Alice Hoffman: The World That We Knew

“If you do not believe in evil, you are doomed to live in a world you will never understand. But, if you believe in it, you may see it everywhere, in every cellar, in every tree, along streets you know and streets you've never been on before.”

Ilyen remek sorokkal indít Alice Hoffman regénye, a The World That We Knew, azonban sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Alice Hoffman az évek során Gaimanhez hasonlóan átcsúszott nálam a kiszámíthatatlan szerzők közé. Van, hogy nagyon imádom, amit ír, van, hogy egyáltalán nem értem, ugyan mit is szeretek Hoffmanban. Nos, ez a könyve az utóbbi kategóriába tartozik. Viszont csak egy pár sort fogok idevetni róla, hiszen kb. 30%-nál azt mondtam ne tovább, nem pazarlok rá több időt, és félbehagytam. Addigra is már nagyon meguntam, hogy újrahallgatok részeket, nem köt le, nem találom, hol tartottam, stb. Ez nem jellemző nálam az audióknál, szóval rögtön éreztem, hogy nem stimmelünk a könyvvel. 

A témaválasztás erős, második világháború, zsidóüldözés. Belevisz némi misztikus szálat is, életre hívnak benne ugyanis egy gólemet, ami a Lea nevű lánykát hivatott megvédeni a köteten át. Érdekes egybeesés, hogy itt is gólemről volt szó. Egyik előző olvasmányomban, Dan Brown könyvében szintén fontos szerepet játszott ez a mitikus lény. 

Nem igazán sikerült kapcsolódnom a történethez, a történelmi fikciós és a misztikus részeket egyaránt unalmasnak éreztem. Sajnos valamiért viszkettem a szereplők nevétől is, tudom, ez piszlicsáré apróságnak tűnik, de valahogy kínzásnak éreztem volna azt is, hogy továbbra is Ettie, Lea és Ava nevei visszhangozzanak a fejemben a felolvasás további óráiban is. Valamint a nem párhuzamos tekintetű kishölgy is idegesített a borítóképen - khm, tudom, külsőség ez is, de akkor is. 

Próbáltam különféle napszakokban, különböző lelkiállapotban hallgatni, de minden alkalommal az egyik fülemen be, a másikon ki lett a végeredmény, és sajnos a felolvasásnak is nagy szerepe volt ebben, elég rossz felolvasót választottak, aki motyog. Olyan volt, mintha őt sem kötné le igazán a szöveg. 

Hiába tettem a várólista csökkentős könyvek közé, a The World That We Knew most oly módon csökkenti a várólistámat, hogy félbehagyottan kerül le róla. 

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem fogok már Alice Hoffmant olvasni, várnak még tőle könyvek, de azért nem örülök az ilyen bicsaklásoknak. A The Ice Queen szerepel tőle még az idei vcs-listán, az össz TBR listámon pedig még több másik cím is. 

Február 2026

Forrás.

A lendület természetesen megtört februárban, ez valahogy törvényszerű azt hiszem, és bár felújítási projektek már nem annyira jönnek ezen a tavaszon, vagy csak kisebb dolgok, mégis, már most látom, mennyire sűrű lesz a következő időszak is... Ez sok jót nem ígér az olvasással és blogolással kapcsolatban. A meseolvasások viszont meg fognak szaporodni, illetve már meg is szaporodtak, mert a jó időben nagyobb lelkesedéssel csatangolunk el a könyvtárig is, és ez alkalmanként legalább 8 új mese olvasását hozza magával. :) 

Sajnos már eltelt február közepe is, mire befejeztem a hónapban az első olvasmányomat, a The Overdue Life of Amy Bylert, és végül nem is akadt társa, csak mesekönyvekkel szaporodott a lista. Februárban így csak 6 könyvet olvastam el, és ebből 5 mese volt. Viszont azért az mindenképp megemlítendő, hogy ennek ellenére azért február fő olvasmánya a Száz év magány volt, csak a befejezése csúszott át márciusra. :) S míg Amy Bylerről sikerült már írni, Márquez könyvéhez még kell találjak magamnak egy sávot, amikor agyam is lesz összeszedni a gondolataimat a nagy eposzról, ami mindenképp az év egyik legfontosabb olvasmánya volt. 

A mesék közül A föld alatt meglepően jó volt, szerző nincs, a linken megtaláljátok a könyvet. Bár úgy tűnt, kicsiknek való, nagyon aranyos verses sorai, és a sok-sok föld alatt élő állat bemutatása is remekül sikerült. Tetszett még a Bori és a meseünnep is, bár az végül nem jött haza a könyvtárból velünk, csak helyben olvastuk el. 

A hónapban összesen sajnos csak 2 poszt született, ami önmagában is látványos visszaesés a januárhoz képest, de ismét bebizonyosodott: nem tudom tartani a tempót hosszú távon, még mindig. A 2 bejegyzés is még januári olvasmányélményekről szólt.

Beszerzésem nem volt februárban, és nem is szabadultam meg könyvektől. Volt viszont egy jó kis könyves-barátnőzős programom, ahol könnyesre nevettük magunkat a csajokkal, és beszélgettünk Marie Pavlenkótól Moningig mindenféle olvasmányról. :) 

Februári terveim közül nem sok teljesült, sajnos filmnézés, sorozatnézés sem volt, egyszerűen sehol nem találok a napjainkban erre időt... De nagyon szeretném megnézni a Száz év magány Netflix sorit, és a Száll a kakukk fészkére filmet is (már mióta). 

Könyvpakolás és várólista gyomlálás sem valósult meg most.

Forrás.

Remélem azért a márciusom ennél kicsit pezsgőbb lesz! :D A szép időnek nagyon örülök, feltölt a napsütés. :) És kilátásban van egy újabb barátnős, nyerítős, könyvezős találka is, hurrá! :) 

Mini tavaszi tervező: 

- Száz év magány poszt 

- a várólista csökkentős könyvekkel haladni 

- várólista szanálás

- könyveladások felpörgetése

- az éves tervekből továbbiak megvalósítása, pl az újraolvasási projektek elkezdése

- elolvasni A Nap őrzőjét

- olvasni valami krimit is

A többiek februárja: 

Dóri, 

Anya elszabadul

2019 és 2023 után ismét visszatértem Kelly Harmshoz, és nem csalódtam most sem. A The Overdue Life of Amy Byler már jó ideje a radaromon volt, idén feltettem a várólista csökkentős könyvek közé, és már év elején meg is hallgattam Audible-ről. 

Szerintem méltánytalanul mellőzött ez a könyve is a szerzőnek, de a magyar borítót elnézve nem is csoda, ha nem sokan figyeltek fel rá, fura lett a tipográfia, és nem hangsúlyozzák a könyves tartalmat sem, pedig a kötet címszereplője egy elcsigázott könyvtáros anyuka. Amyt három éve elhagyta a férje és azóta mindent egymaga old meg a két gyerekkel. Észre sem vette, mennyire szüksége lenne a pihenésre, és arra, hogy kiléphessen a robotpilóta üzemmódból és az anyálkodásból. A férje - akitől időközben elválni is elfelejtett - azonban egyszercsak újra felbukkan, és szeretne a gyerekekkel tölteni némi időt, mondjuk a nyári szünetből egy hetet. Az egy hétből aztán később több lesz, de már hét nap is elképzelhetetlenül csodásnak tűnik, amikor nem a mindennapi élet apró-cseprő dolgaival kell megküzdenie, hanem önmagával foglalkozhat, és lazíthat. Hóbortos barátnői révén egy teljes makeoverben is részt vehet, amit egyikőjük, Talia divatmagazinja le is dokumentál. A cikkek által igencsak felkapottá válik Amy és a #momspringa is, ahogy elnevezik ezt a bizonyos "anya elszabadul" hetet a  social media felületeken. :) 

A név egyébként az Amishok "rumspringa" kifejezésének átirata. A rumspringa az a szabad időszak a kamasz Amishok életében, amikor szabadjára engedik őket, hogy kipróbáljanak olyasmiket, amik a közösségben tiltottak. Majd eldönthetik, hogy aztán továbbra is a közösség tagjai akarnak-e lenni, vagy nem. 

Amy is fejest ugrik hát mindenféle olyan tevékenységbe, amire egy ideje nem volt lehetősége. Vakrandikat szerveznek neki, átalakítják a ruhatárát, frizuráját, megdesignolják a szemöldökét is. :) Sőt, még egy könyvtáros kongresszuson is részt vesz közben, ahol előadja egy ötletét az olvasás népszerűsítésére a fiatalok körében. Amikor először mérlegelte, hogy mit is kezdjen azzal a potya egy héttel, amiről szó volt a nyári szünet elején, és gyakorlatilag elsőre az jut eszébe, hogy tanulhatna valami újat, és hogy keres továbbképzést, hát felhorkantam. :D Anyám!! Évek óta nem pihentél, de a most adódó potya pihenés egy részét is elkonferenciázod?! Persze a döntés jó volt, a képzésen is találkozik érdekes emberekkel, és tényleg kikapcsoló számára ez a közeg; a könyvtáros projektje is beindulhat, és az egy hét anyaszabi is bőven megnyúlik aztán. 

A gyerekei persze hiányoznak neki, és ahogy belekóstol ebbe a nagy szabadságba, más életbe, hirtelen meg is ijed az egész helyzettől. Na meg a kis flörtnek induló dolog Daniellel nyár elején, kicsit komolyabbnak tetszik, semmint, hogy csak úgy lemondjon róla. Találnak-e majd valami megoldást, úgy, hogy mindkettőjüknek van gyerek is a képben, és hogy más városban élnek? 

Amyt egy vészhelyzet rántja ki aztán dilemmáiból, és a reality check sok mindenre jó lesz, talán helyre is tudják rakni a korábbi kérdéses dolgokat a családdal, és Daniellel is. 

Bár kissé felszínesnek tűnhet talán a makeover és a külsőségek miatt, azért bőven megtelik fontos tartalommal is a kötet, és remekül példázza, mennyire szüksége lenne minden anyának a #momspringákra. Amynek persze különösen, hiszen széltoló férje miatt évek óta egyedül boldogul mindennel, és szinte már nem is tudja, hogy kéne kikapcsolódni. Ez a nyár mindent megváltoztat, és jobbra fordít az életében. A kötet végén a vészhelyzetet éreztem csak egy kissé túlzónak, lehetett volna valami csekélyebb dolog is, ami követeli a figyelmét, nem ennyire életveszélyes krízis, és akkor nem fordul át melodramatikusba a zárás. 

Szerettem a karaktereket, nem egydimenziósak, és elég színes palettát festett belőlük Kelly Harms. A korábbi köteteiben is kedveltem a szereplőit. 

Szórakoztató olvasmány, jó témaválasztás; okosan, humorosan, érzékenyen tálalja az anyaság nehézségeit, a szabadság és felszabadultság varázsát, és az ezzel kapcsolatos bonyolult érzéseket is. 

Jó szívvel ajánlom igazából bárkinek, aki szereti az igényesen megírt, nem kaptafa chick-liteket, amiben nem csak a nyálrománc a fősodor, hanem vannak valódi dilemmák, érzelmek is. Pluszbónusz minden könyvmolynak a könyvtáros-könyves téma a könyvön belül, és persze az olvasásnépszerűsítés. :)