőle. 
- A Mercy Fallst és ezt is angolul olvastam, akik a fordításra próbálják fogni a két sorozat különbözőségeit, nyelvben is, tévednek. Angolul is van valami mássága, nem olyan szép, kifinomult, szofisztikált, nem zenél úgy, mint a Shiver. 
Forrás
- autók... Úgy éreztem a földhöz vágom ha mégegyszer azt mondja benne valaki, hogy Camaro vagy hogy BMW. Könyörgöm, ki a tökömet érdekel, hogy hogy szállnak ki abból a tetves Camaroból?! Wááá. Ugyanitt hülyét kaptam Gansey nevétől, és a Monmouth Manufacturingtől is, úgy éreztem ezek, és a Camaro, ha mégegyszer meglátom, vagy meghallom, akkor megzakkanok. Miért van ez? Belőletek is váltottak már ki ilyen ellenérzéseket nevek, sokszor használt szavak egy könyvben? Hogy utálhatom ennyire ennek a könyvnek az apró részleteit? Utoljára Margo Roth Spiegelman nevét utáltam ennyire, ami körülbelül trilliószor fordul elő John Green Papírvárosok című regényében. Hasonlónak találtam a hangulatot, és hát tudjuk mennyire nem szerettem a Paper Townst sem... 

Nem jött be. Sehogy se. A sztori se, a karakterek se. Egyetlenegyszer kaptam fel a fejem, amikor kiderült hogy SPOILER Noah halott SPOILER VÉGE, de utána megint nem történik semmi. Mindenre fura fejet vágtam - a megjósolt jövő, a kártyavetés, az Aglionby-s fiúk, a vonalak és a walesi király sírja, a latinul beszélő fák (XD)... Ez nem az én könyvem.

Értékelés: 10/3,5 Néhány értékelhető poént leszámítva parttalan, semmitmondó volt az egész, és a stílus se fogott meg. Egyébként is távol tartom magam minden olyan könyvtől amiben ilyesmi suhancok vannak, nem bírom én őket, nekem Barronst adjatok. :) 
Gretty értékelése a Goodreadsről, amivel teljes mértékben azonosulni tudok: "mentünk, mint a vak ló valami után, de hogy minek és miért jó az nekünk, arra egyszerűen képtelen voltam rájönni"


9 megjegyzés:

  1. Én még arra se vettem rá magam, hogy a Shivert folytassam, nem mintha nem tetszett volna, nagyon kedves és hangulatos, de nekem az így elég volt :)
    Az tuti, hogy ennek se fogok nekiállni ezek után :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Shivert én is szerettem, és a Lingert is olvastam már, nekem azok bejöttek, de teljesen más a hangulat, van valami varázsa, és közelebb áll hozzám a sztori is. Nem hiszem, hogy ez tetszene neked. Akkor inkább a Shiver folytatása.

      Törlés
  2. Már a bejegyzés címén is felröhögtem, hihetetlen kreatív! :DD
    Én nagyjából 1 éve belekezdtem, de hamar fel is adtam. Annyira erőltetett, lapos és semmilyen. Kb hússzor megnéztem, hogy biztos Maggie írta -e. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ojjé, akkor van más is rajtam kívül, akinek nem jött be. :) Pontosan, én is ezt éreztem. Egyáltalán semmivel nem tudta felkelteni a figyelmemet, és megnyerni magának.

      Törlés
  3. Én is próbálkoztam már vele - többször is -, de nem tudott lekötni. Pedig még hangoskönyvben is belehallgattam, ott azért kell a figyelem :D, de nem. Sajnálom, pedig a kisvárosi hangulat vonzó tényező a számomra (először erre asszociáltam), de még az sincs benne - bár így legalább nem maradok le semmiről. :D
    A Shiver trilógia is visszavan tőle, azt sokan szeretik, még a Scorpio races érdekel, mert lovas :) (ki nem találtad volna, mi? :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, mindenki coming-outol Hollófiúk ügyben :) A Shivert ajánlom, a Scorpio Racesről nem tudok semmit.

      Törlés
  4. Egyszerre megtisztelő és jó érzéssel tölt el, másrészről meglepő az a vegytiszta véleményazonosság, amin vagyunk eme könyvvel kapcsolatban. :D
    Én még most se értem, hogy jött ez ki Stiefvaterből, és most neked bevallom, ez a csalódásélmény tart még mindig vissza attól, hogy belefogjak a Skorpió vágtába, vagy a Tündérdallam könyvekbe.
    Még mindig!!!, pedig már mikor olvastam ezt a könyvet. Ijesztő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tök jó, én is meglepődtem akkor, amikor az értékelésedet olvastam, de örültem, hogy valakivel egy hullámhosszon vagyok ezzel a könyvvel. :)
      A Skorpióvágta és a Tündérdallam engem nem is érdekelt soha, én megelégszem Stiefvatertől a Mercy Fallsal, az jó, és teljesen más. Még a befejező kötet van vissza.

      Törlés