2012. szeptember 26., szerda

Judith Uyterlinde: Peteérés

Még a tavalyi Alexandrás akcióban kaparintottam meg filléres áron ezt a kötetet, és amolyan könnyű női olvasmányként raktároztam eddig. 
És az is, semmi több. 
A könyv a szerző saját memoárja, naplója azokról az évekről, amikor a teherbe esésért küzdöttek a férjével. Próbálkozások, vetélések, lombikbébik, hormoninjekciók sora, tulajdonképpen "a szokásos". A könyv nagy hibája, hogy mindez valóban a szokásos kálvária marad. 

A gyermektelenség, meddőség, a hiábavaló próbálkozások persze nagyon sajnálatos és rossz dolog, és együtt is éreztem a szerzővel is, és bárkivel, aki hasonló problémával küszködik, de ha már könyvet olvasok erről, akkor abban legyen valami eredeti, egyedi. Az hasson meg, akár ríkasson is meg, legyen szívhezszóló. Vágjon jól kupán. Ez a könyv egyiket sem teszi meg. Nagyon elsőszerzős, nagyon amatőr naplós, és nagyon sok benne az önsajnálat, ismétlés, ellentmondás. Először nyavalyog, hogy nem tud örülni mások örömhíreinek, újszülöttjeinek stb, a következő bekezdésben meg már ott áll, hogy természetesen örültek a nővére x-edik terhességének blabla.

Paul, a férj kifejezetten idegesítően buta hím. Én mondjuk nem mertem volna a saját férjemről egy ilyen képet lefesteni a könyvemben, pláne nem a megcsalásokról beszélni benne. Nem éreztem magamhoz közel ezeket a szereplőket. A pasi ahogy mondtam, üres, lufi. EQ-nuku, aki még azt se tudja hogy a frissen elvetélt feleségét esetleg ajánlatos lenne szeretgetni kicsit, meg megvigasztalni. A nő meg - aki ugyebár a szerző - nagyon határozatlan, önbecsülése nincs, de a személyiségéből se sokat éreztem. A gyerek utáni vágyat elég tárgyszerűen szemléli, nem tudom eldönteni valóban akar-e gyereket, olyan gépiesen megy végig mindenen. De lehet hogy mindez az érzelemmentes kifejeződés csak azért van, mert a szerző egyszerűen nem tud jól írni. 

Egy egydélutános könnyű olvasmánynak elmegy, de ahhoz lehet jobbat is találni ennél, ez túl klisés. 
Végkonklúzió nincs, csak a köszönetnyilvánításból lehet megtudni, hogy örökbe fogadtak. A borító tök jó, de ennek tükrében semmi értelme. 

Értékelés: 10/4

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése