2014. május 17., szombat

Szabó Magda: A Danaida

Idén már a negyedik Szabó Magdám A Danaida, pedig nem terveztem, hogy ilyen nagy szeletet vágok az életműből. Mindenesetre nem bánom.

A Danaida teljesen szűz hó volt számomra. Sem azt nem tudtam, hogy önéletrajzi írás-e, sem azt, hogy témájában mit dolgoz fel, mert szégyen, vagy nem, de nem ismertem a danaida szó jelentését, és a mitologikus figurát, Danaus királyt:
"Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget."

Szabó Magda mondta ezeket a mondatokat a könyvéről, és ebben szinte az egész benne is van, mégsem mutat semmi a hangulatból, az érzésekből, a lelki marcangolódásból. 
A Danaida Csándy Katalin, könyvtáros önéletrajza, aki Somos Aranka óvónő és Csándy Kornél levéltáros gyermeke. Élete három nagy szegmensre oszlik, és ezekben mind egy-egy alak köré csoportosul. Dániel, Elek, Melinda... Dániel, a testvér, aki elmenekül a háború elől, akit szégyellni kell, akiről titkolni kell, amikor kiderül, hogy mi lett vele... Simkó Elek, a férj, akivel együtt jár az anyós, Anyuci: nem az ő anyja, hanem előző feleségéé Micóé. Micó "szelleme" is persze belengi a házasságot... Klics Melinda, a gyermek? aki későn érkezik, és más minőségben távozik... Klics Melinda, a rosszéletű, de jóravaló?

Kemény egy könyv. Csándy Katalin élete a hiábavalóságról szól. Végigsodródik mindenen, észre sem veszi hogy a történelem hogy gázolt át közben az évtizedeken. Élete első szakaszában legnagyobb problémája Dániel és "titka", ami később semmiséggé válik, mert ugyan kit érdekel már néhány évtizeddel később, hogy a bátyja elszökött a katonaság elől? Rágódik a titkos-titkolt Kis Sándorral való szerelmén, és Kadarcs Júlián. Utána jön Raiszné = Anyuci, a megfelelés, az öröm, hogy kiszolgálhat két ilyen semmirekellőt, Eleket és Anyucit is, miközben észre sem veszi, hogy a pincsikutyájuk. És Micó, akit meg valami beteges érdeklődéssel tisztel, mintha bármi köze is lenne az elhunyt előző feleséghez. Nóra... az elveszett kapaszkodó, a visszautasított szirtfok... Melindánál már fordul a kocka, hirtelen új értelme lesz az életnek, a soha meg nem született gyerek pótléka megérkezik, meg lehet, sőt meg kell nevelni, meg kell tartani, hogy aztán milyen minőségben, az már más kérdés. 

A vége tényleg keretbe foglalja, nem is gondoltam, hogy ide lyukad ki, de valahogy örültem hogy "hazaért", és hogy talán kezd valamit magával, de ha mást nem is, talán majd ezentúl magának fog élni, nyitottabb szemmel. Vagy ez már a teljes lemondás lett volna?

Katalinnak nem is tűnik fel, mennyire a másokat szolgálja mindig. Kulcsot ad a boldogságukhoz. Jaj, apámnak legyen jó, jaj Dánielnek legyen jó, jaj anyámnak legyen jó, Anyucinak és Eleknek legyen jó, Melindának legyen jó. Ő elvegetál bármelyik életszakaszban, vegyék is körül épp bármilyen emberek. És tényleg vegetál: örömtelenül, sótlanul, humortalanul folyik el az élete.
Elek meg gyáva. Gyenge. Hazug pojáca. Semmirekellő. 
Valahol azért elszomorító, hogy mennyi ilyen ember lehet; végigél egy életet és nem hoz ki belőle semmit.

Néhol nagyon átlagos, néhol nagyon szappanoperásnak tűnő dolgok történtek, de ha belegondolunk, az élet pont ilyen, és pont ilyen képtelenségek lehetnek néha benne, képtelen kompromisszumok, váratlan szerepcserék. 
Szabó Magda úgy tudott megírni egy ilyen "semmilyen" sodródást, életút címén, hogy mégis fenntartja az érdeklődést, a feszültséget.  

Értékelés: 10/9 Kevesebb drámaiság, egy átlagosabb, de átlagosságában is mégis "más" élet. Bámulatos, hogy mennyit tudott Szabó Magda az emberekről. Zseniális, hogy így szavakba tudta önteni. És elképesztő, hogy mennyit lehet gondolkodni rajta. :)

A könyv megtalálható a Petőfi Irodalmi Múzeumban,  >itt<
1970-ben filmadaptáció is készült belőle. Törőcsik Mari alakítja Csándy Katalint.

Ajánlom: Miamonának.
Nemsokára tervezem Szabó Magdától: Freskó, Tündér Lala.

"Katalin már tudta, mi lesz, csak nem merte megfogalmazni: az, ami eddig, ki-ki lépeget a maga régi vagy új törvényei szerint a halál felé"

2 megjegyzés:

  1. Nekem ez az egyik kedvenc Szabó Magdám. Igaz, jó rég olvastam, de pont az fogott meg, hogy milyen fájóan átlagos ez a nő és mégis milyen mélységek vannak benne és a mélységekkel együtt is milyen hiábavaló az élete...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is előre került a sorban, és nagyon maradandó lesz, érzem. Ez a csodálatos Szabó Magdában, és abban, ahogy írni tud... hogy lesz ilyen mély, ez a semmi kis élet?!
      Nagyon szeretem őt olvasni.

      Törlés