Igaz, ami igaz, nem arra számítottam a cím alapján, amit kaptam, ami Poppernél kicsit meglepő, mert mindig tartja magát a témákhoz a válogatáskötetekben is, míg mások elcsalinkáznak, amerre nekik kényelmes. Most Popper is csalinkázott, de az ő anekdota-vonalain általában érdemes megvetni a lábunkat, mert jó helyre szoktak vinni.
A Ne menj a romok közé! - A megszakadt kapcsolatok tragikuma mögött azt sejtettem, hogy odalett barátságokról, meghasonlott párkapcsolatokról lesz főként szó, és az intésről a főcímben, hogy ne a múlt (romjai)ba tervezzünk jövőt.
De ha nem (csak) erről szólt, akkor miről is szólt ez a rövidke könyv?
Arról például, hogy vannak-e sírig tartó kapcsolatok:
"Végülis meddig él egy kapcsolat? Házasság vagy barátság – mindegy. Szívemből azt felelném: ameddig úton vannak. Amíg még tartanak valahonnét valahová. Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el, amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor véget ért."
...az érzelmi függőségről a szülő-gyerek kapcsolatban, és ennek veszélyes mivoltáról,
"E szociálisan és érzelmileg gyermekded nemzedék, amely olcsó és tetszetős mítoszokkal, jelszavakkal és tekintélyszemélyek által könnyen irányítható, a legkívánatosabb tömegbázisa mind a diktatúráknak, mind a globalizációs társadalmaknak."
...az érzelmeink ellentmondásosságáról, és arról, hogy ez így van rendjén,
"A mai embernek talán túl sok minden van a szívében. Egymásnak ellentmondó vágyak, törekvések, álmok. Több, mint amit kibír. Régen állítják a pszichoanalitikusok: Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek ambivalenciáját. Én kijavítom: polivalenciáját!"
... a bizalmas közlések egészséges határairól,
"(...) be kell látni, hogy mind a túlburjánzó őszinteség, mind a túlburjánzó hazudozás és elhallgatás nem embernek valók, szétrombolják az intim kapcsolatokat."
...hogy az átvonuló hangulatokat ne tegyük maradandó sérelmekké, és ne tápláljuk a rossz vagy veszélyes indulatokat,
"(...) ne légy pukkancs! Az ember sok olyat mond dühében, amit nem gondol komolyan, mégis nagyon fájhat, örök nyomot hagyhat. Ne herdáld el könnyelműen, indulatból életed értékeit!"
...hogy mi az ami együtt tart és szétbont egy kapcsolatot,
"Mi köt össze két embert? A ragaszkodás ahhoz, hogy együtt éljenek.
Mi választ el két embert? A ragaszkodás ahhoz, hogy kapcsolatuknak vége van.
Ez ilyen egyszerű? Igen, ez ilyen egyszerű. De rettenetesen meg lehet bonyolítani."
...hogy a sérelmeket egy idő után jobb elfelejteni,
"(...) nagyvonalúságot ajánlok. A kicsinyesség igazi kígyóméreg."
... hogy milyen csalókák az idő mélységei,
"(...) ne zuhanj ki az időből! Legyen számodra továbbra is múlt, jelen és jövő. A depresszió úgy kezdődik, hogy meg vagy győződve arról, hogy a jövőd ugyanolyan lesz, mint a jelened."
... és hogy mi a családi szeretet alapja:
"(...)ennek alapja az öröm, hogy a másik a világon van, és hogy találkozhattunk. S ennek az érzésnek a másik alapja az öröm, hogy én is a világon vagyok, engem is lehet szeretni, s hogy a találkozásunk erről is szól. Semmiféle gyűlölet, önutálat nem fér bele a szeretetbe. A mérgelődés, a harag, a féltés, az aggódás bőven belefér, de a gyűlölködő elutasítás nem!"
Adott a vallásról is egy pazar leírást:
"Tömeghatását tekintve egyedül a vallás figyelemre méltó ellenfél. Ez a nagy vigasztaló az éle szörnyűségei és reménytelensége ellen. De e vonatkozásban is csak kísérlet arra, hogy a valóság negatívumaival egy ábrándvilág segítségével birkózzunk meg."
Hát ez tűpontos. :D
A polivalenciák később is ismét előjönnek, és hogy több személyiséglehetőség él bennünk, nincs egyetlen igazi énünk:
"Önmagunk megalkotása különböző ellentmondásos, vagy egymást erősítő történeteink folyamattá fűzésével valósítható meg."
Tetszett, hogy nagy és fontos témákról, akár vallásról, akár különféle filozófiai meggyőződésekről úgy tud beszélni, hogy ő nem foglal állást. Sok mindent ismertet, bemutat, aztán az olvasóra bízza a továbbiakat. Hogy tud akár darázsfészek témákban is ilyen távolságtartó és semleges maradni? Bölcsessége ebben is megmutatkozik.
 |
| Fotó: Gordon Eszter, forrás. |
Ír az öregségről is, és bár nekem az a fejezet kissé túl direkt tanácsokkal volt terhelt - pl. teszem azt a hajlatok alapos megmosása, hogy ne legyen büdös az idős ember sem - de mindemellett hozott megfontolandó gondolatokat is, pl.:
"Talán a három legnehezebb emberi feladat: elviselhető kamasznak, elfogadható betegnek és kellemes öregembernek lenni."
Említi a könyv, hogy volt Poppernek egy Szókimondó című tévéműsora, amelyben kamaszokkal beszélgetett, kíváncsi lennék rá, de sajnos nem találtam semmilyen felvételt/részletet a neten róla.
Sokat idéz másoktól is, ezek közül Ortega y Gasset egyik megállapítása nagyon tetszett, ami az embert magát más megvilágításba helyezi:
"A pszichológia az ember természetét kereste. És nyilvánvaló, hogy nem találta. Mert az embernek nincs természete. Az ember nem a teste, mert az dolog, Nem is a lelke, a pszichéje, a tudata, mert ezek is dolgok. Az ember egyáltalán nem dolog, hanem dráma. Egy színtiszta és egyetemes esemény az élete, amelyben az ember maga sem más, mint esemény."
Egy kicsit összességében sok volt nekem az elfojtásra, elhallgatásra való buzdítás, a nemtörődömség birodalmába invitálás, szerintem ez nem mindig ilyen egyszerű, hogy vegyük be a leszarom tablettát; az emberben sokféle gondolat fut át (ld. polivalenciák, átsuhanó érzelmek), szóval mindent ne akarjunk azért magunkban tartani...
Valamint ebben a könyvben az előzőekhez képest nekem több volt az elvontabb fejezet, filozofálások, és a pszichoanalízis rejtelmeibe is jobban belement. De ő maga is érezte, hogy ez sok, és azt írja az egyik fejezet végén, hogy most már biztos torkig vagyunk ezzel a sok filozófiával, ugorjunk! :)
Magány, ragaszkodás, rajongás, szeretet, harag, szenvedély, családi poklok, rengeteg mindent átfog ez az aprócska kötet. Érdemes volt elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése